Monday, December 29, 2014

Kalin Olson cooking

Buxom, svelte, and leggy blonde knockout, happy birthday



Kalin Olson cooking










She's not cooking below, but very yummy





Sunday, December 28, 2014

'Military Children': Their Struggles, Sacrifices And Strengths


Copyright ©2014 NPR. For personal, noncommercial use only. See Terms of Use. For other uses, prior permission required.
LINDA WERTHEIMER, HOST:
This week, NPR will look at the education of children whose parents are in the military. On average, these kids move up to nine times before they graduate high school. Kavitha Cardoza from member station WAMU found that changing cities and countries so often is exciting for many military children, but it also means constantly being the new kid.
KAVITHA CARDOZA, BYLINE: Fifteen-year-old Emily Budd goes to public school in New Kent, Virginia. We're talking in her bedroom as she plays with her pet rabbit.
EMILY BUDD: Chloe. Come Chloe. She's my therapy bunny.
CARDOZA: Emily's father is in the military. Military brats, as they call themselves, know what that means. In the last few years, she's called several places home - South Korea, Germany, the Netherlands, Armenia. They moved back to the U.S. a year and a half ago.
EMILY: When someone like me comes in who's been to 23 countries and speaks three other languages, I'm the oddball out.
CARDOZA: Many military children are resilient, but there are also a lot like Emily who experience difficulties. Research suggests just having a parent deployed could increase a child's chance of depression, bullying and suicidal thoughts by up to 50 percent above a nonmilitary child. Having to explain herself constantly wore Emily down.
EMILY: And it just, like, came on as this wave of resentment and so I started to cut.
CARDOZA: She would cut or injure herself.
EMILY: I got really depressed.
CARDOZA: You were 13?
EMILY: Mhm.
CARDOZA: And how long did that period go on for?
EMILY: It's still going on actually. I ended up in the hospital January 21 'cause I was going to try to kill myself.
CARDOZA: Emily planned to overdose on sleeping pills. To make a long, traumatic story short, she was hospitalized for a week. She's now on the road to recovery. She's in counseling, has made a few friends and pours her heart into writing poetry.
What would have made it better for you?
EMILY: An unlimited supply of money so I could buy plane tickets back whenever I wanted to. I don't know. I mean, back in Europe and in Armenia, like, I had a distinct place. Like, does that make sense? I just knew where I belonged. But then I got to the U.S., and none of these people cared about where I'd been. I didn't know how to react. I think that was the biggest part of it - was that nobody understood me.
CARDOZA: The majority of military children attend public schools. And to make transitions easier, states have signed onto a voluntary compact, which makes certain allowances for active-duty families. For example, school districts may waive course requirements for graduation if a student has already taken a similar course in a different state. The compact also promises more flexibility in the enrollment age and continued special education services when students change schools.
But often, these rules haven't filtered down to the local level. So school liaison officers, like Barbara Williams at Army base Redstone Arsenal in Alabama, helped bridge the gap between civilian educators and military families.
BARBARA WILLIAMS: I get tons of calls, literally tons of calls.
CARDOZA: She says one student moved from a small, rural school to one with nearly 600 students in his grade.
WILLIAMS: His grades dropped tremendously. He was making A's and B's in his school to D's and F's in this school.
JUDY CROMARTIE: I've known high school students to eat lunch in the bathroom the first three days they're at school. They don't know anybody, or they just don't eat.
CARDOZA: That's Judy Cromartie who helps children transitioning to public schools around Navy Station Mayport in Jacksonville, Florida. She and other liaisons pair students with lunch buddies, tutors, afterschool activities. And sometimes, Cromartie jokes, she has to solve problems that have nothing to do with education. For example, the local public school district canceled the bus service because of budget cuts. And students on base had to start walking to school. She says it was only a few blocks.
CROMARTIE: However, to get there, they would've had to walk by one strip club, walk by another strip club before they got to this middle school. So I called the district office and suggested that maybe 14-year-old boys - that would not be a good way to start their day. It's just a thought. (Laughter).
CARDOZA: It might depend on whether you're the school liaison officer or the 14-year-old boy.
CROMARTIE: (Laughter).
CARDOZA: Some school districts, like Virginia Beach City Public Schools, already have a well-developed support system in place for these children. Jill Gaitens is the Director of military support services.
JILL GAITENS: We have Oceana Naval Air base, Portsmouth Naval Center, Norfolk Naval Shipyard, Fort Story Little Creek.
CARDOZA: The Virginia Beach City Public School system educates 20,000 military children. Every branch of the military has a presence here. But even with all these children, Gaitens says teachers sometimes don't understand that even a simple question like where are you from can be confusing to a military child. She gives the example of her own military family.
GAITENS: The military student may not feel like they're from anywhere. I'm from Michigan. My husband's from Wisconsin. I have one son from Arizona, one son from California, one son from Okinawa.
CARDOZA: Virginia Beach has hired additional counselors, created military mentoring programs and provided more teacher training because what happens outside the school affects the children inside. A few months ago, there was a helicopter crash into the water just off Virginia Beach.
GAITENS: There were four service members that passed away that day. For a little while, we didn't know the names of those service members. But all of our students knew that a helicopter crashed. Many of our students have fathers that fly in those helicopters and fly in those jets.
CARDOZA: Seventeen-year-old Christopher Penn at Ocean Lakes High School in Virginia Beach is making a mousetrap car. And there's a lot of sawing and nails and talk of wheel alignment. Christopher wants to do well on the military aptitude test so his math skills have to be good.
CHRISTOPHER PENN: I want to serve my country. I've had this idea since the seventh grade.
CARDOZA: Christopher is pretty open about his military connections. But Jill Gaitens says students often don't volunteer that information because they don't want to be different. So the Virginia Beach school system has added a simple box on registration forms that now allows them to track military children in school databases.
Mary Keller, president of the Military Child Education Coalition, is pushing for a similar system nationwide so schools know where to direct resources.
MARY KELLER: Everybody can say, well, we're military friendly. Great. What does that mean? We are in this black whole of data of understanding, you know, about the children whose parents are serving.
CARDOZA: But experts say these efforts need to be more intentional and coordinated and scaled up if we want to reach the hundreds of thousands of military children across the U.S. With less than one percent of the population serving in the military, there's a cultural divide that needs to be bridged. And it isn't just the responsibility of schools.
Like many military children, Christopher Penn has family members who've served, and he can't wait to wear the Marine Corps uniform himself.
PENN: I feel proud, you know. That uniform looks great. So I know my girlfriend will love. I'll love it.
CARDOZA: I'm Kavitha Cardoza.
Copyright © 2014 NPR. All rights reserved. No quotes from the materials contained herein may be used in any media without attribution to NPR. This transcript is provided for personal, noncommercial use only, pursuant to our Terms of Use. Any other use requires NPR's prior permission. Visit our permissions page for further information.
NPR transcripts are created on a rush deadline by a contractor for NPR, and accuracy and availability may vary. This text may not be in its final form and may be updated or revised in the future. Please be aware that the authoritative record of NPR's programming is the audio.

The Charles Schulz Philosophy


(This is  marvelous!!  Scroll thru slowly and read carefully to receive and enjoy full effect)




The  following is the philosophy of Charles Schulz, the  creator of the 'Peanuts' comic strip.

You don't have to actually answer the questions. Just ponder on them.

Just read the e-mail straight through, and you'll get the point. 
 


