Valóban finnugorok vagyunk, vagy mégse

Rédei Károly (1998) az Uralisches Etymologisches Wörterbuch adatai alapján az uráli, finnugor és ugor eredetű tövek száma kb. 700 (Ehhez jönnek a belőlük képzett szavak). Ugyanakkor a honfoglalás előtti török jövevényszavak számára ő kb. 300-at ad meg. 

Zsirai Miklós (1943) a finnugor alapszavak számára 1200-at ad meg. A Rédei- féle adattól való eltérést az okozhatja, pl. hogy a "felhő"-t és "felleg"-et egy vagy két tőnek/alapszónak tekintjük-e (ugyanaz a fgr. "*pilwe" szó áll mögöttük). Különbséget okozhat az is, hogy a "kérdőjeles" etimológiákat milyen mértékben számítják be. 

Bereczki Gábor (1996) szerint egy közepes szótár szóanyagának kb. 60%-a vezethető vissza az urali, finnugor ill. ugor alapnyelvre. 

Zsirai az 1200-as számához összehasonlításként megemlíti, hogy ez több, mint amennyi angol v. orosz szót lehet indoeurópai eredetre visszavezetni, és az angol szókészletnek csak 1/6-a germán. Az albánban kb. 500 ie. tőszó mutatható ki.) 

--- 

Van egy másik megközelítés, amely nem a szótári szavak, gyökök számát vizsgálja, hanem az élőbeszédbeli előfordulási gyakoriságot. A legismertebb Tolnai Vilmos (1943 előtti) adata, mely szerint nagy korpuszon az irodalmi és köznyelvben az alábbi arányok tapasztalhatók:
- 88,4% finnugor (beleértve az uralit, ugort is)
- 3,4% szláv
- 2,8% latin
- 1,5% német
- 1,0% török
- 3,0% ismeretlen, vegyes
A finnugor (beleértve az urálit és ugort is) és belső keletkezésű szavak arányára Tolnai az egyes szerzőknél az alábbi adatokat számította:
- Vörösmarty Mihály: 92,8%
- Petőfi Sándor: 90,7%
- Arany János: 90,6%
- Ady Endre: 90%
- Kemény Zsigmond prózája: 92,1%
- Tompa Mihály költeményei: 93,1%
Ehhez Bárczi (1962) hozzátette saját, újabb adatait, miszerint ez az arány magánlevelezésben 94,3%. 

Hajdú Mihály (1999) a következő, az irodalmi nyelvre vonatkozó gyakorisági adatokat adja meg: 2% ótörök, 3% szláv, 1% latin, 2% német, 5% hangutánzó-hangulatfestő, 18% bizonytalan v. vitatott, 15% ismeretlen, 54% biztos uráli v. fgr. v. ugor eredetű (ez pontosabb felbontást használ, így ez az 54% a Tolnai-féle rendszerezésben 77-92%-ra emelkedne). 

--- 

Átszámoltam Bárczi Géza A magyar szókincs eredete (1958) c. művében közölt szavakat. Az alábbi adatok teljességgel tájékoztató jellegűek. Egyrészt el is számolhattam, másrészt mert a szerző nem sorolja fel az összes szót, így nem hiszem, hogy az egyes források arányai a tényleges adatokat tükröznék. Szintén torzít az, hogy az egyes forrásnyelveknél eltérő a nyelvjárási ill. köznyelvi szavak előfordulási aránya. A számoláskor nem értékeltem, így pl. a "fő" és a "főz" két szóként került be, de a "hol, hová, hány" stb. egyet számított, a "bolt" viszont mind a francia, mind az olasz eredetűek közt szerepel. Az ismeretlen eredetű, belső keletkezésű stb. szavak kimaradtak. Még egyszer, az alábbi számok csak a nagyságrendi eloszlást érzékeltetik:
- Uráli-finnugor: 447 [33,5%] (ebből ugor 89)
- Iráni: 28 [2,1%]
- Kaukázusi: 5 [0,4%] (bizonytalan)
- Honfoglalás előtti török: 196 [14,6%]
- Oszmán-török: kb. 30 [2,2%]
- Szláv: 246 [18,4%]
- Német: 264 [19,7%] (XVII. sz.-ig: 89, XVIII. sz. és utána: 175)
- Görög: 8 [0,6%]
- Ófrancia: 27 [2,0%]
- Olasz: 74 [5,5%]
- Rumén: 14 [1,0%]