Every guy needs a girl that's not afraid to get dirty

...but why isn't the ORV dirty? Did she roll in the mud?

The List of Clinton Associates Who’ve Died Mysteriously. Check It Out.

August 10, 2016 7:57 AM By Heidi Harris

This list has been around for awhile, but worth a re-post. I’m not the conspiracy type, but this is just TOO coincidental. – Heidi Harris

THE CLINTON DEAD POOL

1- James McDougal – Clintons convicted Whitewater partner died of an apparent heart attack, while in solitary confinement. He was a key witness in Ken Starr’s investigation.

2 – Mary Mahoney – A former White House intern was murdered July 1997 at a Starbucks Coffee Shop in Georgetown .. The murder …happened just after she was to go public w:th her story of sexual harassment in the White House.

3 – Vince Foster – Former White House counselor, and colleague of Hillary Clinton at Little Rock’s Rose Law firm. Died of a gunshot wound to the head, ruled a suicide.

4 – Ron Brown – Secretary of Commerce and former DNC Chairman. Reported to have died by impact in a plane crash. A pathologist close to the investigation reported that there was a hole in the top of Brown’s skull resembling a gunshot wound. At the time of his death Brown was being investigated, and spoke publicly of his willingness to cut a deal with prosecutors. The rest of the people on the plane also died. A few days later the Air Traffic controller commited suicide.

5 – C. Victor Raiser, II – Raiser, a major player in the Clinton fund raising organization died in a private plane crash in July 1992.

6 – Paul Tulley – Democratic National Committee Political Director found dead in a hotel room in Little Rock , September 1992. Described by Clinton as a “dear friend and trusted advisor”.

7 – Ed Willey – Clinton fundraiser, found dead November 1993 deep in the woods in VA of a gunshot wound to the head. Ruled a suicide. Ed Willey died on the same day his wife Kathleen Willey claimed Bill Clinton groped her in the oval office in the White House. Ed Willey was involved in several Clinton fund raising events.

8 – Jerry Parks – Head of Clinton’s gubernatorial security team in Little Rock .. Gunned down in his car at a deserted intersection outside Little Rock Park’s son said his father was building a dossier on Clinton He allegedly threatened to reveal this information. After he died the files were mysteriously removed from his house.

9 – James Bunch – Died from a gunshot suicide. It was reported that he had a “Black Book” of people which contained names of influential people who visited prostitutes in Texas and Arkansas

10 – James Wilson – Was found dead in May 1993 from an apparent hanging suicide. He was reported to have ties to Whitewater..

11 – Kathy Ferguson – Ex-wife of Arkansas Trooper Danny Ferguson, was found dead in May 1994, in her living room with a gunshot to her head. It was ruled a suicide even though there were several packed suitcases, as if she were going somewhere. Danny Ferguson was a co-defendant along with Bill Clinton in the Paula Jones lawsuit Kathy Ferguson was a possible corroborating witness for Paula Jones.

12 – Bill Shelton – Arkansas State Trooper and fiancee of Kathy Ferguson. Critical of the suicide ruling of his fiancee, he was found dead in June, 1994 of a gunshot wound also ruled a suicide at the grave site of his fiancee.

13 – Gandy Baugh – Attorney for Clinton’s friend Dan Lassater, died by jumping out a window of a tall building January, 1994. His client was a convicted drug distributor.

14 – Florence Martin – Accountant & sub-contractor for the CIA, was related to the Barry Seal, Mena, Arkansas, airport drug smuggling case. He died of three gunshot wounds.

15 – Suzanne Coleman – Reportedly had an affair with Clinton when he was Arkansas Attorney General. Died of a gunshot wound to the back of the head, ruled a suicide. Was pregnant at the time of her death.

16 – Paula Grober – Clinton’s speech interpreter for the deaf from 1978 until her death December 9, 1992. She died in a one car accident.
17 – Danny Casolaro – Investigative reporter, investigating Mena Airport and Arkansas Development Finance Authority. He slit his wrists, apparently, in the middle of his investigation.