1. Name  the five wealthiest people in the  world.

2. Name  the last five Heisman trophy winners.

3. Name  the last five winners of the Miss America pageant.

4  Name  ten people who have won the Nobel or Pulitzer Prize.

5. Name  the last half dozen Academy Award winners for best actor and actress.

6. Name  the last decade's worth of  World Series winners.




How did you do?

The point is, none of us remember the headliners of yesterday.

These are no second-rate achievers.

They are the best in their fields.

But the applause dies..

Awards tarnish..

Achievements are forgotten.

Accolades and certificates are buried with their owners.





Here's another quiz. See how you do on this one:

1. List a few teachers who aided your journey through school..

2. Name three friends who have helped you through a difficult time.

3. Name five people who have taught you something worthwhile.

4. Think of a few people who have made you feel appreciated and special.

5. Think of five people you enjoy spending time with.




Easier?

The lesson:

The people who make a difference in your life are not the ones with the most credentials, the most money...or the most awards.

They simply are the ones who care the most



Pass this on to those people who have either made a difference in your life, or whom you keep close in your heart, like I did.

'Don't worry about the world coming to an end today. It's already tomorrow in Australia!'


''Be Yourself. No One Else Is Qualified and Everyone else is Taken!"

Markos Nádas idézet

,,Ellopták a biciklimet .Kik lopták el? Hát a kommunisták.De hát maga is az volt. Akkor még én is loptam"

Friday, December 26, 2014

Twas the Night Before Marxmas

Twas the Night Before Marxmas when all through the House
Did sneak SantObama as quiet as a mouse
Our money in safes we had locked with great care
In hopes SantObama could not get in there.
But then on the roof there arose such a clatter
Outside I did run to see what was the matter.
Twas then on my rooftop I spied SantObama
Departing my chimney with fists full of dollars.
And then as he dashed 'cross the roof t'ward his sleigh
I heard him say "Redistribution is great." - See more at: http://thepeoplescube.com/peoples-blog/twas-the-night-before-marxmas-with-santobama-t15606.html

Valóban finnugorok vagyunk, vagy mégse

--- 
Van egy másik megközelítés, amely nem a szótári szavak, gyökök számát vizsgálja, hanem az élőbeszédbeli előfordulási gyakoriságot. A legismertebb Tolnai Vilmos (1943 előtti) adata, mely szerint nagy korpuszon az irodalmi és köznyelvben az alábbi arányok tapasztalhatók:
- 88,4% finnugor (beleértve az uralit, ugort is)
- 3,4% szláv
- 2,8% latin
- 1,5% német
- 1,0% török
- 3,0% ismeretlen, vegyes
A finnugor (beleértve az urálit és ugort is) és belső keletkezésű szavak arányára Tolnai az egyes szerzőknél az alábbi adatokat számította:
- Vörösmarty Mihály: 92,8%
- Petőfi Sándor: 90,7%
- Arany János: 90,6%
- Ady Endre: 90%
- Kemény Zsigmond prózája: 92,1%
- Tompa Mihály költeményei: 93,1%
Ehhez Bárczi (1962) hozzátette saját, újabb adatait, miszerint ez az arány magánlevelezésben 94,3%. 
Hajdú Mihály (1999) a következő, az irodalmi nyelvre vonatkozó gyakorisági adatokat adja meg: 2% ótörök, 3% szláv, 1% latin, 2% német, 5% hangutánzó-hangulatfestő, 18% bizonytalan v. vitatott, 15% ismeretlen, 54% biztos uráli v. fgr. v. ugor eredetű (ez pontosabb felbontást használ, így ez az 54% a Tolnai-féle rendszerezésben 77-92%-ra emelkedne). 
--- 
Átszámoltam Bárczi Géza A magyar szókincs eredete (1958) c. művében közölt szavakat. Az alábbi adatok teljességgel tájékoztató jellegűek. Egyrészt el is számolhattam, másrészt mert a szerző nem sorolja fel az összes szót, így nem hiszem, hogy az egyes források arányai a tényleges adatokat tükröznék. Szintén torzít az, hogy az egyes forrásnyelveknél eltérő a nyelvjárási ill. köznyelvi szavak előfordulási aránya. A számoláskor nem értékeltem, így pl. a "fő" és a "főz" két szóként került be, de a "hol, hová, hány" stb. egyet számított, a "bolt" viszont mind a francia, mind az olasz eredetűek közt szerepel. Az ismeretlen eredetű, belső keletkezésű stb. szavak kimaradtak. Még egyszer, az alábbi számok csak a nagyságrendi eloszlást érzékeltetik:
- Uráli-finnugor: 447 [33,5%] (ebből ugor 89)
- Iráni: 28 [2,1%]
- Kaukázusi: 5 [0,4%] (bizonytalan)
- Honfoglalás előtti török: 196 [14,6%]
- Oszmán-török: kb. 30 [2,2%]
- Szláv: 246 [18,4%]
- Német: 264 [19,7%] (XVII. sz.-ig: 89, XVIII. sz. és utána: 175)
- Görög: 8 [0,6%]
- Ófrancia: 27 [2,0%]
- Olasz: 74 [5,5%]
- Rumén: 14 [1,0%]

Tóta W.: Isten hozott a való világban!

 Utolsó frissítés: 

Tóta W. ÁrpádSzerző:

Nem értek a focihoz, úgyhogy egy másik meccset nézek, már csak azért is, mert ennek valamivel több hatása lesz az életemre, mint annak, hogy ki nyeri a vébét. Egyébként azokéra is, akik a fociért izgulnak.
Azt a meccset az RTL Klub vívja a kormány ellen, fordulóiról naponta számol be az online sajtó és különböző sértett fidesznyikek, úgyhogy részletezni itt felesleges. A labda ugyanazon a röppályán pattog ide-oda, izgalmas technikák nincsenek. A tévé esténként kapura lő, olyan témákkal, amelyeket kettő-négy éve vagy még régebben dolgoztunk fel itt, és fejtettek ki mások különféle lapokban.
Mészáros Lőrinc gennyesre kereste magát? Orbán Viktor apja is meggazdagodott? Komplett ejtőernyős hadosztály keresi Orbán Ráhel telefonját? Penészes, passzé, réges-régi hírek. Épeszű televízió az ilyet magazinműsorokban, dokumentumfilmben és kabaréban dolgozza fel, mint a világháborút, és nem a híradójában. Az ellentámadást, amelyre felkapta a fejét az ország, amatőr módszerekkel, sebtében összerántott csapatokkal vívják.
De legalább elkezdték. Igen, akkor, amikor már átbukott a saját küszöbükön az élő, narancsszínű nyálka, a mindent elemésztő, formátlan ellenség. A kisgömböc addigra – odaútján – megette a komplett oktatást óvodától egyetemig, a választási rendszert és az alkotmányt, kirabolta a bankokat és a nyugdíjpénztárakat, nyelvészeket és filozófusokat baszogatott, ha nem gazsuláltak, továbbá lenyelte az építőipart, az összes termőföldet, trafikot, megzabálta a színházat és a filmet, templomot és titkosszolgálatot, telekomcégeket és közlekedési vállalatokat, és mindezzel kábé annyira lakott jól, mint Hitler Csehszlovákiával. És felfalta a sajtót természetesen, itt egy pofára szabott különadó meg nyugdíjasrádió szívatása mindhalálig, ott egy telefon, határozott szóbeli követelések, stratégiai partnerség szájkosárért cserébe.
Mindez közismert volt, mármint abban az értelemben, hogy az újságolvasó pár százezer ember erről tudott, többségüket – a háremben dolgozókon és az agyhalottakon kívül – fel is háborította. Nem volt közismert viszont olyan módon, hogy például az RTL Klub nézői értesülhettek volna ezekről. Látszik a fent említett ezeréves híreken: az RTL ezeket eddig elfelejtette megosztani a közönségével.
Nekik sincs miért gratulálni. Abba a verembe estek, amit maguk ástak a meghunyászkodással és mindenekelőtt az ostobaságukkal.

