AGGRESSIVE COLONIZER EARTHWORMS DRASTICALLY INCREASE CARBON DIOXIDE

by Suzanna Engman

DOES THE EARTHWORM SUSTAIN HUMANKIND as the tiller of fertile topsoil or subvert it as spoiler of the atmosphere? Is its role as decomposer beneficial to soil cultivation or detrimental to the environment? Is its presence a blessing or a curse?

The answers to these questions used to be clear-cut: earthworms indicated fertile land. But changes in earthworm populations and the discovery that nonnative earthworms have significantly increased the release of carbon dioxide into the atmosphere make the answers much more uncertain. There's hardly a creature we deem more insignificant than the shy and lowly earthworm, yet they profoundly affect our environment.

Changes in land-use, especially in the tropics, alter the role earthworms play in the balance of their ecosystems. And exotic earthworms, species not native to the habitat, appear with land-use change. Cutting down forests for agriculture or development affects the abundance and species diversity of earthworms. As forests vanish, native earthworms disappear and exotic earthworms overpopulate, reducing biodiversity and releasing more carbon dioxide, the same pollutant emitted by the burning of coal, oil and natural gas, into the atmosphere. Deforestation also reduces photosynthesis. Photosynthesis removes 120 billions metric tons of carbon dioxide globally from the air each year.

When CO² increases drastically, it escalates the chances of global warming. While most of the increases in atmospheric CO² have come from combustion of fossil fuels, changes in land use–deforestation and the accompanying overpopulation of earthworms–could be a cause of global warming.

Xiaoming Zou, Ph.D., a biologist at the University of Puerto Rico, Río Piedras's Institute for Tropical Ecosystem Studies, focuses his research on how soil biota regulates soil processes and fertility, sustainable use of soil resources, and the health of the ecosystem in general. He is one of the world's foremost experts on earthworm ecology. It was he and Zhigang Liu, a postdoctoral scientist at ITES, who discovered that CO² released from soil increased with earthworm activity in the tropics.

"I chose earthworms to study because they are among the most abundant of soil creatures in moist tropical soil. Earthworms play a critical role because they're tillers. Without them, the whole ecosystem and human society would be different," Zou says.

Earthworms accelerate decomposition, which means that they make more nutrients available to plants and improve their growth. But faster decomposition also means that more CO² is released into the atmosphere. Each year soil releases about 60 billion metric tons of carbon into the atmosphere. Fossil fuel combustion releases only 6 billion tons. In other words, soil releases 10 times more CO² into the atmosphere than the burning of fossil fuels. And if soil respiration increased by just 10 percent, it would be equivalent to doubling the amount of carbon dioxide released into the atmosphere by fossil fuel consumption.
"Earthworms can modify the soil environment by mixing organic and mineral particles and changing the water infiltration and aeration regimes. Tillering by soil fauna directly alters soil's physical, chemical, and biological properties," says Grizelle González, Ph.D., a research ecologist at the Forest Service's International Institute of Tropical Forestry in Puerto Rico and an expert on the ecology of Puerto Rican earthworms.

"Given that approximately 50 percent of world forests are located in the tropics and that this area has the highest rate of deforestation and land conversion in the world, deforested tropical land is considered to be a major source of CO² to the atmosphere. We as a society haven't paid enough attention to the ecological consequences of tropical land use and the invasion of exotic earthworms," says Zou.

In the tropics, one specific species, Pontoscolex corethrurus, is causing the problems. "It's the culprit," says Zou.

Exotic earthworm expansion

No one knows when the first exotic earthworms of the Pontoscolex corethrurus species emigrated from South America to other parts of the tropics. Zou estimates that they came to Puerto Rico sometime between 1800 and 1845, when trees were being felled for agriculture and a variety of plants were being introduced to the island. But they may have arrived along with indigenous people coming to Puerto Rico from South America more than 2,000 years ago. The first were probably stowaways in the soil of transplanted potted plants. Hitchhiker worms could also have arrived in mud on tires of imported vehicles and on the bottoms of boats in soil that survived the voyage. In addition some people, thinking that they would increase the fertility of the land, might have deliberately imported and released earthworms not native to the tropics. However, points out González, the deliberate introduction of earthworms occurs more often in the States, as people became aware of the benefits of vermicomposting, and the introductions are related to the fish bait industry.

Today Pontoscolex corethrurus has spread across the tropics–throughout the Hawaiian Islands, the Caribbean, Mexico, Africa, Australia, and even the tropics of Asia. Zou spent a year in Taiwan and China following the trail of this invasive species and was the first to find it in South Taiwan and in Yunnan, a Chinese province bordered by Vietnam and Laos. "It seems that Pontoscolex corethrurus is in every part of the moist tropics where humans exist."

In their research in Puerto Rico, Zou and Lui found that the Pontoscolex corethrurusspecies increased CO² soil respiration between 20 and 30 percent. An earlier study by Zou and González showed that the exotic earthworm population had exploded with land-use changes. The researchers found that the Pontoscolex corethrurus population increased from 89 earthworms per meter in a tropical wet forest to 831 earthworms per meter after the forest was converted to a pasture.

Because CO² is the most important greenhouse gas, most of the work of ITES scientists studying earthworm populations has centered on CO² increases. But another important effect of tropical land-use changes is soil emission of the greenhouse gas nitrous oxide and the tropospheric ozone precursor nitric oxide. Nitrous oxide has a warming effect because it absorbs infrared radiation, just as CO² does. Consequences of earthworm activity on these two gases in the tropics are still unknown and need further study.

