Az a bizonyos sztálinvárosi anekdota

A Magyar Nemzetben:

„Ez még az ötvenes évek elején történt, »ab urbe condita« – a város alapítása után egy-két évvel. A hatalmas iramú építkezés sok zavaros, ellenséges, »trónfosztott« elemet is felszívott még akkor. Lejött egyszer Pestről látogatóba egy ismert tudós vagy művész – de író is lehetett, ki tudja ma már, s a Vasmű egyik tisztviselője kísérte. A betanult szöveget mondta neki, sablonos frázisokat, filiszteri lojalitással meg is tetézte: »A magyar nép hatalmas ipari fellegvára lesz itt, acélba öntve a szocializmus…« Egyszer csak elhallgatott, ismét eszébe jutott a vendég neve, kutatott az emlékezetében. (Nevezzük a vendéget Szabónak.) Szabó… Szabó…, csak nem a Szabó textilnagykereskedő úr fia tetszik lenni’?… De igen, mondja a vendég. Erre kaján bizalmassággal a füléhez hajolt, és belesúgta: »Nyavalya lesz itt, kérem, nem kohó…«

Az író helyreigazításában:

Mihályfi Ernőnek,

a Magyar Nemzet főszerkesztőjének

Budapest

Kedves Barátom!

Nb. lapod pénteki számában egy velem kapcsolatos anekdotát elevenít föl a cikkíró. Nagy öröm ily kiválóan szerkesztett lap hasábjain, megidéztetni, de még nagyobb lenne az örömöm, ha az idézet pontos lenne. Engedd meg, hogy ennek érdekében nb. lapodban az alábbi helyreigazítás közzétételét kérjem:

200

Ad 1. Nevem nem Szabó, hanem Örkény.

Ad 2. Néhai atyám nem textiles volt, hanem patikus.

Ad 3. Az illető nem nyavalyát mondott, hanem lófaszt. Pontosan ezt mondta: „Lófasz lesz itt, nem acél!” (Kiemelés tőlem, Ö. I.)

A szíves közlésért előre is köszönetét mond, és barátsággal ölel híved

Örkény István

Kelt Budapesten, 1960. jún. 11-én

És saját szavaival:

Velem történt meg egy híressé vált, mert kortörténeti anekdota. És épp Sztálinvárosban.

– Jöttem megnézni, főmérnök elvtárs, hol is lesz a nagyolvasztó. – Itt, író elvtárs, ahol most vagyunk. – De hát ez csupa gizgaz meg gyom. Mikor lesz ebből kohó? – Író elvtárs, szocialista rohammunkával augusztus huszadikán lesz csapolás. – Az ide két hónap, mérnök elvtárs, és még egy kapavágás sem történt. – Legyen nyugodt, író elvtárs. Augusztus huszadikán itt folyni fog az acél. Egyébként jól értettem? Örkénynek hívják az író elvtársat? – Igen. – A gyógyszerész fia? – Igen. – A Csillag patika tulajdonosáé? – Igen. – A méltóságos úré? – Igen. – Ja úgy. Akkor elárulom, író úr. Lófasz fog itt folyni, nem acél.

1960

Mi vár reátok, magyar feltalálók?

Örkény István

Egyperces novellák

Digitális Irodalmi Akadémia
© Petőfi Irodalmi Múzeum • Budapest • 2014

1.

Klieglnek, a nagy gépésznek, új találmánya van. Nevezetes, nagyszerű találmány! Tennap mutatta meg a Körben. Egy véghetetlenül tökéletesített vaspálya, melyen hegynek-völgynek utazhatni, s elkészítése csak felébe kerülne, mint a mostani vaspályáké, s így az utazási költség is a mostaninak csak fele lenne. A Magyarországon keresztül-kasul kijelölt vasutak, ha elkészülnek, körülbelül 160.000.000 pengőbe fognak kerülni, Kliegl szerint mindezt 80.000.000 pengőből ki lehetne állítani. Milyen nyereség!

Kliegl a közlekedési miniszterhez ment új találmányával. A közlekedési miniszter Szécsenyi István!

Ezt tudni elég, hogy az eredményt is tudjuk. Szécsenyi olyan ember, aki a fogpiszkálókat is Angliából hozatja magának, élvén azon szent meggyőződésében, hogy magyar ember hatökör az effélékhez. Meg se nézte Kliegl gépeit, hanem küldte őt találmányával egyetemben nem tudom kihez és kihez. No de nagy emberek ilyen kis gyöngeségein ne akadjunk fönn. Nem Szécsenyi itt a hibás, hanem Kliegl uram maga, miért volt olyan együgyű, hogy Magyarországot válassza születése helyéül? Ha valahol Boroughbridge-ben született volna, s a neve valami Percy Byssne Krokszenbrokszen volna, akkor minjárt máskép fogadta volna Szécsenyi.

(Petőfi Sándor Összes prózai művei és levelezése)

2.

A feltaláló Gellért Károly, akinek neve mellett a szabadalmon ez áll: „lakatosmester” – helyzeténél fogva meglehetősen reménytelenül vitatkozott az ország egyik legtekintélyesebb nagyvállalatának vezetőivel. A Miskolci Nehézipari Műszaki 167Egyetem azonban fölkarolta a találmányt, foglalkozott a sokszögmegmunkálás kutatásával, és a Gellért-féle sokszög-eszterga egyetemi tananyag lett. A gép sorozatgyártására azonban senki sem vállalkozott. Illetve ezt megelőzően, a miskolci Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat hajlandónak mutatkozott rá, de felszólították, hogy hagyjon fel szándékával.

Nincs tovább.

(Új Tükör, 1976)

3.

Los Alamos (U. S. A.)

– Uraim, most magukra hagyom önöket – búcsúzott el Einstein Szilárd Leótól, Neumann Jánostól, Wigner Jenőtől és Teller Edétől. – A többit beszéljék meg magyarul.

(Anekdota)