Közbevágott Pató Pál úr

Ostobaság volt ugyanis elhinniük, hogy megússzák. Ez a flegma nemtörődömség nemcsak rájuk volt jellemző. Négy éve még óriási poénnak számított, hogy öreg balos értelmiségiek mikkel nem vádolják a Fideszt előre. Ők voltak a nevetséges rettegők – akiknek kurvára igazuk lett. Holott nem volt emberfeletti teljesítmény előre látni, ami következett.
Sztálin azt mondta a világháború után, hogy nincs abban semmi különös, ha az elfoglalt tartományok tükrözik a megszálló társadalmi berendezkedését. Na most Orbán Viktor birodalma pont úgy működött már 2008-ban is, mint most, csak a határai voltak szűkebbek. Simicska Lajost tegnap piszkálta ki az orrából? Ugyan. Egyszemélyi uralmat rendezett be? Kézivezérelt, szopásra kiképzett sajtót épített? Pipa. Kontraszelektált, buta senkiknek adott hatalmat és befolyást puszta lojalitásukért? Igen, nem Schmitt Pál volt az első és nem is Kerényi Imre. Teljesen jogos volt a feltételezés, hogy ha az egész országra kiterjeszti a hatalmát, akkor az lesz mindenhol, ami a pártban. Kuss és szolgálat. De kényelmesebb volt legyintgetni.
Még szégyenletesebb ez a vakság olyan emberektől, akik a szabadságnak, a liberális demokráciának köszönhetik karrierjüket és jólétüket. Nem mondták el érthetően előre, hogy utálják a kultúrszennyet? Nem volt világos, hogy kultúrszenny minden, ami kicsit is vicces, szórakoztató vagy modern? De bizony világos volt. Hozták magukkal már akkor az ideológusaikat, konkrétan tüntettek valóságshow-k ellen, saját médiájukban pedig bemutatták, milyen szerintük az illedelmes kultúra. Diónyi aggyal ki lehetett spekulálni, hogy Orbán veszélyt jelent a szabad sajtóra. Minél több hatalma van, annál nagyobb veszélyt.
Mégsem csináltak semmit, amíg lett volna értelme. Egészen addig, amíg az ő kiváltságos töküket satuba nem fogták, elhitték, hogy ez nem történhet meg. Meg is magyarázták a hallgatást: az embereket nem érdekli a politika, hanem az érdekli őket, hogy VV Vivi lefekszik-e VV Vilivel. És úgy tettek, mintha ez nem volna politika egy olyan kormány alatt, amely kifejezetten ellenzi azt, ami az embereket állítólag érdekli. Valójában persze sima üzleti érdekei vannak: megpróbálja megsemmisíteni a haverok versenytársait, és ehhez bunkósbotként használja az erkölcsöt.

Most vigyázz, hogy jól csináld

De igen, jó reggelt kívánok: politika a valóságshow, ahogy politika a romkocsma, a könyvesbolt és az iskola. Olyan kormányunk van – négy éve, hahó! – amely politikát csinál mindenből, és nemcsak azért, mert paranoid és korlátolt, és képtelen felfogni, hogy a különbözőséggel együtt lehet élni. Hanem azért is, mert egyre sokasodó, a férgeséből válogatott udvartartását parazitaként eteti. Ehhez rabolnia és erőszakoskodnia kell, mivel értéket teremteni nem tud, csak pofázik róla. Ez a kormány agresszív csövesként utolér mindenkit, akinek csörög valami a zsebében.
Ez a való világ. Ennek a történésein múlik, hogy lehet-e hátradőlve szórakozni kitalált valóságokon, és pénzt keresni valóságok kitalálásával akkor is, ha az valami tirpáknak nem tetszik, és a tirpák tettestársai irigylik bárki más sikerét.
Ideje, hogy egymásra találjanak azok, akik érdekeltek a szabadságban, és észrevegyék, hogy a saját szabadságaik különbözőek ugyan, de az ellenségük közös. És lám, milyen gyönge valójában: idegrohamot kap a legbanálisabb bűneinek felhánytorgatásától. Van takargatnivalója, és egészen eddig el tudta takarni a szennyest. Annak kiteregetésén kell dolgoznia mindenkinek, akinek van törlesztenivalója. Műsoridővel, szponzorációval, nyomozással és kreatív ötletekkel: kinek mije van, az összfegyvernemi hadviselés szabályai szerint.
És még valami: ennek a háborúnak nem lehet az a célja, hogy visszavonják a reklámadót. Attól csak visszaáll a korábbi állapot: az állandó fenyegetettség. Annak elhárításához még sok híradót kell csinálni. De nyugi, izgalmas műsor lesz az is, hogy mit lopott ma VV Viktor, és vajon milyen esélyekkel indul a következő kiszavazáson. Érdekelni fogja az embereket, és valljátok be: csinálni is jobban esik, mint kultúrszennyet gyártani. Az ugyanis igaz, hogy a kereskedelmi tévék jelentős kárt okoztak – azzal, hogy eddig hallgattak.

Thursday, December 25, 2014

The http://www.fbi.gov/about-us/cjis/ucr/ucr(UCR)

Today, four annual publications, Crime in the United StatesNational Incident-Based Reporting System,Law Enforcement Officers Killed and Assaulted, and Hate Crime Statistics are produced from data received from over 18,000 city, university/college, county, state, tribal, and federal law enforcement agencies voluntarily participating in the program. The crime data are submitted either through a state UCR Program or directly to the FBI’s UCR Program.
In addition to these reports, information is available on the Law Enforcement Officers Killed and Assaulted (LEOKA) Program and the Hate Crime Statistics Program, as well as the traditional Summary Reporting System (SRS) and the National Incident-Based Reporting System (NIBRS). Also available—FAQs about the UCR Program.
The FBI is undertaking a wholesale redesign and redevelopment of the system that has supported the FBI’s UCR Program for more than 30 years. In support of this initiative, the FBI created the UCR Redevelopment Project (UCRRP).

Magyarnak lenni New Yorkban – Nagyítás-fotógaléria


Nem egységes a New York-i magyarok élete, nincs magyar negyed sem, de néha megcsillan az amerikai álom, még ha csak egy régóta vágyott kabrió képében is: a Bartha Máté által fotózott, hosszabb-rövidebb ideje New Yorkban élő magyarok a saját szavaikkal mondják el történetüket. Az anyag a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója és a Hungarian Initiatives Foundation közös projektje keretein belül valósult meg. Hét fiatal magyar fotós kapott lehetőséget arra, hogy New Yorkban egy hónapig a magyarságot kutassa, a terepmunka eredménye a Külhon – Magyarok New Yorkban c. kiállítás formájában látható a Capa-központban január 18-ig.