Reforestation in Puerto Rico

Puerto Rico, says Zou, is an exceptional place to study land-use changes because while other tropical areas have continued the trend of deforestation, in the last 50-60 years this island has experienced significant reforestation. As Puerto Rico changed from an agriculture-based economy to an industrial economy, abandoned pasturelands reverted to forests. ITES scientists have a unique opportunity to study how native earthworm populations recover in secondary forests.

Their findings so far have been encouraging.

As forests recover, earthworm diversity increases and the native earthworm comes back. We could control exotic earthworm populations with reforestation," says Zou. "Particularly, if we consider forest management practices that can positively affect abundance and community structures of native earthworms," adds González.

"Most other places in the tropics are still cutting forests. We are setting an example for the rest of the world. The shift from an agriculture-based economy to an industrial economy is the real cause of reforestation," says Zou.

But as John Thomlinson, Ph.D., a biologist at ITES specializing in landscape ecology and global information systems, points out, the process of reforestation in Puerto Rico isn't a clear-cut victory. "We are seeing a very dynamic situation in Puerto Rico. The forest regeneration has been remarkable, and it demonstrates the resilience of these ecosystems. What we have found is that small remnant patches, left over from before the clearing took place, greatly accelerate regeneration, presumably by serving as sources for new trees. This is an important finding for countries that are still clearing land, in that it can be used as a management tool.

"It isn't clear, however, that the trend of increasing forest cover in Puerto Rico will continue. In fact, it already seems to have reversed as land is cleared for development. This is the two-edged sword of industrialization–with greater affluence comes more development, especially in the form of urban sprawl. It will be interesting to see how these earthworms respond to urban environments."

http://www.ites.upr.edu

The Carbon Cycle & Global Warming

Plants, animals, soil, and the atmosphere interact to make up the carbon cycle, in which every carbon atom in existence is recycled. For example, the same carbon in our bodies has been used in numerous other molecules in the past. The coal burned a few decades ago that produced carbon dioxide could become part of a plant through photosynthesis. When we eat the plant, that same carbon from the coal becomes part of us. In turn, our waste products contain carbon, which is released into the atmosphere as CO². The earth's ecosystems take in carbon from the atmosphere through photosynthesis and add it back through respiration and decay. The ocean also stores a significant amount of CO² that plankton and algae, through photosynthesis, change into organic materials. 

When the rates of photosynthesis and respiration are equal, the earth's ecosystems are in balance. But when more CO² is released into the atmosphere than is absorbed through photosynthesis, carbon either accumulates on land or is released into the atmosphere. Forest destruction, therefore, upsets ecosystems because much of the carbon stored in trees is released into the atmosphere in the form of CO² when forests are cut, and fewer trees mean a decrease in the amount of CO²converted to organic materials through photosynthesis.

Carbon dioxide is the major greenhouse gas released into the atmosphere. Greenhouse gases can raise the overall global temperature, change climates, and raise the sea level. Scientists at the Tyndall Centre for Climate Change Research and School of Environmental Sciences in the United Kingdom have observed a two mm per year rise in sea level from 1993-2000, lengthened growing seasons (by two to three weeks in the past 15-20 years), and changes in precipitation intensities. Never before have climatic changes been so rapid. Scientists have also noted a 1 degree Fahrenheit rise in the earth's mean temperature over the last century and they expect it to continue increasing by 2 to 6 degrees over the next century. Elevated temperatures have led some scientists to predict the extinction of ten percent of animal species in the next 100 years.

Zimbardo

A börtönkísérlet

Zimbardo a mindenhol tanított stanfordibörtönkísérletével robbant be a köztudatba: kiegyensúlyozott, épelméjű egyetemistákat osztott be rabnak és börtönőrnek véletlenszerűen, ő volt a parancsnok.

A pszichológus mindent megtett azért, hogy a rabokat megfossza személyiségüktől, a börtönőröket viszont egyenruhával, botokkal és napszemüvegekkel szerelte fel.

Már a második nap fellázadtak az egyik cella lakói, az őrök pedig bementek rendet tenni – a felvételeken csak annyi hallatszik, ahogy az egyik rab azt kiabálja: „Ez csak egy kibaszott szimulált kísérlet!” Rendszeresen alázni kezdték a foglyokat, egyikük úgy szabadult ki 36 óra után, hogy elkezdte őrültnek tettetni magát.

A kegyetlenkedések miatt a pszichológus hat nap után kénytelen volt véget vetni a kéthetesre tervezett kísérletnek. Ő maga akkor még nem látta, mennyire elszabadult a pokol, egy volt diákja figyelmeztette, hogy „ezek nem foglyok, hanem fiúk, borzalmas, amit művel velük”.

Zimbardo szerint a kísérlet azt bizonyítja, hogy nem „néhány rossz alma” áll a börtönbeli kegyetlenkedések mögött, hanem rossz helyzetbe tett jó emberek, akiket értékrendjüktől függetlenül állattá lehet aljasítani. Bónusz tündérmese-elem: egy évvel később Zimbardo feleségül vette a kísérletet leállíttató fiatal nőt.

