Horowitz: The Robinhood-GameStop scandal, lockdowns, and a two-tiered justice system

 

1. Blaze Media /
2. Op-ed

Op-ed

The ruling oligarchy keeps revealing itself

Daniel Horowitz

January 29, 2021

The internal effects of a mutable policy are still more calamitous. It poisons the blessing of liberty itself. It will be of little avail to the people, that the laws are made by men of their own choice, if the laws be so voluminous that they cannot be read, or so incoherent that they cannot be understood; if they be repealed or revised before they are promulgated, or undergo such incessant changes that no man, who knows what the law is to-day, can guess what it will be to-morrow. Law is defined to be a rule of action; but how can that be a rule, which is little known, and less fixed?" ~James Madison, Federalist No. 62

If you are not a member of the ruling oligarchy, you can buy a stock only when it benefits the ruling oligarchy, but not when the oligarch shorted the stock and will lose money. In that case, you can only sell. They, the esteemed members of the system, on the other hand, can do what they want at any point to win the rigged game.

That was essentially the lesson the American people learned this week about our government-corporate manipulated economy when the oligarchs got together to block people from buying stocks like GameStop after the well-connected Wall Street hedge funds were slated to lose billions on their short-sale gamble. However, what happened this week was emblematic of a broader trend that has taken over our economy this past generation, but should have become patently obvious to the American people since the unconstitutional lockdowns began last March. The oligarchs in charge of our country have manipulated the entire economy in a way that arbitrarily weighs down individual risk-takers and business owners in order to benefit the ruling class, which includes large corporations like Walmart and Amazon.

In the ultimate unconstitutional market distortion, the government refashioned life itself with its draconian lockdowns in a way that forced entire chains of commerce only through narrow, well-connected giant companies while crushing small businesses. Just like the GameStop investors on Reddit who were shut down from making profit and could only take a loss in order to transfer wealth to the hedge funds, small businesses were shut down so that the consumer capital would flow to Zoom, Amazon, Apple, Facebook, Google, Microsoft, and Netflix. Amazon's stock price has nearly doubled since the lockdowns began last March.

The difference between who was shut down and who was given a waiver to open their business was so arbitrary in Pennsylvania that the auditor general wrote in a report, "The waiver process appeared to be a subjective process built on shifting sands of changing guidance, which led to significant confusion among business owners." He observed, "Some owners of small businesses may not have had the knowledge to use the right 'buzzwords' in their justification for remaining open, or realized they could ask a legislator for help to navigate the process."

It's not only the fact that the government criminalized commerce through traditional means, forcing consumers into "high tech" commerce; it's that they benefited from the trillions the Federal Reserve artificially injected into the economy. They had the economies of scale to borrow record amounts of cash at dirt-cheap interest rates.

So while small businesses owners are shedding tears and committing suicide at record rates, Wall Street and Silicon Valley are cashing out on the ultimate venture socialist scam of the government – in which politicians criminalize traditional commerce and property rights and then throw trillions of dollars of cheap money at the people who just benefited from the ultimate form of communism. Who made or lost money this past year, for the first time in history, had zero to do with smart investment, innovation, or even risk-taking, and everything to do with the luck of the government's venture socialist draw.

Or perhaps it wasn't luck at all. It was systemized and arranged based on who built up connections with the government over the years.

Unlike the left, which seeks to "rectify" this broken system it supported by throwing endless free money at people, we seek to reset the economy to what it's supposed to be without any government intervention. That begins by ending all COVID restrictions and allowing all those businesses harmed by the illegal lockdowns to go five years without paying taxes or being subjected to costly regulations. It's time to even the playing field that government distorted.

The way to end double standards is to return to constitutional governance, where there is a limit to what government can do to our lives. The wealthy masters of the universe can lobby all they want, but most subsidies, regulations, market distortions, and certainly restrictions are unconstitutional. Thus, if government can't do it, the incestuous corruption of the oligarchy lobbying scam comes to an end. The only reason why government is able to rig society through reckless fiscal and monetary policy is because it has stepped outside the constitutional limits constraining the scope of its power.

Take stock for a moment of just a few of the appalling double standards we are witnessing in our economy, government, and society today:

• The wall to protect Americans from illegal invaders is being dismantled, while a wall is being constructed between the politicians and the people around the Capitol complex.
• Restaurants were shut down because of the COVID religion, but Walmart and Home Depot weren't because they supposedly don't spread virions.
• Illegal aliens get court injunctions against deportations within hours of filing, even though they have no right to be here, while Americans have failed to secure an injunction against masking and lockdowns in nearly every state for 10 months.
• Antifa and BLM have rioted nearly every day since last June, yet very few people have been prosecuted. But for one violent incident, the military is deployed even long after it was over, the entire intelligence and national security apparatus is being marshalled against Trump supporters, and the DOJ is now casting such a wide net in prosecutions that it is bordering on First Amendment violations.
• BLM is such a religion that you can attend endless mass funerals for a career criminal like George Floyd, but not hold a 50-person funeral for your grandmother.
• Hundreds of thousands of drug traffickers, gang members, and career violent criminals have been released from jail because they were considered "low-level," while business owners are being threatened with jail time for exercising their property rights.
• Millions of people who didn't lose a penny during the lockdowns because of the nature of their jobs received thousands in "stimulus" checks, while small business owners often didn't receive a penny, and worse, they were forced by a communist mandate not to evict derelict renters, but still had to pay property taxes.
• The elites disregarded their own unconstitutional COVID restrictions, and then the minute Trump left office, they called for the reopening of schools and restaurants (albeit with the abuse of masks), using data that we were censored for posting online.
• They bring in more refugees, foreign workers, and illegal aliens, while instituting curfews on Americans within the states. They place travel bans on American residents of other states while inviting illegal aliens to cross the border and use the very hospitals we are supposedly trying to protect with these restrictions.
• The same courts that said states engaging in voter fraud and illegal election law changes mid-election were the business of the states blocked red states from requiring proof of citizenship to vote.

It all gets back to the fact that we are no longer a nation of laws with a fixed written law – whether it's the Constitution or statutes – but a nation of men. The written law has been replaced with executive and judicial fiats that are based on the capricious whims of the corporate media that promotes corporate commerce and academia – all tied back to the politicians. They enrich themselves with pay-for-play schemes, but they also empower themselves by instituting these policies under the guise of helping "the little guy," particular races or classes of people that are elevated by the culture at the expense of the whole of the people and the general common good, as required by the social compact.

In all these examples, it's not that the ruling oligarchs inherently care more about black people, illegal aliens, foreign workers, the poor, or any other class about which it is easy to virtue-signal. It's that they built a rigged system in which they are empowered by promoting or elevating the plight of those celebrated classes over the whole of the people. If they lost power by doing so – for example, if illegal aliens were conservative – we would see the opposite policies emanating from their citadels.

Article 7 of the Massachusetts Declaration of Rights, which was written by John Adams, states: "Government is instituted for the common good; for the protection, safety, prosperity and happiness of the people; and not for the profit, honor, or private interest of any one man, family, or class of men."