Béla, üzleti tanácsadó: Úgy kezdődött, hogy idekerültünk Amerikába, és az olasz negyedben béreltünk valamit. Édesapám még élt és ezt a gyűrűt felhúzta, amit otthonról hozott. Az olaszok odamentek, kezet csókoltak neki, és nem tudtuk, mi van. Mint kiderült, nagyon hasonlított az egyik keresztapának a gyűrűjéhez. Tehát az életnek az iróniája, hogy később megismertem az igazi keresztapát, illetve a különböző tagjait az olasz maffiának. Egyszer vettem egy Cadillacet: egy 82-es Cadillacet, 87-ben. Az emberek integetnek, integetnek, nem tudtam, mi bajuk van. Mint kiderült, az ott a keresztapának a nagyapjáé volt, aki szintén egy elég nagy figura. Mondom, az nagyon érdekes. Különben nagyon rendes emberek, szeretők, és hogyha nem bántod őket, akkor ők sem fognak bántani, ha nem lépsz az érdekükbe.
Béla, üzleti tanácsadó: Úgy kezdődött, hogy
idekerültünk Amerikába, és az olasz negyedben
béreltünk valamit. Édesapám még élt és ezt a
gyűrűt felhúzta, amit otthonról hozott. Az olaszok
odamentek, kezet csókoltak neki, és nem tudtuk,
mi van. Mint kiderült, nagyon hasonlított az egyik
keresztapának a gyűrűjéhez. Tehát az életnek az
iróniája, hogy később megismertem az igazi
keresztapát, illetve a különböző tagjait az olasz
maffiának. Egyszer vettem egy Cadillacet: egy
82-es Cadillacet, 87-ben. Az emberek integetnek,
integetnek, nem tudtam, mi bajuk van. Mint kiderült,
az ott a keresztapának a nagyapjáé volt, aki szintén
egy elég nagy figura. Mondom, az nagyon érdekes.
Különben nagyon rendes emberek, szeretők, és
hogyha nem bántod őket, akkor ők sem fognak
bántani, ha nem lépsz az érdekükbe.
#1
Fotó: 
Béla, üzleti tanácsadó: Amerikában a fegyverhordozási engedély az megvan, nekem is megvan, és hordok, azért, mert soha nem tudja az ember, hogy mikor kerül egy olyan helyzetbe, ahol meg kell védje magát. Annak ellenére, hogy 17 évet keleti sportoltam, ha valakinek fegyvere van, nincsen mit csináljál. Különben üzleti tanácsadással foglalkozom a kormánynak, meg a különböző üzleteknek.
Béla, üzleti tanácsadó: Amerikában a fegyverhordozási engedély az megvan, nekem is megvan, és hordok, azért, mert soha nem tudja az ember, hogy mikor kerül egy olyan helyzetbe, ahol meg kell védje magát. Annak ellenére, hogy 17 évet keleti sportoltam, ha valakinek fegyvere van, nincsen mit csináljál. Különben üzleti tanácsadással foglalkozom a kormánynak, meg a különböző üzleteknek.
#2
Fotó: 
Brooklyn
Brooklyn
#3
Fotó: 
Brunó, vállalkozó: 2004-ben elkezdtem a randivonal.hu-n a kedvesemmel beszélgetni. 1 évet beszéltünk, 1 év után kijöttem meglátogatni. A kedvesem magyarországi, már Amerikában volt. Eljöttem párszor meglátogatni. 2006-ban eldöntöttem, hogy elköltözöm ide, 2008-ban megszületett a fiam, Alexander, 2010-ben megszületett Izabella, so ... ideragadtunk. Lehetőségek, nagyon sok van belőle, nagyon gyorsan lehet csinálni pénzt is, meg bukni is. Az életbiztonság, vakációk, betegnapok, azt el kell felejteni. A legcsúnyább dolog, ami ebben az országban velem történt, az, hogy miután megszületett a kislányom, a feleségemnek 2 hét után vissza kellett mennie dolgozni (a maternity leave 16 hét). Visszament dolgozni, vagy elveszti a munkahelyét. Itt könyörtelenek ezzel, nem létezik kis baby, no, semmi. A baby sitter az meg olyan, hogy 4-5 év után a gyerek egy spanyol néninek, vagy más néninek elkezdi azt mondani, hogy az anyukám. Amivel én nem értek egyet. A gyerekek 6 és fél, és 4 és fél évesek. 1 max. 2 napot volt 6 és fél év alatt mással. De mindig velük vagyunk. A bölcsődék kriminálisan drágák. Tehát egy 5 napos bölcsőde egy gyereknek 1400-1500 dollár. Amíg feleségem dolgozott, én voltam itthon, és fordítva.
Brunó, vállalkozó: 2004-ben elkezdtem a randivonal.hu-n a kedvesemmel beszélgetni. 1 évet beszéltünk, 1 év után kijöttem meglátogatni. A kedvesem magyarországi, már Amerikában volt. Eljöttem párszor meglátogatni. 2006-ban eldöntöttem, hogy elköltözöm ide, 2008-ban megszületett a fiam, Alexander, 2010-ben megszületett Izabella, so ... ideragadtunk. Lehetőségek, nagyon sok van belőle, nagyon gyorsan lehet csinálni pénzt is, meg bukni is. Az életbiztonság, vakációk, betegnapok, azt el kell felejteni. A legcsúnyább dolog, ami ebben az országban velem történt, az, hogy miután megszületett a kislányom, a feleségemnek 2 hét után vissza kellett mennie dolgozni (a maternity leave 16 hét). Visszament dolgozni, vagy elveszti a munkahelyét. Itt könyörtelenek ezzel, nem létezik kis baby, no, semmi. A baby sitter az meg olyan, hogy 4-5 év után a gyerek egy spanyol néninek, vagy más néninek elkezdi azt mondani, hogy az anyukám. Amivel én nem értek egyet. A gyerekek 6 és fél, és 4 és fél évesek. 1 max. 2 napot volt 6 és fél év alatt mással. De mindig velük vagyunk. A bölcsődék kriminálisan drágák. Tehát egy 5 napos bölcsőde egy gyereknek 1400-1500 dollár. Amíg feleségem dolgozott, én voltam itthon, és fordítva.
#4
Fotó: 
Brunó kertjében: Szerintem itt sajnos gyerekek szempontjából minden olyan, mint egy agymosás. Mindenkinek meg kell legyen az Adidas cipő, a póló, minden márkának meg kell lennie – iPadet használnak 2 és fél éves koruk óta. Nem tudod elvenni a számítógépet a gyerekektől, azon írják meg a leckéjüket, azzal kommunikálnak, azzal küldik be a házi feladatot, no papír, no semmi. Tehát nincs magyar füzet, olasz füzet, ilyesmi. 5. osztályban a Texas Instruments számítógépet odaadták ingyen, hogy ne tudják az agyukat használni. Nem tudják, mennyi 7 x 9... „let me see!”. Én szerintem nincs középút. Vagy elmész a technikával, vagy ha nem, akkor mikor a másik ember próbál neked textelni vagy bármi, ha nekem a technika nincs ugyanabban az új verzióban, nem tudom megnyitni... tehát kell menni a technikával... Christo! Get me the gasoline from the backside, please.