Philip Zimbardo

1933-ban született New Yorkban egy szicíliai bevándorlócsaládba, a Yale-en doktorált pszichológiából. Az NYU-n és Columbián töltött évek után 1968-ban a Stanfordon kezdett tanítani, az ottani tanszék alagsorában szervezte meg azóta világhírű börtönkísérletét, melyet az amerikai haditengerészet megbízásából végzett. A kísérlet Zimbardo szerint azt bizonyítja, hogy a jó és a rossz nem elválasztható fogalmak: erkölcsi meggyőződése ellenére bárkiből kihozhatja a rosszat a helyzet, amibe kerül - például egy börtön vagy a gettó.

Legismertebb könyvei a Lucifer-hatás és az Időparadoxon, több mint 50 könyv és 400 cikk szerzője. 2003-as nyugdíjazása óta is aktív: legújabb kutatási területe a hősiesség, Heroic Imagination Project nevű civil szervezetének magyar ága is van, a Hősök Tere.

Ön a múltban vagy a jövőben él?

Esetleg a jelenben? Az időperspektívák elmélete szerint mindenkire jellemző egy időkategória, például az, hogy negatívan vagy pozitívan állunk-e a múlthoz, vagy hogy sorsszerűnek, befolyásolhatatlannak tartjuk-e a jelent, vagy éppen hedonistaként habzsoljuk benne az élvezeteket, anélkül, hogy a jövőre gondolnánk.

Zimbardo szerint az időhöz való viszonyulásunk tanult, így változtatható, és bár minden kategóriának van előnyös oldala, ha valamelyik nagyon túlsúlyba kerül, káros lehet. Tipp: az arany középszer a nyerő, ahol egyensúlyban van az életünkben a pozitív múlt, a megélt jelen és a jövőre való készülés.

A Milgram-kísérlet

Stanley Milgram körmönfont trükkel vizsgálta az engedelmességet a hatvanas évek elején. A résztvevők azt hitték, egy tanulási kísérletben vannak, az volt a feladatuk, hogy egyre nagyobb áramütéseket mérjenek egy szópárokat ismételgető tanulóba, ha hibázik (a tanuló természetesen színész volt, az áramütések sem voltak valódiak, de ezt a résztvevők nem tudták).

A kísérlet vezetője hangsúlyozta: ő vállalja a felelősséget a tanuló épségéért, aki az erősebb áramütések után már ordított, és kérte, hogy hagyják abba. Milgram tesztalanyainak kétharmada kiadta a legnagyobb, 450 voltos, halálos áramütést is, ami megdöbbentette még a szakembereket is. A kísérletet azóta rengeteg variációban kipróbálták, kiderült például, hogy ha az alanyok látják, hogy valaki fellázad a szadista tanár ellen, nagy eséllyel maguk is fellázadnak – ez a Hősök Tere kezdeményezés egyik kiindulópontja.