18 – Paul Wilcher – Attorney investigating corruption at Mena Airport with Casolaro and the 1980 “October Surprise” was found dead on a toilet June 22, 1993, in his Washington DC apartment had delivered a report to Janet Reno 3 weeks before his death.

19 – Jon Parnell Walker – Whitewater investigator for Resolution Trust Corp. Jumped to his death from his Arlington ,Virginia apartment balcony August 15, 1993. He was investigating the Morgan Guaranty scandal.

20 – Barbara Wise – Commerce Department staffer. Worked closely with Ron Brown and John Huang. Cause of death: Unknown. Died November 29, 1996. Her bruised, naked body was found locked in her office at the Department of Commerce.

21 – Charles Meissner – Assistant Secretary of Commerce who gave John Huang special security clearance, died shortly thereafter in a small plane crash.

22 – Dr. Stanley Heard – Chairman of the National Chiropractic Health Care Advisory Committee died with his attorney Steve Dickson in a small plane crash. Dr. Heard, in addition to serving on Clinton ‘s advisory council personally treated Clinton’s mother, stepfather and brother.

23 – Barry Seal – Drug running TWA pilot out of Mena Arkansas, death was no accident.

24 – Johnny Lawhorn, Jr. – Mechanic, found a check made out to Bill Clinton in the trunk of a car left at his repair shop. He was found dead after his car had hit a utility pole.

25 – Stanley Huggins – Investigated Madison Guaranty. His death was a purported suicide and his report was never released.

26 – Hershell Friday – Attorney and Clinton fundraiser died March 1, 1994, when his plane exploded.

27 – Kevin Ives & Don Henry – Known as “The boys on the track” case. Reports say the boys may have stumbled upon the Mena Arkansas airport drug operation. A controversial case, the initial report of death said, due to falling asleep on railroad tracks. Later reports claim the 2 boys had been slain before being placed on the tracks. Many linked to the case died before their testimony could come before a Grand Jury.

THE FOLLOWING PERSONS HAD INFORMATION ON THE IVES/HENRY CASE:

28 – Keith Coney – Died when his motorcycle slammed into the back of a truck, 7/88.

29 – Keith McMaskle – Died, stabbed 113 times, Nov, 1988

30 – Gregory Collins – Died from a gunshot wound January 1989.

31 – Jeff Rhodes – He was shot, mutilated and found burned in a trash dump in April 1989.

32 – James Milan – Found decapitated. However, the Coroner ruled his death was due to natural causes”.

34 – Richard Winters – A suspect in the Ives/Henry deaths. He was killed in a set-up robbery July 1989.

THE FOLLOWING CLINTON BODYGUARDS ARE ALSO DEAD
35 – Major William S. Barkley, Jr.
36 – Captain Scott J . Reynolds
37 – Sgt. Brian Hanley
38 – Sgt. Tim Sabel
39 – Major General William Robertson
40 – Col. William Densberger
41 – Col. Robert Kelly
42 – Spec. Gary Rhodes
43 – Steve Willis
44 – Robert Williams
45 – Conway LeBleu
46 – Todd McKeehan

And the most recent, Seth Rich, the DC staffer murdered and “robbed” (of nothing) on July 10. Wikileaks found Assange claims he had info on the DNC email scandal.

Not Included in this list are the 4 men killed in Benghazi.

Not the kind of person I want in charge of my country.

GOD BLESS THE USA.

Hat hónap rettegés: "Fél évig tanítottam Észak-Korea elitjét"

2015. május. 06. 15:15 2015. május. 06. 16:45 KULT

A dél-koreai származású Suki Kim hat hónapot oktatott egy észak-koreai egyetemen, de tanári állása álca volt: könyvet írt az elitintézmény hétköznapjairól és diákjairól. A magyarul most megjelent kötetében Észak-Korea eddig ismeretlen, ám még félelmetesebb arcát ismerhetjük meg, egy olyan világot, ahol ismeretlen fogalom az internet vagy a bizalom. Mindenkit megfigyelnek, és minden tekintetnek, szónak következménye lehet. Az íróval beszélgettünk, aki szerint a nyugati média egyoldalú hírei mellett meg kell ismernünk az ott élők pszichológiáját is.

hvg.hu: A könyve (Nélküled mi sem vagyunk) amerikai megjelenésekor azt nyilatkozta, az volt a célja, hogy emberibb képet adjon Észak-Koreáról és az ott élőkről. Sikerült elérnie ezt a célt?