Brunó kertjében: Szerintem itt sajnos gyerekek szempontjából minden olyan, mint egy agymosás. Mindenkinek meg kell legyen az Adidas cipő, a póló, minden márkának meg kell lennie – iPadet használnak 2 és fél éves koruk óta. Nem tudod elvenni a számítógépet a gyerekektől, azon írják meg a leckéjüket, azzal kommunikálnak, azzal küldik be a házi feladatot, no papír, no semmi. Tehát nincs magyar füzet, olasz füzet, ilyesmi. 5. osztályban a Texas Instruments számítógépet odaadták ingyen, hogy ne tudják az agyukat használni. Nem tudják, mennyi 7 x 9... „let me see!”. Én szerintem nincs középút. Vagy elmész a technikával, vagy ha nem, akkor mikor a másik ember próbál neked textelni vagy bármi, ha nekem a technika nincs ugyanabban az új verzióban, nem tudom megnyitni... tehát kell menni a technikával... Christo! Get me the gasoline from the backside, please.
#5
Fotó: 
Manhattan
Manhattan
#6
Fotó: 
Etelka, tanárnő: Én személy szerint még soha életemben nem tanítottam matekot, amikor kijöttem, mert előtte egy ügyvédi irodában dolgoztam. Az első állásra igent mondtam, mert nem tudtam, hogy mennyire bonyolult a dolog és nem tudtam, mire vállalkozom. Washington heights. 99% dominikai bevándorlók, úgyhogy nem a tipikus amerikai iskola. Az első évem nagyon durva volt, horror, a gyerekeket is sajnálom, mert én se tudtam, hogy mit csinálok, és ez valszeg elég hamar le is jött nekik. Az egész tanítási metódusom nekem azon alapult, amit ismertem Magyarországról, hogy a tanár szava szent, és nem kérdőjelezed meg a döntéseit. És itt teljesen más a felfogás, mindent meg kell magyarázni, hogy miért csináljuk. A szavad nem ér sokat, amíg nincs hiteled előttük. Azt kell mondjam, hogy most már eltelt 9 év így tanárként, és már nem tudnék visszamenni abba a magázódós... tudod... meg első évben ilyen hülye ötleteim voltak, hogy például amikor a tanár bejön a terembe, mindenki álljon fel, és ne üljenek le, amíg én sem. Hát el tudod képzelni, hogy mi lett belőle. Volt minden nap egy ilyen 30 perces óra, amikor beszélgettünk, advisorynak hívják, megismerni jobban a gyerekeket, ilyesmi. Elég sok durva történet lett megosztva. Az egyik gyereket pl. elrabolták, mert az apja drogpénzzel tartozott egy bandának, és betörtek hozzájuk és elragadták az ágyából a gyereket, és elrabolták 3 napra. És 3 nap után az apja összeszedte a pénzt, őt meg kidobták az utcára. 12 éves gyerek. És akkor hétfőn bejött a suliba. És akkor kérdeztük hogy hol voltál, és mondta hogy elraboltak. I was kidnapped. És akkor elmesélte, hogy egy pincében lakott és vödörbe pisilt 3 napig... Volt egy lány, aki parókát hordott folyton, és nagyon sokáig nem tudtuk, hogy miért, de aztán kiderült, hogy az apja agyonverte a bátyját a szeme láttára mikor 7 éves volt, de úgy, hogy meghalt a srác a helyszínen, és a csaj úgy vezette le ezt a frusztrációt, hogy a saját haját kitépkedte egyenként. És nem volt haja a paróka alatt. És a parókáról is szedegette a haját állandóan. Amikor elment az osztályból, a széke alatt volt egy ilyen jelentős mennyiség.
Etelka, tanárnő: Én személy szerint még soha életemben nem tanítottam matekot, amikor kijöttem, mert előtte egy ügyvédi irodában dolgoztam. Az első állásra igent mondtam, mert nem tudtam, hogy mennyire bonyolult a dolog és nem tudtam, mire vállalkozom. Washington heights. 99% dominikai bevándorlók, úgyhogy nem a tipikus amerikai iskola. Az első évem nagyon durva volt, horror, a gyerekeket is sajnálom, mert én se tudtam, hogy mit csinálok, és ez valszeg elég hamar le is jött nekik. Az egész tanítási metódusom nekem azon alapult, amit ismertem Magyarországról, hogy a tanár szava szent, és nem kérdőjelezed meg a döntéseit. És itt teljesen más a felfogás, mindent meg kell magyarázni, hogy miért csináljuk. A szavad nem ér sokat, amíg nincs hiteled előttük. Azt kell mondjam, hogy most már eltelt 9 év így tanárként, és már nem tudnék visszamenni abba a magázódós... tudod... meg első évben ilyen hülye ötleteim voltak, hogy például amikor a tanár bejön a terembe, mindenki álljon fel, és ne üljenek le, amíg én sem. Hát el tudod képzelni, hogy mi lett belőle. Volt minden nap egy ilyen 30 perces óra, amikor beszélgettünk, advisorynak hívják, megismerni jobban a gyerekeket, ilyesmi. Elég sok durva történet lett megosztva. Az egyik gyereket pl. elrabolták, mert az apja drogpénzzel tartozott egy bandának, és betörtek hozzájuk és elragadták az ágyából a gyereket, és elrabolták 3 napra. És 3 nap után az apja összeszedte a pénzt, őt meg kidobták az utcára. 12 éves gyerek. És akkor hétfőn bejött a suliba. És akkor kérdeztük hogy hol voltál, és mondta hogy elraboltak. I was kidnapped. És akkor elmesélte, hogy egy pincében lakott és vödörbe pisilt 3 napig... Volt egy lány, aki parókát hordott folyton, és nagyon sokáig nem tudtuk, hogy miért, de aztán kiderült, hogy az apja agyonverte a bátyját a szeme láttára mikor 7 éves volt, de úgy, hogy meghalt a srác a helyszínen, és a csaj úgy vezette le ezt a frusztrációt, hogy a saját haját kitépkedte egyenként. És nem volt haja a paróka alatt. És a parókáról is szedegette a haját állandóan. Amikor elment az osztályból, a széke alatt volt egy ilyen jelentős mennyiség.
#7
Fotó: 
Etelka, tanárnő: Az utolsó csepp az volt, hogy 2 gyerek összeverekedett az osztályban, és én közéjük álltam és elválasztottam őket a kezemmel, az arcuknál fogva. Másnap mind a kettő bement az igazgatónőhöz és azt mondta, hogy megpofoztam őket. Úgyhogy elindult egy nyomozás ellenem, ilyenkor az történik, hogy kiveszik a tanárt a teremből, meginterjúvolják a gyerekeket – mert hogy az ő szavukra lehet adni – és utána eldöntik, hogy valóban megtetted-e vagy nem, és ha igen, akkor elveszik a tanári licence-t, ha nem, akkor mehetsz vissza tanítani. Kb. 4 napig tartott a nyomozás, és csomó gyerek azt mondta, hogy igen, megpofoztam őket. Én meg már 5 éve ott voltam veteránként. Végül kiderült, ha egy verekedés és a többiek sérülése elkerülése érdekében fizikailag közbeléptél, az nem számít, nem használható fel ellened. Úgyhogy visszaraktak a terembe. És azok után, hogy tudtam, hogy ki mit hazudott, még végigcsináltam az évet, de az volt az a pont, hogy most ideje máshova menni. Ezután kivettem a következő 2 napot, kinyomtattam a jó iskolák listáját, van egy ilyen site, ahol ezek össze vannak gyűjtve. 120 iskolának elküldtem az önéletrajzomat, abból 3 hívott vissza, kettőből lett interjú, és egy ajánlott állást. És az volt ez. Ez a New York-i sulikhoz képest egy nagyon jó iskola. Itt tesztet kell lerakni ahhoz, hogy ide gyere, ezért rengeteg gazdag fehér szülő küldi ide a gyerekét. Ez az iskola is állami. Nagyon különbözőek a gyerekek, van kínai, van fehér, van latin és van fekete. És szerintem az, hogy ilyen közegben nőnek fel, nagyon sok toleranciát és empátiát tanít. Megszokták egymást és teljesen más a légkör, senki nem dominál.