Egész Magyarországot megváltoztatjuk

Halmos Máté

2014. 06. 20. 13:15 

A gettóból indult, a világ egyik legismertebb pszichológusa lett, börtönkísérlete máig a téma klasszikusa. A fogvatartók kegyetlenkedései mellett foglalkozott az idő pszichológiájával, a hipnózissal és a félénkség kezelésével is. 81 évesen pályafutása legnagyobb kísérletére készül: egész országok pesszimizmusát és apátiáját szeretné megváltoztatni, a több helyszín közül Magyarországon a legnagyobb a kezdeményezés. Philip Zimbardo a Hősök tere projekt mellett leghíresebb évfolyamtársáról, és apjáról, a hedonista zseniről is mesélt, amikor vendégül látott minket egy teára.Többször írt arról, hogy Dél-Bronxban, a gettóban nőtt fel egy szegény családban. Miért pont önből lett pszichológus, miközben sok kortársa egész más életutat járt be?Szicíliából származik a családom, szegények voltunk, én voltam az első, aki egyáltalán a középiskoláig eljutott. Már gyerekként is világos volt nekem, hogy tanulással lehet kiemelkedni a szegénységből. Jó tanuló voltam, szerettem az iskolát, mert tiszta volt és rendezett: a gettóban minden kaotikus, az iskola viszont kiszámítható volt.A másik hajtóerő az apám, aki egy mindig a mának élő zseni volt. Imádott enni-inni, nem vetette meg a szerencsejátékot sem – amivel nem is lett volna baj, ha lett volna pénze. Nagyon tehetséges zenész volt, de máshoz is értett: 1947-ben saját tévét épített egy kapcsolási rajz alapján. Utána azt találta ki, hogy tesz a 8 hüvelykes képernyő elé egy nagyítóüveget, hogy felnagyítsa a képet – jól is működött, de hiába biztattam, nem csinált többet, amit eladhattunk volna. Neki csak az első volt kihívás, az, hogy pénzt keressen vele, már nem motiválta.Fotó: Ajpek Orsi
Az egész életem tulajdonképpen arról szólt, hogy küzdök az apámmal: ő beérte kevéssel, én többre vágytam; neki nem volt fontos a tanulás, nekem igen. Fontos volt a jövőm, és hogy megtanuljak hatékony és kreatív lenni. Végül be kellett látnia, hogy nekem volt igazam: amikor a New York Universityn tanítottam, magam mellé tudtam venni technikusnak.Ezek szerint elég az iskola és az akaraterő a kitöréshez?Zimbardo a mindenhol tanított stanfordibörtönkísérletével robbant be a köztudatba: kiegyensúlyozott, épelméjű egyetemistákat osztott be rabnak és börtönőrnek véletlenszerűen, ő volt a parancsnok.A pszichológus mindent megtett azért, hogy a rabokat megfossza személyiségüktől, a börtönőröket viszont egyenruhával, botokkal és napszemüvegekkel szerelte fel.Már a második nap fellázadtak az egyik cella lakói, az őrök pedig bementek rendet tenni – a felvételeken csak annyi hallatszik, ahogy az egyik rab azt kiabálja: „Ez csak egy kibaszott szimulált kísérlet!” Rendszeresen alázni kezdték a foglyokat, egyikük úgy szabadult ki 36 óra után, hogy elkezdte őrültnek tettetni magát.A kegyetlenkedések miatt a pszichológus hat nap után kénytelen volt véget vetni a kéthetesre tervezett kísérletnek. Ő maga akkor még nem látta, mennyire elszabadult a pokol, egy volt diákja figyelmeztette, hogy „ezek nem foglyok, hanem fiúk, borzalmas, amit művel velük”.Zimbardo szerint a kísérlet azt bizonyítja, hogy nem „néhány rossz alma” áll a börtönbeli kegyetlenkedések mögött, hanem rossz helyzetbe tett jó emberek, akiket értékrendjüktől függetlenül állattá lehet aljasítani. Bónusz tündérmese-elem: egy évvel később Zimbardo feleségül vette a kísérletet leállíttató fiatal nőt.Fontos tudni azt is, hogy beteges gyerek voltam, volt hogy hat hónapot töltöttem kórházban, még a penicillin előtt. Vékonydongájú voltam, sosem vettek be a bandába, mindig külső megfigyelő voltam. Azt kezdtem figyelni, hogy miért lesznek egyes gyerekek vezetők, mások követők, kik és miért térnek rossz útra. Hogy lehet az, hogy voltak barátaim, akiket lecsuktak, mások pedig nem engedtek a kísértésnek?A főiskolán adta volna magát, hogy pszichológiát tanuljak, amit megfigyelőként tulajdonképpen egész gyerekkoromban műveltem. Csakhogy az ötvenes években borzalmasan unalmas volt a pszichológia, patkánykísérletekről és értelmetlen szavak betanulásáról szólt, így végül szociológiát és antropológiát hallgattam.Egyébként színötös voltam, az egyetlen tárgy, amiből valaha hármast kaptam, a Bevezetés a pszichológiába volt. Végzősként szerettem bele a kísérleti pszichológiába, a Yale-en ezt folytattam, és 1968 óta ezt kutatom és tanítom.A kutatásait általában megpróbálja a gyakorlatban is alkalmazni: a könyvei kívülállókhoz és pszichológusokhoz is szólnak. A kutatás vagy az ismeretterjesztés a fontosabb önnek?Elsősorban tanárnak tartom magam, de persze kutató is vagyok. Igaz, a szakcikkek általában csak az ember kollégáit érdeklik. Én mindig olyasmit szerettem kutatni, ami hatással van az emberek mindennapi életére, akár a saját anyáméra, aki pedig nem tanult ember. Ezért próbálok közérthető és kifejező nyelvet használni a szakszavak helyett.Mondok egy példát: miért tesznek emberek rossz dolgokat? Bármilyen botrány tör ki bárhol, a fejesek mindig azzal rázzák le a felelősséget, hogy pár gonosz ember tehet róla, az angol kifejezés erre az, hogy „pár rossz alma került a hordóba”. A kutatásaimban azt találtam, hogy valójában rengeteg esetben jó emberek tesznek rossz dolgokat, akiket valaki rossz hordóba tett. Mint a diákokat a börtönkísérletben, ahol én voltam a börtönparancsnok.Fotó: Ajpek Orsi
Azt kell megértenünk, hogy mi van abban a hordóban, ami megrontja őket: ha a jó embereket gettóba, börtönbe, rossz iskolába rakjuk, a helyzet rosszá teszi őket. A nagyobb kérdés pedig az, hogy ki tartja fenn a hordót, vagyis teremti meg az embereket megrontó helyzetet. Az ember mindig része egy szociális környezetnek: iskolának, családnak, bandának, ahogy a jogi, kulturális, gazdasági rendszernek is.1933-ban született New Yorkban egy szicíliai bevándorlócsaládba, a Yale-en doktorált pszichológiából. Az NYU-n és Columbián töltött évek után 1968-ban a Stanfordon kezdett tanítani, az ottani tanszék alagsorában szervezte meg azóta világhírű börtönkísérletét, melyet az amerikai haditengerészet megbízásából végzett. A kísérlet Zimbardo szerint azt bizonyítja, hogy a jó és a rossz nem elválasztható fogalmak: erkölcsi meggyőződése ellenére bárkiből kihozhatja a rosszat a helyzet, amibe kerül - például egy börtön vagy a gettó.Legismertebb könyvei a Lucifer-hatás és az Időparadoxon, több mint 50 könyv és 400 cikk szerzője. 2003-as nyugdíjazása óta is aktív: legújabb kutatási területe a hősiesség, Heroic Imagination Project nevű civil szervezetének magyar ága is van, a Hősök Tere.Rendszeresen felszólal társadalmi kérdésekben, 2004-ben például sokakat megdöbbentett, amikor a bagdadi abu-grébi börtönben feltárt durva visszaéléseket követő perben feltűnt tanúként, mint a börtönbeli kínzások szakértője, és védelmébe vette az egyik börtönőrt, aki társaival módszeresen kínozta és megalázta az iraki foglyokat. Miért?Az esetről azonnal a börtönkísérlet jutott az eszembe, a képeken ugyanaz történt, mint ott. Még mielőtt felhívott az egyik börtönőr ügyvédje, már fogadni mertem volna, hogy a börtönőrök jó almaként kerültek a rossz hordóba. Különben hogy lehetett volna, hogy az éjszakai műszakban mindenki kegyetlenkedett, a nappaliban pedig senki? A szakértőséget azért vállaltam el, mert így elolvashattam az összes bizalmas jelentést, megnézhettem mind az 1000 képet és megvizsgálhattam az érintett börtönőrt is.Az volt a szakértői véleményem, hogy az őr bűnös és erkölcstelen dolgot művelt, ezért jár neki a büntetés. Amit viszont csökkenteni kell, mert soha nem tett volna ilyet, ha nem teszik ilyen helyzetbe. Ő felelt 60 iraki rendőrért, akikkel nem beszéltek közös nyelvet, viszont drogokat és fegyvereket csempésztek a börtönbe. Közben napi több száz felkelőt hoztak be, sokuknak ruhája sem volt, tisztálkodni nem tudtak.A feletteseik megmondták az őröknek, hogy ne bánjanak kesztyűs kézzel a rabokkal, érjék el akárhogy, hogy minél hamarabb ki lehessen belőlük szedni a fontos információkat – aztán magukra hagyták őket. Mindezt hatalmas stressz mellett: az őr napi 12 órát dolgozott, maga is egy cellában lakott, hónapokig el sem hagyta a börtönt. Először 15 évet akartak adni neki, végül nyolcat kapott, amit később megfeleztek. Azt hiszem, ebben az én vallomásomnak is szerepe volt.Fotó: Ajpek Orsi