© hvg

Suki Kim: A hírekből kirajzolódó képet akartam árnyalni. Nagyon keveset tudunk Észak-Koreáról, és ezt a keveset is kizárólag az országból kiszökő emberek leírásaiból. Én is beszélgettem szökevényekkel, de ennél többre vágytam. Hiszen a disszidensek beszámolóin kívül csak a propagandaszövegeket, a nukleáris fenyegetéseket lehet olvasni a hírekben, ha Észak-Koreáról esik szó. Kim Dzsong Un egy gonosz bohócnak tűnik: csak nevetünk rajta, de ennél tovább nem látunk.

Én az ott élők pszichológiáját, érzéseit akartam megismerni, a bennünk élő, erősen hiányos kép mögé lesni. Meg akartam érteni, hogy kik is ők valójában. És be kell valljam, megszerettem a diákjaim – 19-20 éves fiúk voltak, teljesen hétköznapi érzésekkel. A lányok, a sport, szóval teljesen „normális” dolgok érdekelték őket. És azt gondolom, ha már sikerült másokkal is megismertetnem őket, ha mások is meglátták bennük az embert, akkor elértem a célom.

hvg.hu: Angoltanárként vették fel az egyetemre, de ez csak az álcája volt. Titokban írta a jegyzeteit, de hogyan rejtette el őket?

S. K.: Mivel tanár voltam, semmiképp sem keltett feltűnést, ha a számítógépemen dolgoztam. Viszont rendkívül szoros napirendünk volt, így a legtöbbször éjszakánként és kora reggel tudtam a könyvemet írni. A mentéseket azonban a legtöbbször magamnál, a testemre erősítve tartottam.

Suki Kim órát tart a Phenjani Műszaki Egyetemen

© Suki Kim

Nem kockáztathattam meg a lebukást, már csak azért sem, mert a többi tanár előtt is volt titkolnivalóm, hiszen nem voltam hívő misszionárius sem, mint ők. Tudtunk róla hogy bármikor átnézhetik a szobánkat vagy a számítógépünket.

hvg.hu: Milyen következményei lehettek volna a lebukásnak?

S. K.: Ezt nem tudtam, de a lebukástól való félelem végigkísérte az ott töltött hat hónapot. Fontos megérteni, hogy nem csak magamat kevertem volna bajba egy elszólással vagy a lelepleződésemmel. Miután egyre közelebb kerültünk egymáshoz a diákjaimmal, nyilvánvalóvá vált, hogy a lebukásommal az ő életük is veszélybe került volna.

Rendkívül nehéz volt megélni, hogy miközben együtt éltünk a diákokkal, napjában háromszor együtt étkeztünk, a szünetekben együtt kosárlabdáztunk, megvoltak a belső poénjaink, nem bízhattál meg senkiben. Nem tudhattad, ki az, aki pusztán kíváncsiskodik, és ki az, aki tesztel.

Ez volt a helyzet akkor is, amikor az egyik angolórán az országgyűlés fogalma merült fel. Nekem, ha meg akartam velük értetni ezt a fogalmat, közvetve a demokráciáról is beszélnem kellett. Ezzel elképesztően veszélyes terepre merészkedtem. Féltem, és féltettem a diákjaimat is. Az egyik diák ráadásul többször is visszakérdezett, és én nem tudtam eldönteni, hogy csak kíváncsi volt, vagy csapdába akart csalni.

hvg.hu: Az egyetem, ahol tanított, elitintézménynek számított. Akkor is folyt itt a tanítás, amikor az összes többi egyetem bezárt, és dolgozni küldték a hallgatókat. Diákjai Észak-Korea jövőbeli vezető rétegét adják majd. Lát bármiféle reményt a változásra?

S. K.: A legfélelmetesebb az, hogy az ott töltött idő alatt egyszerűen nem láttam repedést a rendszerben. Egy elit műszaki egyetemről beszélünk, és a diákok nem ismerték az internetet. Csak az államilag korlátozott intranetet használhatták, de azt is csak egy szűk réteg.

Reggeli torna

© Suki Kim

Ezek a fiatalok olyan rendszerben élnek, ahol nem bízhatnak senkiben. Esély sincs egy emberi kapcsolat kialakítására. Gondoljon csak bele, az egyetemen hetente összegyűlnek a diákok egy megbeszélésre, amelynek az a célja, hogy nyíltan, mindenki előtt kibeszéljék egymást. Hogyan lehetne így bárkivel is bizalmasan beszélni?

A hatalom célja az emberi mivolt megtörése. Mindezt súlyosbítja a – szó szerint – mindent behálózó Nagy Vezér-kultusz. Erről énekelnek, erről tanulnak, ezt látják a tévében, az emlékműveken, a plakátokon. Olyan kultusz ez, amelyet a konfucianizmus és a kereszténység keverékeként lehetne leírni. A Nagy Vezér egyszerre misztikus erő és istenség az észak-koreaiak szemében.

Szóval, én úgy láttam, táplálhatunk bármiféle reményt, azt tudnunk kell, hogy a rendszer megbízhatóan működik, és én nem látom benne a rést, ahol támadható lenne. Jártam már korábban is Észak-Koreában rövid látogatásokra, de ezt a campuson értettem meg.

hvg.hu: A könyvének van egy rendkívül személyes rétege. Nagyszülei családját is örökre szétválasztotta Korea két részre osztása. Milyen volt a családja és Dél-Korea reakciója a könyvére?

S. K.: A koreai háború az ötvenes években volt, és ez azóta is rendkívül érzékeny téma, amiről nagyon nehezen beszélnek az érintettek. Egy apró döntés miatt anya és fia örökre elveszthette egymást, ahogy az a nagymamámmal is történt.

Mégis beszélnünk kell arról, hogy miért történhetett meg mindez. Dél-Korea a világ egyik leggazdagabb, legfejlettebb országa, míg ugyanazon a félszigeten, pár száz kilométerrel arrébb emberek éheznek egy totalitárius, elnyomásra épülő rendszerben. Dél-Korea az USA-ra barátként tekint, de fel kell tennünk a kérdést, miért állomásoznak még mindig az országunkban?

Könnyen elfelejtkezünk ezekről a kérdésekről. A könyvem viszont újra szembesít ezekkel a nehéz témákkal, ezért éreztem fontosnak a megjelentetését. Ha elindul a párbeszéd, ha az olvasók beszélnek erről, akkor már megérte.

hvg.hu: Mit tapasztalt a diákjain, ők tudnak az országukban zajló kínzásokról, a munkatáborokról?

S. K.: Szerintem nem tudnak róla. Legalábbis úgy gondolom, észrevettem volna, ha sejtenek valamit a gulágok létezéséről. Az egyik órán például a náci Németországról volt szó, és ott azt érzékeltem, fel sem merült bennük a párhuzam a náci hatalom módszerei és az ő valóságuk között.

Kim Ir Szen-fal Phenjanban

© Suki Kim

hvg.hu: Van egy rendkívül izgalmas rész a könyvében, ahol arról ír, mennyire fáradt és kimerült volt az egész tanári kar az állandó megfigyelés tudatától. Mesélne erről a jelenségről?

S. K.: Az állandó félelem éberré tesz. Iszonyatosan kimerítő, ha minden szavadra, minden apró tevékenységedre oda kell figyelned. Egész nap azon jár az agyad, erről vagy arról a témáról hogyan beszélj a diákjaidnak, úgy, hogy ne keverd magad és őket sem bajba.

Lefekvés előtt is mindig azon gondolkoztam, vajon ma követtem-e el hibát? Mibe köthetnek bele? Vajon nem tettem-e tönkre valaki életét egy rossz szó miatt? Az állandó éberség, a túlfeszített figyelem miatt panaszkodott a többi tanár is levertségre, fáradtságra.

hvg.hu: Érdeklődtek a diákjai a származásáról, a világ többi részéről?

S. K.: Ha fel is merült ilyen jellegű kérdés, azt nem maguktól, hanem a tananyaghoz kapcsolódva tették fel. A közös koreai nyelv miatt persze volt egyfajta összekacsintás köztünk, és azt is tudták, hogy Amerikából érkeztem.

De számukra Észak-Koreán kívül nem létezett más. Sohasem hagyták el az országot, és nem hiszem, hogy valaha bármelyiküknek lehetősége lesz máshova utazni. Ezért is volt abszurd angolra oktatni őket. Számukra mindenben Észak-Korea a legjobb, a legnagyobb, az ő tudósaik a legokosabbak. A szürke és a betontömböktől hemzsegő Phenjant tartják a világ legszebb városának.

Nem ismerik az internetet, esélyük sincs arra, hogy bármit megtudjanak az ország határain kívül zajló történésekről. Egy-egy illegális film DVD-n persze eljuthat hozzájuk, de ezek sem ébresztenek kétkedést bennük, hiszen képtelenek bármit is a Nagy Vezér kultuszán kívül szemlélni.

A diákok filmet néznek - a vezetők arcképére azonban tilos vetíteni

© Suki Kim

Egy diákom például az egyik közös étkezésünkön azt mondta, szeret rock’n’roll dalokat énekelni. Ahogy kimondta, ő és a környékén ülők is teljesen lefagytak. Amerikai számok előadása ugyanis teljesen tilos, csak a Nagy Vezérről szóló dalokat énekelhettek. Esély sincs tehát az apró lázadásokra sem, mert máris több szempár szegeződik rád. Sohasem vagy egyedül. Sőt, ahogy a könyv címe is jelzi, számukra az egyes szám első személy sem létezik igazán. Észak-Koreában az „én”-nek nem, csak a „mi”-nek van valódi jelentése.

Névjegy

Suki Kim 13 éves koráig Szöulban élt, mielőtt szüleivel Amerikába költöztek. Mint a legtöbb koreait, az ő családját is tragikusan érintette az ország kettészakadása, több közeli rokona tűnt el nyomtalanul Észak-Koreában. És mint a legtöbb koreai, Suki Kim is az újraegyesítésről álmodott, saját bevallása szerint „megszállottjaként” az országnak. Újságíróként 2002 óta rendszeresen megfordult Észak-Koreában, cikkei olyan magazinokban jelentek meg, mint a The New York Times és a Harper’s. A Phenjani Egyetemre az intézményt alapító James Kimnél jelentkezett, meglepte, hogy állást ajánlottak neki, de természetesen vállalta a feladatot. Végül, 2011-ben fél éven át tanított a Phenjani Műszaki Egyetemen. Jelenleg Manhattanben él. Írói munkáját eddig a John Simon Guggenheim, a Fulbright és a Nyílt Társadalom Alapítvány ösztöndíjával támogatták.

hvg.hu: Tud bármit is arról, mit történhetett azóta a diákjaival?

S. K.: Nem, semmilyen információ sem jutott el hozzám. De a diákjaim – sejtésem szerint – azóta levizsgáztak, és az ország fontos pozíciói várnak rájuk. Az egyetem elnökétől és az ott tanító misszionáriusoktól természetesen felháborodott leveleket kaptam. De nekem fontosabb volt az ő érdeküknél az, hogy hiteles képet adjak egy országról, amelyről nagyon keveset tudunk.

A diákjaim, az elitet képező ifjú réteg is szegényes étkeztetésben részesül, súlyos, mindent behálózó kontroll alatt él. Egy fenyegető családban, fenyegető iskolai rendszerben nőnek fel: bármikor bántalmazhatják, megkínozhatják őket.

Meg kell értenünk, hogy Észak-Korea a valaha létezett legkegyetlenebb elnyomó rendszer. Nem hasonlítható semmi máshoz, a Szovjetunióhoz sem, mert itt még az elit sem élvez kiváltságokat.

(Disclaimer: A hvg.hu kiadója tulajdonosa a könyvkiadással foglalkozó HVG Könyveknek.)