Etelka, tanárnő: Az utolsó csepp az volt, hogy 2 gyerek összeverekedett az osztályban, és én közéjük álltam és elválasztottam őket a kezemmel, az arcuknál fogva. Másnap mind a kettő bement az igazgatónőhöz és azt mondta, hogy megpofoztam őket. Úgyhogy elindult egy nyomozás ellenem, ilyenkor az történik, hogy kiveszik a tanárt a teremből, meginterjúvolják a gyerekeket – mert hogy az ő szavukra lehet adni – és utána eldöntik, hogy valóban megtetted-e vagy nem, és ha igen, akkor elveszik a tanári licence-t, ha nem, akkor mehetsz vissza tanítani. Kb. 4 napig tartott a nyomozás, és csomó gyerek azt mondta, hogy igen, megpofoztam őket. Én meg már 5 éve ott voltam veteránként. Végül kiderült, ha egy verekedés és a többiek sérülése elkerülése érdekében fizikailag közbeléptél, az nem számít, nem használható fel ellened. Úgyhogy visszaraktak a terembe. És azok után, hogy tudtam, hogy ki mit hazudott, még végigcsináltam az évet, de az volt az a pont, hogy most ideje máshova menni. Ezután kivettem a következő 2 napot, kinyomtattam a jó iskolák listáját, van egy ilyen site, ahol ezek össze vannak gyűjtve. 120 iskolának elküldtem az önéletrajzomat, abból 3 hívott vissza, kettőből lett interjú, és egy ajánlott állást. És az volt ez. Ez a New York-i sulikhoz képest egy nagyon jó iskola. Itt tesztet kell lerakni ahhoz, hogy ide gyere, ezért rengeteg gazdag fehér szülő küldi ide a gyerekét. Ez az iskola is állami. Nagyon különbözőek a gyerekek, van kínai, van fehér, van latin és van fekete. És szerintem az, hogy ilyen közegben nőnek fel, nagyon sok toleranciát és empátiát tanít. Megszokták egymást és teljesen más a légkör, senki nem dominál.
#8
Fotó: 
Manhattan
Manhattan
#9
Fotó: 
Gábor, alkalmi munkavállaló: Itt New Yorkban minden népcsoport együtt él, együtt él a kínai, együtt él a spanyol, az olasz. Én pont egy olasz környéken élek, ott bérelek lakást, az olaszoknál, együtt él a világnemzet, érted? Együtt él a lengyel, övék a Greenfield vagy Greenwich, egy közösségben, régióban. A magyar az szerteszét. Tehát nincs egy olyan negyedünk, amire azt mondhatjuk, hogy magyar negyed. Én tagadom, hogy magyar vagyok, mert ugye hát milyen a magyar ember? Ármánykodó, furmánykodó, kit hogy lehet kitúrni a munkájából. Első kérdés: mennyit keresel? Amihez aztán tényleg senkinek semmi köze. Megy az irigykedés, de az nagyon, az a legjobban megy bárhol a világon. Ez Norvégiában is így volt egyébként. Azért mondom, hogy én tagadom, hogy magyar vagyok. Ha lehet, kerülöm a magyar közösséget. Ez egy nagyon kemény ország, itt semmi sem biztos, ma van munkád, holnap meg nem biztos, hogy van. Én úgy gondolom, hogy mi rossz döntést hoztunk, hogy idejöttünk, nekünk Norvégiában kellett volna maradni. Ez a New York, ez az amerikai álom, ez csak egy álom. Az otthoniaknak üzenem, az irigykedő otthoniaknak azt üzenem, hogy ki lehet jönni, ki lehet próbálni, meg lehet élni. Ez arra jó, ez a New York, hogy megéld. Hogy megéld a napjaidat. Hogy kifizesd a rented, a rezsit, vegyél ennivalót, de másra nem. Persze van az ellentét, akinek szakmája van, nekem nincs szakmám, én építőgépész technikus vagyok, ez szépen hangzik, de semmit nem takar, egy érettségi technikumot. Elkezdtem a cserépkályhás szakmát, de abbahagytam, mert megszületett a lányom. Ezért vagyunk itt. Ő Norvégiában felvette perfekt a norvégot. Magyarul beszél. Angolul kellett beszélnie, mert úgy tanulta a norvégot. Itt elkezdte a spanyolt is, tehát lassan 4 nyelv birtokában van. És esetleg ha... az a remény, ami még kecsegtet minket, ha ő itt elvégez 4 évet a gimnáziumban, akkor talán lehetősége van arra, hogy igényelhet magának zöld kártyát. Ha őneki megvan, akkor hivatkozhat ránk, hogy egyedül van, szüleit szeretné itt tudni, akkor általa mi is kaphatunk. Itt pengeélen táncolás van. Nincs biztosításunk, nincs semmi. A feleségem otthon dolgozott, a barátnőjével együtt 9 évet, ők itt vannak 3 éve és ők hívtak ide Norvégiából, hogy ez itt a kánaán. Más a világszemléletük. Nekem nem ez a kánaán. Nekem az a 7 év volt otthon a kánaán, a 90-es évek, amikor virágzott Magyarország, az építőipar, minden. Bármelyik nap beüthet a szerencséd New Yorkban. Bármelyik pillanatban, bármelyik utcasarkon. Én hiszek a szerencsében. Nekem ez a 4. életem. Hiszek az őrangyalaimban. Nekem volt 3 nagy balesetem, amiből csodálkoztak, hogy még mindig állok, dolgozom, nem nyomorodtam meg. Én lezuhantam 10 méterről, volt egy nagy autóbalesetem. Én 37 éves vagyok, ez a 70-es évek, 75-77, ez egy rossz generáció. Rendszerváltás volt, beleugrott mindenki a hitelbe, kecsegtettek minket 20 évesen, adunk hitelt bármennyit, aztán belebukott 98%-a szerintem Magyarországnak, vagy legyen csak 90%.
Gábor, alkalmi munkavállaló: Itt New Yorkban minden népcsoport együtt él, együtt él a kínai, együtt él a spanyol, az olasz. Én pont egy olasz környéken élek, ott bérelek lakást, az olaszoknál, együtt él a világnemzet, érted? Együtt él a lengyel, övék a Greenfield vagy Greenwich, egy közösségben, régióban. A magyar az szerteszét. Tehát nincs egy olyan negyedünk, amire azt mondhatjuk, hogy magyar negyed. Én tagadom, hogy magyar vagyok, mert ugye hát milyen a magyar ember? Ármánykodó, furmánykodó, kit hogy lehet kitúrni a munkájából. Első kérdés: mennyit keresel? Amihez aztán tényleg senkinek semmi köze. Megy az irigykedés, de az nagyon, az a legjobban megy bárhol a világon. Ez Norvégiában is így volt egyébként. Azért mondom, hogy én tagadom, hogy magyar vagyok. Ha lehet, kerülöm a magyar közösséget. Ez egy nagyon kemény ország, itt semmi sem biztos, ma van munkád, holnap meg nem biztos, hogy van. Én úgy gondolom, hogy mi rossz döntést hoztunk, hogy idejöttünk, nekünk Norvégiában kellett volna maradni. Ez a New York, ez az amerikai álom, ez csak egy álom. Az otthoniaknak