What we witnessed this week in the stock market and what will only intensify in the coming weeks is the inevitable endgame of a system that arbitrarily picks winners and losers and uses the boot of government, culture, and economy to confront the "losers" with a checkmate, one-way street, and dead end at every turn. The losers will revolt. As it states in the next passage of the Massachusetts Bill of Rights: "Therefore the people alone have an incontestable, unalienable, and indefeasible right to institute government; and to reform, alter, or totally change the same, when their protection, safety, prosperity and happiness require it."

A Confession of Liberal Intolerance

 Opinion

By Nicholas Kristof

• May 7, 2016

Credit...13Milliseconds for The New York Times

WE progressives believe in diversity, and we want women, blacks, Latinos, gays and Muslims at the table — er, so long as they aren’t conservatives.

Universities are the bedrock of progressive values, but the one kind of diversity that universities disregard is ideological and religious. We’re fine with people who don’t look like us, as long as they think like us.

O.K., that’s a little harsh. But consider George Yancey, a sociologist who is black and evangelical.

“Outside of academia I faced more problems as a black,” he told me. “But inside academia I face more problems as a Christian, and it is not even close.”

I’ve been thinking about this because on Facebook recently I wondered aloud whether universities stigmatize conservatives and undermine intellectual diversity. The scornful reaction from my fellow liberals proved the point.

“Much of the ‘conservative’ worldview consists of ideas that are known empirically to be false,” said Carmi.

“The truth has a liberal slant,” wrote Michelle.

“Why stop there?” asked Steven. “How about we make faculties more diverse by hiring idiots?”

To me, the conversation illuminated primarily liberal arrogance — the implication that conservatives don’t have anything significant to add to the discussion. My Facebook followers have incredible compassion for war victims in South Sudan, for kids who have been trafficked, even for abused chickens, but no obvious empathy for conservative scholars facing discrimination.

The stakes involve not just fairness to conservatives or evangelical Christians, not just whether progressives will be true to their own values, not just the benefits that come from diversity (and diversity of thought is arguably among the most important kinds), but also the quality of education itself. When perspectives are unrepresented in discussions, when some kinds of thinkers aren’t at the table, classrooms become echo chambers rather than sounding boards — and we all lose.

Four studies found that the proportion of professors in the humanities who are Republicans ranges between 6 and 11 percent, and in the social sciences between 7 and 9 percent.

Cooking: Daily inspiration, delicious recipes and other updates from Sam Sifton and NYT Cooking.

Conservatives can be spotted in the sciences and in economics, but they are virtually an endangered species in fields like anthropology, sociology, history and literature. One study found that only 2 percent of English professors are Republicans (although a large share are independents).

In contrast, some 18 percent of social scientists say they are Marxist. So it’s easier to find a Marxist in some disciplines than a Republican.

George Yancey, a sociology professor, says he has faced many problems in life because he is black, “but inside academia I face more problems as a Christian, and it is not even close.”Credit...Nancy Newberry for The New York Times

The scarcity of conservatives seems driven in part by discrimination. One peer-reviewed study found that one-third of social psychologists admitted that if choosing between two equally qualified job candidates, they would be inclined to discriminate against the more conservative candidate.

Yancey, the black sociologist, who now teaches at the University of North Texas, conducted a survey in which up to 30 percent of academics said that they would be less likely to support a job seeker if they knew that the person was a Republican.

The discrimination becomes worse if the applicant is an evangelical Christian. According to Yancey’s study, 59 percent of anthropologists and 53 percent of English professors would be less likely to hire someone they found out was an evangelical.

“Of course there are biases against evangelicals on campuses,” notes Jonathan L. Walton, the Plummer Professor of Christian Morals at Harvard. Walton, a black evangelical, adds that the condescension toward evangelicals echoes the patronizing attitude toward racial minorities: “The same arguments I hear people make about evangelicals sound so familiar to the ways people often describe folk of color, i.e. politically unsophisticated, lacking education, angry, bitter, emotional, poor.”

A study published in The American Journal of Political Science underscored how powerful political bias can be. In an experiment, Democrats and Republicans were asked to choose a scholarship winner from among (fictitious) finalists, with the experiment tweaked so that applicants sometimes included the president of the Democratic or Republican club, while varying the credentials and race of each. Four-fifths of Democrats and Republicans alike chose a student of their own party to win a scholarship, and discrimination against people of the other party was much greater than discrimination based on race.

“I am the equivalent of someone who was gay in Mississippi in 1950,” a conservative professor is quoted as saying in “Passing on the Right,” a new book about right-wing faculty members by Jon A. Shields and Joshua M. Dunn Sr. That’s a metaphor that conservative scholars often use, with talk of remaining in the closet early in one’s career and then “coming out” after receiving tenure.

This bias on campuses creates liberal privilege. A friend is studying for the Law School Admission Test, and the test preparation company she is using offers test-takers a tip: Reading comprehension questions will typically have a liberal slant and a liberal answer.

Some liberals think that right-wingers self-select away from academic paths in part because they are money-grubbers who prefer more lucrative professions. But that doesn’t explain why there are conservative math professors but not many right-wing anthropologists.

It’s also liberal poppycock that there aren’t smart conservatives or evangelicals. Richard Posner is a more-or-less conservative who is the most cited legal scholar of all time. With her experience and intellect, Condoleezza Rice would enhance any political science department. Francis Collins is an evangelical Christian and famed geneticist who has led the Human Genome Project and the National Institutes of Health. And if you’re saying that conservatives may be tolerable, but evangelical Christians aren’t — well, are you really saying you would have discriminated against the Rev. Martin Luther King Jr.?

Jonathan Haidt, a centrist social psychologist at New York University, cites data suggesting that the share of conservatives in academia has plunged, and he has started a website, Heterodox Academy, to champion ideological diversity on campuses.

“Universities are unlike other institutions in that they absolutely require that people challenge each other so that the truth can emerge from limited, biased, flawed individuals,” he says. “If they lose intellectual diversity, or if they develop norms of ‘safety’ that trump challenge, they die. And this is what has been happening since the 1990s.”

Should universities offer affirmative action for conservatives and evangelicals? I don’t think so, partly because surveys find that conservative scholars themselves oppose the idea. But it’s important to have a frank discussion on campuses about ideological diversity. To me, this seems a liberal blind spot.

Universities should be a hubbub of the full range of political perspectives from A to Z, not just from V to Z. So maybe we progressives could take a brief break from attacking the other side and more broadly incorporate values that we supposedly cherish — like diversity — in our own dominions.

Ezért „jár” a jachtozás Szijjártónak – az elitek árulásáról

 

Kovács Tibor·2021.01.18

A hagyományos liberális társadalom utolsó védelmezői a konzervatívok – mára ugyanis a balliberális és az illiberális elit is árulóvá vált – írja vendégszerzőnk. Kovács Tibor véleménycikkében bemutatja, miként különült el fokozatosan a szellemi elit az átlagembertől, ez hogyan alakított ki egységes, tömegek által életidegennek érzett, ám szigorúan megkövetelt világképet, mire jöttek az elitellenesség szószólói. Csakhogy ők is az elit tagjai – az „ellenelité”. Középkori, zárt elitet képzelnek el, ahol rájuk nem vonatkozik a törvény – ahogy az a magyar külügyminiszter nyilatkozatából is látszik.

KÖSZÖNJÜK!

A Válasz Online szerkesztőségi tulajdonban van, létét „előfizetőinek” köszönheti. Kérjük, csatlakozzon támogatói körünkhöz, cserébe napi tartalomajánlót, klubmeghívót küldünk!
CSATLAKOZOM

Az új osztály

Cambridge-i professzor ismerősöm köreiben meglepő változást hozott a brexit-népszavazás sokkja. A liberális gondolkodás bajnokai arról kezdtek beszélni, műveltséghez kellene kötni a szavazati jogot. Trump megválasztása és a brexit adatainak elemzése után is tudományos tényekkel próbálták bizonyítani, hogy az új „ellenforradalmi osztály” a „tudatlanokból és a vidékiekből került ki”. Minél magasabb volt valakinek az iskolai végzettsége, annál biztosabban szavazott baloldali értékek mentén. Clintonra voksolt 2016-ban a PhD-val rendelkezők 80 százaléka, Nagy-Britanniában az egyetemi városok „kis őrtoronyként” álltak a vidék brexitpárti tengerében, és szavaztak az EU-ban maradás mellett.

David Runciman cambridge-i tudós a népszavazás után történelmi kontextusba helyezve elemezte a kérdést. Hogyan tépi szét a politikát a képzettségi szakadék című írásában arra jut: fennáll a veszély, hogy új osztályjellegű törés jött létre a világban. A szegény/gazdag megosztottsággal szemben az osztályhoz tartozást immár a képzettség határozza meg. A magas képzettségűek egyre inkább egységes értékrend szerint viselkednek, amit viszont már nem akarnak követni az alacsonyabb képzettségűek. „Az iskolázatlanok félnek az életüket és tapasztalataikat nem ismerő intellektuális sznobok kormányzásától. Az iskolázottak pedig attól, hogy a világ működését nem ismerő tudatlanok dönthetnek sorsukról.” Mi mást is bizonyítana az, hogy a leggyakoribb Google-keresés közvetlenül az eredmény után a „Mi az EU?” volt. „Ami arra enged következtetni, hogy olyan emberek vittek ki bennünket az EU-ból, akik még csak nem is tudták, mi az, amiről a döntésüket kérték.” Runciman így folytatja: „… nehéz szabadulni az érzéstől, hogy egy, a demokráciával kapcsolatos, rég eltemetett gyanú kel életre.” Az mégpedig, hogy a demokráciát a tudatlanok az elit, a gazdagok és a közérdek ellen használhatják.

Kitől is kell félni?

A félelem, hogy a szegények a demokrácia segítségével elveszik a gazdagok pénzét vagy hülyeségeket csinálnak, Platón óta él. A 20. században Walter Lippmann élesztette újjá, kijelentve: a mai állampolgároknak egyszerűen nincs meg az információ-feldolgozási képességük, amely az intelligens döntéshozatalhoz elengedhetetlen. Ezek a félelmek tehát végigkísérték a demokráciák történetét – csakhogy alaptalannak bizonyultak.

Az elitek – és ezen itt nem csupán szellemi, hanem hatalmi, politikai és gazdasági elitet értek – nagyobb veszélyt jelentettek a tömegekre, mint fordítva.

A demokrácia története rövid, az ezen kívüli időben pedig az elitek a népnek más életet és jogokat szántak, mint maguknak. Még amikor forradalmak fosztották meg előjogaiktól a régi elitet, az újak általában rövid időn belül akkor is saját előjogokat szereztek.

A történelemre nem az jellemző, hogy a tömegek elveszik a gazdagok pénzét, inkább az, hogy az elitek a közérdekre, rendre, ideológiákra, vallásra hivatkozva erőszakosan próbálnak életmódi és társadalmi formákat a tömegekre kényszeríteni. A kommunizmus, a nácizmus vagy a vallás radikális formáinak nevében az elitek tömegeket mészároltattak le, tettek földönfutóvá a 20-21. században is. „Nemes” cél érdekében. Ahogy tette Lenin, a Nyugaton élő értelmiségi, Pol Pot, párizsi elit egyetemek hallgatója, a könyvmoly Mao, vagy az Iszlám Állam iszlám jogtudós vezetője. Az elitellenes politikát tehát nem a tömegek hozzák létre, hanem olyan vezetők, akik lehetőséget láttak benne a régi elitek legyőzésére.

A képzettek osztálya

Runciman kijelentését, hogy ugyanis fennáll a veszély egy osztályjellegű törés létrejöttére, már 20 évvel korábban bizonyította két amerikai: Richard Herrnstein és Charles Murray. Könyvük, az 1994-es The Bell Curve Amerikában máig sokat idézett és támadott írás. Kiderül belőle, hogyan jött létre önálló osztályként az amerikai szellemi-kognitív elit a 20. században.

A század elején a lakosság alig két százaléka végzett egyetemet. Ők a gazdasági elitből kerültek ki. 1900 és 1990 között azonban tizenötszörösére nőtt a felsőfokú végezettségűek aránya. Az igazi változások az 50-es évek óta zajlanak. 1952-ben a Harvardra még egy szűk keleti parti csoport járatta a gyerekeit. Akit ekkor felvettek, annak 90 százalékban a szülei is odajártak. 583-as SAT-átlaggal (a szóbeli érettségi átlaga) be lehetett jutni. 10 évvel később már 678-ra volt szükség, amihez ennek az elitcsoportnak a csemetéi már nem voltak elég okosak. A Harvardra már csak „a legokosabbak legokosabbjai” jutottak be, az egész országból. A szerzők szerint a szellemi elitbe kerülés az IQ-val korrelál leginkább, vagyis részben természetes egyenlőtlenségből fakad. Ez az állítás a fő oka a könyvet ért támadásoknak.

A század elején a társadalomban egyenletesen oszlottak el a magas IQ-jú személyek, a cipészek, postások és háziasszonyok között ugyanolyan arányban voltak, mint az egyetemeken. Ekkor a magas SAT-pontszámot elérőknek csak 15 százaléka ment egyetemre, kevesebb érettségiző mellett, 1990-re viszont szinte mindannyian bejutottak. Az egyetemek között kognitív rangsor alakult ki, a felvételi pontszámok meghatározzák az egyetemre járók átlagos okosságát.

300 emberből csak egy képes 700 fölötti SAT-pontszám elérésére. Korábban ők átlagemberek maradtak, hétköznapi életet éltek és nem találkoztak egymással. Ma az Egyesült Államok öt legjobb egyeteme egyikére járnak, olyan szubkultúrába, ahol környezetük fele szintén 700 fölötti pontot ért el, de a maradék is 650 fölöttit.

A legjobb szándék mellett is elzárt intellektuális kultúra jön létre, amelynek kevés köze van a hétköznapi emberek valóságához.

1930-ban a magasan képzettek csoportja aprócska csík volt a társadalom felszínén, „1990-ben már osztályt alkottak” – mondják a szerzők 20 évvel Runciman előtt. A kisközösségekből így eltűnnek a magas kognitív képességekkel rendelkezők. A nagyvárosokba és általuk kedvelt területekre koncentrálódnak, ami magyarázza a területileg ennyire szignifikáns választási eredményeket.

Az igazság kisajátítása

A gond az, hogy az új osztály nem csak képzettségben, területileg és kognitív képességekben különül el a többiektől, hanem világszemlélete is egységes. Erről rendkívül hiteles cikket írt Trump győzelme után Nicholas Kristof a The New York Times-ban Gyónás a liberális intoleranciáról címmel. Az írás arról a konzervatívok által jól ismert jelenségről szól, hogy a toleranciát hirdető baloldaliak kizárólagosságra törekszenek a tudományos igazságban. „Erősen hiszünk a diverzitásban, azt akarjuk, hogy a feketék, a nők, a latinok, a melegek és a muszlimok is helyet kapjanak az asztalnál – azaz csak akkor, ha nem konzervatívok.”

Megdöbbentő, de az amerikai egyetemekre vonatkozó statisztikák szerint a republikánus érzelmű társadalomtudósok aránya mindössze 3 százalék, miközben a marxistáké 18. A maradék pedig progresszív baloldal valamelyik ágához tartozik. Mondjuk úgy: balliberális. Ugyan őket is a liberális szóval írják le, de ennek semmi köze annak klasszikus értelmezéséhez. A balliberálisokban mély meggyőződés él, hogy nemcsak a humánum, a nemes célok vannak az oldalukon, hanem az igazság is. Kristof George Yancey fekete keresztény szociológust idézi, akinek az egyetemen kívül a bőrszíne miatt voltak problémái, de ez nem összemérhető azzal, amit kereszténysége miatt szenvedett el az egyetemi életben.

A balliberális elit árulása tehát: az igazság kisajátítása. Arra, hogy a tudomány a nyugati világban ennyire egységesen és agresszíven képviseljen egy igazságeszmét, nincs példa a felvilágosodás óta.

Ilyen teokráciára emlékeztető igazságmonopóliummal csak a vallás és a modern kori diktatúrák rendelkeztek, a tudomány saját jogon nem.

Ahogy a teokráciában, itt is társul ehhez a boldogságmonopólium. Az elit tudni véli: úgy lehetünk boldogok, ha az ő elvei szerint élünk. (A nyugati boldogság-kutatások ezen elvek mentén mérik a boldogságot). Csodálkozhatunk-e, hogy az ez ellen való lázadásra politikát lehetett építeni? Timothy Garton Ash akaratlanul is rávilágított a lényegre. „Úgy gondolom, a liberalizmussal szemben ellenforradalom zajlik, amely részben sikerének bizonyítéka. A sikere olyan hegemonisztikus volt és olyan sokáig tartott, hogy nem meglepő, ha ellenreakciót vált ki.” A hegemonisztikus jelző tökéletesen leírja, amiről beszélek.

A lázadás

Félreértés ne essék: a világ sokat köszönhet a klasszikus liberális elitnek, amely megnyitotta az elitbe kerülés lehetőségét mindenki előtt, aki megfelelő teljesítményre képes. Szép lassan létrehozták az érdemalapú társadalmat, a meritokráciát a korábbi, előjogokra épülő helyett. Rabszolga-felszabadítás, törvény előtti egyenlőség, a hatalmi ágak, valamint az állam és az egyház szétválasztása, az igazság és boldogság monopóliumának megvonása az egyházaktól, női egyenjogúság, feketék választójoga… Sokat tettek az esélyegyenlőség megteremtéséért, a szabad piac következetes védelmével pedig gazdaggá tették a világot. Legkedvesebb példám a ’48-as magyar nemesség, amely eltörölte adómentességét, az egyház kiváltságait, felszabadította a jobbágyságot, mindenkinek engedélyezte a földszerzést és létrehozta cenzushoz kötött választás intézményét.

A mai balliberális elit azonban az érdemalapú társadalmat már nem tartja jónak, mert véleménye szerint csak egy szűk körnek kedvez. (Rengeteg könyv van erről, például Daniel Markovits: The Meritocracy Trap). Tovább nyitná a társadalmat, ezért az egyenlőség újabb baloldali értelmezésével állt elő. Ezzel elárulta a liberalizmust. Az igazság és a boldogság titkának birtoklása súlyos teher, erkölcsi kötelességé teszi a világ ehhez igazítását és az emberek átformálását, átnevelését. Ezért úgy látják: mindenkinek úgy kell élnie és éreznie, mint nekik és erre mindenki képes is, csak az előítéletek, a diszkrimináció, a hagyományok megakadályozzák ebben. Totálisan nyitott társadalmat képzelnek el: bárki bármivé válhat, lehet férfi, nő vagy fehér, vagyis úgy élhet, ahogy szerintük a kivételezett fehér férfi él, aki egyszerre ellenség és idealizált mérce. Mindennek a hagyomány és a diszkrimináció az oka: a nők különbözőségének, egyes csoportok alacsony társadalmi státuszának, magas bűnözésének, alacsony iskolai végzettségének. Ez az elit elutasít minden nézetet, amely természetes különbségekből és nem társadalmi előítéletekből vezeti le az emberek közötti egyenlőtlenséget. Isteníti a másságot, de nem fogadja el a különbözőséget. Ezért támadják a Bell Curve-féle könyveket, amelyek bizonyítják: a természetes különbségek gátat szabnak az egyenlőségnek. Más társadalmi stratégiát javasolnak és szorgalmazzák a természetesen kialakuló elit hatalmának kontrollját.

A balliberális elit mindent megtesz tehát, hogy az ő igazsága szerint éljünk. Ezért mélyen belenyúl a családok életébe, a magánéletbe, a társadalmi és gazdasági versenybe. Meg akarja mondani, hogyan érezzünk. Nem undorodhatok egy homoszexuális orgiától, mert akkor homofób vagyok. Nem félhetek és mehetek át a túloldalra, ha az én oldalamon néhány sötét alak ácsorog, nem vehetek fel egy számomra szimpatikusabb fehéret egy állásra egy feketével szemben, mert akkor rasszista vagyok. Nem gondolhatom, hogy a nők más képességekkel rendelkeznek, mert akkor hímsoviniszta vagyok. A diszkrimináció-ellenesség jelszavával diszkrimináltak olyanokat, akik a versenyben alkalmasabbnak bizonyultak volna egy pozícióra – például női vagy „faji” kvótákkal, meg némi társadalmi nyomással. Nem elég törvénytisztelő polgárnak lenni:

meg kell felelni a törvény fölötti elveknek is.

Az ideológiai elvárások aztán olyan szimbolikus eseteket eredményeztek, amelyek az átlagpolgárok tömegében keltették azt az érzést, hogy a balliberális ideológia életidegen. Az Egyesült Államokban hónapokig tartó vita alakult ki arról, melyik WC-be menjen egy transzgender gyerek. J. K. Rowling „transzfób” lett, mert azt állította, hogy a „menstruáló személy” kifejezésnél mégiscsak megfelelőbb a jól bevált „nő”. Norvégiában, ahol először vezettek be női kvótákat az ország nagyvállalataiban, nem találtak elegendő nőt a pozíciókra, ezért egy-egy szerencsés kiválasztott több helyre is bekerült. Őket nevezték „aranyszoknyás lányoknak”.

A legszélsőségesebb példa, amely mutatja, milyen mélyen akarnak beleszólni érzelmeinkbe, amikor transzfóbnak nevezik azt, aki nem akar szexelni transzszexuális személlyel.

Ezek a „parancsolatok” szembemennek a liberalizmus alapelvével, azzal, hogy mindenki szabadon keresheti boldogságát, ha nem korlátozza mások szabadságát. Itt azonban egyesek boldogságkeresése mások számára kényszereket hoz létre. A liberalizmust tehát nem(csak) a populisták végezték ki, hanem a balliberális elit.

Az ellenelit

A hagyományos liberális társadalom utolsó védelmezői a konzervatívok. Hisznek a társadalom önszervező erejében, nem államközpontúak, nem akarják megmondani, miként kell élnünk, éreznünk. Hiszik: az emberek képesek megfelelő eszméket és értékeket létrehozni, és képesek összefogva jó társadalmat építeni. Hisznek az erényben, az érdemalapú társadalomban, ahogy Harvey Mansfield írja: „ugyan hisznek az egyenlő jogokban, de abban is, hogy egyes emberek jobbak, mint mások és ők rászolgáltak a megbecsülésre és jutalomra.” Ez azonban nem helyezi őket a törvény fölé, nem ad előjogokat. Ellenkezőleg: velük szemben magasabb elvárásokat támaszt. A konzervatív liberalizmus nem is képes egyszerű válaszokat adni olyan bonyolult kérdésekre, mint például a homoszexuális párok örökbefogadása.

Ezért aztán létrejött a politika, amely kiszolgálja az egyszerű válaszokat kereső rétegeket. Nevezhetjük képviselőit populista vagy illiberális elitnek. Ez az elit létrehozta a fából vaskarikát: politikája középpontjába az elitellenességet állította, miközben ő maga egy zárt elit pozícióját szeretné megszerezni. Elitellenességen pusztán azt érti, hogy szét kell zúzni a balliberális és a konzervatív elitet. A legjobb szó rá tehát az ellenelit. Magát szereti ugyan konzervatívnak nevezni, de világszemlélete közelebb áll a balliberálisokhoz. Miért? Mert nem hisz a klasszikus liberális elvekben, az érdemalapú társadalomban, az önszerveződésben és versenyben, abban, hogy az embereknek joguk van szabadon keresni a boldogságot, hogy joguk van életformát választani. Ez az elit azonban máshogy árulja el a népet, mint a balliberális. Utóbbi a maga képére szeretné formálni az embereket, az ellenelit ezzel szemben felvilágosodás előtti világot épít, amelyben az elit zárt csoport és egészen más szabályok vonatkoznak rá, mint a köznépre. Nagyon hisz a rendben és a büntetésben, de csak az átlagemberre vonatkoztatva: az elit jutalma, hogy ezek fölött áll, és korlátozásmentes életet él.

Az örök rend

Az ellenelit egyetért Platónnal. Az átlagember nem elég okos, hogy meghatározza, milyen legyen egy közösség élete, ezért egy nagyformátumú vezetőnek kell irányítania és ideológiai korlátok közé szorítania. Ha a tömegek maguk választhatnak életformát, értékrendet és megválaszthatják a társadalmi együttélés szabályainak egy részét, akkor eltűnik a biztonság, káosz, bűnözés, adócsalás, állandó viták lesznek. A népet kordában kell tartani, erre pedig a legjobb eszköz az, amit az ellenelit keresztény értékrendnek nevez. Ezért hoztak létre politikai terméket a kereszténységből.

Nem véletlenül érezzük ezt felvilágosodás előtti társadalomszemléletnek: elveit már a középkor kezdetén megfogalmazta Szent Ágoston, aki Órigenész liberálisabb szemléletével szemben hitte, hogy a jó eszme nem elegendő a társadalom önszerveződő jobbítására, azt csak vasmarokkal, törvénnyel és büntetéssel lehet elérni. „Távolítsd el a törvény szabta gátakat, s az ember arcátlan élvhajhászása és a rossz iránti vonzalma fellobog. Egyetlen király az országban […] sem kísérelheti meg, bármiféle büntetéssel való fenyegetéssel, hogy megállítsa a szabadság elburjánzását, és megakadályozza a bűn édességében való elmerülést.”

A szabadság lerombolja a rendet – ez lehetne az ellenelit jelszava. A nyílt társadalommal szemben újra kell éleszteni a zárt társadalmat, amelynek rendjében mindenkinek megvan az örök helye. Ezt a rendet pedig törvénnyel és büntetéssel kell fenntartani. Ágostonnal szólva: „az igazság megtanulását a kemény büntetéstől való félelem segíti elő.” Magyarországon ez az oka, hogy hihetetlen mennyiségű törvényt alkotnak: semmit sem lehet az emberek belátására bízni, mindent szabályozni és büntetni kell. A társadalom homogenitása céllá és értékké vált, azt minden eszközzel erősíteni kell. Egységes ideológiai alapú, központosított neveléssel, családpolitikával és társadalomszervezéssel. Mindent korlátozni kell, ami az életformák szabadságát hirdeti: a szabad oktatást, a szabad művészetet, a szabad sajtót és az önszerveződést. A legnagyobb bűn pedig a nemzeti érdek, a család, a nemi identitás és az információk hivatalostól eltérő értelmezése.

Zárt elit

A középkor elitje jobbára zárt volt, és védte kiváltságait. Nem tartotta magára kötelezőnek a nép számára kijelölt életformát. Az ellenelit is ezen elvek szerint működik. Nem érdemalapon, hanem kijelölés által lehet belekerülni. Azért élhet más életformát, mert úgy gondolja: a néppel ellentétben ő képes önszabályozásra, önmérsékletre, valamint helyesen tudja értelmezi az információkat. Tettei elméletileg sem mehetnek szembe a közösségi érdekkel, mert amit tesz, az mindig a nép érdeke.

Ebben a rendszerben jól megfér egymás mellett a homoszexualitás és a drogok alkotmányos diszkriminációja Szájer drogos orgiájával. Szijjártó jachtos esete is szimbolikus.

Az egyik leggazdagabb magyarral, Szíjj Lászlóval közös hajókázása szavai szerint nem a törvény hatálya alá tartozik. „Ami … magánéletemet illeti … nem lesz köze a döntéseimhez. Ebben megnyugodhatnak.” Döntéseit tehát nem kell a hatóságnak ellenőriznie, azt személyes erényei garantálják. Megnyugodhatunk: akármilyen gesztust tesz Szíjj úr, ő mindig a nemzet érdekét nézi csak.

Amikor az alacsonyabb árat adó versenytársat kizárják a közbeszerzésből és 30 százalékkal drágábban adják egy oligarchának a munkát, az a nemzet érdeke. Hiszen erősödik a hazai gazdasági elit. Amennyiben az ellenelit egy beruházásának útjában törvényi akadályok állnak, nemzetstratégiai szempontból kiemeltnek lehet nyilvánítani, hogy szabadon érvényesülhessen, mivel ez természetesen a nemzet érdeke.

A járvány további példákkal is szolgált. Hónapokig beszéltek a maszkhasználat ellen, majd hirtelen fordulattal százakat büntetnek meg naponta azért, hogy nem megfelelően viselik, eközben az egészségügyért felelős miniszter vagy más, az ellenelithez tartozó személyek rendre maszk nélkül jelennek meg a fotókon. A járványról szóló információkat szűrve és kontrolláltan közlik, nehogy rossz következtetésekre jusson valaki és megpróbáljon maga döntéseket hozni.

A balliberálisok saját hatalmuk elvesztése miatt aggódnak az ellenelit kormányzását látva, a konzervatívokat azonban az zavarhatja legjobban, hogy a népet döntésképtelen gyerekként kezelik. Az elmúlt évtized azonban az ellenelitet és Platónt igazolta. A szavazók valóban úgy viselkedtek, mint döntésképtelen gyerekek. Nem látják az árulást, amire a legjobb példa Borkai Zsolt győri polgármester esete. A „keresztény” politikus hajós orgiájáról készült képek nem voltak elegendők ahhoz, hogy megbukjon a választáson, ehhez ismét a vezető megfellebbezhetetlen döntésére volt szükség: bukásának oka a kegyvesztettség lett. A politikusra szavazói szerint is más szabályok vonatkoznak. Csakhogy ha a választók nem akarnak felnőttként élni és dönteni, akkor csapdába kerültünk. Ezért még ha a konzervatív politikai hitvallás ma vesztésre áll, akkor is hinni kell benne. Hinni kell abban, hogy a magyar polgárok előbb-utóbb átlátnak mindkét áruló elit szitáján.

1972 Summit series game 6

 

                                                             

                                                                Watch at 1:01:00

                                                                Tap on the ankle...

The Radioactive Skeleton of Mohenjo Daro: How Soviet Propaganda Spiraled into a Extreme Fringe History Claim

 5/16/2018

23 Comments

 

​Today I wanted to share with you the fascinating work of Philippe Hernandez, who has posted an interesting exploration of the origins of the myth that Mohenjo Daro contains the remains of a nuclear massacre of that civilization’s people. As Hernandez discovered, the original source was Russian, and later authors’ lack of facility with the language allowed a modern myth to prosper. 

​In the English-speaking world, the story of Mohenjo Daro’s radioactive skeletons is one of those half-formed claims that lingers in the background of more spectacular ones. The English translation of Jacques Bergier’s and Louis Pauwels’s Morning of the Magicians made available in English claims of Russian origin that ancient Indian texts contained references to nuclear explosions. These texts were heavily manipulated to conform to expectations for a nuclear event, but they set the stage for a growing myth of prehistoric atom bombs. David Childress, in his Technology of the Gods (2000), alleges that not only is there evidence that Mohenjo Daro had been nuked but that the human remains found at the site were proof of radioactive fallout. “These skeletons are among the most radioactive ever found, on par with those at Nagasaki and Hiroshima,” he wrote, plagiarizing his own Lost Cities of Ancient Lemuria & the Pacific (2000), where he offered the same thoughts in some of the exact same words.
 
Childress, to his credit, actually tells us where he borrowed this information from: Alexander Gorbovsky’s Riddles of Ancient History, published in Moscow in 1966. Childress describes Gorbovsky as an archaeologist, but Hernandez correctly notes that he was actually a mystery-monger, writing all manner of paranoid and paranormal tomes on subjects associated in the West with the New Age.
 
Riddles of Ancient History, first published in 1965 as ЗАГАДКИ ДРЕВНЕЙШЕЙ ИСТОРИИ, literally “Mysteries of Ancient History,” covers the kinds of material that Russian stooge Peter Kolosimo would help make famous in the West—giants who built Inca walls, etc. Hernandez translates the shockingly small paragraph that gives the origin for the claims of Mohenjo Daro’s nuclear crisis:

There are some other finds that also surprise the investigator. In this regard, one is reminded of the find of a human skeleton in India, which radioactivity was 50 times higher than normal! (ref. "Problems of Space Biology", vol. II, p.23). The deposits that were found in the skeleton could only have had such a high radioactivity if this person, who died 4,000 years ago, had eaten food, which contained radioactivity hundred[s] of times higher than normal.

​I will leave it to you to read Hernandez’s excellent investigation to trace back the 1962 Russian academic article by A. V. Lebedinsky and Y. G. Nefedov that Gorbovsky incompletely cites, and from there the discovery that this article completely misunderstands its source, a 1960 British report by W. V. Mayneord, which referred to an Egyptian bone from the British Museum, not a skeleton from Mohenjo Daro. And the bone wasn’t highly radioactive either. Although Hernandez does not dive into the matter further, there are two compounding errors. Mayneord concluded that the Egyptian bone contained radiation levels similar to modern humans. Levedinsky and Nefedov disagreed, however, and alleged that the amount of radiation was 50% higher than that of modern man, comparing Mayneord’s value to a modern figure whose origins they do not disclose. This is really neither here nor there, but the important point is that Levendinsky and Nefedov don’t identify the bone by geographic location, instead saying only that it is from “4000 years ago.” They do so, however, two sentences after describing “monazite sands in India.” Gorbovsky compounds the error by accepting the 50% above modern figure and assigning the bone to India, where it expanded to an entire skeleton. Basically, he didn’t realize that Levendinsky and Nefedov were talking about two different things and sloppily combined them.
 
And yet…
 
There are some missing links. First, Gorbovsky doesn’t mention Mohenjo Daro. Was this David Childress’s error? Well, sort of, yes. Childress combined two bad sources into one worse one. The first was Charles Berlitz, from whom Childress copied his information about the “massacre” at Mohenjo Daro. At the end of Mysteries from Forgotten Worlds (1972), Berlitz cites Soviet propaganda to allege that India was the subject of a nuclear attack in ancient history. In a different part of the book, he writes of Miohenjo Daro that “It ended in sudden conquest and ruin by invaders from the north in about 1500 b.c. so suddenly that skeletons of the slaughtered inhabitants have been found preserved at the old street level.” This is a myth—early archaeologists misinterpreted purposely disrespectful burials—but Childress took this and, thinking that “India” is all one place, decided that the “Indian”—actually Egyptian—skeleton from Gorbovsky was one of those from Mohenjo Daro, and he folded the whole mess in with the Soviet propaganda about nuclear bombs in India that had been circulating in Morning of the Magicians, Chariots of the Gods, Mysteries from Forgotten Worlds, and other such books of lies.
 
And thus in 1988 Childress compounded the error yet again, but he hid it by plagiarizing himself 12 years later in a more popular book, which most readers think is his first word on the subject, thus obscuring the compounded error.
 
Hernandez also points out that Gorbovsky’s book was never released in English, and the title is a translation of its Russian original. This raises a fascinating question: Childress does not appear to speak Russian, so how did he come across this information? Here I think I have something to add. Soviet propaganda is the vector to explore, but we’ll get there in a roundabout way. So let’s start in India. Sure enough, at the very time Childress included his “facts” borrowed from Gorbovsky, that is, 1988, we find that the Illustrated Weekly of India just happened to report the exact same “fact,” also from Gorbovsky, twenty years after Gorbovsky’s book came out: “This academic, foraging in far thresholds, discovered a human skeleton 40 centuries old, restless in its fossilhood, with a disconcertingly high level of radiation.” According to the Illustrated Weekly, the source was Soviet propaganda, referring to a “news item from the Statesman, under the heading Ancient India may have had n-arms. The story, datelined Moscow, September 8, 1986, described the findings of a Soviet scholar Dr A A Gorbovsky.”
 
The Statesman is an Indian daily. The news account alleged that Gorbovsky had uncovered a skull in Kurukushetra, north of New Delhi, and that it was 5,000 years old and emitted radiation like those exposed to a nuclear blast.
 
But let’s not beat around the bush. The Indians were spinning Soviet propaganda into Hindu nationalism. They borrowed and rewrote at will, and here the Indian reporter was copying from our old friend, the Soviet propaganda magazine Sputnik, long a source of ancient astronaut material for Western writers. In the September 1986 edition—on newsstands earlier—the English language journal contained an article called “Riddles of Ancient History” by Gorbovsky, adapted from his decades-old Russian-language book, whose title is given in miraculously the same translation that Childress assigns to it. What a surprise. I haven’t seen the original, but excerpts quoted in later Indian sources include language that is identical to a 1982 Reader’s Digest book on the Mysteries of the Unexplained. How that happened, I could not say.
 
I can’t imagine that it is a coincidence that a reference to Gorbovsky appeared in Sputnik at the end of 1986 and Childress had then incorporated it into his book when writing it in 1987 for a 1988 publication. Basically, Childress repeated Russian propaganda and did the Russians’ dirty work by mangling it even worse in combining it with still other sources like Charles Berlitz who had used other Russian propaganda by different Soviet writers. The only question is whether Childress ever saw Sputnik himself (and thus fabricated the end note to look like he read the book) or whether he copied from someone else who had mangled the reference.

Not My Job: We Quiz 'Shape Of Water' Star Doug Jones On Frozen Sculptures

October 24, 2020 9:46 AM ET

• Transcript

PETER SAGAL, HOST:

And now the game where people who have done a lot finally get recognized and end up wishing they had remained anonymous. It's called Not My Job. Speaking of being recognized, actor Doug Jones is usually not despite playing the lead in a movie that won the Oscar for best picture. All of his roles involve lots of makeup. He was the sexy sea creature in "The Shape Of Water." He's played monsters, aliens and heroic creatures in many other movies, including "Pan's Labyrinth" and "Hellboy." He also plays Saru now on "Star Trek: Discovery," which starts its third season. We are delighted he joins us now. Doug Jones, welcome to WAIT WAIT... DON'T TELL ME.

(SOUNDBITE OF APPLAUSE SOUND EFFECT)

DOUG JONES: All right. Hi, guys. Thank you for having me.

SAGAL: So you are, as we've said, an extremely famous movie star. But I'm assuming that when you go out in the street, nobody recognizes you, right?

JONES: Yes. I'm that actor who's been on the cover of a best Oscar-winning picture who can walk to Starbucks, and nobody knows who the hell I am. It's great. It's great.

SAGAL: Have you ever - does that ever bother you? 'Cause you're a very successful guy, and, sometimes, you'd like to be recognized. Do you ever, like, pop a dozen hard-boiled eggs into your mouth slowly just to let people know that that's you?

JONES: Right. And they're rotten, Hellboy, Hellboy.

(LAUGHTER)

JONES: No, no. No, actually, I started as a mime back at Ball State University in Indiana. And being 6-foot-3 and 140 pounds and having a mime background, it's like, oh, the creature effects. People were just all over me the minute I got to LA.

MAEVE HIGGINS: (Laughter).

SAGAL: All right. We skipped a bit. Why out of all things did you decide to become a mime?

JONES: Oh, right. No one chooses that, do they?

(LAUGHTER)

SAGAL: Yeah, it seems like - I assume people were just...

PETER GROSZ: No, it chooses you.

(LAUGHTER)

SAGAL: I assume people were just born into, like, the mime cast.

JONES: Right?

SAGAL: And they had no choice.

JONES: No. At my dorm I lived in at Ball State, I was a freshman. And a senior is one who ran the mime troupe. The mime troupe was called Mime Over Matter. Get it?

EUGENE CORDERO: Whoa.

(LAUGHTER)

SAGAL: Oh, my God.

JONES: And so he saw how I talk with my hands and how lanky I was. He said, you know, you should come see one of our shows and think about auditioning for our troupe. And that's how the mime thing started with me.

SAGAL: Wow. And did you...

GROSZ: The same way a drug dealer likes to get on the street, you know, and, like, ropes him in.

JONES: Exactly.

SAGAL: The first fake elevator is free.

JONES: (Laughter).

SAGAL: But were you that kind of mime? Were you out on the sidewalk doing, like, oh, there's a wind, there's a wall, that kind of stuff?

JONES: My first job out of college was working at Kings Island, a theme park in Cincinnati, Ohio. And I was a walkaround mime that did just what you just said. And nobody liked me. And I don't know why I took that job.

(LAUGHTER)

JONES: But it's like I'm doing my art for a paycheck. Yeah, you know? You know, Cincinnati, Ohio, is kind of, like, on the cusp of Indiana, Kentucky. And so there's not a whole lot of people in that area that knew what a mine was. So it's like, oh, honey, look at the clown. Look at the clown. Why isn't he talking? I don't know.

SAGAL: (Laughter).

JONES: So it was like - it was sad.

SAGAL: I know this is a very weird question to ask you. But can you think of, like, the weirdest thing you were asked to play? And I say this to somebody who has literally played the Angel of Death.

JONES: Yeah, it's... (laughter).

SAGAL: And a sexy sea creature. So I know it's like...

JONES: Yeah, there's that. The leading man - the leading romantic male of a movie, and it's in a fish suit. That's an odd request.

SAGAL: Yes.

JONES: But I think a giant cockroachy bug thing. I did a movie, a horrible movie called "Bug Buster."

SAGAL: (Laughter).

JONES: And I had a huge fight scene with Randy Quaid. But I was a giant insect that was guarding my pile of eggs, and he was coming to kill us. So we had a big knockdown drag-out in a cave. He came in there with weapons.

SAGAL: Right.

JONES: Bullets didn't kill me. He - then he pulled out, like, a flamethrower. I don't burn. Then he pulled out a CO2 gun. I don't freeze. So he threw all of his weapons down and said, come on, man. You and me, mano y mano. So that's when it got weird, right?

(LAUGHTER)

GROSZ: It got weird.

JONES: We have a knockdown drag-out, choreographed fight around this cave, bouncing off walls and rolling around on the ground. And I got up from that. And I asked my handler - I said, can you go check on Randy? I didn't see him get up after that fight, that last take.

(LAUGHTER)

JONES: So across to the cave, I hear, dark buddy (ph), can you hear me? Randy Quaid. Yeah. He said, do what you're doing. It's great. We can go again. I'm fine. You're doing great. The next voice that I heard was a young PA - a production assistant going, can I get some ice over here? I can't stop the bleeding.

(LAUGHTER)

JONES: I did not want to be remembered as that young, lanky fellow who killed Randy Quaid.

SAGAL: Yes.

HIGGINS: My God.

SAGAL: As a bug, as the bug who killed Randy Quaid.

JONES: In a bug costume, yeah.

SAGAL: Right. And in "The Shape Of Water," you had a particular challenge because not only did you have to be otherworldly and alien but you had to be attractive.

JONES: Sexy. Yes, I did.

SAGAL: Yes. So how did you work that out, Doug?

JONES: Well, I will say this. They sculpted me a sexy-ass body.

SAGAL: They did.

JONES: I - my skinny bones slipped into this beautiful rubber muscle suit with a fine derriere. I mean, it was - in fact, every time I stepped - stood up and walked away from our set chairs, where we're - you know, where we rest between takes, if I was in a scene with Octavia Spencer, she would sit there and watch me walk away and just say one thing.

SAGAL: What?

JONES: Mmm.

(LAUGHTER)

JONES: That's when you know they sculpted a fine ass. OK?

SAGAL: And did, like, the latex artist lean out and go, thank you? That was mine.

JONES: Exactly, right.

SAGAL: Well, Doug Jones, it is an absolute joy to talk to you - as much fun as it has been to watch you do stuff, which is really saying something.

JONES: Oh, you're very kind. Thank you.

SAGAL: But we have asked you here to play a game that this time we're calling...

BILL KURTIS: Hey, Check Out The Shape Of This Water.

(LAUGHTER)

SAGAL: So as we've discussed, you were the lead in "The Shape Of Water." So we thought we'd ask you about actual shaped water - that is ice and snow sculptures.

JONES: OK (laughter).

SAGAL: Answer 2 out of 3 questions correctly - you'll win our prize for one of our listeners - the voice of their choice on their voicemail. Bill, who is Doug Jones playing for?

KURTIS: Lane Owens of Los Angeles, Calif.

SAGAL: All right. You ready to do this?

JONES: OK, Lane. I'm rooting for both of us here.

SAGAL: All right. Here we go. Here's your first question. Now, one of the most notorious ice sculptures ever seen was the one commissioned by Dennis Kozlowski, the CEO who served eight years in prison for fraud and embezzlement because he spent company money on things like which of these - A, an ice sculpture of himself, which he kept in a $300,000 clear glass freezer for display; B, a full-scale ice sculpture of Michelangelo's "David," which dispensed cold water to party guests through, well, his natural spigot; or C, a thousand tiny handmade ice sculptures of individual bird species made for his evening cocktail?

JONES: I'm going to go with the A because that sounds more narcissistic.

HIGGINS: (Laughter).

SAGAL: That's a very good idea. But what he really did was he commissioned the ice sculpture of Michelangelo's "David"...

(SOUNDBITE OF SAD TROMBONE SOUND EFFECT)

SAGAL: ...Which dispensed vodka through his little...

JONES: Through his hee-haw.

SAGAL: Yeah, I have no idea. The question is - and there are photographs of this. But I don't know how the guests - what they had to do to the David to get it to dispense the vodka.

JONES: Oh, to get it...

HIGGINS: Oh, believe you me. It's not easy.

(LAUGHTER)

SAGAL: All right. Here's your next question. The U.K.'s Channel 4 came under some criticism for its creative use of an ice sculpture. Why? A, Her Majesty did not appreciate being represented by a sculpture titled Ice Queen; B, after Boris Johnson refused to participate in a debate on climate change, they had a melting ice sculpture take his place; or C, to counterprogram a Theresa May speech in the BBC, they showed an ice sculpture of her for an hour with the caption - which seems more human?

JONES: Can I go with A again? 'Cause I do love Queen Elizabeth. And I wouldn't want to think of her as an ice queen, either.

SAGAL: You can go with A again.

CORDERO: But...

SAGAL: I mean, it's possible.

GROSZ: He seems to be dissuading.

HIGGINS: He seems to B dissuading.

(LAUGHTER)

JONES: Or it could be the answer B.

SAGAL: Yes, it's B.

(SOUNDBITE OF BELL)

SAGAL: Very good.

(SOUNDBITE OF APPLAUSE SOUND EFFECT)

SAGAL: Yes. The...

JONES: Good instincts I had there.

SAGAL: Although the melting ice sculpture of the planet did hold its own in many fine points of debate. All right, last chance. If you get this, you win it. A local news reporter in California went viral when he knocked over the carving of the ice sculptor he was interviewing on live TV at the state fair. But there was another twist to the story. What was it - A, the reporter had faked the accident because he was bored of doing stupid human interest stories all the time; B, he was carried away by rage when he realized the ice sculpture was of his ex; or C, the ice sculptor was his childhood enemy, and he had planned this vengeance for decades.

JONES: OK. I'm going to go with A one more time.

SAGAL: And this time, it paid off, Doug.

(SOUNDBITE OF BELL)

SAGAL: Yes, that's true.

JONES: OK, good. OK, good, yes.

(SOUNDBITE OF APPLAUSE SOUND EFFECT)

HIGGINS: Yes.

SAGAL: It was an elaborate stunt. He didn't want to do the stories anymore, and it worked. Now he has his own news channel on YouTube.

(LAUGHTER)

JONES: It worked out well.

SAGAL: Bill, how did Doug Jones do on our quiz?

KURTIS: He loved A so much, he turned out a winner.

(SOUNDBITE OF APPLAUSE SOUND EFFECT)

SAGAL: Congratulations. Yay.

JONES: Go, Lane.

SAGAL: I have a question for - it just occurred to me as we were talking about winning. So you played the lead in a best picture-winning film.

JONES: Yeah.

SAGAL: And when you jumped up on stage with the famous actors and the famous director, was everybody in the audience going, oh, who's that guy?

JONES: Mostly.

SAGAL: Is that somebody's boyfriend?

JONES: Although I had worked the red carpet outside ahead of time, and I was interviewed on E! and the whole nine yards. So, yeah, we did it all. We did it all.

SAGAL: That's great. Doug Jones is an actor. You can see him now as Commander Saru on "Star Trek: Discovery." Season three is streaming on CBS All Access Now. Doug Jones, thank you so much for joining us on WAIT WAIT... DON'T TELL ME. What a joy to talk to you.

JONES: The joy has been mine. Thank you all so very much for having me.

SAGAL: Bye-bye.

(SOUNDBITE OF ALEXANDRE DESPLAT'S "THE SHAPE OF WATER")

SAGAL: In just a minute, we hit the high notes in our Listener Limerick Challenge. Call 1-888-WAIT-WAIT to join us on the air. We'll be back in a minute with more of WAIT WAIT... DON'T TELL ME from NPR.

Copyright © 2020 NPR. All rights reserved. Visit our website terms of use and permissions pages at www.npr.org for further information.

NPR transcripts are created on a rush deadline by Verb8tm, Inc., an NPR contractor, and produced using a proprietary transcription process developed with NPR. This text may not be in its final form and may be updated or revised in the future. Accuracy and availability may vary. The authoritative record of NPR’s programming is the audio record.

Happy 2021 Szilveszter