Egy másik fontos kutatási területe az, hogy hogyan érzékeljük az időt, illetve mennyire élünk a múltban, a jelenben és a jövőben. Honnan jött, hogy ezzel foglalkozzon?Esetleg a jelenben? Az időperspektívák elmélete szerint mindenkire jellemző egy időkategória, például az, hogy negatívan vagy pozitívan állunk-e a múlthoz, vagy hogy sorsszerűnek, befolyásolhatatlannak tartjuk-e a jelent, vagy éppen hedonistaként habzsoljuk benne az élvezeteket, anélkül, hogy a jövőre gondolnánk.Zimbardo szerint az időhöz való viszonyulásunk tanult, így változtatható, és bár minden kategóriának van előnyös oldala, ha valamelyik nagyon túlsúlyba kerül, káros lehet. Tipp: az arany középszer a nyerő, ahol egyensúlyban van az életünkben a pozitív múlt, a megélt jelen és a jövőre való készülés.Mindig érdekelt, miért szegények a szegények, és mit tehetnének, hogy kiemelkedjenek. Egy csomó olyan dolgot, ami a képzeletünkben, a jövőben létezik, nem a jelenben – ahogy az apám is hedonista volt, csak a jelennek élt, én viszont vele ellentétben a jövőnek. De már a börtönkísérletben is fontos volt az idő: a napi három váltás miatt teljesen eltorzult mindenki időérzékelése. Az enyém is; minden váltás olyan volt, mintha új nap kezdődött volna, erről írtam is néhány cikket akkoriban.Később egy idővel kapcsolatos kérdőívet is kidolgoztam, a ZTPI-t, amit ma már világszerte használnak. A börtönkísérletet már félretettem, amikor az idővel foglalkoztam, az abu-grébi eset kapcsán néztem meg újra a videókat, amikor mindenki elkezdett a párhuzamokról beszélni. Nagyon zavarba ejtő volt:Szent ég, miért nem állítottam le az egészet jóval korábban, amikor a második rab összeomlott?– mondtam magamban a filmeket nézve. Ekkor született a Lucifer-hatás című könyvem, ebben rengeteg gonoszságról, a rosszról szóló kutatásokról írtam, például Stanley Milgram híres áramütéses kísérletéről.Aki történetesen gimnáziumi évfolyamtársa volt, és a börtönkísérlet előtt majdnem tíz évvel publikálta a szociálpszichológia egy másik világhírű kísérletét: bronxi zsidóként gyakorlatilag azt vizsgálta, megtörténhetne-e a holokauszt Amerikában, vagyis képesek-e amerikai átlagemberek kivégezni valakit, ha utasítást kapnak rá, és leveszik a vállukról a felelősséget.Stanley Milgram körmönfont trükkel vizsgálta az engedelmességet a hatvanas évek elején. A résztvevők azt hitték, egy tanulási kísérletben vannak, az volt a feladatuk, hogy egyre nagyobb áramütéseket mérjenek egy szópárokat ismételgető tanulóba, ha hibázik (a tanuló természetesen színész volt, az áramütések sem voltak valódiak, de ezt a résztvevők nem tudták).A kísérlet vezetője hangsúlyozta: ő vállalja a felelősséget a tanuló épségéért, aki az erősebb áramütések után már ordított, és kérte, hogy hagyják abba. Milgram tesztalanyainak kétharmada kiadta a legnagyobb, 450 voltos, halálos áramütést is, ami megdöbbentette még a szakembereket is. A kísérletet azóta rengeteg variációban kipróbálták, kiderült például, hogy ha az alanyok látják, hogy valaki fellázad a szadista tanár ellen, nagy eséllyel maguk is fellázadnak – ez a Hősök Tere kezdeményezés egyik kiindulópontja.Igen, vagy másfél tucat kapcsolódó kísérletet végzett el, ezekről is írtam részletesen. Itt is mindig voltak, akik fellázadtak – a könyvet pedig pozitív hangon szerettem volna befejezni, ezért írtam róluk. A kísérletekben az alanyok 10-30 százaléka áll ellen, hagyja ott a helyzetet vagy lázad fel. Ezek az emberek szerintem hősök, mint ahogy a való életben is voltak hősök a nácik által megszállt országokban.Fotó: Ajpek Orsi
A szakirodalomban alig találtam olyan kutatást, ami a hősiességgel foglalkozott, legfeljebb az együttérzéssel, empátiával. Sem a pszichológia-tankönyvek, sem a pozitív pszichológia irányzata nem foglalkozott vele, pedig rengeteg visszajelzést kaptam, hogy a embereket a jó is érdekli, nemcsak a rossz. Ezért döntöttem úgy, hogy foglalkozni kezdek a kérdéssel.Létrehozott egy alapítványt, ami a kutatási eredményeket ülteti át a gyakorlatba. Lengyelországban és az Egyesült Államokban is jelen vannak többek közt, de a szervezők szerint Magyarországon indul a legnagyobb program. Miért pont ide jöttek, nagy kihívásra vágytak? A honlapjukon is idézik a felméréseket:A magyarok 80 százaléka nem kötődik civil szervezethez, majdnem felük érzi úgy, hogy nem tudja befolyásolni napi dolgait, 84 százalékunk szerint senki sem törődik a másik emberrel.Magyarországon jobban fog működni a projekt, mint a világon bárhol, nagyon izgatottan várom a fejleményeket. A prezis Halácsy Péter, aki hallotta az egyik TED-előadásomat, kérdezte meg tőlem egyszer, hogy meg lehet-e változtatni a magyarok hozzáállását. Én pedig rávágtam, hogy persze, át lehet fordítani a pesszimizmust, passzivitást, cinizmust optimista, jövőre koncentráló, hősies képzeletbe. Valami naggyal kell kezdeni: fesztivállal, médiafelhajtással, utána pedig az iskolákban folytatni.Felajánlottam, hogy ingyen fogok dolgozni az ügyön, de megmondtam a legelején, hogy nem lesz egyszerű: soha senki nem állt neki dolgozni azzal az célkitűzéssel, hogy megváltoztatjuk egy egész ország hozzáállását, hogy mindenki hősnek érezze magát, aki minden nap tesz valami jót. A kidolgozott iskolai tananyagunkat nemsokára országszerte kipróbáljuk a gyakorlatban, a sikerességéről méréseket is készítünk, hosszú távú tervünk, hogy az anyag a tanterv része legyen.Fotó: Ajpek Orsi
Ezek szerint töretlenül optimista, hogy a cél elérhető?Én amerikai vagyok, és bár számtalanszor elleneztem például az amerikai külpolitikát, a koreai, vietnami vagy éppen az iraki háborút, Amerikának igenis van jó oldala: a csapatmunka, az optimista, jövőre koncentráló „meg tudjuk csinálni” hozzáállás. Merünk újítani, kreatívnak lenni, nagyot álmodni, ezért is neveztem el a programot angolul Hősies Képzelet Programnak (Heroic Imagination Project): minden az elmében kezdődik, el kell tudni képzelni a változást, és azt is, hogy hogy érhetjük el.A kulcs a csapatmunka, együtt elképzeltük, hogy milyen Magyarországot szeretnénk, és az eddigi programok csak a forradalom kezdetét jelentik. Ez egy olyan társadalmi és kulturális kísérlet, amit még soha senki nem próbált ki ezelőtt, ezért alig várom a jövő hetet, a jövő hónapot, a jövő évet.A stanfordi börtönkísérletről és a Milgram-kísérletről Kepes András 1991-ben készített műsort, további részletek más filmjeiből itt elérhetők.

Viktor!

FARKASHÁZY TIVADAR

2014. 05. 14. · HÓCIPŐ 2014/10

A megszólításon ne csodálkozz, nem vagy a miniszterelnököm, banánköztársasági választási törvények, mit banánköztársaság, banáncsászárság. De te sem tartasz országod részének, hiszen egy miniszterelnök állami ünnepen, katonákkal a háta mögött nem mondja: Szerveződjetek, jelentkezzetek és csatlakozzatok! Hadrendbe kell állítani csapatainkat. Fele királyságod ellen? Elviseljük, belső emigráció is van a világon. Szóval ne várj Igen Tisztelt megszólítást, amit Heisler András próbált, miközben már Putyin felé araszoltál, akinek szabadcsapatai Donyeckben most épp a zsidókat írják össze. Amióta megválasztottatok egy cigányverő szkinhedet a parlament alelnökének, azóta a közjogi méltóság kifejezés is értelmét vesztette nálunk. Amerikában egy hete tiltották el örökre a 80 éves Sterlinget, többé nem jelenhet meg NBA-rendezvényen, a Clippers meccseire, edzéseire, a klubba se teheti be a lábát, a maximális, 2,5 millió dolláros büntetést kapva, amit a diszkrimináció ellen harcolóknak ajánlanak fel. Pedig 30 éve a Los Angeles Clippers tulajdonosa, ám a szeretőjének megtiltotta, hogy afroamerikaiakkal mutatkozzon, mert szégyent hoz rá, s azt kérte tőle, ne hozzon feketéket a meccseire. S ez csak egy magántelefon volt, ám a kiszivárgása után Obama is azonnal elítélte.

22 éves pécsi beszéded se kutya, amit most küldtek el nekem, az ember sejtjei hétévente cserélődnek, azaz te már IV. Orbán vagy. De így is rekord, hogy akkor még túlzásnak tartottad a liberálisok aggodalmát, miszerint elkövetkezhet az idő, amikor visszatér a Horthy-korszak, a keresztény nemzeti kurzus, megfélemlítik a sajtót, a magángazdaság ismét az állam ellenőrzése alatt áll, s egy trafikengedélyt is csak akkor adnak valakinek, ha bebizonyította nemzethűségét.
----------------------------------------------------

ORBÁN VIKTOR BESZÉDE
A FIDESZ IV. KONGRESSZUSÁN
Pécs, 1992. február 7.

Tisztelt Kongresszus!
Alkotmányos rendszerünk messze van attól, hogy tökéletesnek tekinthetnénk. Hogyan is lehetne az, amikor az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásain néhány hét alatt kellett összeütnünk egy lényegében új alkotmányt. De ez az alkotmány még ebben az állapotban is alkalmas arra, hogy a siker reményében lehessen védekezni a tekintélyelvű tendenciákkal szemben – szigorúan – alkotmányos alapokon. Márpedig ez egyedülálló helyzet a magyar történelemben.

A kormánypártok padsoraiból időnként felröppenő autoritárius hangok hallatán gyakran fogalmazódik meg az a vád, hogy az MDF-kormány urai semmiben sem különbek a kommunistáknál. Hiszen ugyanúgy pártirányítás alá akarják vonni a rádiót, a tévét, a sajtót. Hiszen ideológiai komisszárokat akarnak az iskolai tantestületek nyakára ültetni, ugyanúgy ellenségnek és hazaárulónak bélyegzik ellenfeleiket. Ugyanúgy tévedhetetlennek gondolják magukat, ahogy a kommunisták tették. Ugyanúgy a politikai megbízhatóságot részesítik előnyben a szakértelem helyett, s a legutolsó pozícióba is rokonaikat, osztálytársaikat, a magyar demokrata elvtársakat szeretnék ültetni, ahogy a kommunisták tették.

A szocialista párt és a szabad demokraták pedig a Horthy-korszakot emlegetik, a keresztény nemzeti kurzussal vonnak párhuzamot. A sajtó megfélemlítésétől tartanak. Attól félnek, hogy visszatér az a világ, amikor a magángazdaság is az állam ellenőrzése alatt állt. Amikor egy trafikengedélyt is csak akkor adtak valakinek, ha bebizonyította nemzethűségét.

Ezeket a vádakat mi túlzásnak tartjuk, bár vannak olyan esetek, amikor feltűnő a párhuzam. Azt is nehéz lenne tagadni, hogy vannak olyan erők a kormányzó pártok házatáján, akiknek a liberális jogállam iránti elkötelezettségük erősen kétséges. De szerencsére ezeknek sem az ereje, sem a tekintélye nem elegendő ahhoz, hogy megvalósítsák kétes céljaikat. De végtére is, kik kormányozzák akkor ezt az országot? Mi a természetrajza a kormánypártoknak?

--------------------------------------------------------

Leveled is szép teljesítmény, már írói stábod részéről, ahogy többhetes munkával próbálják menteni a menthetetlent, te ugyanis nem beszélsz így, bár sokat Tőkésedtél az elmúlt évtizedekben, de ekkora dagályt csak különleges Hold-állások idején észleltek a csillagászok, például a Titanic koccanásakor. S micsoda szerénység, a német emlékmű áldozatainak emlékművéről szóló döntés a kormányé volt, magam is támogattam. Bizonyára gyakran szorulsz kisebbségbe a kormányüléseken, szerencsédre erre most nem került sor, s mint mindig, ezúttal is a demokratikus többségi elv alapján döntöttetek. Ami a tartalmát illeti, nincs hely 22 ellenvetésre, amúgy ennyi zsidókat sújtó törvényt, rendeletet hoztak Horthyék, Európa első antiszemita törvényének dicsőségét is megszerezve.

Párat azért emeljünk ki, német megszállás nélkül nincs deportálás. Kamenyec-Podolszk 1941- ben volt, a deportálás iskolapéldája közel húszezer magyar halottal, akkor hány német volt itt, a követséget leszámítva? A svábokat ne keverjük ide, épp eleget szenvedtek utána ártatlanul, kivéve, akik beálltak a Waffen SS-be, például kedvenc kapusod, a fekete párduc. Ami szoborértelmezésedet illeti, a művész angyal melletti döntését értékesnek tartom, mert megadja a pusztító gonosz ábrázolásának azt a többletét, amelyet más megoldások nem tudnak nyújtani. A keresztényellenességre gondolok. Ezt Balog páter fundálta ki? Mert a művész másképp magyarázza: A félszárnyú, szellemmé ellobogó, szép emberalak – Magyarország alakja – védtelen, nem is védekezik. A romokká tört, szárnyait szegett kultúrára egy nagyobb hatalom telepszik rá, ez a Harmadik birodalom, illetve az azt megjelenítő náci szimbólum: a birodalmi sas. Formai megfogalmazásában tökéletes ellentétje Gábriel arkangyal alakjának. Ez a birodalmi sas a logókon, jelvényeken “tömeggyártott eszközön” megjelenített jelek, jelvények, jelképek életrekelt szárnyasa. Végigrepül, végigsöpör a világon. Hamar elér hozzánk és bekebelezi Magyarországot, hogy megbékjózza, gúzsbakösse lakosait.

– Minden rendőrvicc igaz!

Az utolsó sorok három hejesírási hibályát hagyjuk, még azt hiszi valaki, hogy a Pali írta. De ez a szöveg mindenkit felment! Amúgy hány német kebelezte be Magyarországot? 40 ezer fő és 350 páncélos. Az alakulatok legtöbbjét pedig hamarosan a keleti hadszíntérre vezényelték. Miközben az 1. magyar hadsereg 200 ezer fő volt, igaz, a szovjetekkel szemben. A kiugrást nem kellett volna már Sztálingrád után előkészíteni? Csakhogy a magyar tisztikart Horthy negyedszázada tette németbaráttá, enélkül az októberi kiugrás is simán sikerül. Bokor Péter sorozatában egy miniszter elmesélte, 1944. március 19-én azon töprengtek a Sándor-palotában, hogy a német katonák barátságtalan szándékkal csörtetnek-e felfelé a lépcsőn? Ehhez képest az oroszok már a spájzban vannak szlogen kismiska.

Mint írod, ez a műalkotás erkölcsi szempontból, gesztusrendszerének történelmi tartalmát tekintve pontos és makulátlan. Hogyne, mint Simicska és Mészáros Lőrinc, hiszen itt csak egy maroknyi ember volt kollaboráns, a politikai vezetés. S az a 200 ezer, akinek többsége oly szorgosan vett részt a deportálások lebonyolításában, továbbá akik beköltöztek az elhurcoltak lakásaiba, fillérekért megvették vagy elfoglalták a boltjaikat, szétvitték a bútoraikat, feljelentették, elvitették a szomszédjukat? Eichmann mindössze egy tucat tisztre és néhány altisztre számíthatott, alakulatának létszáma a sofőrökkel és az őrszemélyzettel együtt sem érte el a 150 főt.

Heisler úrnak azt mondtad, a szobor ügyében nincs mozgástered. Mozgás tér. S azelőtt milyen tér volt, Mussolini? Csak hogy egy másik volt szociáldemokratát említsek. Akit az általatok ismét piedesztálra emelt Tormay Cécile 1932-ben Magyarország asszonyai nevében személyesen köszöntött üdvözlőbeszéddel és ajándékkal, azzal dicsekedve, hogy ő már Benito előtt fasiszta eszméket vallott.

Nincs mozgástér. Hogyan is lenne egy olyan hatalom nélküli báb miniszterelnöknek, amelynek kormánya 24 órával azelőtt, hogy a feje amindannyiunk nevében megújulást hozó Húsvét utánra teszi a párbeszéd folytatását a Mazsihisszel, határozatot hoz arról, hogy a Szabadság téri szobrot május utolsó napjáig fel kell állítani. Ami egészen véletlenül épp a születésnapod. Tudod, milyen ember az ilyen? Na, mindegy, nem megyek a bíróságra, elég nekem az Andy.

Mikor lesz itt olyan séta, amilyen két hete volt Soprontól Pestig, amikor 250 külföldi fiatal visszafelé bejárta az 1944-es halálmenet útját, az egykori bécsi országutat? Kiskunhalason is könnyes szemekkel kértek bocsánatot az áldozatok hozzátartozóitól az egykori nácik leszármazottai, pedig mi közük apáik, nagyapáik vétkeihez? Mégis együtt emlékeztek a pár túlélővel, s a füstbementek utódaival. Nemrég Kiskőrösön jártam, szép emlékműve van a II. világháború helyi áldozatainak, ám a felsoroltak közt egy zsidó nevet sem találtam, pedig mindössze 14-en maradtak élve. Kérdésemre azt felelték, nekik külön táblájuk van a zsinagóga falán. Az most micsoda? Koncertterem. Szövege: Megölte őket a gyűlölet, őrizze emléküket a szeretet. Ám az emlékművön 119 kiskőrösi neve szerepel, a zsinagóga falán egy se. Azóta az emlékmű aljára, jóval kisebb betűkkel utólag rávésték: Kegyelettel emlékezünk a 422 zsidó mártírra. Kikre? Gyűjtsék össze a zsidók? Vagy a zsidó zenészek?

 A II. világháború 119 kiskőrösi áldozatának emlékműve. Amióta szóvá tettem a tévében, hogy kissé hiányos, két sort alávéstek.

Post Scriptum: Ezt a levelet nem küldtem el Hegedűs Zsuzsa asszonynak, aki szerint te egy igazi szociáldemokrata vagy, hiszen már csak az nem voltál, de a belátásod nélkül is mások tudomására hozom. Ha pedig felavatjátok ezt a förmedvényt, egész Európa el fog ítélni az idők végezetéig, te szerencsétlen!

Egykori futballellenfeled, akinek a meccs előtt rátapostál új fehér sportcipőjére a Fáy utcában. Akkor persze csak viccből. Most már kissé sajog a lábam a napi rátaposástól.