üzenem, az irigykedő otthoniaknak azt üzenem, hogy ki lehet jönni, ki lehet próbálni, meg lehet élni. Ez arra jó, ez a New York, hogy megéld. Hogy megéld a napjaidat. Hogy kifizesd a rented, a rezsit, vegyél ennivalót, de másra nem. Persze van az ellentét, akinek szakmája van, nekem nincs szakmám, én építőgépész technikus vagyok, ez szépen hangzik, de semmit nem takar, egy érettségi technikumot. Elkezdtem a cserépkályhás szakmát, de abbahagytam, mert megszületett a lányom. Ezért vagyunk itt. Ő Norvégiában felvette perfekt a norvégot. Magyarul beszél. Angolul kellett beszélnie, mert úgy tanulta a norvégot. Itt elkezdte a spanyolt is, tehát lassan 4 nyelv birtokában van. És esetleg ha... az a remény, ami még kecsegtet minket, ha ő itt elvégez 4 évet a gimnáziumban, akkor talán lehetősége van arra, hogy igényelhet magának zöld kártyát. Ha őneki megvan, akkor hivatkozhat ránk, hogy egyedül van, szüleit szeretné itt tudni, akkor általa mi is kaphatunk. Itt pengeélen táncolás van. Nincs biztosításunk, nincs semmi. A feleségem otthon dolgozott, a barátnőjével együtt 9 évet, ők itt vannak 3 éve és ők hívtak ide Norvégiából, hogy ez itt a kánaán. Más a világszemléletük. Nekem nem ez a kánaán. Nekem az a 7 év volt otthon a kánaán, a 90-es évek, amikor virágzott Magyarország, az építőipar, minden. Bármelyik nap beüthet a szerencséd New Yorkban. Bármelyik pillanatban, bármelyik utcasarkon. Én hiszek a szerencsében. Nekem ez a 4. életem. Hiszek az őrangyalaimban. Nekem volt 3 nagy balesetem, amiből csodálkoztak, hogy még mindig állok, dolgozom, nem nyomorodtam meg. Én lezuhantam 10 méterről, volt egy nagy autóbalesetem. Én 37 éves vagyok, ez a 70-es évek, 75-77, ez egy rossz generáció. Rendszerváltás volt, beleugrott mindenki a hitelbe, kecsegtettek minket 20 évesen, adunk hitelt bármennyit, aztán belebukott 98%-a szerintem Magyarországnak, vagy legyen csak 90%.
#10
Fotó: 
Manhattan
Manhattan
#11
Fotó: 
Goldie, vállalkozó: Hát én világéletemben kabriót akartam venni, ez tény, és én otthon őszintén... – és sajnos ez nem lesz jó pont kis hazámnak – én 10 évig szerződéses katona voltam, és elvégeztem a ZMNE-t, és rohadtul nem kaptam beosztást a diplomámmal, leszereltem, és én hülye, utána átmentem rendőrnek, hogy az majd jó lesz. Egy évet bírtam a rendőrségnél, és aztán leszereltem onnan is, és azóta itt vagyok. De nagyon jó szakot végeztem el, csak nem kaptam beosztást. És azért lett elegem. 10 év alatt nem tudtam összehozni a kabriót, akkor elhiheted, hogy milyen jól kerestem. És basszus, itt egy hónap alatt összehoztam. Amúgy Sárának hívják. Viccen kívül, amikor megvettem, nézegettem... tudom, hogy zsidó név, de tetszik a Sára. Én stacózom: a staco, azok csinálják ezeket az ablakok körül... foamból vannak, csak le van festve. Kő hatása van. Én ezt csinálom. Ennyi a sztori. És ez gáz, hogy ezt otthon 10 év alatt nem tudtam összehozni. Én annyit keresek itt egy hét alatt, mint otthon egy hónap alatt. Én nagyon jól élek itt, nem panaszkodom. Jól élek, Máté, én nagyon jól élek. Tényleg egy szavam nem lehet. Jó főnököm van, barátként viselkedik. És szeretem Amerikát. Azt hittem, sokkal rosszabb lesz.
Goldie, vállalkozó: Hát én világéletemben kabriót akartam venni, ez tény, és én otthon őszintén... – és sajnos ez nem lesz jó pont kis hazámnak – én 10 évig szerződéses katona voltam, és elvégeztem a ZMNE-t, és rohadtul nem kaptam beosztást a diplomámmal, leszereltem, és én hülye, utána átmentem rendőrnek, hogy az majd jó lesz. Egy évet bírtam a rendőrségnél, és aztán leszereltem onnan is, és azóta itt vagyok. De nagyon jó szakot végeztem el, csak nem kaptam beosztást. És azért lett elegem. 10 év alatt nem tudtam összehozni a kabriót, akkor elhiheted, hogy milyen jól kerestem. És basszus, itt egy hónap alatt összehoztam. Amúgy Sárának hívják. Viccen kívül, amikor megvettem, nézegettem... tudom, hogy zsidó név, de tetszik a Sára. Én stacózom: a staco, azok csinálják ezeket az ablakok körül... foamból vannak, csak le van festve. Kő hatása van. Én ezt csinálom. Ennyi a sztori. És ez gáz, hogy ezt otthon 10 év alatt nem tudtam összehozni. Én annyit keresek itt egy hét alatt, mint otthon egy hónap alatt. Én nagyon jól élek itt, nem panaszkodom. Jól élek, Máté, én nagyon jól élek. Tényleg egy szavam nem lehet. Jó főnököm van, barátként viselkedik. És szeretem Amerikát. Azt hittem, sokkal rosszabb lesz.
#12
Fotó: 
Goldie, vállalkozó: Én nagyon rossz helyen laktam eddig. Sok emberrel kellett közösködni, közös lónak meg túros a háta. Meg a söröd eltűnik a hűtőből, satöbbi. De egy év alatt eljutottam oda, hogy megvettem Sárát, elköltöztem csodálatos helyre, és úgy berendeztem a pecóm, ahogy otthon még soha. Megvan a nagy tévém, megvan a Play-stationöm, megvan a házimozi, megvan az ágyam, minden, érted? Nem szűkölködöm, jól élek. Van csajom, most ment haza, Magyarországra. Két hétig volt kint, belügyminisztériumnál dolgozik, kormánytisztviselő, így hát neki elég nehéz. Vagyis most próbáljuk neki elintézni a dolgokat. Ki akar jönni, csak mindenféleképpen valami vízummal, mert én ezt nem engedem meg neki, amit én csinálok, meg mindenki. Ha időben elkezdesz adózni, megállít a rendőr, látja, hogy illinois-i rendszámom van, tudja jól, hogy illegális bevándorló vagyok. De ha utánanéz a rendszerben, látja, hogy adózom, nem csináltam semmi balhét, akkor nem fog kibaszni az országból, hát hülye lenne. Máté, amit sohasem értenek meg: bevándorlók tartják el ezt az országot. Bankkártyát használok! Azon rajta van az útlevélszámom, a jogsiszámom, ha nagy baj lenne, azon kezdenének el keresni. Én szeretem Amerikát, én kurvára szeretem, és nem szeretnék hazamenni. De tényleg sajnos a magyar hagyományok itt elszállnak. Az emberek itt sokkal-sokkal segítőkészebbek, mások. Az átlagember itt más. Ha tudja, hogy jól keresel, meg dolgozol, akkor megélsz. Ezért segít, nem az van, mint otthon, hogy látszik az arcokon: nehogy már, 5 perc múlva zárok, nem akarok én már veled foglalkozni. A másik: fogyasztói társadalom, maximálisan. 2 liter kóla x dollár, de ha veszel 6 liter kólát, az csak a fele. Iszonyatosan a fogyasztói társadalomra van ráállva Amerika, és egy európainak ez vagy tetszik, vagy nem. Nekem tetszik, mert okos ötletnek tartom, hogy egy árán veszek hármat. Ez okos ötlet, a hülyének is megéri. Szóval nem drága semmi, az egészséges kaja se drága, az úszás se drága, a konditerem, a szolárium se drága. Itt minden olyan árban van, hogy megéri a hülyének is. Tudsz magaddal foglalkozni. Én imádom Amerikát, örülök, hogy ide jöttem, és nem máshová.
Goldie, vállalkozó: Én nagyon rossz helyen laktam eddig. Sok emberrel kellett közösködni, közös lónak meg túros a háta. Meg a söröd eltűnik a hűtőből, satöbbi. De egy év alatt eljutottam oda, hogy megvettem Sárát, elköltöztem csodálatos helyre, és úgy berendeztem a pecóm, ahogy otthon még soha. Megvan a nagy tévém, megvan a Play-stationöm, megvan a házimozi, megvan az ágyam, minden, érted? Nem szűkölködöm, jól élek. Van csajom, most ment haza, Magyarországra. Két hétig volt kint, belügyminisztériumnál dolgozik, kormánytisztviselő, így hát neki elég nehéz. Vagyis most próbáljuk neki elintézni a dolgokat. Ki akar jönni, csak mindenféleképpen valami vízummal, mert én ezt nem engedem meg neki, amit én csinálok, meg mindenki. Ha időben elkezdesz adózni, megállít a rendőr, látja, hogy illinois-i rendszámom van, tudja jól, hogy illegális bevándorló vagyok. De ha utánanéz a rendszerben, látja, hogy adózom, nem csináltam semmi balhét, akkor nem fog kibaszni az országból, hát hülye lenne. Máté, amit sohasem értenek meg: bevándorlók tartják el ezt az országot. Bankkártyát használok! Azon rajta van az útlevélszámom, a jogsiszámom, ha nagy baj lenne, azon kezdenének el keresni. Én szeretem Amerikát, én kurvára szeretem, és nem szeretnék hazamenni. De tényleg sajnos a magyar hagyományok itt elszállnak. Az emberek itt sokkal-sokkal segítőkészebbek, mások. Az átlagember itt más. Ha tudja, hogy jól keresel, meg dolgozol, akkor megélsz. Ezért segít, nem az van, mint otthon, hogy látszik az arcokon: nehogy már, 5 perc múlva zárok, nem akarok én már veled foglalkozni. A másik: fogyasztói társadalom, maximálisan. 2 liter kóla x dollár, de ha veszel 6 liter kólát, az csak a fele. Iszonyatosan a fogyasztói társadalomra van ráállva Amerika, és egy európainak ez vagy tetszik, vagy nem. Nekem tetszik, mert okos ötletnek tartom, hogy egy árán veszek hármat. Ez okos ötlet, a hülyének is megéri. Szóval nem drága semmi, az egészséges kaja se drága, az úszás se drága, a konditerem, a szolárium se drága. Itt minden olyan árban van, hogy megéri a hülyének is. Tudsz magaddal foglalkozni. Én imádom Amerikát, örülök, hogy ide jöttem, és nem máshová.
#13
Fotó: 
Manhattan
Manhattan
#14
Fotó: 
Hajni, grafikus: 2009-ben jöttem ki tanulóvízummal, az eredeti terv az egy féléves tanulás lett volna. De aztán megkaptam az F1-es vízumot öt évre, és úgy gondoltam, hogy kihasználom. Befejeztem az angolt, idén pedig egy graphic design iskolát végeztem el. Most Borough Parkban, Brooklyn vallásos zsidó negyedében dolgozom egy ékszerüzletben, mint fotós és designer. Azért is költöztem ide, mert elfogadható áron találtam lakást, és nagyon biztonságos.
Hajni, grafikus: 2009-ben jöttem ki tanulóvízummal, az eredeti terv az egy féléves tanulás lett volna. De aztán megkaptam az F1-es vízumot öt évre, és úgy gondoltam, hogy kihasználom. Befejeztem az angolt, idén pedig egy graphic design iskolát végeztem el. Most Borough Parkban, Brooklyn vallásos zsidó negyedében dolgozom egy ékszerüzletben, mint fotós és designer. Azért is költöztem ide, mert elfogadható áron találtam lakást, és nagyon biztonságos.
#15
Fotó: 
Hajni, grafikus: Minden hét csütörtökön járok a Magyar Házba, és csak pozitív tapasztalatom van. Ők a hagyományőrzők, de ők a kisebb csoport, akik összejárnak. Aztán ott vannak, akik ott lesznek holnap a Pálinka Fesztiválon, akik úgy elmennek az ilyen koncertekre, és bulikra, de annyira nem akarnak magyarok lenni. Azt figyeltem meg, hogy ha most a néptáncról beszélek, nekik nem volt meg soha ez a kötődés. Nekem például már gyerekkorom óta fontos. Vannak, akik ugye szeretik ezt a modern zenét, a diszkót... nem mondanám, hogy ők nem összetartók, csak őket nem érdekli ez a része a magyarságnak, a kultúra megőrzése, vagy a nyelv. Ez nem azt jelenti, hogy nem rendesek, csak őket ez egyszerűen nem érdekli. Ismerek olyan családokat, hogy a gyerekeiket már nem is tanítják magyarul. Egymással angolul beszélnek, pedig csak tizenvalahány éve vannak itt. De például ahhoz képest, hogy Magyarországon, csak azért, mert erdélyi vagyok, csodálkoznak azon, hogy milyen jól megtanultam magyarul, itt ez nem merül fel. Sőt, amikor például utaztam Szingapúrba, a bevándorlási hivatalban a vámos kérdezte tőlem, hogy Erdély román vagy magyar részéről jöttem, tehát egy teljesen más kontinensen többet tudott a kelet-európaiakról mint egy európai, vagy akár egy magyar.
Hajni, grafikus: Minden hét csütörtökön járok a Magyar Házba, és csak pozitív tapasztalatom van. Ők a hagyományőrzők, de ők a kisebb csoport, akik összejárnak. Aztán ott vannak, akik ott lesznek holnap a Pálinka Fesztiválon, akik úgy elmennek az ilyen koncertekre, és bulikra, de annyira nem akarnak magyarok lenni. Azt figyeltem meg, hogy ha most a néptáncról beszélek, nekik nem volt meg soha ez a kötődés. Nekem például már gyerekkorom óta fontos. Vannak, akik ugye szeretik ezt a modern zenét, a diszkót... nem mondanám, hogy ők nem összetartók, csak őket nem érdekli ez a része a magyarságnak, a kultúra megőrzése, vagy a nyelv. Ez nem azt jelenti, hogy nem rendesek, csak őket ez egyszerűen nem érdekli. Ismerek olyan családokat, hogy a gyerekeiket már nem is tanítják magyarul. Egymással angolul beszélnek, pedig csak tizenvalahány éve vannak itt. De például ahhoz képest, hogy Magyarországon, csak azért, mert erdélyi vagyok, csodálkoznak azon, hogy milyen jól megtanultam magyarul, itt ez nem merül fel. Sőt, amikor például utaztam Szingapúrba, a bevándorlási hivatalban a vámos kérdezte tőlem, hogy Erdély román vagy magyar részéről jöttem, tehát egy teljesen más kontinensen többet tudott a kelet-európaiakról mint egy európai, vagy akár egy magyar.
#16
Fotó: 
Manhattan
Manhattan
#17
Fotó: