TIZENEGYEZER VESSZŐ

11 ezer

2008-06-16 13:08:44, hétfő     GUILLUAME APOLLINAIRE A mű eredeti címe: Guiliaume Apollinaire: Les onze nulle verges Fordította: Vargyas Zoltán A versbetéteket fordította: Somlyó György Borítóterv: Appel Béla ISBN 963 85960 3 1 Hungarian transation: © Vargyas Zoltán © Somlyó György Tipográfia: Jánosy Ágnes Kiadja a Flaccus Kiadó Felelős kiadó: Csutor Béla Elsőfejezet Bukarest szép város, kelet és nyugat találkozik benne. Ha csak földrajzi fekvését nézzük, még Európa, de az emberek viselkedése, az utcán járó-kelő egzotikus em- berfajták - törökök, szerbek, macedónok - már Ázsiát idézik. Az ország azonban mégiscsak latin, a gyarmato- sító római katonák alighanem mmdig Róma után sóvá- rogtak, hiszen akkor az volt a világ fővárosa és minden elegancia székhelye. Ez a nyugatimádat aztán tovább- szállt leszármazottjaikra: a románok mindig is olyan vá- rosról álmodoztak, ahol a fényűzés természetes, s az élet vidám. Róma dicsősége azonban lehanyatlott, a váro- sok királynője Párizsnak engedte át koronáját, úgyhogy a románoknak most már Párizs a mindenük, Párizs, Ró ma dicsőségének legméltóbb örököse. Mint minden román, a szép Bebascu herceg is foly- ton Párizsról álmodozott, a fények városáról, ahol min- den nő gyönyörű, s mind csak arra vár, hogy szétrak- hassa a lábát Bukaresti diákoskodása idején elég volt, ha csak rágondolt egy párizsi nőre - A Párizsi Nőre -, legott felállt a fasza, s lassan, áhítattal verni kezdte. És bár később csodás román picsákba-seggekbe élvezett bele, mindig érezte neki párizsi nő kell. Mony Bebascu dúsgazdag családból származott Ükapja hospodár volt, ez körülbelül az alprefektusnak felel meg Franciaországban. De a románoknál ez a cím 5 apáról fiúra száll, úgyhogy Mony nagyapja és apja is hospodár lett. Mony Bebascunak is ez a cím járt volna ősei után. Ám ő, francia regényeken nevelkedvén, csak mula- tott a dolgon: ,,Hát nem nevetséges - gondolta -, hogy valaki alprefektusnak szólíttatja magát, csak mert ősei is azok voltak? Kész röhej!" S hogy ne legyen annyira röhejes, a hospodár-alprefektusságot hercegi címmel váltotta fel. ,,Ez már döfi - csettintett elégedetten -, ilyen címet már lehet örökölni. A hospodárság közigaz- gatási méltóság, de aki közigazgatási tisztet tolt be, an- nak cím is kell hozzá. Nemessé utóm magam. Én tulaj- donképpen egy ős vagyok. Gyermekeim és unokáim ál- dani fogják érte a nevemet. Bebascu herceg szoros kapcsolatban állt Szerbia al- konzuljával, városszerte beszélték, hogy Buzilo Tossze- vics előszeretettel kúrogatja seggbe a deli herceget. Egy nap Mony kirittyentette magát és elindult a szerb al- konzulátusra. Az utcán mindenki utána fordult, a nők mélyen a szemébe néztek, s azt gondolták ,,Szakasztott olyan, mint egy párizsi!" Bebascu herceg valóban úgy lépdelt, ahogy a buka- restiek szerint a párizsiak lépdelnek, vagyis sebesen ti- pegett és közben riszálta a fenekét. Meg kellett zabál- ni! Ha valaki így jár-kel Bukarest utcáin, nincs nő, aki ellenállna neki, még ha a miniszterelnök is a férje. Mikor odaért a szerb alkonzulátushoz, elővette a dá- kóját, lehúgyozta a falat, majd becsöngetett. Egy fehér szoknyás albán szolga nyitott ajtót. Bebascu herceg 6 felsietett az első emeletre. Buzilo Tosszevics, az alkonzul álló fasszal hentergett a szalonban egy puha kereveten anyaszült meztelenül, egy barna montenegrói lány, Mira pedig a golyóit csiklandozta Mira is meztelen volt, s ahogy előrehajolt, nagyszerűen érvényesült fi- nom, pihés, dundi barna fara: selymes bőre úgy feszült, mint a dob. A két part közt formás kis vágat húzódott, s a barna szőrzet közepén mint rangjelzés virított a til- tott lyuk. Mivel hosszú, izmos combja szét volt vetve, jól látszott húsos, tömzsi, szép vágású puncija, melyet hollófekete sörény borított Cseppet sem zavartatta magát, mikor Mony belépett. A másik sarokban, egy díványon két nagy seggű nő nyalta-falta egymást apró, kéjes sikkantásokkal. Mony ledobálta a ruháit, aztán álló fasszal rárohant a két meleg nőre, és megpróbálta szétválasztani őket. De tekergőztek, mint a kígyó, és az izzadtságtól olyan síkos volt a testük, hogy mindunta- lan kicsúsztak a keze közül. Amikor látta, hogy nem veszik be a játékba, dühében jó nagyot ráhúzott az egyik fehér valagra. A fehér valag tulajdonosának szemlátomást tetszett a dolog, úgyhogy Mony teljes ere- jéből ütni kezdte, de ezt az imént még fehér, most már azonban pacalrózsaszín valag szépséges gazdája is meg- sokallta, és dühösen kifakadt. - Vidd innen azt az ormótlan durungodat, te szar- faszú köcsög-herceg! Mirával etesd meg a marharépá- dat, mi meg hadd nyalakodjunk tovább. Ugye, Zulmé drágám? 7 - Ojjé, Tone - búgta a másik A herceg megcsóválta hatalmas buzogányát - Rohadt buzeránsok! - ordította - Kibújtok végre egymás valagából? Azzal elkapta az egyiket, történetesen Tonét, és szá- jon akarta csókolni Tonénak szép barna haja volt, hó- fehér bőre néhány jól elhelyezett szépségpöttytől csak még fehérebbnek látszott; az arca szintén fehér, s a bal orcáján lévő szépségpötty igen izgalmassá varázsolta bu- bájos pofiját. Fenséges, kőkemény mellén, a kékeres hal- mok tetején két halvány-rózsaszín bimbó pompázott, s az egyiken, a jobb oldalin, egy fekete pontocska mint egy légy, mint egy gyilkos légy. Mony Bebascu keményen markolta a lány terebélyes tomporát, olyan gömbölyű volt, úgy hersegett a keze alatt, mint valami jófajta dinnye, melyet az éjféli nap érlelt ilyen fehérre. Oly hibátlan volt, mintha carrarai márványból mintázták volna, hosszú combja pedig oly kerek, mint a görög templomok oszlopai. De micsoda különbség! A combja langymeleg volt, a feneke meg hi- deg, ami kitűnő egészségre vall. A paskolástól rózsaszí- nesre váltott, most már málnás tejszínhabra emlékez- tetett a színe. Szegény Bebascu ettől végképp elvesztet- te az eszét Szívta, harapdálta Toné mellét, mellbimbó- ját, vállát. Két kézzel belemart görögdinnyéhez hason- latos ruganyos, kemény, húsos seggébe. Gyúrta, gyömö- szölte a fenséges ülepet, mutatóujja pedig mind mé- lyebbre csúszott az elragadóan szűk kis lyukba. Ordas 8 nagy fütyköse egyre keményebbre dagadt, s ágyútűz alá vette a fénylő, fekete bozót mélyén rejtező édes kis kagylót. ,,Nekem ugyan nem teszed be!" - kiáltotta To- ne románul, s félrerántotta kerek, dundi combját Mo- ny tüzes mordályának vérvörös bunkója azonban már majdnem elérte a nedvedző barlangot. Toné fickándo- zott, de nagy igyekezetében egyszer csak elszellentette magát, nem is akárhogyan, hanem kristályosan, pen- gőn, s ettől idegesen vihogni kezdett. Az ellenállása lanyhulni kezdett, a combja széttárult, ám ekkor Zul- mé, Toné barátnője hirtelen elkapta Mony golyóit, s kis kacsójával úgy megszorította, hogy a füstölgő fasz legott kimenekült a karámból, Toné legnagyobb csalódására, hiszen már táncoltatni kezdte a cérnaszál dereka alatt terebélyesedő hatalmas tomporát. Zulmé dús szőke haja a földet seperte. Alacsonyabb volt, mint Toné, de ugyanolyan karcsú és ugyanolyan elbűvölő. A szeme fekete és karikás Mihelyt elengedte a herceg tökét, az rávetette magát. ,,Te fizetsz meg Tonéért",, - lihegte Mony, azzal egy szempillantás alatt bekapta formás mellét és szívni kezdte a bimbót Zulmé megvonaglott. Ingerkedett Monyval, dobálta a hasát, ide-oda röpködött édes, göndör szőke szakállkája. Fel- tolta a magasba az aranyos dombocskát, melyet enni- való rózsaszín kis punci szelt ketté. A punci két ajka közt hosszú klitorisz remegett, a hölgy leszboszi hajla- mainak bizonyságaként A herceg faltörője hasztalanul kereste a kaput Végül a feneke közé vágódott, de ekkor 9 Toné, megirigyelvén a királyi jogarból várható áldást, pávatollal csiklandozni kezdte a fiatalember talpát. A herceg elnevette magát, rángatózni kezdett. A pávatoll azonban mindenhol elérte, a talpáról felkúszott a combjára, az ágyékára, végül a farkára, mire az pillana- tok alatt lekonyult. Toné és Zulmé, a két selma, jót mulatott a tréfán, nagyokat kacagtak, aztán kipirulva, lihegve megint egymásnak estek, taperolták, nyaldosták egymást: a herceg megrökönyödve bámulta őket. Seggük ritmiku- san fel-alá járt, fanszőrzetük összegabalyodott, foguk egymáshoz koccant, ziháló mellük bársonyos bőre összedörgölődzött. Végül teljesen egymásba gabalyod- tak, s kéjes lihegések közepette összelucskolták egy- mást, a hercegnek megint meredezni kezdett a fasza. De látván, mennyire kimerültek a buzizásban, Mira fe- lé fordult, aki még mindig az alkonzul farkával játsza- dozott. Bebascu odalopódzott hozzájuk, szép nagy fa- szát Mira kövér segge közé csempészte, s besuttyantot- ta elnyíló, nedves picsájába. Mihelyt a szép Mira meg- érezte a göcsörtot a lukában, feldobta a farát, s beszip- pantotta a hatalmas szerszámot. Aztán sebes lovaglás- ba kezdett a seprűnyélen, a herceg pedig egyik kezével a csiklóját kapargászta, a másikkal a cicigombját csa- vargatta. Mira roppant élvezte, ahogy a tolattyú fel alá járt a szoros vágatban, s minden lökésre kéjesen felnyögött Bebascu hasa neki-nekicsapódott Mira seggének, s a 10 herceg éppúgy élvezte Mira seggének hűvösségét, mint a lány az ő hasának forróságát. Hamarosan felgyorsult a mozgásuk, egyre szaggatottabb lett, a herceg ráfeszült Mirára, az meg lihegve összeszorította a fenekét. A her- ceg beleharapott a vállába, és el se engedte többé. - Most jó, most jó - hörögte Mira. - Maradj... erő- sebben... erősebben... gyere, gyere belém egészen. Lődd belém a gecidet... Az egészet... Úgy!... Úgy!... Úgy!... Egyszerre élveztek el, megsemmisülten rogytak le az ágyra. Toné és Zulmé a kanapéról nézték őket, összeölel- kezve, vihogva. Szerbia alkonzulja rágyújtott egy vékony keleti cigarettára. Mikor Mony felállt, így szólt hozzá: - Most pedig, kedves hercegem, rajtam a sor, alig vártam, hogy megérkezzél, Mira csak eljátszott a far- kammal, de az élvezetet neked tartogattam. Gyere szí- vecském, aranyseggű hercegem, gyere, hadd tegyem be neked! Bebascu hidegen végigmérte, aztán pökött egyet az alkonzul ágaskodó faszára, ekképpen szólván. - Elegem van belőle, hogy mindig seggbe kúrsz, ezzel van tele az egész város. Csakhogy az alkonzul felkelt az ágyról, s még min- dig álló fasszal előkapott egy revolvert. A csövét Monyra szegezte, az pedig reszketve, da- dogva tartotta oda hátsó fertályát. - Buzilóm, kedves jó Buzilóm, tudod, hogy szeretlek, basszál seggbe, basszál seggbe! 11 Buzilo mosolyogva bevezette a farkát a herceg fene- ke közepén barnálló ruganyos nyílásba. Akkor aztán a három nő kandi tekintetétől kísérve, eszeveszett őrjön- gésbe kezdett. - A f... egye meg! Jön, jön, szorítsd a seggedet, szép- séges hímringyóm, szorítsd, már jön. Szorítsd össze azt az édes kis fenekedet! A szeme kifordult, keze görcsösen belevájt a herceg finom vállába, és elélvezett. Azután Mony megmosako- dott, felöltözött, majd eltávozott, megígérvén, hogy va- csora után visszajön. De amikor hazaért, a következő levelet írta: ,,Kedves Buzilóm! Elegem van belőle, hogy mindig seggbe kúrsz, elegem van belőled, elegem van a bukaresti nőkből, elegem van abból, hogy itt szórjam el a pénzemet, amivel oly boldog lehetnék Párizsban. Két órakor mar nem le- szek itt. Isten veled! Mony Bebascu herceg örökös hospodár" A herceg lepecsételte a levelet, aztán írt még az ügy- védjének, megkérte, hogy tegye pénzzé minden vagyonát, s ahogy megtudja a címét, küldje utána Párizsba. Magához vette minden készpénzét, 50 000 frankot, majd felült az Orient expresszre és Párizsba utazott. 12 Második fejezet - Mihelyt megláttam, kisasszony, királynői szépségé- től tótágast állt bennem a genitális szerelem, s jobban felhevültem, mint egy kupa óbortól. - Hóborttól? - Lábaihoz helyezem vagyonomat és szívemet. Len- nénk csak együtt az ágyban, hússzor egymás után bizo- nyítanám érzelmem szilárdságát. Sújtson le rám a tizen- egyezer szűz haragja, vagy testemet tizenegyezer vessző harapja, ha tódítok. - Bódító! - Érzelmeim kézzel foghatóan hitelesek Nem áru- lok zsákbamacskát. És ez nem üres szólam. - Kopj le rólam! A párbeszéd a Malesherbes úton hangzott el egy ve- rőfényes májusi reggelen. Virult a természet, még a ve- rebek is a szerelemről csicseregtek a zoldellő párizsi fá- kon. Mony Bebascu egy elegánsan okozott csinos lány- nak csapta a szelet. A lány a Madeleine felé igyekezett, oly sebesen, hogy a herceg alig tudott lépést tartani ve- le. Aztán egyszer csak sarkon fordult, s kacagva így szólt: - Na most már befejezheti, nem érek rá. A barát- nőmhoz megyek a Duphot utcába, de ha nem fél két eszeveszett kéj- és pénzsóvár nőtől, ha van lőpor a pus- kájában és suska a bukszájában, szóval ha férfi a talpán, akkor jöjjön velem. 13 Mony megpödörte kackiás bajszát. - Román herceg vagyok, örökös hospodár - vágta ki büszkén. - Engem pedig - mondta a lány - Puncilina de Cheg- becourte-nak hívnak, tizenkilenc éves vagyok, már ti- zenöt milliomos erszényét és tíz szuperhím zacskóját lappasztottam le. Effajta szokványos és kevésbé szokványos dolgokról társalogva tették meg az utat a Duphot utcáig. Aztán felvonóba szálltak és felmentek az elsó emeletre. - Mony Bebascu herceg... a barátnőm, Alexine Capbea. A szertartásos bemutatkozásra egy obszcén japán metszetekkel díszített fényűző budoárban került sor. A két barátnő ezután hosszú nyelves csókot váltott Szép nagy darab volt mind a kettő. Puncilina barna volt, szürke szeme hamiskásan csil- logott, bal arcának alsó felén szoros szépségpotty díszel- gett. Fakó bőre alatt dúsan buzgott a vér, arcán és hom- lokán pedig minduntalan ráncba szaladt a bőr, állandó szerelmi és pénzgondjairól árulkodva. Alexine szőke volt, amolyan hamuszurkébe játszó szőke, amilyet csak Párizsban lát az ember. Bőre vilá- gos, csaknem áttetsző. Elragadóan nézett ki bűbájos ró- zsaszínű pongyolájában, finom volt és pimasz, mint a leghuncutabb múlt századi márkinők. Miután így összeismerkedtek, Alexine elmondta, hogy volt neki már egv román szeretője, azzal bement a hálószobába, hogy megmutassa a fényképét. A herceg 14 és Puncilina ment utána. Egyszerre vetették rá magu- kat, s nevetgélve vetkőztetni kezdték. Lehullt a pon- gyola, csak egy kis batisztingecske maradt rajta, s elő- tűnt szép dundi párnás-gödröcskés húsa. Mony és Puncilina hanyatt döntötték az ágyra, ki- szabadították nagy, kemény, rózsaszín dudáit, s Mony mindjárt rájuk is bukott. Puncilina leguggolt, felhajtot- ta az ingecskét, szabaddá téve kövér, kerek combjait meg a köztük lévő szőrpamacsot, mely éppen olyan hamuszürkébe játszó szőke volt, mint a haja. Alexine felhúzta lábát az ágyra, a papucsa tompán puffant a padlón. Széttárta a combját, a seggét jól feltolta, hogy a barátnője kényelmesebben nyalhassa, kezével pedig görcsösen kapaszkodott Mony nyakába. Az eredmény nem sokáig váratott magára, a feneke összehúzódott, egyre nagyobbakat löködött, és elélvezett: - Disznók, ha már felizgattatok, elégítsétek is ki. - Azt ígérte, hogy hússzor bírja! - mondta Puncili- na, azzal levetkőzött. Levetkőzött Mony is. Egyszerre lettek készen, s míg Alexine ájultan hevert az ágyon, kedvükre megbámul- hatták egymást meztelenül. Mony meggusztálta Punci- lina formás valagát, mely cérnaszál derék alatt renge- dezett, Puncilina pedig megmarkolta Mony hatalmas faszát, mely szőrös töké fölött meredezett. - Vágj be neki - mondta -, nekem még ráér. A herceg becserkészte a tátongó pinát, Alexine összerezzent: - Ne, te gyilkos! - kiáltotta. 15 De a hatalmas szerszám már tövig beszaladt, s ki-be járt benne, mint egy tolattyú. Puncilina felmászott az ágyra, fekete muffjával ráült Alexine szájára, Mony pe- dig mélyen benyalt neki a segge lyukába. Alexine ve- szettül dobálta a tomporát, közben bedugta az ujját Mony seggébe, akinek ettől még nagyobbra duzzadt a fasza. Jól belemarkolt Alexine seggébe, az meg hihetet- len erővel összerántotta, úgyhogy a hatalmas, vérvörös fasz jóformán moccanni sem bírt benne. A trojka hamarosan akkora vágtába kezdett, hogy sistergett a levegő. Alexine háromszor elélvezett, Punci- lina pedig, miután ő is elélvezett, gyorsan megfordult és harapdálni kezdte Mony golyóit Alexine úgy üvöltött, mint a kárhozottak, vonaglott, mint a kígyó, amikor Mony belespriccelte román gecijét Puncilina gyorsan kiakolbólította a betolakodót, aztán egy helycserés tá- madás után vadul lefetyelni kezdte a habzó trutymót Közben Alexine a szájába vette Mony faszát, szépen le- tisztogatta, s addig nyalogatta, míg megint fel nem állt. Egy perc múlva a herceg rávetette magát Punciliná- ra, de a farkával megállt a kapuban, s csak a csiklaját bi- rizgálta. Közben a szájával keményen nyaggatta a lány dudáját Alexine nyelve ide-oda fickándozott köztük. - Vágd be - hörögte Puncilina -, nem bírom tovább. De a fasz még mindig odakint vesztegelt. Puncilina kétszer is elélvezett, és már a kétségbeesés kerülgette, amikor végre a méhéig bevágott a sistergős mennykő, er- re szörnyen bevadult, és akkorát harapott Mony fülébe, 16 hogy egy darabja a szájában maradt. Lenyelte, éktelenül visítozott, s fenségesen dobálta a valagát. Monyt, úgy látszik, felizgatta, hogy patakokban folyik a füléből a vér, mert még nagyobb tempóra vágott, s kis sem jött a pun- cogóból, míg háromszor bele nem élvezett. Puncilina közben tízszer élvezett el. Mikor Mony végre kihúzta véreres nagy faszát, csodál- kozva vették észre, hogy Alexine eltűnt. De hamarosan megjött, kötszert hozott Mony fülére, meg egy irdatlan nagy kocsisostort. - Ötven frankért vettem a 3269-es fiáker kocsisától - rikkantotta -, ezzel majd jobb belátásra bírjuk román barátunk, ha nem akarózna felállnia. Hadd kötözzem be a sebét, aztán jöhet a 69-es figura, attól felizgulunk. Miközben Mony fülét ápolgatta, a következő vérpezs- dítő jelenetnek volt szemtanúja. Puncilina és Alexine fejtől lábig fekve buzerálták egymást, Alexine nagy fe- hér dundi valaga vidáman táncolt Puncilina arcán, gyer- mekfütyülőhöz hasonló hosszú nyelvük járt, mint a var- rógép, pinalé, nyál összefolyt, lucskos szőrük összeragadt, akkorákat sóhajtoztak, hogy meghasadt volna az ember szíve, ha nem a kéjtől jajonganak, s recsegett, nyikorgott az ágy a két széplány édes terhe alatt. - Bassz seggbe! - kiáltotta Alexine. Mony azonban annyi vért vesztett, hogy nem akart felállni a farka. Alexine felpattant, felkapta a 3269-es fiáker vadonatúj, szilfa nyelű ostorát, meglengette, s ak- korát vágott vele Mony hátára meg az ülepére, hogy az 17 egyből megfeledkezett a füléről, s fájdalmában üvölteni kezdett. A pucér Alexine azonban, mint egy őrjöngő bacchánsnő, egyre csak ütötte. - Engem is fenekeljetek el! - kiabált oda Alexine Puncilinának, mire az lángoló szemmel, teljes erőből verni kezdte reszkető valagát. Hamarosan Puncilina is izgalomba jött. - Fenekelj el, Mony! - könyörgött, a herceg pedig, lévén a fenyítés nagymestere, fájdalmát legyőzve ütle- gelni kezdte a két ritmikusan csukódó-nyitódó ülepet Mikor végre felállt neki, már nemcsak a füléből dőlt a vér, hanem az összes hurkából, amit a kegyetlen kocsis - ostor harapott a testébe. Akkor Alexine megfordult, vérvörösre vert, szép fe- nekét odatolta a hatalmas karó elé, felnyársalta rá ma- gát, és nagyokat rikkantgatva dobálni kezdte csöcsét és tomporát. De Puncilina nevetve szétválasztotta őket. A két nő újrakezdte a buzizást, Mony pedig, amúgy vére- sen, buzogányát ismét tövig nyomva Alexine seggébe, hatalmasakat döfködött rajta, amit partnere szörnyűsé- gesen élvezett. Lengett a töke, mint a Notre-Dame ha- rangja, össze-vissza verte Puncilina orrát. Egyszer csak Alexine segge összerándult, satuba szorította Mony makkja tövét, úgyhogy a herceg moccanni sem bírt. Úgy is élvezett el, hatalmasat spriccelve Alexine Capbea mohón nyeldeklő végbelébe Közben az utcán nagy csődület támadt a 3269-es fi- áker körül. 18 Egy rendőr megkérdezte a fiákerest, hová tűnt az ostora. - Eladtam egy szép hölgynek a Duphot utcából. - Szerezze vissza, mert rábaszik! - Értettem, biztos úr - mondta a bivalyerős nor- mand kocsis, majd miután érdeklődött a házmesternél, becsengetetett az első emeleten. - Alexine anyaszült meztelenül nyitott ajtót, a kocsis azt hitte, hogy káprázik a szeme, aztán hogy Alexine bemenekült előle a hálószobába, üldözőbe vette, elkap- ta, s hátulról, négykézláb besummantotta neki irgal- matlan husángját. Hamarosan ez is elélvezett. - A bresti kurva ég rakja bele a loboncos faszát! - ordította. Alexine rásegített neki néhány lökettel, s egyszerre élvezett el vele, Mony és Puncilina közben a hasukat fogták nevettükben. A kocsis azt hitte, hogy rajta rö- högnek, és éktelen haragra gerjedt. - Rohadt geci tetves szemétláda szarháziak, rajtam röhögtök? Az ostorom, hol az ostorom? Észrevette, felkapta, és teljes erejéből végigvert vele Monyn, Alexine-en és Puncilinán, az ugrándozó csu- pasz testeket hamarosan vérző hurkák borították. Et- től ismét felmeredt a dákója, ráugrott Monyra, és irgal- matlanul seggbe kúrta. A bejárati ajtó nyitva maradt, az őrmester, elunván a várakozást, feljött megnézni, hova lett a kocsis, s épp e Pillanatban lépett be a hálószobába. Nem teketóriázott, 19 azonnal elővette szolgálati fütykösét és behelyezte Pun- cilina seggébe; Puncilina kárálni kezdett, mint a tyúk, és összeborzongott, amikor hozzáért az egyenruha hideg fémgombja. Alexine sem sokáig árválkodott, kikapta tokjából a rendőr oldalán fityegő gumibotot, s jó mélyre feltolta ma- gának. Hamarosan mind az öten vinnyogva élveztek, a sok sebből folyt a vér a szőnyegre, a lepedőre meg a búto- rokra, miközben lenn az utcán elvezették a sintértelepre az elárvult 3269-es fiákert; a ló végigfingta az utat, iszo- nyatos bűzfelhőket eregetve. 20 Harmadik fejezet Jó pár nap eltelt a különös este óta, mely a 3269-es fi- ákeres és a rendőr közreműködésével még különösebb véget ért, de Mony Bebascu herceg még mindig a se- beit nyalogatta. Az ostornyomok már behegedtek, a pamlagon heverészett a Grand Hotel egyik különter- mében, és a Le journal bűnügyi rovatát olvasgatta, az mindig felizgatta. Most is volt benne egy bizsergetően izgalmas kis történet. Valami éttermi mosogatólegény megsütötte az egyik kis kukta seggét, aztán azon mele- gében megfarkalta, s közben jóízűen csipegetett az ifjú ropogósra sült véres püspökfalatjából. A jobb sorsra ér- demes rostonsült iszonyú sivalkodására összecsődült a szomszédság, s hamarosan lakat alá került a szadista mosogató. Az esetet a lehető legnagyobb részletesség- gel tálalta az újság, a herceg széles vigyorral olvasgatta a cikket, s lassan, komótosan veregette közben a faszát, melyet közben előhalászott a nadrágjából. Valaki kopogott az ajtón. A herceg szólt neki, hogy jöjjön be. Egy üde kis szobalány volt, főkötőben, kötényben. Levelet hozott. Elpirult, amikor meglátta Mony il- letlen öltözékét. - Ne szaladjon el, szép szőke kisasszonyka - mondta neki Mony a nadrágját gombolgatva -, egy kis monda- nivalóm magának. 21 Bezárta az ajtót, azzal átkapta Marietta derekát, és mohón belecsókolt a szájába. Eleinte ficánkolt a kicsike, összeszorította az ajkát, de aztán lassanként engedett a nyomásnak, s hagyta szétfeszíteni Mony azonnal bedug- ta a nyelvét, Marietta pedig ráharapott, s meg-megnya- lintotta a szélét. A fiatalember egyik kezével átfogta a derekát, a má- sikkal felhajtotta a szoknyáját Nem volt rajta bugyi Alányúlt, és meglepve tapasztalta, milyen vastag és ke- rek a combja, hiszen amúgy sovány volt és magas. Mar- ha szoros volt a picsája. A herceg keze hamarosan mé- lyen benn járt a meleg, nedvedző nyílásban, Marietta meg hagyta, még a hasát is előretolta. Addig-addig ma tatott Mony sliccén, míg sikerült kigombolnia, s kezé- vel is megtapinthatta a fenséges kéjlécet, melyet bejö- het csak a szemével gusztálhatott. Gyöngéden rejszol- ták egymást, a férfi a lány csiklóját morzsolgatta, a lány hüvelykujjai Mony faszának nyílását nyomogatta Mo- ny a pamlagra lökte, a lány fenékre huppant Mony a vállára tette a lány lábát, Marietta kigombolkozott, előbuggyantotta kőkemény dudáit, Mony rábukott, s közben benyomigálta faszát a leányzó lángoló lukába Marietta hamarosan nyögdécselni kezdett. - Most jó, most jó! De jól csinálod! Azzal sodorgatni kezdte a hátsóját, s a herceg fasza hamarosan tocsogott a lében. - Nesze most jön... nesze a tiéd - hörögte a lány. Aztán minden átmenet nélkül elkapta Mony fa- szát, s így szólt: - Most átszállás következik. 22 Azzal kirántotta a picsájából, s kicsit lejjebb, egy má- sik, szabályos kerek lyukba irányította, mely mint kük- lopszszem kandikált kifelé a két fehér, hamvas, húsos fél- gömb közül. A pinalével vastagon beolajozott dugattyú könnyedén belecsússzam a hengerbe, s a herceg rövid, de annál sebesebb zakatolás után az egész gecijét bele- bombázta a csinos szobalány seggébe. Aztán kirántotta a farkát; nagyot cuppant, mint a dugó, ha kihúzzák az üvegből, a végén pedig némi szarral kevert geci lenge- dezett. Ekkor csöngetés hallatszott a folyosóról ,,Meg kell néznem, hogy mi az" - szaladt kifelé Marietta, de előbb még megcsókolta Monyt, aki két aranyat adott neki. Amikor bezárult az ajtó, Mony megmosta a farkát, aztán kibontotta a levelet, s a következőt olvasta benne: ,,Te deli román vitéz! Mi van veled? Remélem, kipihented a fáradalmaidat. De nehogy elfelejtsd, mit mondtál nekem. Tizenegy- ezer vesszőt kapjak a fenekemre, ha nem bírok végig húsz menetet. Nem bírtad hússzor, úgyhogy jaj neked. A múltkor Alexine baszodájaban fogadtunk a Dup- hot utcában. De most, hogy ismerünk, jöhetsz hoz- zám is. Alexine-nél nem lehet. Még engem sem ereszthet be. Azért van külön baszodája. Nagyon féltékeny a szenátora. Nekem tökmindegy, a szeretőm felfedező, most éppen Elefántcsontparton eszi a fe- ne, néger nőkkel gyöngyöket fűzöget, jöhetsz hozzam, a Prony utca 214-ben lakom. Négy arunkórára várunk. Puncilina de Chegbecourte" 23 A herceg az órájára nézett. Délelőtt tizenegy volt Csöngetett, jött a masszőr, megmasszírozta, aztán annak rendje-módja szerint seggbe kurta. A herceg éledezni kez- dett. Megfürdött, frissnek, tettrekésznek érezte magát, megint csöngetett. Jött a fodrász, megnyírta, és nagy mű- gonddal seggbe kúrta. Aztán a pedikűrös-manikűrös kö- vetkezett. Lenyisszantotta a körmeit, aztán csitt-csatt, ő is seggbe kúrta. A herceg végképp erőre kapott. Kisétált a bulvárra, kiadósan megebédelt, aztán fiákerbe ült, és a Prony utcába hajtatott. Puncilina egyedül lakott egy kis kastélyfélében. Egy öreg szolgálólány engedte be Monyt A ház berendezése kitűnő ízlésről tanúskodott. A herceg egy hálószobába jutott, melyben egy ala- csony, de nagyon széles rézágy terpeszkedett. A padlóra vastag, süppedős állatbőrök voltak terítve. A herceg gyor- san vetkőzni kezdett, s mire Alexine és Puncilina bejöt- tek bájos pongyolácskáikban, már meztelen is volt. A lá- nyok elkacagták magukat, össze-vissza csókolgatták Mony először is leült, aztán jobbról-balról a combjára ül- tette a lányokat, s felhajtotta a szoknyájukat, de finoman, illedelmesen, csak annyira, hogy érezze bőrén a csupasz fe- neküket. Aztán birizgálni kezdte a puncijukat, az egyiket jobbal, a másikat ballal, a lányok meg a faszát csiklandoz- ták. Mikor már kellőképpen felizgultak, így szólt. Most pedig, leánykáim, kezdődik az iskola. Szembe ültette őket, majd némi gondolkodás után ekképp folytatta. - Sajnálattal kell tapasztalnom, hölgyeim, hogy nem húztak alsóneműt Szégyelljék magukat. Azonnal pó- tolják a mulasztást. 24 Mikor visszajöttek, megkezdődött az óra. Alexine Capbea kisasszony, hogy hívják Itália ki- rályát? - Ha csak erre vagy kíváncsi, hát fogalmam sincs ró- la - mondta Alexine. - Mars az ágyra! - rivallt rá a tanár úr. Háttal feltérdepeltette az ágyra, felhajtotta a szoknyá- ját, széthúzta a bugyija hasítékát, ahonnan két vakító fe- hér félteke bukkant elő. Akkor elkezdte verni a tenyeré- vel; a far hamarosan pirosodni kezdett. A szép seggű Alexine egyből begerjedt, de a herceg sem bírta sokáig. Átkarolta, a pongyoláján keresztül belemart a csöcsébe, aztán lecsúsztatta a kezét, megcsiklandozta a peckét, és érezte, hogy csupa lucsok a picsája. Alexine sem tétlenkedett, megmarkolta a herceg dákóját és Szodoma szűk ösvényére vezette. Előredőlt, jól feltolta a farát, hogy Mony fasza könnyebben utat találjon belé. A makk egy-kettőre becsusszant, aztán ment utána a többi is. Puncilina egy kicsit irigykedett, de aztán . is odafeküdt az ágyra, és elkezdte nyalni Alexine pináját, az meg úgy élvezte a kettős ünneplést, hogy kis híján el- sírta magát. Veszettül vonaglott, mintha szenvedne Tor- kából kéjes hörgés tört föl. A bunkós fasz valósággal szétfeszítette a seggét, döngette a válaszfalat, melynek túloldalán Puncilina fürge nyelve takarította be a szor- gos munka gyümölcsét Mony hasa oda-oda csattant Alexine seggéhez. A herceg hamarosan nagyobb sebes- ségre váltott. Harapdálni kezdte a lány nyakát A farka 25 hatalmasra duzzadt. Alexine nem bírta a rászakadó bol- dogságot, rároskadt Puncilina arcára, de az csak nyalta tovább rendületlenül, a herceg sem hagyta lerázni ma- gát, inkább zuhant vele ő is. Még egy-kettőt lökött, az- tán belelőtte a gecijét Alexine ott maradt elnyúlva az ágyon, Mony ment mosakodni, Puncilina pedig felállt pisilnie kellett. Fogott egy vödröt, szétvetett lábbal fölé állt, felemelte a szoknyáját, jó nagyot hugyozott, aztán hogy felszárogassa azt a néhány cseppet, ami a szőrén maradt, egy pici, édes, diszkrét kis fmgocskát suvasztott ki, amivel borzalmasan felizgatta Monyt - Szarj a kezembe, szarj a kezembe! - kiáltotta a herceg. A leány elmosolyodott, Mony mögéje guggolt, ő meg kicsit lejjebb eresztette a seggét, és elkezdett nyomni Pi ci, átlátszó batiszt bugyija volt, melyen keresztül látni le- hetett szép, izmos combját. Áttört, fekete harisnyája a tér- de fölé ért, csodálatosan érvényesült benne szép vonalú, se nem túl kövér, se nem túl sovány lábikrája. A segge gyönyörűen kidomborodott, a bugyi szétfeszülő hasítéka elragadó keretet szolgáltatott hozzá. Mony figyelmesen szemügyre vette a két barnás-rózsaszín, pihés, bővérű hal- mot. A hátgerinc alsó vége kicsit kiállt, ott kezdődött a segg vágata. Szélesen indult, aztán egyre keskenyebb és egyre mélyebb lett, ahogy egyre több lett a hús körülötte, és aztán jött a barna, kerek, csupa ránc lyuk Puncilina nyomta, nyomta, a nagy erőlködéstől először is kitágult a lyuk, aztán kifordult belőle egy elcsücsörített ajakhoz ha- sonlatos sima, rózsaszín bőrleffentyű. 26 - Szarjál már! - kiáltotta Mony Hamarosan felbukkant egy icipici, hegyes kis szarda- rabka, kidugta a fejét és visszahúzódott a barlangjába Aztán megint előbújt, s lassan, méltóságteljesen jött utána a hurka is: emberi végbél még nem produkált szebbet. A zsíros szar csak jött-jött lefelé, oly rendíthetetlen lassúsággal, mint egy hajókötél. Kecsesen himbálózott a segg egyre jobban szétfeszülő két partja között. Ha- marosan lengedezni kezdett. A segglyuk még jobban ki- tágult, kicsit megrázkódott, s a meleg, gőzölgő szar be- lepottyant Mony várakozóan kinyújtott tenyerébe ,,Maradj úgy" - kiáltotta Mony, azzal előrehajolt, szép tisztára kinyalta a segglyukat, s közben a két tenyere közt hengergette a szarhurkát. Kéjesen szétlapította, s szétpacsmagolta a testén Puncilina vetkőzni kezdett, hogy ne maradjon le Alexine mögött, aki már anyaszült meztelenül állt Mony fölött, áttetsző szőke valagát mutatva neki. ,,Szarjál rám!" - kiáltotta Monv, és vé- gignyúlt a földön Alexine odaguggolt fölé, Mony el- gyönyörködhetett a segge lyukában. Az első nyomások- ra csak egy kis geci jött ki, ami még Monytól szárma- zott, de aztán megjött a szar is, sárgán, puhán, s mivel Alexine csak úgy rázkódott a vihogástól, hol ide, hol oda pottyant, úgyhogy Mony hasát hamarosan számta- lan illatos meztelen csiga borította. Alexine közben pisált is, mégpedig egyenesen Mony faszára. A meleg sugártól éledezni kezdett a herceg, kelj- feljancsija lassan emelkedni kezdett, megduzzadt, aztán 27 mikor visszanyerte szokásos vastagságát, és az érett szil- vához hasonlatos, vöröslő bunkója már majd kiverte Alexine szemét, a lány lejjebb guggolt, és a meredező vesszőt beigazította tátongó, szőrös picsájába. Mony gyö- nyörködött a látványban. Ahogy ereszkedett lefelé Alexine segge, mind jobban érvényesült ínycsiklandó gömbölyűsége. A gusztusos domborulatok egyre mar- kánsabban rajzolódtak ki, a segg két partja határozottan elkülönült. Mikor leérkezett és teljesen elnyelte a faszt, hirtelen a magasba lendült, aztán bájosán liftezni kez- dett, hol magasabbra, hol alacsonyabbra, csodálatos lát- vány volt. Mony úszott a szarban és a boldogságban, ha- marosan érezte, hogy a hüvely összeszorul, Alexine pe- dig felhördült - Te disznó, jön, élvezek! - és csak úgy dőlt a lé Puncilina azonban, aki árgus szemekkel figyelte a mű- veletet és már alig bírt magával, lerántotta Alexine-t a karójáról, aztán nem törődve vele, hogy ó is szaros lesz, rávetette magát Monyra, s kéjes sóhajtással betette a herceg farkát a pinájába. Úgy döngette, mint egy cö- löpverő, s minden egyes lökést hangos ,,han!" kiáltás- sal kísért. De Alexine sem hagyta annyiban, hogy ki- semmizzék, dühében előkapott a komódból egy szíjos- tort, s verni kezdte Puncilina seggét, aki ettől még szen- vedélyesebben kezdte dobálni magát Alexine izgalomba jött a látványtól, s egyre határozottabban, egyre ke- ményebben ütött. Táncolt az ostor a fenséges fenéken Mony a szemközti tükörből nézte, hogy jár föl-alá Pun- cilina kövér valaga Fölfelé menet szétvált a két félteke, 28 s egy pillanatra kivillant a rózsaablak, lefelé menet viszont egymásnak szorult a két párnás gömböcske. Hegymenetben még a hatalmas faszt körbenyaldosó szőrös, lucskos pinaajkak is majdnem teljesen látható- vá váltak. Az ostorozástól hamarosan vérvörös lett a szegény valag, s most már kéjesen reszketett. Aztán az egyik ütésre kiserkent a vér. Mindketten, az is, aki vert, és az is, akit vertek, úgy őrjöngtek, mint a baccháns- nők, egyik jobban élvezte, mint a másik. Mony is be- vadult, és a körmével hasogatta Puncilina selymes há- tát. Alexine melléjük térdelt, hogy kényelmesebben os- torozhassa Puncilinát. Pufók segge, mely minden egyes csapásra megrándult, alig két ujjnyira táncolt Mony szája előtt. Mony benyalt neki, aztán eszeveszett kéjmámorban beleharapott a jobb seggébe. Alexine feljajdult fájdal- mában. A fog mélyen beleszaladt a húsba, s bíborvörös, friss vér buggyant Mony tikkadt torkára. Szürcsölgette, élvezettel ízlelgette enyhén sós, vasas zamatát. Puncilina segge ekkor vitustáncba kezdett. A szeme kifordult, csak a fehérje látszott, csupa szar volt a szája Mony testétől. Kisvártatva a szaros szájról mély sóhaj reppent, s Puncilina egyszerre élvezett el Mony- val. Alexine kimerülten, hörögve, fogát csikorgatva omlott rájuk, s mikor Mony belefúrta a száját a lyuká- ba, néhány nyelvcsapás után elélvezett. Aztán elcsitult a vihar, egyet-kettőt még vonaglottak, majd a trió el- nyúlt a szarban, vérben és geciben. Így aludtak el, s csak akkor ébredtek fel, amikor az ingaóra éjfelet ütött. 29 - Ne mozogjatok, zajt hallottam - szólalt meg Pun cilina. - Ez nem a szobalányom, . már megtanulta hogy ilyenkor ne zavarjon. Már nyilván lefeküdt. Mony és a két nő homlokán hideg veríték gyöngyö- zött. Hajuk égnek állt, s a borzadály fel-alá futkosott csupasz, szaros testükön. - Valaki járkál - suttogta Alexine. - Valaki járkál - erősítette meg Mony Ekkor kinyílt az ajtó, és az éjszakai utcáról beszűrő- dő gyér fényben két emberi árnyalak tűnt fel, felöltő juk gallérja felhajtva, fejükön keménykalap. Az egyik hirtelen elemlámpát gyújtott A fénycsóva végigpásztázta a helyiséget, de a betörök egyelőre nem vették észre a padlón lapuló társaságot. - Marha büdös van - mondta az egyik. - Azért csak menjünk be, nyilván van egy kis do- hány a fiókban - felelte a másik. Puncilina közben odakúszott a kapcsolóhoz, s hirte- len felgyújtotta a villanyt. A betörök elhűlve meredtek a szaros testekre. - Beszarok - mondta az egyik - Ne hívjanak l'Obassónak, ha láttam még három ilyen görényt. Nagy barna óriás volt, még a keze is szőrös, s bozon- tos szakálla még ocsmányabbá tette. - Nekem tök mindegy - mondta a másik. - Én sze- retem a szart, szerencsét hoz Ez meg egy gizda kis félszemű gengszter volt, kialudt cigarettacsikkel a szája sarkában. 30 - Igazad van, Himbalique - mondta l'Obasso -, én már bele is léptem, úgyhogy most az a szerencse fog ér- ni, hogy megkettyintem őnagyságát. De előbb a fiatalu- rat intézzük el. A betörők rávetették magukat a halálra rémült Mo- nyra, kezét-lábát összekötözték, száját felpeckelték A két nő reszketett, mint a kocsonya, de azért mulattak a dolgon. - Ti meg, csibéim, próbáljatok meg rendesen visel- kedni, mert megmondlak Prospero bácsinak - mondta Himbalique, azzal átadott egy lovaglópálcát Alexine- nek, és ráparancsolt, hogy üsse Monyt, ahogy csak bír- ja. Majd mögé állt, s elővette ceruzavékony, ámde igen hosszú dikicsét Puncilina most már határozottan élvez- ni kezdte a dolgot. Himbalique először is paskolni kezd- te a seggét. Markolászta, gyúrogatta kövér, pihés fene- két, aztán fél kézzel előrenyúlva a csiklóját kezdte bi- rizgálni, s hirtelen befúrta hosszú, vékony gilisztáját Puncilina meg-meglódította a seggét, s ütötte verte Monyt, az meg se védekezni, se kiabálni nem tudott, csak vonaglott, mint a fába szorult féreg, a teste elő- ször pipacsvörös lett, aztán lilulni kezdett. Ahogy a gi- liszta mind mélyebbre nyomult, Puncilina egyre na- gyobbakat ütött. - Nesze, te rohadt dög, nesze, te disznó! - kiabálta - Himbikém, szúrd be tövig a fogpiszkálódat. Mony teste hamarosan egy merő vér volt. 31 Közben l'Obasso felkapta Alexine-t és az ágyra dob- ta. Elkezdte harapdálni a cicijét, mely lassanként me- redezni kezdett. Aztán lecsúszott a picsájára, az egészet befalta, s közben tépdeste szép, szőke, göndör pinasző- reit. Fölkelt, elővette hatalmas, ámde rövid, lila fejű fütykösét. Hasra fordította Alexine-t, s verni kezdte nagy, rózsaszín valagát; közben húzogatta a kezét a vá- gatban. Majd bal kézre vette a nőt, hogy a picsája jobb kézre essen. A ballal a szakállába markolt... Alexine elsírta magát, s egyre hangosabban jajveszékelt, mert közben l'Obasso megint verni kezdte a valagát. Resz- ketett a kövér, rózsaszínű combja, rengett a feneke, va- lahányszor l'Obasso nagy, szőrös mancsa lecsapott rá. Végén megpróbált védekezni. Kicsi kezével karmolász- ni kezdte a betörő szőrös pofáját. Ugyanúgy tépkedte a szakállát, mint a férfi az övét a lába közt: - No jó - mondta l'Obasso, azzal hasra fordította. Alexine ekkor látta meg, hogyan dugja seggbe Himbalique Puncilinát, az meg hogyan csépeli a vérben fetrengő Monyt; egészen tűzbe jött a látványtól. l'Obasso tömzsi fasza a seggét döfködte, de nem talált be, hol jobbra csúszott, hol balra, hol fölé, hol alá, aztán mikor végre betalált, akkor l'Obasso megragadta sima, párnás derekát, s borzasztó erővel húzni kezdte maga fe- lé. Alexine csak azért nem ordított föl fájdalmában, ami- kor az irtóztató husáng feszegetni kezdte a fenekét, mert az előzményektől már teljesen begerjedt. Mikor a bunkó túljutott a gyűrűn, l'Obasso azonnal kirántotta, majd 32 fordította Alexine-t és úgy vágta be neki. A ha- talmas szerszám alig akart bemenni, de mikor már bent volt, Alexine összekulcsolta a lábát a betörő derekán, és olyan szorosan tartotta, hogy most már ha akart se tu- dtott volna kijönni. Veszett nagy kúrás kezdődött. l'Obasso szívta a mellét, közben a szakálla izgatóan csik- landozta a bőrét. Alexine meg benyúlt a betörő gatyájá- ba az ujját feldugta a seggébe. Akkor aztán vadállatok módjára harapdálni kezdték egymást, járt a seggük, mint motolla. Frenetikusan élveztek el. De Alexine vaginája még mindig annyira nyomorgatta l'Obasso durungját, hogy az megint meredezni kezdett. Alexine lehunyta a szemét, úgy élvezte a repetát. Tizennégyszer élvezett el, l'Qbasso pedig háromszor. Mikor magához tért, észrevet- te, hogy csupa vér a segge meg a picsája: l'Obasso irdat- lan nagy lőcse össze-vissza sebezte. Aztán meglátta a föl- dön fetrengő Monyt. Egy merő seb volt a teste. Puncilina a félszemű Himbalique parancsára térdre ereszkedett és szopni kezdte a faszát. - Na, felállni, anyóca! - kiáltott rá Alexine-re l'O- basso. Alexine engedelmesen felállt, l'Obasso pedig úgy pi- csán rúgta, hogy rázuhant Monyra. Majd összekötözte kezét-lábát, felpeckelte a száját, s ügyet sem vetve ri- mánkodására, felkapta a lovaglópálcát és csíkosra verte vele rózsaszín valagát. Suhogott a pálca, reszketett a nagy segg, majd a hát, a has, a comb meg a mell is meg- kapta a magáét. Alexine vonaglott, kapálózott, egyszer 33 csak nekiütközött Mony hullamerev péniszének, az meg merő véletlenségben beleakadt a pinájába, s hopp, már bele is csusszant. L'Obasso még vadabbul kezdte suhogtatni a pálcát, ütötte Monyt, ütötte Alexine-t, azok meg kegyetlenül élvezték. A szőke szépség csinos rózsaszínű bőre hama- rosan nem is látszott, úgy ellepték a hurkák meg a vér. Előbb Mony ájult el, aztán Alexine. L'Obasso-nak elfá- radt a karja, s Puncilina felé fordult, aki továbbra is szor- galmasan szopogatta Himbalique gilisztáját. De a paraszt állatja nem bírt elélvezni. L'Obasso ráparancsolt a szőke szépségre, hogy rakja szét a lábát, majd mögé térdelt. Nagy nehezen beerősza- kolta a faszát. Puncilinának nagyon fájt, de fenséges nyugalommal tűrte, s közben rendületlenül szopta Himbalique faszát. L'Obasso benyomta neki tövig, rászólt, hogy emelje fel a jobb karját, s falni kezdte sűrű, bozon- tos hónalját. Puncilina akkora erővel élvezett, hogy összecsattantotta a fogát, átharapta Himbalique faszát, azzal elájult. Himbalique felvisított, mint a disznó, ha vágják, de a makkja már sehol sem volt. L'Obasso, miu- tán elélvezett, kirántotta durungját az ájultan heverő Puncilina picsájából. Himbalique egy szempillantás alatt elvérzett. - Szegény Himbalique, neked már jobb, ha megdög- lesz - mondta l'Obasso, azzal előhúzta kését, belevágta Himbalique-ba, aztán a faszáról csüngő gecit Puncilina seggére rázta. Himbalique szó nélkül kifingott. 34 L'Obasso szépen felhúzta a gatyáját, kirámolta a fió- kokat, kizsebelte a ruhákat, összeszedte az ékszereket és órákat. Aztán megakadt a szeme az ájultan heverő Puncilinán. ,,Bosszút kell állnom Himbahque-ért" gondolta, az- zal ismét előhúzta kését, és iszonyú erővel Puncilina segge közé vágta; a lány meg se moccant. L'Obasso bennehagyta a kést a seggében. Hajnali hármat ütöt- tek az órák. Kiment, ahogy jött, a padlón pedig ottma- radt a négy test, elnyúlva vérben, szarban, geciben, le- írhatatlan összevisszaságban. Mikor leért az utcára, Ménimontant felé indult, vi- dáman ezt énekelte: Ha segg hát legyen seggszagú Ne otkolontól bűzlő valamint. Jaj elsülök jaj elsülök Hat gyújts meg, gyújts meg, kicsikém! 35 Negyedik fejezet Óriási volt a botrány. Egy hétig másról sem írtak az új- ságok. Puncilina, Alexine és Bebascu két hónapig nyomta az ágyat. Egy este a lábadozó Mony bement egy kocsmába a Montparnasse pályaudvar mellett. Snapszot mértek, nincs is annál ínycsiklandóbb, ha a finom likő- rök már nem csiklandozzák az ember eltompult ínyét. A herceg ízlelgette a szörnyű kerítésszaggatót, s köz- ben szemügyre vette a vendégeket. Az egyik, egy sza- kállas óriás, ruhájáról ítélve vásárcsarnokbeli rakodó- munkás, úgy nézett ki hatalmas lisztes kalapjában, mint valami nagy hőstettre készülő mesebeli félisten. A hercegnek ismerős volt az arca. ,,Csak nem l'.- basso az, a rokonszenves betörő?" - gondolta. Aztán egyszer csak meghallotta mennydörgő hangját, amint egy pohár snapszot rendelt. De bizony ő volt. Mony fel- állt, s kinyújtott kézzel megindult felé. - Adjon isten, l'Obasso, a vásárcsarnokban dolgo- zik mostanában? - Én? - lepődött meg a rakodó. - Honnan ismer maga engem? - Találkoztunk egyszer a Prony utca 214-ben - ve- tette oda Mony fesztelenül. - Az nem én vagyok - mondta l'Obasso rémülten -, én nem ismerem magát, én már három éve dolgozom a vásárcsarnokban, jól ismer mindenki. Hagyjon békén! 36 - Elég a púderből - intette le Mony. - L'Obasso, az enyém vagy. Kiadhatnálak a rendőrségnek, de tetszel nekem, s ha elszegődsz hozzám, komornyikom lehetsz, velem jössz mindenhová. Beavatlak a hálószobatitka- imba. Segítőtársam, s ha kell, védelmezőm leszel. Az- tán ha hűséggel szolgálsz, gazdaggá teszlek. Azonnali választ kérek. - Jó fej maga, nagy dumája van. Itt a kezem, nem disznóláb, a magáé vagyok. Néhány nappal később l'Obasso, immár komornyiki rangban, lázasan csomagolt. Mony hercegnek sürgősen vissza kellett utaznia Bukarestbe. Kebelbarátja, Szerbia alkonzulja nem sokkal azelőtt meghalt, s ráhagyta minden vagyonát. Voltak rézbányái is, ezek igen jól jövedelmez- tek az utóbbi években, de ha az ember nem nézett az in- téző körmére, azonnal csökkent a hozadékuk. Mony her- ceg, mint láthattuk, nem önmagáért szerette a pénzt; nagy-nagy gazdagságra vágyott, de csakis azon örömökért, amelyeket egyedül arannyal lehet megvásárolni. Folyton az egyik őse kedvenc mondását idézgette: ,,Minden eladó, minden megvehető, csak meg kell adni az árát." Mony herceg és l'Obasso helyet foglalt az Orient expresszen; a vonat zötyögésének hamarosan meglett a hatása. Monynak állt a fasza, mint egy kozáknak, s tü- zes pillantásokat vetett l'Obassóra. Odakünn a fensé- gesen nyugodt Kelet-Franciaország pergette pompáza- tos tájait. A szalon csaknem üres volt; egy igen jól öl- tözött, podagrás öregúr krákogva, szitkozódva betűzget- te a Le Figarót. 37 Monyn kényelmes bő raglán volt. Elkapta l'Obasso kezét, behúzta a zsebrésznél lévó hasítékon keresztül és a sliccére helyezte A hatalmas termetű komornyik el- értette ura óhaját. Nagy mancsa szoros volt, de párnás és puhább, mint az ember gondolta volna. l'Obasso uj- jai finoman kigombolgatták a herceg nadrágját. Meg- ragadták a hímtagot, mely pontról pontra igazolta Alphonse Allais híres kétsorosát. A vonatok izgató rázkódása Gerincvelőnk vad vágyakig csigázza Ekkor lépett be a hálókocsi-kalauz, s közölte, hogy lehet vacsorázni, már több utas is ott van az étkezőko- csiban. - Pompás ötlet - mondta Mony. - L'Obassókám, menjünk előbb vacsorázni1 Az exrakodó kihúzta a kezét a hasítékból. Elindul- tak az étkezőkocsi felé. A hercegnek még mindig állt a fasza, s mivel nem gombolta vissza a sliccét, nagy púp domborodott a ruháján. A vacsora kellemesnek ígérke- zett, ringatóan zakatolt a vonat, megnyugtatóan csö- römpöltek a tányérok, az ezüst evőeszközök, a kristály- poharak, s csak akkor rezzentek össze néha, mikor nagy pukkanással kinyitottak egy Apollinarist. Monyék asztalával átellenben két csinos szőke no ult l'Obasso, aki szemben ült velük, felhívta rájuk Mo- ny figyelmét A herceg megfordult, s egyikükben, ame- lyik szerényebben volt öltözve, a Grand Hotel takaros 38 szobalányát ismerte fel. Felpattant és odament a höl- gyekhez. Köszönt Mariettának, majd a másik, csinos, festett arcú szépséghez fordult. Elragadtatva látta, hogy mint a modern nők, ő is hipermangán-oldattal szőkíti a haját - Asszonyom - hajolt meg -, kérem bocsássa meg tolakodásomat. Kénytelen vagyok magam mutatni be magamat, mivel itt a vonatban aligha áll módomban közös ismerősöket találni. Mony Bebascu herceg va- gyok, örökös hospodár. Ez a kisasszony, azaz Marietta, a Grand Hotel volt szobalánya, aki most nyilván az ön szolgálatában áll, végtelenül lekötelezett, s most azon- nal szeretném neki leróni a hála adóját, ezennel férjhez adom komornyikomhoz, mindkettőnek ötvenezer frank hozomány üti a markát - Nincs semmi akadálya - mondta a hölgy -, de ha szabad kérdeznem, ez itten kinek a markát üti? Mony fasza ugyanis időközben megtalálta a rést, s vidáman kukucskált kifelé A herceg elpirult, s legott eltüntette a vöröslő hímtagot A hölgy felkacagott. - Még szerencse, hogy nem látta senki, az lett vol- na a szép. No de feleljen kinek szánja ezt a félelme- tes szerszámot? - Engedje meg, asszonyom - felelte Mony gálánsan -, hogy az ön királynői szépsége előtt tisztelegjek vele. - No majd meglátjuk - szólt a hölgy -, egyelőre, minthogy maga már bemutatkozott, én is bemutatkoz- nék . Estelle Ronange. 39 - A nagy színésznő? A Theatre Français-ből? A hölgy bólintott. Mony magán kívül volt örömében. - Estelle! - kiáltott fel. - Hogy is nem ismertem ma- gára? Mióta vagyok szenvedélyes csodálója! Hány estét töltöttem a Theatre Français-ben, hányszor bámultam meg az alakításait! S mikor már nem bírtam magammal, és nem verhettem ki nyilvánosan a faszom, a fikát túrtam ki az orromból és azt csócsálgattam! Milyen jó volt! Milyen jó volt! Marietta, menjen vacsorázni a vőlegényével - mondta Estelle. - Herceg, vacsorázzon velem. A herceg letelepedett a színésznővel szemben; sze- relmes tekintetet váltottak. - Hova utazik? - kérdezte Mony. - Bécsbe, a Császár színe előtt fogok játszani. - És a moszkvai vendégszereplés? - Szarok a moszkvai vendégszereplésre; holnap el- küldöm a lemondásomat Phanylaesnek... Félreállíta- nak... Vacak szerepeket adnak... Eoraka szerepét sem kaptam meg Mounet-Sully új darabjában... Ottha- gyom őket... Nem fogják sárba tiporni a tehetségemet. - Adjon elő nekem valamit... verset... - kérte Mony. Miközben tányérokat cseréltek, a színésznő elszaval- ta az Útrahívást. Miközben szólt a gyönyörű kőkemény, melyben Baudelaire megénekelte szerelmi bánatát, szen- vedélyes sóvárgását, Mony érezte, hogy a színésznő apró lábai felkúsznak a combján a raglán alatt, s odaérnek a 40 sliccéből petyhüdten lógó farkához. Ott a lábak megáll- tak, érzéssel közrefogták, s finoman dörzsölgetni kezd- ték. Estelle Ronange selymes cipellőjének hatására kő- keményre meredt az ifjú ernyedt fallosza. Hamarosan tűzbe jött, rögtönzött egy szonettet, s el is szavalta a szí- nésznőnek; a lábmunka közben egy pillanatra sem szü- netelt. Nászdal Kezed bedugja majd ékes szamár-tagom A combjaid hozott nyíló nagy lupanárba, És, Avinusszal szemben, be kell vallanom, Ha neked jó, az én kéjem is felcsigázza. Ajkam krémsajt-fehér kebledet meggyalázva Tiszteli meg, amíg szelíd csecset szopom Hím mantulámból a sperma olvatagon, Aranyként csepeg a te nőnemű pinádba. Te édes kis lotyóm1 feneked dúshúsú Gyümölcsök zamatos rejtelmét sújtja porba Gömbölyűbb, mint a Föld nemnélküli golyója. S a telihold, amely seggére oly hiú, S két szemedből, habár fedezze sűrű fátyol Csillagokból eső sötét fénylés világól. S minthogy a fasz az izgalom tetőpontjára érkezett, Estelle leengedte a lábát. 41 Hercegem - incselkedett vele -, nem kéne összeköp- ködnie az étkezőkocsit; mit gondolnának az emberek?... Engedje meg, hogy köszönetet mondjak magának, ami- ért tisztelgett Corneille-nek szonettje csúcspontján. S jóllehet az én szekerem rúdja is kifelé áll, mármint a Comédie Française-ből, a társaságot érintő valamennyi kérdés élénk érdeklődésem tárgyát képezi. S ha majd fellép Ferenc József színe előtt - érdek- lődött Mony -, akkor merre fordítja azt a rudat? - Az az álmom - felelte Estelle -, hogy kabarécsillag leszek. - Vigyázzon! - intette le Mony. - A csillagokra leső sötét Phenylaes úr soha véget nem érő pert akaszt a nya- kába; - Ne is törődjél vele, Monykám, inkább költsél még nekem néhány verset, mielőtt csicsikálni mennénk. Jó - mondta Mony, s a következő két bűbájos, mi- tológiai tárgyú szonettecskét rögtönözte: Herkules és Omphale Omphale Leverve he- ver le. ,,Érzed, ugye, Ahogy megy be A hegye...!" ,,Mennybe 42 Ragad Ez a nagy Álomi fasz ma. Szeretsz?" És Herkules Seggbebassza. Piramus és Tisbe Jó Tisbe Madám Jő tüzbe: ,,Babám!" Piramus se Haboz ám, Nekiesve: ,,Tubám!" Jöjj!", habog Az édes, és legott El is élvez Akár a Párja. Gyönyörű! Csodálatos! Elragadó! Mony, te egy Költőisten vagy, gyere, basszál meg a sleeping-carban, rám jött a toszinghatnék. 43 Mony fizetett. Marietta és l'Obasso sóvárgó pillantáso- kat vetettek egymásra. A két pár bevonult egy kupéba, Mony pedig ötven frankot csúsztatott a kalauz zsebébe: - Intézze el valahogy a fináncokat. Nincs semmi el- vámolnivalónk. Tudja mit, kopogtasson be két perccel a határ előtt. A fülkében mind a négyen levetkőztek. Marietta ké- szült el először. Mony még sose látta meztelenül, de fel- ismerte vaskos, kerek combját, meg a domború picsá- ját borító szőrrengeteget. Meredezett a melle, akárcsak Mony és l'Obasso dákója. l'Obassókám - mondta Mony -, basszál seggbe, kérlek, míg én ezt a szép lányt keffintgetem. Estelle még elbíbelődött egy darabig; aztán mikor már ő is levetkőzött, Mony beakasztott hátulról Mari- ettának, az meg a nagy élvezettől dobálni kezdte a seg- gét, hogy csak úgy csattogott Mony hasán. l'Obasso közben bepasszírozta rövid, vaskos, göcsörtös faszát Mony szétnyíló rózsájába. - A zötyögős kurva ég! - ordította Mony. - Ez a kurva vonat még a szart is kirázza belőlünk. Marietta kárált, mint a tyúk, és tántorgott, mint a szüreti ló. Mony átkarolta és belemart a csöcsébe, de közben a szépséges Estelle-en legeltette a szemét, kü- lönösen a haján, mely fodrásza ügyességét dicsérte. Modern nő volt, a szó legteljesebb értelmében: hullá- mos haját szarufésűk tartották, gyöngyházfényük szé- pen illett az ízlésesen szőkített haj színéhez. A teste 44 elragadóan szép, a segge izmos és kihívóan feszes. Arca - a művészi kifestéstől - mint a luxuskurváké. A mel- le, igaz, kissé megereszkedett, de még az is jól állt neki, mert kicsi volt, formás és körte alakú. Ha az ember há- tulról játszadozott vele, olyan selymes volt, olyan fi- nom, mint a tejelő kecske tőgye, ha meg elölről, úgy ugrándozott az ember kezében, mint egy gombóccá gyűrt batiszt zsebkendő. A punciján csak egy selymes kis szőrpamacs árvál- kodott. Hanyatt feküdt a couchette-re, aztán egy gyors csípőmozdulattal átvetette hosszú izmos lábát Marietta nyakán, az meg, hogy úrnője muffja a szája elé került, mohón legelni kezdte a szőrt, orrát úrnője seggébe, mé- lyen a lyukba fúrva. Estelle jó mélyre benyalt a szoba- lányának, s nyelve egyszerre élvezhette a lány lángoló likát, meg Mony bunkós nagy faszát, mely tüzesen lük- tett benne. L'Obasso áhítattal élvezte a látványt. Ha- talmas lőcse tövig benne volt a herceg szőrös seggében, miközben lassan, élvezettel húzogatta, hatalmasakat fingott; a herceg és a két nő kéjesen szagolgatta a bűz- felhőket. Egyszer csak Estelle szörnyű vonaglásba kez- dett, picsája csak úgy táncolt Marietta orra előtt, az meg szintén dobálni kezdte a seggét s még hangosab- ban káricsált. Estelle veszettül kapálózott fekete se- tyemharisnyás lábaival. Tűsarkú cipőjével úgy orrba rúgta l'Obassót, hogy az beleszédült, és eleredt az orra vére. ,,Kurva!" - ordított fel l'Obasso, s bosszúból jó na- csípett Mony seggébe. Mony bedühödött, és 45 iszonyatosat harapott az éppen elélvező, bömbölő Ma- rietta vállába. A szobalány fájdalmában belevágta a fo- gát úrnője picsájába, az meg hisztérikusan összeszorí- totta combjával a nyakát. - Megfulladok! - nyögte Marietta, de senki sem fi- gyelt rá. A két comb még erősebben rászorult a nyaká- ra. Marietta arca lila lett, habzó szája úgy maradt eltát- va a színésznő picsáján. Mony üvöltve élvezett bele Marietta élettelen piná- jába. L'Obassónak kiguvadt a szeme, aztán jó nagyot spriccelt Mony seggébe, s ekképp füstölgött a geci: - Ha ettől sem esel teherbe, nem is vagy férfi! Kinyúltak mind a négyen. Estelle hanyatt dobta magát az ágyon, a fogát csikorgatta, nagyokat bokszolt a levegőbe, s veszettül kalimpált. L'Obasso kihugyozott az ajtón. Mony a faszát próbálta kiráncigálm Marietta picsájából. De hiába. A szobalány teste nem mozdult. - Engedj ki - kérlelte Mony, simogatta, aztán belecsí- pett a fenekébe, beleharapott, de semmi sem használt. - Feszítsük szét a combját, elájult! - szólt oda Mony l'Obassónak Mony nagy nehezen kirángatta a farkát a szörnyűsé- ges satuból. Aztán megpróbálták életre kelteni Mariettát, de hiába. - Na baszd meg! Ez kifingott - szólott l'Obasso. S valóban. Marietta meghalt, megfulladt, megfojtotta az úrnője combja, halott volt, végérvényesen halott. - Szépen nézünk ki! - mondta Mony. 46 - Ez a szemétláda az oka - mutatott rá l'Obasso a lassanként lecsillapodó Estelle-re, azzal kikapott Estelle úti neszeszerjéből egy hajkefét, s vadul püfölni kezdte vele. A színésznő élvezte, ahogy a kefeszőrök bele-be- lecsíptek a bőrébe, borzasztóan felizgatta a fenyítés. Ekkor kopogtak az ajtón. - Ez a megbeszélt jel - mondta Mony -, hamarosan átkelünk a határon. Én pedig megesküdtem, hogy dísz- lövéssel fogadjuk: egy sortűz francia, egy pedig német földön. Próbáld föl a halottat. Mony álló fasszal rárohant Estelle-re, az meg széttárt combbal fogadta be izzó picsájába. - Vágd be tövig! - kiáltotta - úgy! úgy! Volt benne valami démoni, ahogy vibrált a segge, hab- zott a szája, a festékkel összekeveredő nyál undorítóan csörgött le az állán, a mellén; Mony bedugta a nyelvét a szájába, a hajkefe nyelét pedig belevágta a segge lukába. Estelle ettől annyira felizgult, hogy vadul beleharapott Mony nyelvébe, s csak akkor engedte ki a foga közül, ami- kor Mony kínjában már véresre csipkedte a fenekét. Közben l'Obasso a hátára fordította Marietta holt- testét, egészen lila lett az arca. Széthúzta a fenekét, s üggyel-bajjal betuszkolta hatalmas faszát a fajtalanság nyílásába. Akkor aztán szabad folyást engedett termé- szetes vadságának. Két kézzel, csomókban tépkedte ki a hulla szőke haját. Fogával marcangolta vakító hátát. Kibuggyant a bíborvörös vér, gyorsan megalvadt, mint- ha hóra freccsent volna. 47 Mikor már majdnem elélvezett, könyékig benyúlt a még meleg vulvába, s húzni kezdte kifelé a szegény szo- balány beleit. Mire elélvezett, már jó két méter kihúzott, s a dereka köré csavarta, mint egy mentőövet. Amikor kilövellte az ondót, okádni kezdett - rész- ben ,,a vonat rázkodása", részben az átélt izgalmak ha- tására. Mony már elélvezett, s meghökkenve nézte a komornyikját, ahogy szörnyen öklendezve össze-vissza hányta a csúffá tett holttestet. Véres hajcsomókra, be- lekre, vérre ömlött az okádék. - Alávaló disznó! - kiáltott fel a herceg -, megerő- szakoltál egy halott lányt, akit ígéretem szerint felesé- gül kellett volna venned; bűnödért lakolni fogsz Jozafát völgyében. Ha nem szeretnélek annyira, most megölné- lek, mint egy kutyát. L'Obasso felállt; csupa vér volt, még mindig öklen- dezett, de már sikerült visszanyelnie. Rámutatott Estel- le-re, aki elborzadva, elkerekedett szemmel meredt az iszonyatos látványra. - Ő az oka mindennek - jelentette ki. - Ne legyél kegyetlen - mondta Mony -, neki kö- szönheted, hogy kiélhetted nekrofil hajlamaidat. S minthogy egy hídon haladtak át éppen, a herceg kiállt az ajtóba, s letekintett a fenségesen zöldellő, ro- mantikus rajnai tájra; a folyó széles kanyarokat írva hömpölygött a láthatárig. Hajnali négy óra volt, a ré- teken tehenek legelésztek, s már táncoltak a gyerekek a germán hársfák alatt. Monoton, halotti sípszó jelezte 48 egy porosz ezred vonulását, a recitativo szomorúan ol- vadt bele a vashíd dübörgésébe s a vonat tompa zaka- tolásába. Az ódon várak alatt vidám falvak sorakoztak a parton, s mint gondosan összerakott, szabályos mozaikkockák vesztek végtelenbe a rajnai szőlők. Mony megfordult: a setét lelkű l'Obasso Estelle ar- cán ült. Hatalmas ülepe befedte a színésznő fejét. Szart; körös-körül folyt lefelé a bűzös, puha szar. Hatalmas kés volt a kezében, azzal szabdalta reszke- tő hasát. A színésznő teste aprókat rángott. - Várjál - mondta Mony -, maradj ülve. Azzal ráfeküdt a haldoklóra, s benyomta faszát ago- nizáló pinájába. Kiélvezte az áldozat haláltusáját, a nyilván szörnyű fájdalommal járó végvonaglásait, kar- ját pedig a hasából bugyogó meleg vérben fürdette. Amikor elélvezett, a színésznő már nem mozgott. A teste megmerevedett, kifordult szeme tele volt szarral. - Most pedig - mondta l'Obasso - pucolás! Megtisztálkodtak, felöltözködtek. Reggel hat óra volt. Kiléptek az ajtón, bátran a robogó vonat lépcsőjé- re feküdtek, majd l'Obasso intésére finoman ellökték magukat s legurultak a töltésre. Egy kicsit szédültek, mi- kor felálltak, de semmi bajuk nem esett, s határozottan búcsút intettek az egyre kisebbre zsugorodó vonatnak. - Legfőbb ideje volt - mondta Mony. Betértek az első városba, két napot pihentek, aztán vonatra szálltak és Bukarestbe utaztak. 49 Az Orient Express-beli kettős gyilkosságról még fél év múlva is cikkeztek az újságok. A gyilkosok nem ke- rültek elő, a bűntényt Hasfelmetsző Jack számlájára ír- ták, az ő széles háta azt is elbírta. Bukarestben Mony átvette a szerb alkonzultól szár- mazó örökséget. A szerb kolóniával való kapcsolatai ré- vén hamarosan meghívást kapott Natasa Kolovicshoz, az Obrenovics-dinasztiával szemben tanúsított ellensé- ges magatartása miatt bebörtönzött Kolovics tábornok nejéhez. Mony és l'Obasso nyolc óra korul érkezett meg az estélyre A szép Natasa egy fekete kárpittal bevont sza- lonban fogadta őket, a világítást sárga gyertyák, a de- korációt lábszárcsontok és halálfejek szolgáltatták. - Hercegem - szólt a hölgy -, ön most a szerb anti- dinasztikus bizottság titkos ülésén fog részt venni. Ma este minden bizonnyal halálra ítélik a galád Alexandert és kurva nejét, Drága Masinát, Petar Karazsorzsevics- nek ismét el kell foglalnia ősei trónját. Ha bármit el- árul abból, amit itt lát és hall, a láthatatlan kéz végez- ni fog magával, a világ végén is eléri. Mony és l'Obasso meghajolt Az összeesküvők egye- sével érkeztek. André Bar párizsi újságíró volt a párt- utés szellemi vezére. Komor arccal lépett be, bő fekete köpönyegben. Az összeesküvők meztelenre vetkőztek, s a szép Natasa körbemutogatta csodálatos, csupasz testét. Ra- gyogott a segge a gyertyafényben, a hasa ellenben nem is látszott a köldökéig húzódó göndör fekete gyapjútól 50 Ráfeküdt egy fekete posztóval bevont asztalra. Be- jött egy miseruhába öltözött pópa, elhelyezte a szent edényeket és misézni kezdett Natasa hasán. Mony ott állt Natasa mellett, az meg egyszer csak elkapta a fa- szát és szopni kezdte, a pópa misézett tovább. L'Obasso közben rávetette magát André Barra, bevert neki há- tulról, az pedig mély átéléssel ekképp szónokolt - Esküszöm e hatalmas faszra, mely a lelkem fene- kéig bizsergeti testemet, hogy az Obrenovics dinasztiá- nak hamarosan magja fog szakadni. Nyomjad, l'Obas- so! Adjál neki, attól áll a faszom! Azzal Mony mögé állt, seggbe kurta, az meg belelőt- te gecijét a szép Natasa szájába. Erre aztán az összes pártütő frenetikus seggbekúrásba kezdett. Csattogott a sok fasz a nagy szőrös férfiseggekben. Natasa kétszer is kiverte a pópa faszát, szétterült a papi geci a szép ezredesné testén. - Vezessék be az ifjú párt! - kiáltott fel a pópa Furcsa pár lépett a terembe, egy tízéves kisfiú, frakk- ban, hóna alatt keménykalappal, meg egy aranyos nyolcéves forma kisleány, menyasszonynak volt öltöz- ve, fehér szaténruháját narancsvirágok díszítették. A pópa beszédet tartott, majd összeadta a párt, gyű- rűt váltottak. Aztán felszólította okét, hogy paráznál- kodjanak. A fiúcska elővette kisujjhoz hasonlatos pin- durka fütyülőjét, az ifjú ara pedig feltúrté pliszés szok- nyácskáját, s elővillantotta fehér kis combjait, melyek tövében, mint egy ma született szajkó csőröcskéjében, 51 apró, csupasz, rózsaszín nyílás tátongott. Templomi csönd honolt a gyülekezetben. A kisfiú megpróbálta begyömö- szölni a fütyijét a leányka puncijába. De sehogy se jött össze neki, úgyhogy letolták a gatyáját, buzdításul Mony kedvesen paskolni kezdte a popsiját, Natasa pedig a nyelve hegyével csikizgette a makkocskját s piciny bingyókáját. A kisfiúnak ágaskodni kezdett a vesszőcs- kéje, s valahogy átszuszakolta a kis hártyán. Vagy tíz percig vesződtek így egymással, akkor szétválasztották őket, l'Obasso fogta a kisfiút, s hatalmas durungjával szétbaszta a végbelét. Mony sem tudta megállni, hogy ne kefélje meg a kislányt. Megragadta, a combjára ül- tette, s dagadozó husángját belevágta parányi puncijá- ba. A két gyerek iszonyatosan sivalkodott, s dőlt a vér Mony és l'Obasso faszára. Később a lányt Natasa nyakába ültették, a pópa pe- dig, befejezvén a misézést, felhajtotta a szoknyáját s paskolni kezdte bájos fehér seggecskéjét. Akkor Natasa felállt, beleült az egyik fotelben terpeszkedő André Bar ölébe, s felnyársalta magát hatalmas fütykösére. Vadul Szent-Györgyözni kezdtek, mint az angolok mondják. A kisfiú térden állt l'Obasso előtt, s forró könnye- ket ejtve szivattyúzta a locsolóját. Mony seggbe kurta kisleányt, az meg vonaglott, mint a nyúl, ha elvágják a torkát. A többi összeesküvő is baszott orrba-szájba, szörnyű fintorokat vágva. Aztán Natasa felkelt, hátat fordított, feltartotta a seggét, az összeesküvők pedig szép sorjában csókkal illették hófehér valagát Ekkor 52 egy madonna-arcú szoptatós anyát vezettek be, hatal- mas csöcse csak úgy duzzadt a tejtől. Négykézlábra ál- lították, a pópa pedig fejni kezdte, mint egy tehenet, a tejet a szent kelyhekbe irányítva. A kisleányt a szent edények fölé állították, s addig pisiltették, míg meg nem teltek a kelyhek. Akkor aztán az összeesküvők két szín alatt áldoztak: tejet és húgyot ittak. Majd lábszárcsontot ragadván halálos bosszút esküd- tek Alexander Obrenovics és neje, Drága Masina ellen. Az estély alávaló módon ért véget. Hoztak egy cso- mó vénasszonyt, a legfiatalabb is hetvennégy éves volt, össze-vissza basztak őket Hajnali három óra felé Mony és l'Obasso undorodva távozott. Otthon aztán a herceg csupaszra vetkőzött, odatartotta szép fenekét l'Obassó- nak, az meg nyolcszor egymás után megfarkalta úgy, hogy végig a seggében maradt. Ez volt a mindennapi kenyerük, úgy hívták egymás közt, hogy permanens kéjszántás. Mony egy ideig ekképp tengette napjait Bukarest- ben. Belgrádban megölték a szerb királyt meg a felesé- gét. A gyilkosság a történelem lapjaira kívánkozik, ki így értelmezi, ki úgy. Kisvártatva kitört a háború Oroszország és Japán között. Egy reggel Mony Bebascu herceg - meztelen volt és gyönyörű, mint a belvederei Apollo - franciázott l'O- bassóval. Mohón falták egymás répáját, s kéjesen mé- regették a dákókat, melyeknek a biliárdjátékhoz ezút- tal vajmi kevés közük volt. Egyszerre élveztek el, s a 53 hercegnek tele volt gecivel a szája, amikor egy kifogás- talanul öltözött, angol lakáj lépett be a szobába, s ara- nyozott ezüst tálcán levelet nyújtott át neki. A levélben az állt, hogy Bebascu herceget hadnagy- nak nevezték ki Oroszországba, Kuropatkin tábornok seregébe, külföldi minőségben. A herceg és l'Obasso kölcsönös seggbekúrással fejez- ték ki elragadtatásukat, majd fölszerelkeztek, s elutaz- tak Szentpétervárra, hogy onnan csatlakozzanak a had- testükhöz. - Nekem semmi bajom a háborúval - jelentette ki l'Obasso -, a japán férfiaknak biztos jó zaftos a seggük. - A japán nőknek meg biztos ízletes a puncogójuk - toldotta meg a herceg, a bajuszát pödörgetve. 54 ÖTÖDIK FEJEZET - Kokodryoff tábornok pillanatnyilag nem tudja fo- dni. Őexcelenciája a lágytojását tunkolgatja. ifi- Én viszont - felelte Mony a portásnak - az ő or- donánc tisztje vagyok. Nevetségesek maguk pétervár- riak az örökös bizalmatlanságukkal... Nézze meg az (egyenruhámat! Remélem, nem azért hívattak Szentpé- tervárra, hogy portások packázzanak velem! - Mutassa a papírjait! - mondta a cerberus, egy tag- baszakadt tatár. - Nesze - mondta Mony, s válaszképpen az orra alá dugta a pisztolyát. A kapus sóbálvánnyá meredt, majd mély meghajtással utat engedett a katonatisztnek. Mony a sarkantyúját pengetve felsietett az első eme- letre. A palota Kokodryoff hercegé volt, őt kellett Monynak Távol-Keletre kísérnie. Sehol egy teremtett lélek. Mony előző nap találkozott a tábornokkal, s most nagyon furcsállotta ezt a fogadtatást, hiszen a tábornok rendelte ide, és ő a megadott időben érkezett. Benyitott egy ajtón, és egy nagy, sötét, üres szalon- ba jutott. - Annyi baj legyen - gondolta magában -, most már nem hátrálhatunk meg. Folytassuk felfedező utunkat. Benyitott egy ajtón, mely magától bezárult mögöt- te. A helyiség még sötétebb volt, mint az előző. 55 Lágy női hang szólalt meg franciául: - Fjodor, te vagy az? - Igen, én vagyok, szerelmem! - felelte Mony hal- kan, de határozottan, miközben majd kiugrott a szíve. Gyorsan elindult a hang irányába, és egy ágyhoz ért. Egy nő hevert rajta, ruhástul. Szenvedélyesen magához ölelte Monyt, s átdugta nyelvét a szájába. Mony viszonoz- ta a csókot. Felhajtotta a nő szoknyáját. Széttárta a comb- ját. A lába meztelen volt, selymes bőréről felséges verbé- naillat áradt a hullámokban feltoluló odor difeminával ke- veredve. Mony megfogta a pináját; nedves volt. - Tosszunk - suttogta a nő. - Nem bírom tovább... Gonosz ember, már egy hete felém se nézel. Mony válaszképpen előkapta rettentő buzogányát, majd teljes fegyverzetben felmászott az ágyra, s felbő- szült fegyverét benyomta az ismeretlen hölgy szőrös pi- csájába. - Gyere belém - susogta a nő kéjesen fészkelődve. - Olyan jól csinálod... Közben marokra fogta a zászlódíszbe öltözött péniszt, s tapogatni kezdte a két kis függeléket, melyet a közhie- delemmel ellentétben nem azért hívnak testiculumnak, mert a szerelmi aktus tanúja, hanem mert olyan fejecs- ke, mely a mentulából - azaz kisokosból - kilövellő ve- lős anyagot tárolja, miként az igazi fej is velőt tartalmaz, agyvelőt, mely a mentális funkciókat biztosítja. Az ismeretlen hölgy gondosan végigtapogatta Mony golyóit, majd egyszer csak felsikoltott, s egy hirtelen lö- késsel kiakolbólította támadóját: 56 - Maga becsapott engem, uram - kiáltott fel -, a szeretőmnek három van. Kiugrott az ágyból, felkattintotta a villanyt, és lőn világosság. A helyiség egyszerűen volt berendezve: ágy, székek, asztal, bidé, kályha. Az asztalon néhány fénykép, egyi- ken katonatiszt, a preobrazsenszkojei ezred egyenruhá- jában: igazi vaddisznónak látszott. Az ismeretlen hölgy magas volt. Szép gesztenye ha- la kicsit összezilálódott. Kivágott ingéből kiduzzadt a melle, kékeres, fehér keblei csipkeágyban pihegtek. A szoknyája szűziesen leengedve. Haragosan, megrökö- nyödve állt Monyval szemben, aki az ágyon ült, álló fasszal, két kezét kardja markolatán nyugtatva. - Uram - szólalt meg végül -, szemtelensége méltó ahhoz az országhoz, amelyet szolgál. Egy francia soha- sem lett volna annyira bárdolatlan, hogy visszaéljen a kínálkozó alkalommal. Kérem, távozzék. - Asszonyom - felelte Mony -, én román herceg va- Kokodryoff herceg új vezérkari tisztje. Csak nemrég érkeztem Pétervárra, még nem ismerem a város szo- kásait, s minthogy csak úgy tudtam bejönni ide - jólle- het elöljáróm rendelt a palotába -, hogy pisztollyal fe- nyegettem meg a portást, úgy gondoltam, dőreség volna Kielégítetlenül hagyni egy nőt, kinek vaginája szemmel láthatóan hímtagért esedezik. - Legalább szólhatott volna - mondta a nő az üte- mesen verdeső hímtagra sandítva -, hogy maga nemFjodor. És most menjen. 57 - Nahát - sóhajtotta Mony -, pedig maga párizsi nő, nem kéne kényeskednie... Ó, ki adja vissza nekem Alexine Capbeát és Puncilina de Chegbecourte-t! - Puncilina de Chegbecourte! - kiáltott fel a nő. - Maga ismeri Puncilinát? Én a húga vagyok, Helene Verdier; igazából őt is Verdier-nek hívják, én meg a tá- bornok lányának vagyok a házitanítója. Van egy szere- tőm, Fjodor. Katonatiszt. Három golyója van. Ekkor nagy lárma hallatszott az utcáról. Helene oda- ment az ablakhoz. Mony mögéje állt. A preobrazsensz- kojei ezred haladt el alattuk. A zenekar egy régi melódi- át játszott, a katonák pedig szomorúan énekelték: Mehetsz a háborúba, baszd Meg anyád, te szegény paraszt! Feleséged nyitott likát Csak hágják meg süldő bikák! A te farkadat meg legyezzék Szibériai kis legyecskék. Csak pénteken ne add oda Faszod, mert az a böjt szaka. Akkor cukrot se adj soha, Mert az a holtak csontpora. Hadd lássák csak a tiszt urak, Hogy basszuk a kancájukat. Még az ő pinája is szűkebb, Mint akárhány szép tatár szűznek. Rajta, baszd meg az anyád! 58 Hirtelen félbeszakadt a zene, Heléna pedig lekiáltott a katonáknak. Az egyik tiszt felnézett; Mony a fénykép alapján felismerte Fjodort. - Isten veled, Heléna - kiáltotta Fjodor a kardját lengetve -, megyek a háborúba... Többé nem látjuk egymást... - Heléna halottsápadt lett és ájultan hullott Mony karjaiba. Mony szépen átvitte az ágyra. Először is levette a fű- zőjét és kiszabadította a mellét. Csodálatos csöcsei vol- tak, rózsaszín volt a hegyük. Megszopdosta őket, aztán kioldotta a szoknyáját, lehúzta, és sorban leszedegette az alsószoknyáit meg a blúzát. Heléna egy szál pendely- ben maradt. Mony őrült izgalomban lebbentette föl a fehér vásznat a kifogástalan szépségű lábak között rejlő páratlan kincsről. A harisnyája combközépig ért, s a combja oly kerek volt, mintha elefántcsontból eszter- gálták volna. A has alján rejtező titokzatos barlangot szent pagony oltalmazta, rőt, mint az ősz. A sűrű bozót alján megbúvó szoros ajkakból csak egy kis rés látszott, s oly vékony, mint egy rovás az inkáknál naptár gyanánt szolgáló oszlopokon. Mony nem élt vissza Heléna ájultságával. Lehúzta a harisnyáját, s mosdatni kezdte, mint a macska. Szép volt a lába, párnás, mint egy csecsemőé. A herceg nyel- ve a jobb láb injairól indult el. Lelkiismeretesen kitisz- togatta a nagylábujj körmét, aztán az ujjai közét kezdte nyalogatni. Hosszan elidőzött a kisujjon, cuki volt, cuki. 59 megállapította, hogy a jobb lábának málna íze van. Aztán apró nyelvcsapásokkal a bal lábujjak közeit kurkászta át, s úgy találta, hogy a bal láb íze viszont a mainzi sonkáéra emlékeztet. Ekkor Heléna kinyitotta a szemét és megmozdult. Mony abbahagyta a macskamosdatást, s nézte, mint nyúj- tózkodik egy óriásit a szép, nagydarab, duci leányzó. Ásí- tásra nyíló szájából, apró, elefántcsont fogai közül előbuk- kant rózsaszín nyelve. Aztán elmosolyodott. HELÉNA: Hercegem, micsoda helyzetbe hozott engemet? M...: Heléna! csakis az ön javát akartam, amikor ké- nyelembe helyeztem. Jó szamaritánus módjára cse- lekedtem. Jótét sohasem vész kárba, s én is felsé- ges jutalomban részesültem: megszemlélhettem bá- jait. Maga felséges nő, Fjodor földhöz verheti a seggét örömében. HELENA: Oh jaj, nem láthatom többé! Meg fogják ölni a japánok! MONY: Szívesen lépnék a helyére, de fájdalom, nincs három golyóm. HELENA: Jaj, miket beszélsz, Monykám, ami két golyód van, az éppen olyan jó, mint az övé. MONY: Igazán, te kis disznó? Na várj csak, lecsatolom a derékszíjamat... Úgy ni. Mutasd a popódat... milyen kövér, kerek, húsos... Mint egy harsonázó pufók an- gyalka... Igaz is! el kell hogy fenekeljelek a nővérkéd, Puncilina tiszteletére... klik, klak, plan, plan... 60 HELÉNA: Jaj! Jaj! Jaj! Elönt a forróság, csupa lucsok vagyok. MONY: Milyen sűrű a szőröd... klik, klak; muszáj pi- rulásra bírnom azt a nagy kövér hátsó arcodat. Nini, nem haragszik; amikor mozgatod egy kicsit, olyan, mintha vigyorogna. HELÉNA: Gyere közelebb, hadd gomboljam ki neked, mutasd azt az óriásbébit, aki az anyucikája ölében akar melegedni. De szép! Pici, piros feje van, és teljesen kopasz. Hűha, alul viszont csupa szőr, milyen fekete, és milyen sprőd. Milyen szép ez a kis árva... tedd be, Mony, kiszívom, szétszopom, belesütöm magamba... MONY: Várjál, előbb beszázszorszépezek neked... HELÉNA: Hú de jó, érzem a nyelvedet a vágatomban... benyomul a rózsaablakomba. De ugye nem vasalod ki teljesen a segglyukamat, hagysz benne néhány ráncot? Figyelj, ezt kapd ki! Hűha, már az egész arcodat belepréselted a fenekembe... Hohó, fingok... Már megbocsáss, de nem tudtam visszatartani!... Jaj de csipkéd a bajuszod, és fo- lyik a nyálad... disznó, folyik a nyálad. Na add ide azt a bunkós faszodat! hadd szívjam... szomjas vagyok... MONY: Hű de ügyes a nyelved, Heléna. Ha olyan jól ta- nítod a helyesírást, mint ahogy a pennámat forga- tod, akkor te vagy a tanítók gyöngye... Hú, hogy ütögeted nyelveddel a makkom lukat... Most meg 61 a makkom tövén érzem... letisztogatod a gyürké- met a meleg nyelveddel. O, te nyelvzseni, utolcr- hetetlenül szivattyúzol!... Ne szívd olyan erősen. Az egész makkomat bevetted a pici szádba. Fáj... Jaj! Jaj! Jaj! Jaj! Belebizsereg a farkam... Jaj! Jaj! Ne harapd szét a tökömet... hegyes a fogad... Ez az, térj vissza a bunkócskámra, azt kell kezelésbe venni... Szereted a makkot, mi?... te nősténydisznó... Fuj! Juj! Juj!...jön... disznó... az egészet lenyelte... Várj csak, add ide a kövér prundládat, hadd nyaligáljam, míg fel nem áll a faszom... HELÉNA: Csináld erősebben... Mozgasd gyorsabban a nyelved a gombocskámon... Érzed, hogy duzzad meg a csiklóm... mi? ollózzál be nekem... Ez az... Told be jól a hüvelykujjadat a picsámba, a mutató- ujjadat pedig a seggembe. Jaj de jó!... de jó!... Fi- gyelj ! hallod, hogy szörcsög a hasam a gyönyörűség- től?... Ez az, bal kézzel a bal mellemre... Morzsold szét a bimbót... Élvezek... érzed, hogy jár a seg- gem, mekkorákat lökök... disznó! de jó... gyere, basszál meg. Add ide a faszodat, addig fogom szop- ni, míg fel nem áll, franciázzunk, te leszel fölül... Hogy felugrott egyből, te disznó, nem tartott sokáig, vágd be... Várjál, becsípted a szőrömet. Szívjad meg a dudámat... Ügy, most jó!... gyere egész belém... illetve maradj ott, ne menj ki... szo- rítlak... összeszorítom a fenekemet... de jő... Meg- halok... Mony... a nővérem is ekkorát élvezett 62 veled?... nyomjad... a lelkem mélyéig megy... úgy élvezem, hogy bele is halok... nem bírom tovább... kedves Mony... menjünk el együtt. Jaj, nem bírom tovább, én már megyek... Mony és Heléna egyszerre élveztek el. Aztán Mony tisztára nyalta Heléna picsáját, Heléna pedig hasonló- képpen járt el Mony faszával. Mony gombolkozott, Heléna öltözködött; egyszer csak női sikolyok ütötték meg a fülüket. Semmi - mondta Heléna -, Nagyezsdát fenekelik: ő Wanda szobalánya, az meg a tábornok lánya és az én tanítványom. - Hadd nézzem meg - kérte Mony. Heléna félmeztelenül egy sötét, csupasz helyiségbe vezette Monyt, ahonnan egy üvegezett kis nyíláson át egy leányhálószobába láthattak. Wanda, a tábornok lá- nya szemrevaló, tizenhét éves nőszemély volt. Kancsu- kát lengetett a kezében, azzal csapkodott egy csinos sző- ke lányt, aki négykézláb, felhajtott szoknyával állt előt- te. Az volt Nagyezsda. Csodálatos, hatalmas segge való- színűtlenül gömbölyödött vékony dereka alatt. A kan- csukaütésektől fel-feldobta magát, s a segge mintha egyte dagadt volna. Csupa-csupa András-kereszt borította: a kegyetlen kancsuka nyomai. - Soha többé, úrnőm, soha többé - kiabálta Nagyezsda, s ahogy fölemelte a seggét, a lenszőke bo- zótból kivillant tátongó pinája. 63 - Na eredj - kiáltott rá Wanda, azzal nagyot rúgott a picsájába. Nagyezsda vinnyogva eliszkolt. Aztán Wanda kinyitotta egy kis fülke ajtaját, s elő- lépett egy tizenhárom-tizennégy éves, sovány, barna, romlott arcú kislány. - Ez Ida, az osztrák-magyar követségi dragomán lá- nya - súgta Heléna Mony fülébe -, Wanda barátnője: sülve-nyalva együtt vannak. A kislány hanyatt döntötte Wandát az ágyra, fel- emelte a szoknyáját, aztán ráhajolt a sűrű csalitosból meredező, kisujj hosszúságú csiklóra, és frenetikusan szopni kezdte. - Szopjad, szopjad, Iduskám - búgta szerelmesen Wanda -, nagyon felizgultam, nyilván te is. Nincs an- nál izgatóbb, mint ha az ember egy efféle dagadt vala- got korbácsol, mint a Nagyezsdáé. Ne szopj tovább... gyere, megbaszlak. A kislány felhajtotta a szoknyáját, és a nagylány mellé telepedett. Wanda vaskos lába mellett ugyancsak furcsán hatottak sovány, inas, barna combocskái. - Érdekes - tűnődött Wanda -, neked már elvettem a szüzességedet a klitoriszommal, de én még mindig szűz vagyok. De az aktus már megkezdődött, s Wanda dühösen szorongatta kis barátnőjét. Egy pillanatra megállt, s megsimogatta alig pelyhedző punciját, Ida pedig ekkép- pen szólott: - Wandácskám, férjecském, milyen szőrös vagy! - Basszál meg! 64 A klitorisz hamarosan benyomult Ida hüvelyébe, s Wanda dundi segge dühödt táncba kezdett. Mony magánkívül volt a látványtól; becsúsztatta ke- jét Heléna szoknyája alá, és szakszerű kézimunkába kez- dett. Heléna sem maradt adósa, megmarkolta vastag far- kát, s miközben a két leszboszi veszettül tépte-marta egymást, szép lassan, komótosan veregette a deli tiszti faszt. A tag immár födetlen feje füstölögni kezdett. Monynak megfeszültek az izmai, idegesen csipegette Heléna gombocskáját. Egyszer csak Wanda kivörösödve, zilált hajjal felpattant, kis barátnője meg kikapott egy gyertyát a gyertyatartóból, s azzal végezte be a megter- mett klitorisz által megkezdett munkát. Wanda odament az ajtóhoz és behívta a halálra rémült Nagyezsdát. A szőke szépség úrnője parancsára kikapcsolta a ruháját, előbuggyantotta hatalmas csöcseit, aztán felemelte a szoknyáját és odatartotta a seggét. Wanda felmeredő pecke hamarosan mélyen bent járt a bársonyos fenékben és férfi módra közlekedett benne. A kis Ida bájos, ámbá- tor lapos melléről lecsúszott a ruha; a kislány beült Nagyezsda lába közé, ott folytatta a gyertyajátékot, s közben nagy szakértelemmel nyalogatni kezdte a szoba- lány pináját. Mony ekkor élvezett el: nagyot placcsant a geci az ablaküvegen. Megijedtek, hogy a buzeránsok még észreveszik őket, és gyorsan odébb álltak. Egymás átkarolva haladtak a folyosón: - Miért mondta a portás - kérdezte Mony -, hogy a tábornok ,,a lágytojását tunkolgatja"? 65 - Odanézz - felelte Heléna, és egy résnyire nyitott ajtón át Mony meglátta elöljáróját, amint a dolgozószo- ba közepén állva éppen egy bájos kisfiút kúrogatott. A fiúnak gesztenyebarna haja volt, fürtökben omlott a vállára. Oly ártatlannak tetszett angyali kék szemével, mint a görög ifjak, kiket az istenek annyira szeretnek, hogy fiatalon megölik őket. Szép fehér, kemény feneke szemérmesen, mintegy vonakodva fogadta el a férfias ajándékot. A tábornok leginkább Szókrátészra emlé- keztetett. - A tábornok maga neveli tizenkét éves fiát - mondta Heléna. - A portás hasonlata kissé pontatlan volt, hiszen a tábornok nem táplálkozik, hanem táplál: ily módon nyújt testi lelki táplálékot férfi ivadékának. Az alapoknál kezdve veri bele a tudományt, s e szikla- szilárd ismeretanyagra támaszkodva a fiatal herceg akár birodalmi tanácsosságig is elviheti. Az incesztus - jegyezte meg Mony - csodákat mű- vel. A tábornok a hetedik mennyországban járt, vérbe borult szemével révülten bandzsított. Szerjóskám - kiáltotta elfúló hangon -, érzed-e a szerszámot, mely nem csak nemzett tégedet, de immár embert is farag belőled? Vésd jól eszedbe: Szodoma a civilizáció jelképe. A férfiszerelem istenhez hasonlatos- sá tette volna az embert, s minden baj csakis abból az állítólagos vágyból származik, melyet a két nem táplál 66 egymás iránt. Ma már csak egyetlen módon lehet meg- menteni a balsors sújtotta szent Oroszországot: ha a be- pókhálósodott alfelekbe beleplántálnánk a szókrátészi szerelmet, a nők pedig Leucadia szigetére vonulnának, s ott vennének leckéket a szapphói szerelemből. Azzal kéjesen felhörgött és beleélvezett fiacskája bű- bájos fenekébe. 67 HATODIK FEJEZET Megkezdődött Port-Arthur ostroma. Mony és hű csics- kása, l'Obasso a városban rekedtek a derék Stössel tá- bornok seregeivel egyetemben. Miközben a japánok a szögesdróttal megerősített vé- delmi gyűrűt próbálták áttörni, a hős védők, dacolva az egyre záporozó bombákkal, rendületlenül látogatták a továbbra is üzemelő kabarékat és kuplerájokat. Aznap este Mony kiadósan megvacsorázott l'Obasso és néhány újságíró társaságában. Ízletes lófilét ettek, ki- kötői halakat meg ananászkonzervet; pompás cham- pagne-i borral öblítették le a vacsorát. A desszertnél, mi tagadás, egy kis malőr történt, egy bomba telibe találta az éttermet, a fele összedőlt, egy pár vendég elpatkolt. Monyt jókedvre hangolta az incidens, az égő abrosz lángjánál hidegvérrel meggyújtotta szivar- ját. Aztán l'Obassóval együtt egy kabaré felé vette útját. Ez a kutyafülű Kokodryoff mégiscsak nagy straté- ga - mondta Mony útközben -, kisakkozta, hogy Port- Arthurt meg fogják ostromolni, s nyilván azért küldött engem ide; így akart bosszút állni rajtam, amiért rajta- kaptam a fiacskájával vérfertőzés közben. Most Ovidi- ushoz hasonlóan én is a szememmel elkövetett bűnö- mért vezeklek, de én nem fogom megírni sem a keser- veimet, sem a pontusi leveleket. Inkább kiélvezem azt az időt, ami még megmaradt nekem. 68 Elfütyült néhány bomba a fejük felett, átléptek egy asszonyon, akit kettéhasított egy gránát, s már ott is voltak a Kisapám Gyönyörtanyája előtt. Ez volt Port-Arthur legelegánsabb kabaréja. Beléptek: a helyiségben vágni lehetett a füstöt. Egy vörhenyes, om- latag német énekesnő erős berlini akcentussal énekelt valamit, a németül értő nézők hevesen megtapsolták. Aztán négy angol girl következett, valami sister-ek, s el- kezdtek táncolni, de nem volt világos, hogy dzsiggelnek, cake-walkoznak vagy macsicst járnak. Nagyon csinosak voltak. Magasra emelték suhogó szoknyáikat, elővillant csipkés bugyijuk, de szerencsére kötős volt, úgyhogy időnként látni lehetett batisztkeretes, kövér feneküket, vagy a hasuk fehérségét ellensúlyozó dús szőrzetet. Ami- kor feldobták a lábukat, tágra nyílt a mohos picsájuk. .y cosey corner girl énekelték, és nagyobb tapsot kaptak, mint az előttük fellépő nevetséges fräulein. A csóró orosz tiszteknek nyilván nem volt pénzük nőre, áhítattal verték a farkukat, és kiguvadt szemmel habzsolták a mohamedán értelemben vett paradicsomi látványt. Időnként hatalmas gejzír lövellt fel valamelyik fasz- ból, egyenest a szomszéd ruhájára, sőt szakállába. A girlök után a zenekar zajos indulóba kezdett, s jött az est fénypontja. Egy spanyol pár lépett színpadra. 69 torreádoröltözetben. A nézők annyira megilletődtek, hogy rázendítettek a Bozse carja hranya-ra.* A nő gyönyörű volt, valóságos kígyótestű csoda. Tö- kéletesen ovális, sápadt arcában szurokfekete szem csil- logott. Csípejét mintha esztergálták volna, a ruháján flitter csillogott. A különös pár először is kitolta oldalra a fenekét, s bal kezüket csípőjükre téve, jobb kézzel csókokat hin- tettek; a közönség őrjöngött. Aztán buja táncba kezd- tek, amúgy spanyolosan. Később a nő magasra emelte szoknyáját, s odakapcsozta a ruhájához, úgyhogy köl- döktől lefelé mindene kilátszott. Szép hosszú lába volt, piros selyemharisnyája háromnegyed részt befedte a combját. A harisnya arany harisnyakötőkkel kapcsoló- dott a fűzőhöz, a harisnyakötők közt pedig, hátul a fe- néken átvetve, egy selyemszalagra kötött fekete álarc- féle feszült, mely épp befedte a segge lyukát. A pináját kékes-fekete göndör gyapjú takarta. A torreádor nagy áriába kezdett, aztán hosszan, ke- ményen kivágta hatalmas faszát. Táncolni kezdtek, a hasukat kidugták, össze-vissza dörgölődzve cselezgettek egymással. A nő hullámzó hasa úgy fénylett, mintha a tenger vize szilárdult volna meg hirtelen; Aphrodité hamvas kis hasa is ekképp született meg a háborgó me- diterrán habokból. Egyszer csak, mintegy varázslatképpen, a két csepű- rágó nemiszerve egymásba talált, s olybá tűnt, hogy egész egyszerűen közösülni fognak a színpadon. De nem. * az orosz himnusz 70 A torreádor két marokra fogta a petrencerúdját és föl- emelte vele a nőt, az meg felhúzta a lábát s úgy maradt a levegőben. Egy ideig így sétáltak a színpadon. Majd az őrült spanyol fellépett egy sodronykötélre, mely három méter magasan húzódott végig a termen, s a hápogó nézők feje fölött végigegyensúlyozta rajta szeretőjét. Aztán visszahat- rált a színpadra. A nézők véresre tapsolták tenyerüket, s kocsányon lógó szemmel nézték a spanyol nő bájait, főként álarcos seggét, mely a kis gödröcskéível mintha lemosoly- gott volna rájuk. Akkor jött a nő. A torreádor beroggyantotta térdét, a nő megigazította a szerszámot a nyélben, majd fölemelte partnerét, s most ő vitte végig a feszes sodronyon. A kötéltáncos mutatvány fölizgatta Monyt. - Menjünk a kuplerájba - mondta l'Obassónak. Elindultak a Vidám Szamurájok-ha, mely az ostrom alatt rendkívüli népszerűségnek örvendett Port-Arthurban. A kellemes nevű intézményt két férfi vezette, valaha szimbolista költők voltak, aztán szerelmi házasságot kö- töttek Párizsban, s eljöttek Távol-Keletre szerencsét pró- bálni. Belevágtak a jövedelmező kuplerájos szakmába, s meg is találták a számításukat. Női ruhát viseltek és női buziknak adták ki magukat, de bajszukról és a nevükről ekkor sem mondtak le. Az egyik Adolphe Terré volt. Ő volt az idősebb. A fiatalabbik valaha nagy hírnévnek örvendett Párizsban. Ki ne emlékezne Tristan de Vinaigre gyöngyszürke ka- bátjára és hermelin körgallérjára? 71 - Nekünk nő kell - mondta Mony franciául a kasszír- nőnek, történetesen Adolphe Terrének. Ám az válaszképpen szavalni kezdett: Egy este Versaille és Fontainebleau között Nimfát láttam s követtem a zsivajgó ligetben Farkam menten felállt a ritka alkalomtól Ki ott haladt soványán e sátáni idillben Háromszor dugtam meg aztán húsz napig ittam Be is kaptam a trippert de az istenek óvták A poétát. Lila akác nőtt szőrzetem helyén S Vergilius rám szarta a versaille-i kétsorost... - Elég, elég - tiltakozott l'Obasso -, nőt, ember, nőt! - Forduljanak az almamához - szólt Adolphe mély tisztelettel. Az almama, vagyis a szőke Tristan de Vinaigre, ke- csesen hozzájuk lépett, majd kék szemét Monyra sze- gezve, éneklő hangon elszavalta a következő történel- mi költeményt: Farkam nagy vörhenyes pirossággal vidult Egykor tavaszidőmben, S heréim úgy ringtak mint nagy nehéz gyümölcsök Kosarat keresőben. Pompás szőrzetem sűrűn terpeszkedik seggtől ágyékig és (szóval hátra s előre!) farkamat ágyéktól körülnőve köldökig 72 a szálak csak faromat tisztelik, a mikor mozdulatlanul, görnyedve szarom magas asztalon s a sima papíron eszméim forró ürülékeit. - A fenébe - türelmetlenkedett Mony -, mi ez, kup- leráj vagy nyilvános vécé? - Minden nő a szalonba! - kiáltotta Tristan, azzal át- adott egy törülközőt l'Obassónak. - Egy törülköző két embernek, uraim... Megértik, ugye... ostrom idején... Adolphe bekasszírozta a Port-Arthur-i kurvákkal va- ló kapcsolatteremtésért járó 360 rubelt, majd a két ba- rát belépett a szalonba. Páratlan látvány fogadta őket. A kurvák ribizliszínű, karmazsinvörös, hupikék meg bordó pongyolában bridzseltek, szájukban hosszú ciga- rettával. Egyszer csak szörnyű robaj hallatszott; egy bomba átsza- kította a mennyezetet, s mint egy meteor, belevágódott a padlóba, épp a bridzselők által formált kör közepébe. Sze- rencsére nem robbant föl. A nők sikoltozva hanyatt dob- ták magukat. A lábukat felcsapták a levegőbe, s a két kéj- sóvár katona nagy örömére megmutatták nekik a pikk ászt. Gyönyörű nemzetközi seggkiállítás nyílt, mivel ebben a mintabordélyházban minden faj képviselve volt. A fríz nők körte alakú valaga különös kontrasztot alkotott a gömbö- lyű párizsi popókkal, az elragadó angol fenekekkel, a szög- letes skandináv ülepekkel és a csapott katalán seggekkel. Egy néger nőnek annyira össze voltak dúlva a halmai, hogy inkább vulkáni kráternek, mintsem női hátsó résznek nézte 73 az ember. Aztán a nők szépen visszaültek a helyükre, a né- ger nő pedig bemondta a nagy szlemet - ilyen gyorsan hoz- zászokik az ember a háború borzalmaihoz. - Enyém a néger - jelentette ki l'Obasso, Sába ki- rálynője pedig, hallván, hogy róla van szó, felkelt, s imi- gyen üdvözölte az ő Salamon királyát: - Beletsápsz a letsómba, generális úr? L'Obasso kevesen magához ölelte. Mony már kevés- bé volt elégedett a nemzetközi vásárral. - Japán nők nincsenek? - kérdezte. - Ha japán, akkor ötven rubellel több - mondta az almama, megpödörintve tömött bajszát -, megértik, ugye, hadban állunk velük. Mony fizetett, s már jöttek is a húzott szemű lányok, vagy húszan, japán nemzeti viseletben. A herceg kiválasztott egy bájos leányzót, majd az almama bevezette a két párt egy kopulatív célzattal be- rendezett kis szobába. A néger nőt Kornéliának hívták, a kis japán nő pedig az édes Kilejmu névre hallgatott, ami japánul annyit tesz, hogy naspolyavirág bimbója; a két nő vetkőzni kezdett, s közben énekeltek: az egyik tripoliszi kutyulék nyelven, a másik szajhahéliul. Mony és l'Obasso vetkőzni kezdett. A herceg otthagyta egy sarokban a komornyikját a néger nővel, s attól kezdve csak Kilejmuval foglalko- zott; elbűvölte a szépsége, a gyermekes komolysága. Gyöngéden magához vonta, s olykor-olykor, e szép szerelmes éjszakán, bombák pukkantak sisteregve. Mint- 74 ha egy keleti herceg tűzijátékot adna egy még szűz grúz hercegnő tiszteletérc. Kilejmu apró volt, de jó alakú, a teste őszibarack-sár- ga, a melle pedig kemény, mint a teniszlabda. A pinasző- re kicsi, érdes fekete pamacsba állt össze, mint egy vízbe mártott ecset. Hanyatt feküdt, felhúzta a lábát, majd behajlított térddel széttárta, mint egy könyvet. Ez az európai nők szám lehetetlen testhelyzet csodá- latba ejtette Monyt. Hamarosan megízlelhette édességét. A farka tövig behatolt a ruganyos kis lyukba, mely tátongva fogadta, de aztán meghökkentően szorosra zárult. A jóformán még serdületlen kislánynak diótörő volt a lába közt. Mony akkor érezte igazán, amikor az utolsó kéjes rángásoknál, az elélvezés pillanatában a vagina eszeveszettem összerándult, s az utolsó cseppig kisajtol- ta belőle az ondót... - Meséld el az életedet - mondta Mony Kilejmunak, miközben a sarokban l'Obasso és a néger nő gúnyosan vi- hogott. Kilejmu felült: - Az apám samisszen-játékos volt, az egy gitárféle, színházban szoktak játszani rajta. Az apám volt a kórus, egy rácsos fülkében ült a színpad elején, és szomorú me- lódiákat játszott, vagy ritmikus lírai történeteket szavalt. Anyám, a szépséges Júliusi Barack főszerepeket játszott a japán dramaturgiában szokásos hosszú színdarabokban. 75 Emlékszem, a Negyvenhét rooningot, a Szép szige- tet meg a Tajkót játszották. A társulatuk városról városra járt, s a gyermekko- romban látott szépséges tájak újra meg újra megjelen- tek nekem az önfeledt szerelem perceiben. Felmásztam a macsuk-ra, így hívják nálunk az óriás- napernyőket; megnéztem, hogyan fürdenek a szép szamurájok, hatalmas mentulájuk akkoriban még semmit sem jelentett a számomra, s együtt kacagtam a csinos szol- gálólányokkal, amikor vidáman törölgették őket. Óh, ha még egyszer szeretkezhetnék az én virágos országomban! Ha még egyszer szerethetnék egy zömök harcost a rózsaszín cseresznyefák alatt, s összeölelkezve andaloghatnék vele a dombokon! Aztán egyszer egy szabadságos matróz, a Nippon Csen Kaisha társaságtól, mellesleg az unokatestvérem, elvette a szüzességemet. Az apám és az anyám éppen a Nagy tolvajt játszot- ták, zsúfolt nézőtér előtt. Az unokatestvérem elvitt sé- tálni. Tizenhárom éves voltam. Ő már beutazta Európát, de számomra ismeretlen világról mesélt nekem min- denféle csodát. Elvitt egy kertbe, ahol íriszek nyíltak, sö- sétvörös kaméliák, sárga liliomok meg lótuszvirágok, olyan édes rózsaszínűek voltak, mint a nyelvem. Ott megölelt, megkérdezte, hogy szeretkeztem-e már, én meg mondtam, hogy még nem. Akkor kibontotta a kimonó- mat és megcsiklandozta a mellemet, erre nevethetnékem támadt, de ugyancsak elkomolyodtam, amikor egy nagy kemény és hosszú szerszámot adott a kezembe. 76 - Mit akarsz ezzel? - kérdeztem. Nem válaszolt, lefektetett, lemeztelenítette a lába- mat, majd nyelvét a számba fúrva, áthatolt szüzessége- men. Akkorát sikoltottam, hogy beleremegett az összes garaminea és szép krizantém, ami csak volt abban a nagy, néptelen kertben, de azon nyomban elöntött a kéj. Aztán egy fegyverkovács szöktetett meg, szép volt, mint a Kamakurai Dajbu, s áhítattal kell szólnom bronz- kemény, kiapadhatatlan vesszejéről. Esténként, szeretke- zés előtt mindig kielégíthetetlennek éreztem magam, de amikor tizenötödször ömlött szét vulvámban a meleg mag, kénytelen voltam lankadt faromat feltartani, hogy azzal elégítsem ki, vagy ha már nagyon fáradt voltam, a számba vettem a péniszét, s addig szoptam, míg csak azt nem mondta, hogy állj! Aztán hősiesen megölte magát a busidó előírásainak megfelelően, én pedig ott marad- tam árván, vigasztalanul. Egy yokohamai angol vett magához. Hullaszagú volt, mint minden európai, s nagyon sokáig nem tudtam hoz- zászokni a szagához. Meg is kértem rá szépen, hogy basszon inkább seggbe, csak ne kelljen látnom az ocsmány pofáját meg a vörös pofaszakállát. Aztán végül mégiscsak megszoktam, s mivel kettőnk közt én voltam az úr, addig nyalattam magamat vele, míg görcs nem állt a nyelvébe. Egy barátnőm vigasztalgatott, Tokióban ismerked- tem meg vele, és a bolondulásig szerettem. Szép volt, mint a tavasz, a melle meg olyan, mintha egy méhecske tanyázna a gombocskáján. Egy márványdarabbal elégítettük ki egymást, mely a két végén fasz 77 formára volt faragva. Nem tudtunk betelni egymással, s mint csonton marakodó veszett kutyák vonaglottunk egymás karjaiban. Egy szép napon az angol megőrült; azt hitte, hogy ő a sógun, és seggbe akarta baszni a mikádót. Elvitték, én meg kurva lettem a barátnőmmel együtt, mígnem beleszerettem egy szép szál, csupasz bőrű német fiúba, akinek kimeríthetetlen volt a hatalmas szerszáma. Vert, én meg sírva csókolgattam. Aztán mikor már jól el- döngetett, alamizsnaként odavetette a faszát, én meg úgy élveztem rajta, mint egy tébolyult, és teljes erőmből szorongattam. Egy nap hajóra szálltunk, elvitt Sanghajba és eladott egy kuplerájosnak. Aztán otthagyott engem az én szép Egonom, elment, vissza se nézett, én meg ott maradtam reményvesztetten a bordélyházi lányokkal, akik csak ne- vettek rajtam. Megtanítottak a szakmára, de ha egyszer sok pénzem lesz, akkor mint becsületes nő nekivágok a világnak, s megkeresem az én Egonomat, hogy még egyszer a hüvelyemben érezhessem péniszét, s úgy haljak meg, hogy közben a rózsaszínű japán fákra gondolok. A pici japán lány feszes derékkal, komoly arccal ki- libbent a szobából, Mony pedig, szemében könnyekkel, azon tűnődött, hogy milyen törékenyek az emberi kap- csolatok. Ekkor harsány horkolás ütötte meg a fülét, hátrafor- dult; a néger nő és l'Obasso szűziesen aludtak egymás karjaiban, de még így is szörnyűségesek voltak. Korné- lia nagy segge felmeredt a levegőbe, s visszatükrözte a 78 nyitott ablakon át besütő holdvilágot. Mony kihúzta a kardját hüvelyéből, s beleszúrt a hatalmas mócsingba. A nagyteremből ordítozás hallatszott. L'Obasso és Mony visszament a néger nővel. A teremben hatalmas füst gomolygott. Néhány goromba részeg orosz tiszt tántorgott be a helyisége, s iszonytató káromkodások közepette rávetették magukat a kupleráj angol nőire, azok meg annyira undorodtak az ocsmány martalócpo- fájuktól, hogy csak úgy röpködtek a bloody-k meg damned-ek. L'Obasso és Mony elnézte egy darabig, hogyan erő- szakolják meg a kurvákat, aztán mikor a kollektív segg- be kúrás már elképesztő méreteket öltött, faképnél hagyták Adolphe Terrét és Tristan de Vinaigre-t, akik kétségbeesve próbáltak rendet teremteni, s esetlenül csetlettek-botlottak női szoknyáikba gabalyodva. Ebben a pillanatban lépett be Stössel tábornok, s mindenki haptákba vágta magát, még a szerecsen nő is. A japánok megindították az első rohamot a körbe- zárt város ellen. Mony szívesen visszament volna, hogy megnézze, mit csinál az elöljárója, de ekkor vad kiáltozás hallat- szott a városfal felől. Katonák hoztak egy hadifoglyot. Szép szál német fi- atalember volt, a külső védősáncoknál találtak rá, ép- pen hullákat fosztogatott. - Nem vagyok tolvaj. Szeretem az oroszokat, azért jöttem át bátran a japán arcvonalon, hogy felajánljam szolgálataimat, mint buzikurva, hímringyó és köcsög. 79 Biztos nincs elég nőjük, gondoltam, besegítek egy kicsit. - Halál rá! - kiáltoztak a katonák - Halál rá, kém, martalóc, hullarabló! A katonákkal nem volt tiszt. Mony előlépett, hogy kézbe vegye az ügyet. - Lánfári - mondta az idegennek -, van nőnk bő- ven, maga viszont lakolni fog a bűneiért. Seggbe fogják dugni, ha már annyira ragaszkodik hozzá, mégpedig ezek a katonák, akik elfogták, aztán karóba húzzuk. Úgy fog meghalni, ahogy élt, a moralisták tanúsága sze- rint ez a legeslegszebb halál. Neve? - Egon Müller - felelte a fiatalember remegve. - Nagyon jó - mondta Mony szárazon -, maga Yo- kohamából jött, s emberkereskedő módjára szégyen- szemre áruba bocsátotta kedvesét, egy japán lányt, név szerint Kilejmut. Maga egy buzeráns, kém, emberkeres- kedő, hullarabló, kell több? Bitófát ide, ti meg, kato- nák, basszátok seggbe... Nem terem mindennap ilyen szép alkalom. Levetkőztették a szép Egont. Gyönyörű fiú volt, úgy domborodott a melle, akár egy hermafroditáé. A kato- nák gyönyörködve húzták elő sóvár vesszejüket. L'Obasso nagyon meghatódott, könnyezve kérlelte urát, hogy kegyelmezzen meg Egonnak, de Mony hajt- hatatlan volt, csak annyit engedélyezett csicskásának, hogy leszopassa magát a bájos ifjúval, aki a meredező fa- szokat feltartott fenékkel fogadta be tág végbelébe, mi- közben a katonák jámbor haramiák módjára zsoltárokat énekelve örvendeztek a zsákmánynak. 80 Közben felállították a vaskarót, hogy majd arra ül- tessék a pederasztát. Miután az összes katona seggbe dugta a foglyot, Mony odasúgott valamit l'Obassónak, aki még mindig nem ocsúdott föl a szopás okozta révületből. L'Obasso visszament a kuplerájba, s hamarosan visszatért Kilejmuval, a fiatal japán kurvával. A lány nem értette, mit akarnak tőle. hirtelen ész- revette Egont; fel volt peckelve a szája, nemrég ültet- ték fel a vaskaróra. Ahogy vonaglott, úgy hatolt bele apródonként a karó a hátsó felébe; elöl állt a fasza, mint a cövek. Mony széles mozdulattal rámutatott Kilejmura; a ki- csi nő csak nézte, nézte karóba húzott kedvesét, s sze- mében rémület, szerelem és szánalom keveredett mély- séges kétségbeeséssel. A katonák levetkőztették, s pici madártestét ráemelték a haldoklóra. Széttárták a lábát, s a duzzadt fasz, melyre annyira vágyott, ismét beléhatolt. Szegény kis együgyű lelkével nem értette, mivégre e barbárság, de a mindent betöltő fasznak nem tudott el- lenállni. Elvesztette az eszét, vonaglani kezdett, s min- den egyes lökéssel lejjebb és lejjebb lökte szeretője tes- tét a karóba. Egon kilövellte a lelkét. Furcsa zászló volt a felpeckelt szájú férfi, meg a rajta fülig érő szájjal vonagló nő!... Sötét tócsába gyűlt a vér a karó tövében. 81 - Katonák, üdvözöljétek a halálba menőket! - kiál- tott tel Monv, azzal Kilejmuhoz fordult: - Teljesítettem óhajodat... Most éppen virágoznak a fák Japánban, s a szerelmesek a hullongó szirmok rózsaszínű havában an- dalognuk. Majd rászegezte a pisztolyát, és golyót röpített a fe- jébe; a kis örömlány agyveleje a tiszt arcába freccsent, mintha le akarta volna köpni a hóhérját. HETEDIK FEJEZET Egon Müller német kém és Kilejmu japán kurva kivég- zése után Bebascu herceg nagyon népszerű lett Port- Arthurban. Egy nap hívatta Stössel tábornok, s egy borítékot adott át neki: Bebascu herceg, maga nem orosz, mégis a helyőr- ség egyik legjobb tisztje... Felmentő sereget várunk, de Kuropatkin tábornoknak sietnie kellene... Ha tovább késlekedik, kapitulálnunk kell... Lesnek minket ezek a kutya japánok, s a fanatizmusukkal előbb-utóbb megtö- rik az ellenállásunkat. Maga át fog menni a japán arc- vonalon, s átadja ezt a sürgönyt a generalisszimusznak. Kaptak egy léghajót. Mony és l'Obasso egy hétig gya- korolta a kezelését; egy szép reggelen felfújták a ballont. A két küldönc beszállt a gondolába, elhangzott a hagyományos ,,el a kötelekkel!", s hamarosan már a fellegekben jártak, a föld kicsi lett, tisztán látták a hadszínteret, katonástul, tengeri hajórajostul, s ha gyufát gyújtottak, fényesebb csíkot húzott, mint az óriási ágyúgolyók, melyekkel a háborúzó felek lődöz- ték egymást. Kedvező volt a széljárás, a léghajó az orosz csapatok felé sodródott, néhány nap múlva földre is szállhattak, s egy nagy darab tiszt intézett hozzájuk üdvözlő szavakat. 83 Fjodor volt azt, a háromtökű ember, Helene Verdier- nek, Puncilina de Chegcourte húgának régi szeretője. Derék ember maga, hadnagy úr - mondta Bebascu herceg, miután leugrott a gondolából -, üdvözlő szavai bőséges kárpótlást nyújtottak nekünk az utazás fáradal- maiért. Engedje meg, hogy bocsánatot kérjek, amiért Szentpéterváron felszarvaztam a szeretőjével, Helénával, Kokodryoff tábornok lányának francia házitanítónőjével. - Jól tette - felelte Fjodor -, képzelje csak, megta- láltam a húgát, Puncilinát, gyönyörű lány, kellnerin egy sörözőben, oda járnak a tisztjeink. Azért jött el Pá- rizsból, hogy jól megszedje magát Távol-Keleten. Sokat keres itt, mert a vesztüket érző tisztek egész nap dári- dóznak, s vele van a barátnője, Alexine Capbea is. - Micsoda? - kiáltott fel Mony. - Itt van Puncilina Alexine?... Vigyen gyorsan Kuropatkin tábornokhoz, eször is teljesítenem kell a küldetésemet... aztán irány a söröző. Kuropatkin tábornok szívélyesen fogadta Monyt a palotájában, azaz egy tűrhetően berendezett vasúti ko- csiban. A generalisszimusz elolvasta a sürgönyt. - Minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni - mondta -, hogy felszabadítsuk Port-Arthurt. Addig is kinevezem magát, Bebascu herceg, a Szent György-ke- reszt lovagjának... Fél óra múlva az újdonsült Szent György-lovag már Alvó Kozák-ban ült Fjodor és l'Obasso társaságában. Egy felszolgálónő sietett az asztalukhoz: Puncilina és 84 Alexine. Egyik bájosabb volt, mint a másik. Orosz ka- tonának voltak öltözve, csizmaszárba gyűrt buggyos nadrágjuk előtt csipkés kötényke libegett, a seggük és a mellük pedig kellemesen domborodott az egyenruha alatt. A katonai maskara izgató voltát félrecsapott el- lenzős sapka tette teljessé. Olyanok voltak, mint két kislány az operett tánckarából. - Nini, Mony! - kiáltott fel Puncilina. A herceg megcsókolta a két nőt, majd megkérdezte, mi járatban vannak itt. - Ebben a járatban - mutatta Puncilina -, de aztán ugye te is elmeséled, hogy kerültél ide. Az után a végzetes éjszaka után, amikor a betörők otthagytak bennünket félholtan az egyikük hullájával, akinek az őrjöngő kéjelgés közben leharaptam a faszát, sokáig nem tértem magamhoz, s mikor felébredtem, már orvosok álltak körül. Elmondták, hogy valaki egy kést vágott bele a fenekembe. Alexine-t otthon ápol- ták, rólad pedig semmi hírt nem kaptunk. De mikor már talpra álltunk, megtudtuk, hogy visszamentek Szerbiába. Hatalmas botrány lett a dologból, a felfede- zőm kidobott, mikor visszajött, s a szenátor sem volt hajlandó továbbra is kitartani Alexine-t. Párizsban hanyatlóban volt a csillagunk. Kitört a háború Oroszország és Japán között. Egyik barátnőnk stricije markotányosnőket toborzott az orosz sereggel együtt mozgó kuplerájokba, jelentkeztünk, s most itt vagyunk. 85 Mony is elmesélte, mi minden történt vele, csak azt hallgatta el, mit csináltak az Orient-Expressen. Bemu- tatta l'Obassót a két hölgynek, azt azonban nem emlí- tette, hogy ő az a betörő, aki belevágta a kést Puncilina fenekébe. A nagy mesélés közben hatalmas mennyiségű italt fogyasztottak; a helyiség közben megtelt sapkás tisztek- kel, veszettül gajdoltak és fogdosták a felszolgálónőket. - Menjünk - mondta Mony. Puncilina és Alexine is velük tartott, az öt katona kilépett a fedezékből, s Fjodor sátra felé indult. Csillagos éjszaka volt. Mikor a generalisszimusz vas- úti kocsija elé értek, Mony hirtelen ötlettel kiszabadí- totta Alexine kövér seggét a kényelmetlen nadrágból, s míg a többiek masíroztak tovább, gyúrogatni kezdte a sápadt holdfényben sápadt arcnak tetsző fenséges fene- ket, majd előkapván félelmetes fegyverét, beledörgölte a vágatba, s megböködte vele a segglyukat; trombita- szó, dobpergés; Mony nem tétovázott tovább. A jege- nyefa leszaladt a meredélyen, s egy hűvös völgybe ért, melynek végén ott várta a pina. A fiatalember keze elölről beletúrt a bozótba, s pengetni kezdte a lány pec- két. Az eke mélyen szántogatta a barázdát, Alexine nagy élvezettel riszálta holdvilágfenekét, odafönn a hold pedig mosolyogva gyönyörködött önnön képmásá- ban. Hirtelen kiáltások harsantak az éjszakában, mo- noton hangon felelgettek egymásnak az őrszemek. A- lexine és Mony csöndben élvezkedtek, s mikor mély 86 sóhajjal és majdnem egyszerre elsültek, egy srapnel hasí- totta át az eget és megölt néhány katonát, akik egy gö- dörben aludtak. A haldoklók nyivákoltak, mint az anyját szólongató gyermek. Mony és Alexine gyorsan meg- igazították a ruhájukat, s beszaladtak Fjodor sátrába. L'Obasso már ott térdelt nyitott sliccel Puncilina előtt, az meg a csupasz seggét mutatta neki. - Nem, nem is látszik - mondta l'Obasso. - Senki sem mondaná meg, hogy belevágtak egy kést. Azzal felkelt, seggbe dugta, s közben nemrég tanult orosz káromkodásokat ordítozott. Fjodor odaállt Puncilina elé, s elölről tette be ne- ki. Úgy nézett ki Puncilina, mint egy jóképű legény, akit seggbe dugnak, miközben ő maga egy nőt kúrogat. Ugyanis férfi ruhában volt, Fjodor fasza pe- dig mintha az övé lett volna. De a hatalmas valaga hamar eloszlatta a kétségeket. Vékony dereka és fe- szülő melle is elárulta, hogy nem fiú. A trió ütemesen mozgott, Alexine is beszállt, s játszadozni kezdett Fjodor három tökével. Ekkor kívülről egy katona hangosan szólongatni kezdte Bebascu herceget. Mony kiment, a katona pedig közölte vele, hogy Munyin tábornok azonnal hívatja. Mony követte a katonát, keresztülmentek a tábo- ron, odaértek egy kocsihoz, Mony beszállt, a katona pe- dig bejelentette: - Bebascu herceg. 87 A kocsi belseje budoárra emlékeztetett, de keleti budoárra. Őrült pompával volt berendezve, s az ötven- éves, óriás termetű Munyin tábornok nagy reverenciá- val fogadta a herceget. Egy húsz év körüli csinos nőre mutatott, aki hanya- gul hevert egy pamlagon. Cserkesz nő volt, a felesége. - Bebascu herceg - mondta a tábornok -, a felesé- gem ma értesült a hőstettéről, s személyesen kíván gra- tulálni önnek. Másrészt, három hónapos terhes lévén, kívánós; ellenállhatatlan vágy fogta el, hogy lefeküdjék önnel. Íme! Tegye a kötelességét! Én majd más módon elégítem ki magam. Mony szó nélkül levetkőzött, s vetkeztetni kezdte a szép Hajdint is. A nő már hihetetlenül be volt gerjedve, össze-vissza harapdálta Monyt, miközben az vetkőztette. Csodálatos alakja volt, nem is látszott rajta, hogy vise- lős. Ágyúgolyószerű, gömbölyded kebleit a Gráciák for- mázták meg. A teste lágy volt, húsos és karcsú. Kövér segge oly gyönyörűen aránytalan volt a vékony derekához képest, hogy a hercegnek mint norvég fenyő meredezett a fasza. A nő megmarkolta a fenyőt, Mony pedig taperolni kezdte a nő combját: fölül kövér volt, a térde felé pe- dig elvékonyodott. Mikor az utolsó ruhadarabot is levette róla, felmá- szott rá, és nagyokat nyerítve, mint egy csődör, meg- hágta, a nő pedig lehunyt szemmel élvezte, leírhatatlan boldogságban. 88 Közben Munyin tábornok bevezetett egy aranyos, rémült kínai kisfiút. Vágott szemével pislogva nézte az üzekedő párt. A tábornok levetkőztette és szopni kezdte a fütyü- lőjét; alig volt vastagabb, mint egy zsidótövis. Aztán megfordította, s paskolni kezdte pici, sovány, sárga popsiját. Előhúzta a kardját és maga mellé tette. Aztán bevágott neki hátulról. A kisfiú szemmel lát- hatóan jól ismerte Mandzsúria civilizálásának ezt a módját, mert igen gyakorlottan sedregette a mennyei kis köcsögöt. - Élvezz, Hajdinkám - lihegte a tábornok -, én is mindjárt élvezek. Azzal csaknem egészen kihúzta a faszát a kis kínai testéből, majd megint tövig belevágta. Mikor már majd- nem elélvezett, felkapta a kardját, majd fogát összeszo- rítva, nagyokat löködve lecsapta a kis kínai fejét, s rop- pantul élvezte, hogy még egyet-kettőt vonaglik, miköz- ben a nyakából mint szökőkútból lövell föl a vér. Aztán kihúzta a farkát és megtörölte a zsebkendőjé- be. A kardját is megtörölgette, majd felkapta a levágott kis fejet, és odatartotta Mony és Hajdin elé. Most a cserkesz nő volt fölül, dühödten lovagolt Monyn. Táncolt a csöcse, fel-alá járt a segge. Mony gyúrta-gyúrta a gyönyörű valagot. - Nézzétek - mondta a tábornok -, milyen aranyo- san mosolyog a kis kínai. A fej szörnyű fintort vágott, de ez csak megkettőzte a baszók nemi dühét, s még veszettebb zakatolásba kezdtek. 89 A tábornok eldobta a fejet, aztán csípőn ragadta a ne- jét és heverte a farkát a seggébe. A két fasz össze-összefe- jelt a vékony válaszfalon keresztül, a cserkesz nő pedig ké- jesen harapdálta Monyt, és tekergőzött, mint egy vipera. Egyszerre sültek el mind a hárman. A trió szétvált, a tá- bornok pedig felpattant és meglengette a kardját: Most pedig, Bebascu herceg, meg kell halnod! - ordította. - Túl sokat tudsz! Ám Mony könnyedén lefegyverezte. Mony visszament Fjodor sátrába: ott is egész éjjel basztak. Alexine, Puncilina, Fjodor és l'Obasso egymás hegyén-hátán meztelenül aludtak a leterített kabáto- kon. A nők szőre ragacsos volt a gecitől, a férfiak fasza petyhüdten csüngött. Mony hagyta, hadd aludjanak, s kószálni kezdett a táborban. Újabb támadás volt várható a japánok részé- ről. A katonák a szerelvényüket igazgatták vagy regge- liztek. A kozákok a lovukat kefélgették. Az egyik kozáknak fázott a keze, s a kancája picsá- jában melengette. A ló lágyan nyihogott; a kozák olyan jól megmelegedett, hogy egyszer csak felpattant egy székre, a lova mögé, előkapta hajítódárdához hasonla- tos hosszú faszát, s kéjesen benyomta az állati vulvába. A bőségesen nedvedző lónyál serkentőleg hathatott az emberi állatra, mert hatalmasakat rángva háromszor is beleélvezett a lópicsába. Egy tiszt felfigyelt a fajtalankodó katonára, s Monyval együtt odament hozzá. Kemény szavakkal illette, amiért elragadtatta magát: 90 - Barátom - mondta -, a maszturbálás katonai erény. Minden jó katonának tudnia kell, hogy háborús időben az onánia az egyetlen engedélyezett szerelmi aktus. Rántson rá, katona, de ne nyúljon se nőhöz, se állathoz. Egyébként a maszturbálás dicséretes tevékenység, mert így a katona könnyebben ráhangolódik a küszöbön álló végleges elválásra. A két nem erkölcse, szellemisége, ízlé- se és szokásai mind jobban eltávolodnak egymástól. Leg- főbb ideje, hogy ezt belássuk, s ha uralkodni akarunk a földön, akkor alighanem tekintettel kell lennünk e hama- rosan érvénybe lépő természettörvényre. A tiszt eltávozott, Mony pedig elgondolkodva balla- gott vissza Fjodor sátrához. Egyszer csak furcsa zaj ütötte meg a fülét, mint amikor siratóasszonyok jajveszékelnek ismeretlen halott fölött. Ahogy közelebb ért, megváltozott a zaj, ritmikus lett, tompán csattogott valami, mintha egy őrült kar- mester a pálcájával verné a pulpitust, a zenekar pedig hangfogóval játszana. A herceg odaszaladt, s különös látvány tárult a sze- me elé. Egy csapat katona egy tiszt vezetésével hosszú, hajlékony pálcával ütötte, egymást váltogatva, néhány félmeztelenre vetkőztetett elítélt hátát. Mony magasabb rangban volt, mint a botozást ve- zető tiszt, átvette tőle a parancsnokságot. - Újabb bűnöst vezettek elő, egy kemény kötésű tatár legényt, alig beszélt oroszul. A herceg anyaszült mezte- lenre vetkőztette, úgyhogy amikor a katonák ütlegelni kezdték, nemcsak a suhogó vesszők, hanem a hajnali hideg is csípte a testét. 91 A tatár szenvtelenül állta, Mony pedig dühbe gurult a nyugalmától, odasúgott valamit a tisztnek, az meg hamarosan egy felszolgálónővel tért vissza. Ugyancsak molett volt a kellnerin, a fara meg a melle illetlenül da- gadozott a szűk egyenruhában. A szép kövér lányt na- gyon zavarta a ruházata, kacsázva közeledett. - Illetlen az öltözéke, leányom - mondta Mony -, ha egy nő úgy néz ki, mint maga, ne öltözzön férfi ru- hába, száz vesszőt kap, hogy megtanulja. A szerencsétlen minden ízében reszketni kezdett, de Mony intett a katonáknak, és csupaszra vetkőztették. Meztelen teste különös kontrasztot alkotott a tatá- réval. Amaz magas volt, az arca beesett, a szeme apró, nyugodt és ravasz, keze-lába oly vékony, mint állítólag Keresztelő Szent Jánosé, miután jó pár napig szöcské- ken élt. Kezét, mellét, keszeg lábát szőr borította, ko- rülmetélt pénisze megduzzadt a vesszőzéstől, a makkja pedig bíborszínű volt, mint a részegek hányása. A kellnerin igazi bögyös-faros brunswicki német mintapéldány volt, mintha egy testes luxemburgi kan- cát eresztettek volna csődörök közé. Tejfelszőke haja valósággal költőivé tette, a rajnai villik sem lehettek különbek nála. Világosszőke szőrzete combközépig ért, a lobonc tel- jesen befedte domború muffját. Az egész nő majd kicsattant az egészségtől, s valamennyi katonának önmu- ködően csőre töltött a fegyvere. 92 Mony kancsukát kért, hoztak neki egyet. Átadta a tatárnak. - Te börtöntöltelék - ordított rá -, ha menteni aka- rod az irhád, ne kíméld ezét a kurváét! A tatár szótlanul, szakértő módjára szemügyre vette a kínzószerszámot, a bőrszíjakat, melyek végére vasda- rabok voltak erősítve. A nő sírt, és németül kegyelemért rimánkodott. Minden ízében remegett a vörhenyes teste. Mony letér- deltette, aztán belerúgott a kövér seggébe, hogy feljebb emelje. A tatár előbb meglóbálta az ostort, aztán ma- gasra emelte, hogy jó nagyot üssön vele, ám ekkor a szerencsétlen kellnerin elfingotta magát, mindenki fel- röhögött, még a tatár is, és kiesett kezéből az ostor Mony egy vesszővel csapkodni kezdte az arcát - Idióta - förmedt rá -, ütni volt, nem röhögni. Azzal átadta neki a vesszőt, s megparancsolta, hogy előbb azzal verje a német nőt, hadd szokja. A tatár mód- szercsen ütött. A keljfeljancsija sóvárogva meredezett a nő kövér segge mögött, de a keze ütemesen járt fel-alá. A vessző nagyon hajlékony volt, suhogott a levegőben, majd tompán csattant, csíkot hagyva a feszes bőrön. A tatár igazi művész volt, a vesszőnyomok kalligra- fikus ábrába rendeződtek össze. A hát alján, a fenék fölött hamarosan olvashatóan megjelent a kurva szó. A katonák lelkesen tapsoltak, a német nő pedig egyre rekedtebben üvöltözött. A segge minden vessző- 93 csapásra megrázkódott, majd fölemelkedett, a két part eltávolodott egymástól, s olyankor látni lehetett a segg- lyukat, alatta pedig a tátongó, nedves pinát. Lassanként hozzászokott a vesszőzéshez. Minden egyes csapásra lágyan megemelte a hátát, a segge szét- nyílt, a pinája pedig úgy tátongott, mintha meglepeté- sében hápogna a kéjtől. Hamarosan összerogyott, mintegy az évezettől fulla- dozva, s Mony ekkor állította meg a tatár kezét. Odaadta neki a kancsukát, a tatár pedig hihetetlen izgalomban eszeveszett kéjjel csépelni kezdte a német nő hátát a kegyetlen szerszámmal. Minden egyes ütés több helyen is vérző nyomot hagyott, mert a tatár nem kapta föl a kancsukát, miután lesújtott vele, hanem úgy rántotta magához, hogy a szíjak végén lévő vasda- rabok beleszántottak a húsba, nagy cafatokat tépve ki belőle, amelyek szanaszét röpködtek, s összevérezték a katonák egyenruháját. A német nő már nem érzett fájdalmat, tekergőzött, vonaglott, sziszegett a kéjtől. Az arca kivörösödött, csor- gott a nyála, s mikor Mony ráparancsolt a tatárra, hogy hagyja abba, már annyira sebes volt a háta, hogy eltűnt a kurva felirat. A tatár mereven állt, kezében a véres kancsukával; dicséretet várt, de Mony megvetően nézett rá: A kezdés jó volt, a befejezés csapnivaló. Pocsék mun- kát végeztél. Úgy kancsukáztál, mint egy fajankó. Kato- nák, vigyétek el ezt a nőt, s hozzatok egy másikat, ebbe az üres sátorba. Én itt leszek ezzel a nyomorult tatárral. 94 Elküldte a katonákat, néhányan felnyalábolták a né- met nőt, a herceg pedig bement a sátorba az elítélttel. Két kézzel, teljes erőből vesszőzni kezdte. A tatár már amúgy is nagyon felizgult attól színjátéktól, melynek nézője és főszereplője is volt egyben, s nem sokáig tudta visszatar- tani a heréjében fortyogó spermát; a farka felágaskodott a vesszőzéstől, s a kilövellő geci nagyot csattant a sátor falán. Ekkor egy másik nőt hoztak. Hálóingben volt, az ágyából rángatták ki. Az arcán döbbenet és mélységes rettegés. Süketnéma volt, torkából rekedt, artikulálat- lan hangok törtek fel. Szép lány volt, svéd származású. Az apja vezette a sörözőt, ő meg hozzáment apja társához, egy dán férfi- hoz. Négy hónappal ezelőtt szült, s maga szoptatta a gyermekét. Huszonnégy éves lehetett. Duzzadt keblei - sok teje volt - majd szétrepesztették az ingét. Amikor Mony meglátta, azonnal elküldte a katoná- kat, és fölemelte a hálóingét. A svéd lány oszloptörzs- höz hasonlatos, vastag combján, pompás építmény emelkedett, aranyszőke szőre kedvesen göndörödött. Mony ráparancsolt a tatárra, hogy vesszőzze, amíg ő benyal neki. Záporoztak az ütések a szép néma lány karjára, csordogált a szerelmi nedű a herceg szájába az északfényes svéd picsából. Aztán lehúzta a begerjedt nőről a hálóinget, és föl- feküdt az ágyra. A nő ráült, s Mony fasza mélyen be- nyomult a vakító fehér combjai közé. Ütemesen járt föl-alá a tömör, feszes segge. A herceg a szájába vette egyik mellét, és szopni kezdte a finom tejet. 95 A tatár sem maradt tétlen, suhogtatta a vesszőt, s ha- talmasakat csapott a néma lány kéjesen rángatózó alfe- lére. Eszeveszetten csépelte, csíkosra verte fenséges fene- két, nem kímélte szép fehér húsos vállát, barázdákat vá- gott a hátába. Mony, aki már sokat dolgozott aznap, csak sokára élvezett el, úgyhogy a süketnéma jó tizenöt- ször elélvezett, míg végre neki is elsült a fegyvere. Akkor felállt, s látván a tatár pompás erekcióját, rá- parancsolt, hogy akasszon be hátulról a telhetetlen szoptatós anyának, azzal felkapta a kancsukát, s addig verte a katona hátát, míg az velőtrázó üvöltéssel el nem élvezett. Csakhogy a tatár továbbra is ott állt a vártán. Hősi- esen tűrte a szörnyű kancsuka csapásait, s bevetvén magát a szerelem sáncai közé, rendületlenül rohamo- zott tovább. Ötször helyezte el égő áldozatát. Aztán rá- roskadt a még mindig kéjesen borzongó nőre. A herceg azonban gyalázni kezdte, s égő cigarettá- jával össze-vissza égette a vállát. Aztán gyufát gyújtott, odatartotta a töke alá, s feltüzelte a fáradhatatlan hímtagot. A tatár újabb rohamra indult Mony felkapta a kancsukát, s teljes erőből korbácsolni kezdte a tatár és a süketnéma összefonódó testét, fröcsögött a vér, csat- togott a kancsuka Mony franciául, románul és oroszul káromkodott. A tatár borzalmasan élvezett, de szemé- ben gyűlölet villant. Ismerte a süketnémák jelbeszédét, s kezét partnere arca elé tartva, mutogatott neki vala- mit, amaz pompásan megértette. 96 Mikor már megint közelgett az elélvezés pillanata, Monynak új ötlete támadt, parázsló cigarettáját odatar- totta a süketnéma mellének nedvedző végéhez. A ci- garetta elaludt a hosszúkás bimbóból kicsöppenő tejtől, a nő pedig iszonytató sikoltással elélvezett. A süketnéma jelt adott, a tatár talpra ugrott. Ráve- tették magukat Monyra, lefegyverezték. A nő felkapott egy vesszőt, a tatár felkapta a kancsukát. Gyűlölettől szikrázó szemmel, bosszúvágytól lihegve, vadul ütlegelni kezdték a kegyetlenkedő tisztet. Mony hiába kiabált, hi- ába kapálózott, egyetlen porcikáját sem kímélték az üté- sek. A tatár azonban megijedt, hogy egy tiszt bántalma- zásának gyászos következményei lehetnek, eldobta a kancsukát, s társnőjéhez hasonlóan ő is inkább csak vesszőzte. Mony hányta-vetette magát kínjában, a nő pedig makacsul csak a hasát, a tökét meg a faszát ütötte. Közben a dán, a süketnéma férje észrevette, hogy el- tűnt a neje, mivel a csecsemő sírni kezdett az anyja után. A férfi a karjába fogta a gyereket, és felesége ke- resésére indult. Egy katona megmutatta neki, hogy hol van, de nem mondta meg, hogy mit csinál. A dán a féltékenységtől eszét vesztve rohant oda, s berontott a sátorba. Nem mindennapi látvány fogadta, a felesége, csupaszon és véresen egy csupasz és véres tatárral együtt egy fiatal- embert vesszőzött. A kancsuka ott hevert a földön, a dán letette a gyer- mekét a földre, fölkapta a kancsukát, és teljes erejéből 97 verni kezdte a feleségét meg a tatárt; mindketten a földre zuhantak és üvöltöttek fájdalmukban. Monyt felizgatta a vesszőztetés, álló fasszal szemlél- te a családi jelenetet. A kislány a földön visítozott. Fölkapta, kibugyolál- ta, megcsókolta rózsaszínű seggecskéjét meg a pici, hú- sos, csupasz punciját, aztán beigazgatta a farkát, fél kéz- zel befogta a kislány száját és megerőszakolta; szaggat- ta a fasza a kis gyermektestet. Kisvártatva elélvezett. Éppen akkor sült el, amikor a szülők, későn véve észre bűnös üzelmeit, rávetették magukat. Az anya elragadta tőle gyermekét. A tatár magára kapta a ruháját és eliszkolt; a dán azonban fölemelte a kancsukát, vérben forgott a szeme. Már-már lesújtott, hogy halálos csapást mérjen Mony fejére, amikor észrevet- te a földön a tiszti egyenruhát. És akkor lehullt a karja, mert tudta, hogy az orosz tiszt szent és sérthetetlen, erő- szakolhat, rabolhat, aki pedig kezet emel rá, az halál fia. Mony értette, mi folyik a dán lelkében. Kihasználta az alkalmat, fölállt, és előhúzta a pisztolyát. Hanyagul rá- parancsolt, hogy húzza le a nadrágját. Azzal rászegezte a pisztolyát, és megparancsolta, hogy bassza seggbe a lányt. Hiába rimánkodott a dán, be kellett dugnia hitvány kis nudliját az ájult csecsemő bársonyos popójába. Közben Mony, bal kezében pisztolyt tartva, jobbjával vadul vesszőzte a nő hátát; a süketnéma zokogott és vo- naglott fájdalmában. Az előző vesszőztetéstől már csupa hurka volt a bőre, s még nézni is szörnyű volt, micsoda 98 fájdalmat kellett kiállnia a szerencsétlen asszonynak. Ám Mony bámulatra méltó bátorsággal viselte e ször- nyűséget, s tántoríthatatlanul vesszőzött tovább, míg a szerencsétlen atya bele nem élvezett pici leánya seggébe. Akkor Mony felöltözött, s rászólt a nőre, hogy kö- vesse példáját. Majd kedvesen segédkezett a gyermekü- ket élesztgető szülőknek. - Szívtelen anya - feddte meg a süketnémát -, hát nem látja, hogy szopni kíván a gyermeke? A dán mutogatni kezdett a nejének, az meg szemér- mesen elővette a keblét, és odaadta síró gyermekének. - Maga pedig - mondta Mony a dánnak -, vigyáz- zon magára, a szemem láttára erőszakolta meg a lányát. Csak egy szavamba kerül, hogy kivégezzék. Ezért azt ajánlom, tartsa a száját, mert úgyis nekem lesz igazam magával szemben. Menjen békével. Az üzlete ezentúl az én jóindulatomtól függ. Ha hallgat, megvédem, de ha bárkinek is elmondja, mi történt, lógni fog. A dán hálakönnyeket ejtve csókolgatta a daliás tiszt kezét, majd sietve távozott nejével és gyermekével. Mony visszament Fjodor sátrához. Az alvók azóta fölkeltek, megmosdottak és felöltöz- ködtek. Egész nap folyt a készülődés az esti csatára. Mony, l'Obasso és a két nő behúzódott Fjodor sátrába, Fjodor pedig ment a csatába, az elővédre. Hamarosan felhang- zottak az első ágyúlövések, és hozták hordágyon a se- besülteket. 99 A sátor kórházzá alakult l'Obassót meg a két nőt elvitték haldoklókat szedni Mony egyedül maradt há- rom orosz sebesülttel, félrebeszéltek. Akkor jött egy vöröskeresztes nő, bájos nyersselyem köpenyben, jobb karján karszalaggal. Gyönyörű lány volt, lengyel nemesivadék A hangja lágy, mint az angyaloké, s ha a sebesültek meghallották, csüggtek rajta haldokló szemükkel, gondolván, hogy ő a Madonna. Fuvolázó hangján kurta utasításokat adott Mony- nak. A herceg kisgyermek módjára engedelmeskedett, megbabonázta a gyönyörű lány lelkiereje s a zöld sze- méből sugárzó különös fény. Olykor megkeményedett szép szeráfarca, s megbo- csáthatatlan vétkek árnyéka suhant át homlokán. Az angyali ártatlanság mélyén nehéz bűnök lappangtak. Mony figyelni kezdte, s hamarosan észrevette, hogy ujjai a kelleténél tovább időznek a sebekben. Hoztak egy sebesültet, szörnyű volt ránézni, az arca csupa vér, a mellén nagy lyuk. Az ápolónő kéjesen kötözgette. Jobb kezét belemé- lyesztette a tátongó nyílásba, s szinte elélvezett a lük- tető hús érintésétől. A vámpír egyszer csak felpillantott, s észrevette, hogy a hordágy túloldaláról Mony megvető mosollyal szemléli. Elpirult, de Mony ekképp bátorította. 100 Nyugodjon meg, ne féljen, én bárkinél jobban ér- tem, miféle kéjt érez. Nekem is vér tapad a kezemhez. Élvezkedjen a sebesültekkel, csak vissza ne utasítsa a közeledésemet. A nő szótlanul lesütötte a szemét Mony ott termett mögötte. Fölemelte a köpenyét. Gyönyörű segge volt, a két partja úgy összeszorult, mintha megesküdtek vol- na, hogy sosem válnak el egymástól. A nő, ajkán angyali mosollyal, lázasan szaggatta a haldokló szörnyű sebét. Lehajolt, hogy Mony jobban él- vezhesse a segge látványát. A herceg betolta dákóját bársonyos pinaajkai közé, s míg jobb kezével a fenekét simogatta, bal kezével be- nyúlt a köpenye alá, s megkereste a csiklóját. Az ápo- lónő csöndben élvezett, kezével a sebben vájkálva. A haldokló borzalmasan hörgött. Akkor múlt ki, amikor Mony elélvezett. Az ápolónő kilökte magából a herce- get, előhalászta a halott vaskemény hímtagját, beigazí- totta a picsájába, s továbbra is hangtalanul élvezett, az arca angyalibb volt, mint valaha. Mony először is paskolni kezdte táncoló, kövér picsá- ját, melynek ajkai gyorsan nyeldesték a halotti oszlopot A fasza hamarosan visszanyerte eredeti keménységét, oda- állt az élvező ápolónő mögé, s eszeveszetten seggbe kurta. Miután rendbeszedték magukat, hoztak egy szép fia talembert, akinek kezét-lábát levágta a golyószóró. A torzónak megmaradt a hímvesszeje, szép nagy volt, és 101 eszményien kemény. Mihelyt magukra maradtak, az ápolónő ráült a hörgő törzs faszára, eszeveszett lovag- lásba kezdett, s közben leszopta Monyt, aki hamarosan akkorát élvezett, mint egy rendház. A törzsember még élt; a négy végtagcsonkból dőlt a vér. A vámpír a szájába vette a faszát, és halálra szopta. A kiszívott geci, mint elmondta Monynak, csaknem hi- deg volt, s szemlátomást annyira felizgult tőle, hogy Mony, bár kimerült, megkérte, hogy kapcsolja ki a ru- háját, majd szopni kezdte a mellét. Erre a nő térdre ereszkedett, s a hercegi faszt a két csöcse közé dörgöl- ve próbálta életre kelteni. - Ki vagy te, ó mondd, kegyetlen asszony - kiáltott fel Mony -, ki Isten rendeléséből sebesültekkel végzel? - Én - felelte a nő - Jan Komorski lánya vagyok, a for- radalmár hercegé, akit a galád Gurko Tobolszkba küldött meghalni. - Hogy bosszút álljak magamért és Lengyelország- anyácskámért, orosz katonákat gyilkolok. Szeretném megölni Kuropatkint, s a Romanovok halálát kívánom. - A bátyám, aki egyszersmind szeretőm is, s a varsói pogrom alatt elvette a szüzességemet, nehogy egy kozák zsákmánya legyek, ugyanúgy érez, ahogy én. A vezetése alatt álló ezreddel szándékosan eltévedt, s belehajtotta a katonákat a Bajkál-tóba. Szándékáról akkor értesített, mikor épp elment. - Mi, lengyelek, így állunk bosszút Moszkóvia zsar- nokságáért. 102 A honfidüh átragadt érzékeimre, s a legnemesebb szenvedélyek is kegyetlenségbe csaptak át. Olyan kegyet- len vagyok, mint Tamerlan, Attila és Rettenetes Iván. Azelőtt egy ájtatos szent voltam. Ma Messalina és Kata- lin is szelíd bárányka hozzám képest. Mony borzongva hallgatta a felséges kurva hitvallását. Mindenáron ki akarta nyalni a seggét Lengyelország tisz- teletére, s elmesélte neki, hogy vett részt közvetve abban az összeesküvésben, melynek eredményeképpen Alexan- der Obrenovicsot Belgrádban utolérte a végzete. A nő bámulva hallgatta. - Vajha megérném - kiáltott fel -, hogy a szemem láttára dobják ki a cárt az ablakon! Mony, mint lojális katonatiszt, tiltakozott a de- fenestratio ellen, s hitet tett a legitim autokrácia mellett. - Csodálom magát - mondta a lengyel nőnek -, de ha én volnék a cár, utolsó szálig kiirtanám a lengyele- ket. Semmirekellő, korhely népség, állandóan bombá- kat dobálnak, és lakhatatlanná teszik a földgolyót. A felét börtönbe kellene zárni, a másik felét pedig elme- gyógyintézetbe, ezek a szadisták még Párizsban is feldúl- ják a békés lakosság életét. - Az igaz - mondta a lengyel nő -, hogy honfitársa- im egy kicsit hóbortos emberek, de kapják csak vissza hazájukat, beszélhessenek szabadon anyanyelvükön, s Lengyelország megint a lovagi becsület, a fényűzés és a szép nők országa lesz. 103 - Igazad van! - kiáltott fel Mony, azzal ledöntötte egy hordágyra az ápolónőt, lustán kefélgetni kezdte, s imigyen, baszás közben cseverésztek régen volt gáláns történetekről. Mint a Dekameron hősei a leprások ko- zott. - Bűbájos nő - szólt Mony -, esküdjünk örök hitet egymásnak. - Igen - mondta a nő -, a háború után összeházaso- dunk, s kegyetlenkedéseinktől lesz hangos a világ. - Úgy legyen - mondta Mony -, de csakis legálisan kegyetlenkedjünk. - Talán igazad van - mondta az ápolónő. - Semmi sem oly édes, mint azt cselekedni, amit szabad. Ekkor révületbe estek, s egymást szorítva, harapdál- va óriásit élveztek. . pillanatban nagy kiabálás támadt, az orosz sereg, ál- lásait feladva, fejveszve menekült a japán csapatok elől. Szörnyűségesen üvöltöttek a sebesültek, csattogtak a gránátok, baljósán dübörögtek a lőszerkocsik, ropogtak a puskák. Egyszer csak kinyílt az ajtó, s egy csapat japán kato- na özönlött a sátorba. Mony és az ápolónő alig tudta megigazítani a ruháját. Egy japán tiszt odalépett Bebascu herceghez. - Maga a foglyom - mondta, ám Mony leterítette egy pisztolylövéssel, majd a megrökönyödött japánok szeme láttára kettétörte térdén a karját. 104 Akkor egy másik japán tiszt lépett elő, a katonák körbefogták Monyt, ő megadta magát, s mikor kilépett a sátorból a kicsi japán tiszttel együtt, látta, hogy a tá- volban, a síkságon hogyan loholnak kétségbeesetten a lemaradók a menekülő orosz sereg után. 105 NYOLCADIK FEJEZET Monyt becsületszóra elengedték, szabadon járkálhatott a japán táborban. L'Obassót hiába kereste. Jártában- keltében feltűnt neki, hogy folyton a sarkában van az a tiszt, aki foglyul ejtette. Elhatározta, hogy barátjává te- szi, és sikerült is szoros kapcsolatot kialakítania vele. Élvhajhász sintóista volt, s elragadó dolgokat mesélt a feleségéről, aki Japánban maradt. Nevetős, bűbájos teremtés - mondta -, úgy imá- dom, mint ahogy az Ameno-Kanusi-no-kami szenthá- romságot imádom. Termékeny, mint Izanagi és Izana- mi, a föld teremtői és az emberek nemzői, és szép, mint Amateraszu, a lányuk, aki a nap. Hazavár, rám gondol, pengeti a császári pohniafából készült tizenhárom hú- ros kotóját, vagy a tizenhét csövű szióján játszik. - Na és mondja - kérdezte Mony -, magának még sose támadt baszni kezdve, mióta eljött a háborúba? - Ha már nagyon sürget a vágy - mondta a tiszt -, obszcén képeket nézegetek, és úgy elégítem ki a vágya- mat - azzal Mony elé rakott néhány könyvecskét, me- lyekben elképesztően obszcén fametszetek voltak. Az egyik könyvben mindenféle állatokkal szeretkeztek a nők, macskákkal, madarakkal, tigrisekkel, kutyákkal, 106 halakkal, sőt polipokkal is, az undorító polipok a szí- vókorongos csápjaikkal ölelgették a hisztérikus japán fehérnépeket. Valamennyi tisztnek és valamennyi közkatonának vannak effajta könyveik -, mondta a tiszt. - Jól elvan- nak nő nélkül, priaposzi rajzokat nézegetnek és úgy elé- gítik ki magukat. Mony gyakran belátogatott az orosz sebesültekhez. Mindig ott találta azt a lengyel ápolónőt, aki Fjodor sátrában leckét adott neki kegyetlenkedésből. Volt a sebesültek között egy arhangelszki származá- sú kapitány. A sebesülése nem volt súlyos, s Mony gyakran beszélgetett vele az ágya szélén üldögélve. Egyszer a sebesült, akit Kásának hívtak, átadott Monynak egy levelet, és megkérte, hogy olvassa el. A levélben az állt, hogy Kása neje egy szőrmekereskedő- vei csalja az urát. - Imádom - mondta a kapitány -, jobban szeretem ezt a nőt, mint magamat, szörnyűségesen szenvedek tő- le, hogy a másé, de boldog vagyok, rettenetesen bol- dog. - Hogyan egyezteti össze ezt a két érzést? - kérdez- te Mony. - Ellentmondanak egymásnak. - Bennem összekeverednek - mondta Kása -, szá- momra nincs kéj fájdalom nélkül. - Szóval mazochista? - élénkült föl Mony. 107 - Úgy is mondhatjuk - bólintott a tiszt. - A mazo- hizmus egyébként megfelel a keresztény vallás előírása- inak. Nézze, ha érdekli, elmesélem az élettörténetemet. - Nagyon is érdekel - mondta Mony szolgálatkészen -, de igya meg előbb ezt a limonádét, nehogy kiszárad- jon a torka. Kása kapitány belekezdett: - 1847-ben születtem Arhangelszkben, s már kisgye- rekkoromban keserű örömöt éreztem, ha elnáspángol- tak. A családunkra zúduló sorozatos csapások kifinomí- tották ezt a képességemet, s egyre nagyobb kéjt érez- tem minden rám szakadó szerencsétlenség során. Valószínűleg a sok kényeztetés volt az oka. Apámat meggyilkolták, emlékszem, tizenöt éves voltam akkor, s ettől élveztem el először. A megindultság és a rémü- let hozta meg az első ejakulációmat. Az anyám meg- őrült, s mikor meglátogattam a bolondok házában, a farkamat verve hallgattam undok rémlátomásait, mert fejébe vette, uram, hogy budivá változott, seggeket fan- táziált, s elmesélte, hogyan szarnak belé. Aznap, ami- kor azt képzelte, hogy megtelt a gödör, zárt osztályra kellett tenni. Közveszélyes lett, ordítozott, hogy hívjuk a pöcegödör-tisztítókat. Kínszenvedés volt hallgatni. De még megismert. - Fiam - mondogatta -, már nem szereted anyádat, más budikra jársz. Ülj rám, és szard ki magad nyugodtan. Hol szarhatnál édesebben, mint anyád ölében? 108 Aztán meg ne feledd, fiam, hogy tele van a gödör. Tegnap belém szart egy sörkereskedő, hasmenése volt. Színültig vagyok, nem bírom tovább. Feltétlenül hívat- ni kell a pöcegödrösöket. - Elgondolhatja, uram, mennyire undorodtam, s mi- lyen végtelenül szomorú voltam, hiszen imádtam az anyámat, de egyszersmind elmondhatatlan gyönyörűség fogott el, mikor e tisztátalan beszédet hallgattam. Igen, uram, élveztem és vertem a faszomat. Benyomtak a seregbe, s összeköttetéseim révén sike- rült északon maradnom. Egy protestáns lelkészhez járo- gattam vendégségbe, angol volt, Arhangelszkben telepe- dett le, és volt egy lánya. Olyan gyönyörű volt az a lány, hogy hiába is írnám le, fele olyan szépnek sem tűnne, mint amilyen a valóságban. Egyszer egy zsúron, tánc köz- ben, a keringő után Florence mintegy véletlenül a lábam közé nyúlt, és azt kérdezte: - Feláll? - Észrevette, hogy szörnyűséges erekcióm van, de mo- solyogva így szólt: - Én is csupa lucsok vagyok, de nem magáért; Dyre- ért csörgött a lé. Azzal kacéran Dyre Kissird norvég vigéchez lejtett. Eltréfálkoztak egy kicsit, aztán hogy megint megszólalt a zene, összeölelkezve táncolni kezdtek és szerelmes pil- lantásokat vetettek egymásra. Florence mindig is na- gyon kívánatos volt, de mikor megtudtam, hogy mást szeret, még jobban kívánni kezdtem. Elélveztem, mikor 109 láttam, hogy vetélytársammal táncol. Elképzeltem őket egymás karjaiban, és el kellett fordulnom, hogy ne lás- sák könnyeimet. Akkor megszállt a bujaság és féltékenység ördöge, s megesküdtem, hogy azért is nőmmé teszem. Különös lány ez a Florence, négy nyelven beszél, franciául, németül, oroszul és angolul, de tulajdonképpen egyiket sem tudja, s különös beszédmódjának van valami barbár zamata. Jó- magam nagyon jól beszélek franciául és alaposan ismerem a francia irodalmat, különösen a XIX. század végi költő- ket, írtam Florence-hez egy általam szimbolistának neve- zett költeményt: a bánatomat írtam meg benne. Kökörcsin virított Arhangelszk szép nevében. Akkor az angyalok siratták lefagyott Lábuk, s Florence neve rozzant lépcsőfokok Közt nagyokat fohászkodott szédületében. Fehér hang énekelt Arhangelszk szép nevében, Flórenci dalokat búsan dalolgatott, Amíg virágai a csepegő plafont És falakat beszórták fékeveszett szeszéllyel Ó Florence! Arhangelszk! Ez: borókabogyó, az: angyalok füve, Nők könyökűinek a kút kávájára, látod, S virágot és ereklyét hajigálnak bele, Arkangyali ereklyét s arhangelszki virágot. 110 Békeidőben az észak-oroszországi garnizonokban gyöngyélete van a katonának, más dolga sincs, csak va- dászgat meg társaságba jár. Engem azonban a vadászat nem vonzott, a társasági életemet pedig egyetlen mon- datban össze lehetett foglalni: meg akartam szerezni Florence-t, akit szerettem, s aki nem szeretett engemet. Nehéz munka volt. Ezer kínt álltam ki, mert Florence egyre jobban utált, csúfot űzött belőlem, jegesmedve- vadászokkal flörtölt meg skandináv kereskedőkkel, sőt, egy nap, amikor egy hitvány francia operettet-társulat vendégszerepelt ködös tájainkon, a hőstenorral, egy carcassoni vén bakkecskével leptem meg egy fehér haj- nalon: együtt korcsolyáztak kéz a kézben. Igen ám, de gazdag voltam, uram, s állhatatosságom meghozta a gyümölcsét: az apa végül hozzám adta a lányát. Elutaztunk Franciaországba, de útközben még azt sem ígérte meg nekem, hogy megcsókolhatom. Febru- árban értünk Nizzába, a karnevál idején. Kibéreltünk egy villát, s a virágcsata napján Flo- rence közölte velem, hogy aznap este szándékozik el- veszteni a szüzességét. Azt hittem, hogy szerelmem vég- re elnyeri jutalmát, de sajnos csak most kezdődött meg kéjes kálváriám. Florence hozzátette ugyanis, hogy nem engem sze- melt ki erre a feladatra. - Maga egy majom - mondta -, nem is lenne képes rá. Nekem egy francia kell, a franciák gálánsak és értenek a 121 szerelemhez. Az ünnepségen magam fogom kiválasztani a lyukasztómat. Meghajtottam engedelmességhez szokott fejem. El- mentünk a virágünnepségre. Egy nizzai vagy monacói ki- ejtésű fiatalember szemezni kezdett Florence-szel. . visszamosolygott rá. Olyan kínokat álltam ki, amilyene- ket Dante poklának bugyraiban sem állt még ki senki. A virágcsata alatt megint találkoztunk az illetővel. Egyedül ült egy különleges virágokkal feldíszített hin- tóban. Mi egy Viktóriában ültünk, virágillattól bódultan, mert Florence csupa-csupa tubarózsával díszítette fel a kocsit. Amikor a fiatalember kocsija egy vonalba ért a mi- énkkel, virágözönt zúdított Florence-re, az meg szerel- mesen mosolyogva tubarózsákat dobált felé. Az egyik körben Florence idegességében olyan erősen dobta el a csokrot, hogy a virágok puha, ragacsos szára foltot ejtett a szépfiú flanelruháján. Florence azonnal bo- csánatot kért, majd fesztelen egyszerűséggel beszállt a fi- atalember kocsijába. Gazdag nizzai fiú volt, olívabogyó-üzletet örökölt az apjától, abból gazdagodott meg. - Prospero - mert így hívták a fiatalembert - feszte- len egyszerűséggel maga mellé ültette nejemet, aztán a csata végén az ő kocsija lett az első, az enyém a máso- dik. A zenekar tust húzott. Csak néztem, mikor a fele- ségem meglengette a győztesnek járó zászlót és szájon csókolta vetélytársamat. 112 Este Prosperóval együtt jött haza a villába, és ragasz- kodott hozzá, hogy együtt vacsorázzam velük. Gyönyö- rű éjszaka volt, és én szenvedtem. A nejem bevezettem mindkettőnket a hálószobájá- ba; én halálosan szomorú voltam, Prospero csodálko- zott, feszélyezte a szerencséje. Florence leültetett egy fotelba. - Most kéjtanóra következik - vetette oda nekem -, nyissa ki jól a szemét. Azzal megkérte Prosperót, hogy vetkőztesse le; a fi- atalember mozdulataiban volt némi báj. Florence elragadó volt. Kemény teste húsosabb volt, mint gondoltam volna, lüktetett a nizzai kezében. Az is levetkőzött, meredezett a hímvesszeje. Örömmel vet- tem észre, hogy nem nagyobb, mint az enyém. Sőt ki- sebb volt és hegyes. Szóval amolyan igazi, szűzlánynak való fasz. Mindketten szépek voltak; Florence-nek gyö- nyörű volt a haja, a szeme vágytól szikrázott, a teste ró- zsállott a csipkeblúzában. Prospero leszopogatta a burukkoló galambokhoz ha- sonlatos meredező cicijeit, aztán benyúlt az inge alá és beujjazott neki, ő pedig azzal szórakozott, hogy lejjebb nyomta a fiatalember faszát, aztán elengedte, mire az nekicsattan a hasának. Én sírtam a fotelban. Egyszer csak Prospero a karjába vette feleségemet, s fölhajtotta hátul az ingét; feltűnt a szép, gömbölyű segge, s rajta a gödröcskék. 113 Prospero paskolni kezdte, ő meg kacagott, a rózsák közé liliomok keveredtek. Aztán elkomolyodott az én feleségem, és így szólt: - Tégy magadévá. Prospero odavitte az ágyhoz, s hallottam feleségem fájdalomkiáltásait, mikor a szűzhártya nagy reccsenés- sel utat engedett a diadalmas hímtagnak. Attól kezdve ügyet sem vetettek rám, én meg zokog- tam, de élveztem is a fájdalmamat, mert hamarosan, nem bírván tovább, előkaptam a farkamat és verni kezdtem a tiszteletükre. Jó tíz menetet végigkeféltek ekképpen. Aztán a fe- leségem, mintha csak akkor vette volna észre, hogy én is ott vagyok, így szólt hozzám: - Gyere csak, kedves férjem, nézd meg, milyen szép munkát végzett Prospero. Álló fasszal odamentem az ágyhoz, a feleségem pe- dig, látván, hogy az én szerszámom nagyobb, undorod- va huzigálni kezdte a Prosperóét: Prospero, a maga fasza egy kalap szart sem ér, még az idióta férjemnek is nagyobb van, mint magának. Be- csapott engem. A férjem bosszút áll értem. Andrej! - ez én vagyok - korbácsold véresre ezt az embert! Rávetettem magam, aztán felkaptam az éjjeliszek- rényről egy kutyakorbácsot, s eszeveszetten ütni kezd- tem - a féltékenység óriási erőt adott. Sokáig korbá- csoltam. Erősebb voltam nála, de a feleségem végül megsajnálta. Rászólt, hogy öltözzön fel, aztán kiadta az útját. 114 Mikor elment, azt hittem, vége a szenvedéseimnek. Ám ő így szólt: - Andrej, adja ide a faszát. Kiverte nekem, de nem engedte, hogy akár a kisujját is megérintsem. Aztán behívta a kutyáját, egy szép nagy dán dogot, és megcsiklandozta a tökét. Mikor felállt a hegyes kis fasza, magára húzta a kutyát, és rám paran- csolt, hogy segítsek a kilógó nyelvvel ziháló állatnak. Akkorát szenvedtem, hogy elájultam az ejakulációtól. Mikor magamhoz tértem, Florence szólongatott fenn- hangon. A kutya fasza beszorult, és nem akart kijönni. Mindketten, az asszony és az állat, már egy fél órája hasz- talanul erőlködtek, nem bírtak szétválni. A dán dog fa- szán volt egy bütyök, az akadt bele a feleségem görcsbe rándult hüvelyébe. Egy kis hideg víz segítségével hama- rosan kiszabadítottam őket. A feleségemnek azóta nincs kedve kutyákkal üzekedni. Jutalmul kiverte a faszomat, majd elküldött aludni a szobámba. Másnap este könyörögtem a feleségemnek, hadd ér- vényesítsem házastársi jogaimat. - Imádlak - mondtam -, senki sem szeret úgy, ahogy én, a rabszolgád vagyok. Tégy velem, amit csak akarsz. Meztelen volt és csodaszép. A haja szétterült az ágyon, a csecsbimbói hívogatóan piroslottak, és én sír- tam. Elővette a farkamat és szép lassan, apró húzások- kal kiverte. Aztán csöngetett, és bejött az a fiatal szoba- lány, akit Nizzában fogadott fel; hálóingben volt, az ágyából ugrasztották ki. A feleségem ismét leültetett a fotelba, s végig kellett néznem, hogyan játszadozik 115 egymással a két tribád, hogyan kéjelegnek lázasan szi- szegve, nyálukat csorgatva. Benyaltak egymásnak, egymás combjához dörgölték a pinájukat, s láttam, amint az ifjú Ninette húsos, tömött feneke a feleségem fölé ma- gasodik, ő pedig a mámortól fátyolos szemmel élvezi. Oda akartam menni hozzájuk, de Forence és Ninet- te gúnyt űztek belőlem, meghuzigálták a farkamat, az- tán újrakezdték természetellenes kéjelgésüket. Másnap a nejem nem Ninette-et, hanem egy alpe- sivadász tisztet hívott a célból, hogy engem gyötörjön. Irdatlan nagy volt a lőcse, és fekete. Káromkodott, mint egy kocsis, sértegetett és vert engem. Miután megbaszta a feleségemet, rám parancsolt, hogy menjek oda az ágyhoz, azzal felkapott egy kutyakor- bácsot és arcul csapott vele. Felüvöltöttem fájdalmamban. De jaj! a feleségem kacagása ismét meghozta azt a fanyar kéjt, melyet már annyiszor éreztem. Hagytam, hogy levetkőztessen a kegyetlen katona, aki csak korbáccsal tudta felhergelni magát. Ott álltam pőrén, s a hegyivadász elmondott min- dennek: agancsos állatnak, szarvasmarhának, vadtu- loknak, majd felkapta az ostort és rávágott az ülepem- re; az első ütések kegyetlenül fájtak. De láttam, hogy a feleségem kedvét leli a szenvedésemben, s az ő kedve az én kedvem. Most már én is kedvemet leltem a szen- vedésben. Minden egyes ütésre heves kéjt éreztem a hátsó fer- tályomon. Az első csípés hamarosan felséges bizsergéssé 116 alakult; felállt a farkam. A korbácsolástól hamarosan felhasadt a bőröm, és a fenekemből kiserkenő vér vala- hogy még jobban feltüzelt. Még inkább növelte az élvezetet. A feleségem az édes kis punciját borító mohaágyban kaparászott. A másik kezével a hóhéromat tüzelte. Egy- szer csak erősebben kezdtek záporozni rám az ütések, s éreztem, hogy közeledik a görcs pillanata. Révületbe es- tem; az egyház legnagyobb mártírjai érezhették effélét. Felugrottam, s véresen, álló fasszal rávetettem ma- gam a feleségemre. Se ő, se a szeretője nem tudott feltartóztatni. Hit- vesem karjaiba zuhantam, s mihelyt elértem farkammal az imádott punciszőreit, borzalmas bömböléssel el is él- veztem. De a hegyivadász azon nyomban arrébb lódított, a feleségem pedig dühtől vörösen kijelentette, hogy meg kell büntetni. Gombostűket szedett elő, s egyesével, kéjesen belém nyomkodta őket. Irtóztatóan vonyítottam fájdalmamban. Bárki megsajnált volna. Ám az én alávaló hitvesem felfeküdt a vörös ágyra, széttárta a lábát, aztán magára húzta a szeretőjét az irdatlan nagy szamárfaszánál fogva, majd szétsimogatván a pinaszőrzetét és széthúzván a két ajkat, tövig benyomta magának a szerszámot; a szeretője közben a mellét harapdálta, én meg eszeveszetten a föl- dön hemperegtem, mind mélyebbre nyomva magamban a fájdalmas gombostűket. 117 A szép Ninette karjaiban ébredtem; ott guggolt fö- löttem és húzgálta kifelé a gombostűket. Hallottam, hogy a feleségem a szomszéd szobában a hegyivadász karjaiban élvez, káromkodva, visítva. A fájdalomtól, melyet a sok gombostű, illetve a feleségem kéjelgése okozott, kegyetlen erekcióm támadt. Ninette, mint már mondtam, fölöttem guggolt, be- lemarkoltam a pinaszőrébe, s éreztem, hogy nedvedzik a hasítéka. De jaj! ekkor nyílt az ajtó, és belépett egy szörnyű botcha, azaz piemonti kőművessegéd. Ninette szeretője. Borzasztó mérges lett. Fölhajtotta a lány szoknyáját és a szemem láttára fenekelni kezdte. Aztán leoldotta a bőrövét és azzal püfölte. Ninette jajgatott: - Nem feküdtem le az urasággal! - Naná hogy nem - ordította a kőműves -, azért markolássza a pinaszőrödet! Ninette hiába is védekezett, rángatózott a nagy seg- ge, ahogy lecsapott rá a kígyóként sziszegő, tekergőző bőrszíj. Hamarosan lángba borult az alfele. Úgy látszik, szerette, ha elagyabugyálják, mert hirtelen megfordult, magához rántotta a szeretőjét a sliccénél fogva, s kéje- sen előhalászta a pöcsét: szőröstül-golyóstul jó három és fél kiló lehetett. A vaddisznónak majd szétdurrant a töke. Rátehén- kedett Ninette-re, az meg a finom, izmos lábával átkul- csolta a hátát. Én csak néztem; az irgalmatlan husáng benyomult a szőrös picsába, az meg hol beszívta, hol 118 kihányta. Jó sok idő múlva élveztek el, kéjes hörgése- ikhez a feleségem visítozása adta a kíséretet. Mikor végeztek, a vörös hajú botcha észrevette, hogy verem a faszomat, szidalmazni kezdett, aztán megint felkapta az övét, és össze-vissza vert vele. Na- gyon fájt, mert már annyira legyöngültem, hogy nem éreztem kéjt. A csat kíméletlenül hasogatta a bőrömet. - Kegyelem! - üvöltöttem. Ekkor azonban bejött a feleségem a szeretőjével, s minthogy az ablakunk alatt egy kintornás éppen kerin- gőt játszott, a két pár fékeveszett táncba kezdett a tes- temen, széttaposták a tökömet, összerugdosták az orro- mat, minden porcikámat véresre tiporták. Ágynak estem. De édes elégtétel volt számomra, hogy a botcha leesett egy állványról és halálra zúzta magát, az alpesi vadász pedig összeszólalkozott egy cim- borájával és otthagyta a fogát a párbajban. Őfelsége rendelete a Távol-Keletre szólított, s én odahagytam feleségemet, aki továbbra is fűvel-fával csal engemet... Kása kapitány ekképp fejezte be történetét. Mony fel- izgult tőle, a lengyel ápolónő pedig, aki a történet vége felé érkezett, alig leplezett kéjes borzongással hallgatta. A herceg és az ápolónő rávetették magukat a szeren- csétlen sebesültre, lerántották róla a takarót, aztán föl- kaptak egy-egy rudat a legutóbbi ütközetben zsákmányolt, szanaszét heverő orosz zászlók közül, s csépelni kezdték vele a szerencsétlent. Minden ütésre felugrott a segge. 119 - Ó, drága Florence-em - hebegte önkívületben -, megint a te isteni kezed csapkodja testemet? Már áll is a faszom .. Minden ütést élvezek. Ne felejtsd el ki- verni a faszomat... jaj! ez jó volt. Nagyon erősen utód a vállamat... Ó, ettől az ütéstől kibuggyant a vér .. Ér- ted folyik... hitvesem... drága kis bogárkám .. galambocskám... A kurva ápolónő úgy ütött, ahogy ember még nem ütött soha. A szerencsétlen sebesült feltartott segge ha- muszürke lett, helyenként fakó vér borította. Monynak elszorult a szíve, rádöbbent kegyetlenségére, s hirtelen meggyűlölte az aljas ápolónőt. Fölemelte a köpenyét és csépelni kezdte. A nő a földre zuhant, dobálta bitang valagát, melyet szépségpötty tett izgatóbbá. Mony ütötte, ahogy bírta, a bársonyos bőrből ki- buggyant a vér. A nő hanyatt fordult, eszeveszetten rikácsolt. A zászlórúd most a hasát püfölte, tompa csattogással. Monyt ekkor elfogta az ihlet, felkapta a másik rudat is, s dobolni kezdett a lengyel nő csupasz hasán. Szédí- tő gyorsasággal pergett a rra-ta-ta-ta-ta, még a dicső emlékezetű kis Bara sem verte jobban a dobot az arcole-i híd rohamánál A has végül beszakadt, Mony rendületlenül dobolt tovább, odakinn pedig gyülekezni kezdtek a japán kato- nák, mert azt hitték, hogy fegyverbe szólítják őket. Az egész táborban riadót fújtak a kiirtok. Egymás után so- rakoztak fel az ezredek, s bizony jól tették, mert közben 120 az oroszok már megindították a támadást, s közeledtek a japán tábor felé. Ha Mony Bebascu herceg nem do- bol, be is veszik a tábort. Egyébként ez volt a japánok döntő győzelme. Egy román szadistának köszönhették. Egyszer csak néhány sebesültszállító katona lépett a barakkba. Meglátták a herceget, amint a lengyel nő tá- tongó hasát püfölte. S észrevették a csupaszra vetkőzte - tett, vérző sebesültet is. Rárohantak a hercegre, gúzsba kötözték és elvitték. A haditanács botozás általi halálra ítélte. A japán bí- rák hajthatatlanok voltak, a kegyelmi kérvényt a mikádó elutasította. Bebascu herceg férfiasan viselte sorsát, igazi román örökös hospodárhoz méltón készülődött a halálra. 121 KILENCEDIK FEJEZET Elérkezett a kivégzés napja. Bebascu herceg meggyónt, áldozott, végrendelkezett és írt a szüleinek. Aztán be- vezettek a cellába egy tizenkét éves kislányt Mony el- csodálkozott, de látván, hogy egyedül hagyják vele, el- kezdte tapogatni. A kislány aranyos volt, románul elmondta, hogy bu- karesti, a szülei markotányosként szolgáltak az orosz se- reg hátsó részében, s ott fogták el őt a japánok. Megkérdezték tőle, akarja-e, hogy egy román halál- raítélt elvegye a szüzességét, ó pedig beleegyezett. Mony fölemelte a szoknyáját, megszopogatta pici, domború, még szőrtelen punciját, majd finoman pas- kolni kezdte a fenekét, a lányka meg verte a faszát. Az- tán odatette a bunkóját a román lányka vékonyka lába közé, de nem bírta benyomni. A kislány segített neki, teljes erejéből löködött, s csókra kínálta a hercegnek apró, kerek, mandarin melleit. Mony borzasztóan be- gerjedt, a fasza végre behatolt a kislányba, s ártatlan vért ontva végre elvette a szüzességét Akkor felállt, s minthogy a földi igazságszolgáltatás- tól már semmit sem remélhetett, kiszúrta a szörnyűsé- gesen sikoltozó kislány szemét, majd megfojtotta. Bejöttek a japán katonák és kivezették. A börtön- udvaron, egy csodálatos architektúrájú, régi kínai pa- goda falai közt kikiáltó olvasta fel az ítéletet. 122 Az ítélet rövid volt. a városban állomásozó japán se- reg valamennyi tagja egy-egy vesszőcsapást mérjen az elítéltre. A hadsereg tizenegyezer főből állt. Míg a kikiáltó olvasott, a herceg visszaemlékezett mozgalmas életére. A bukaresti nők, a szerb alkonzul, Párizs, a hálókocsibeli gyilkosság, a port-arthuri kis ja- pán lány mind ott táncolt az emlékezetében. Egyvalami világos lett. Eszébe jutott a Malesherbes út, Puncilina tavaszi ruhában a Madeleine felé libegett, s ő, Mony, azt mondta neki: - Ha nem toszlak meg hússzor egymás után, sújtson le rám a tizenegyezer szűz haragja, vagy testem tizen- egyezer vessző harapja. Nem toszta meg hússzor egymás után, s most eljött a nap, mikor lesújt rá a tizenegyezer vessző haragja. Itt tartott gondolatban, mikor a katonák felrázták és a hóhérai elé vezették. Két sorban, egymással szemben sorakozott fel a ti- zenegyezer katona Mindegyik egy hajlékony pálcát tar- tott a kezében. Monvt levetkőztették, s végig kellett mennie a hóhérok szegélyezte, kegyetlen úton Az első ütésektől még csak reszketett. Bársonyos bőrén sötét- vörös csíkokat hagytak a vesszők. Hősiesen tűrte az el- ső ezer ütést, aztán álló fasszal elnyúlt önnön vérében. Akkor hordágyra tették, s úgy folytatódott a felda- gadt, vérző húson tompán csattogó botok ritmusára a halálos séta. A fasza hamarosan nem tudta visszatarta- ni a feltörő spermaáradatot, nagyokat rángva a kato- nák arcába köpte a fehéres folyadékot, azok meg egyre szilajabbul csépelték az emberi rongycsomót. 123 A kétezredik ütésnél Mony kilehelte a lelkét. Ra- gyogott a nap. Mandzsu madarak éneke tette még vi- dámabbá a szikrázó reggelt. Az ítélet végrehajtatott, az utolsó katonák is lesújtottak a felismerhetetlenné vált, alaktalan, hurkatöltelékhez hasonló húscsomóra, mely- ből csak az arc maradt épségben, s rajta a tágra nyílt, üveges szemek, melyek mintha a túlvilágra bámultak volna, az isteni fenségre. Ekkor egy orosz fogolyszállítmány haladt el a kivég- zőhely előtt. Megállították az oszlopot, hadd bámulja- nak a moszkvaiak. Ám kiáltás harsant, s rögtön utána még kettő. Há- rom fogoly ugrott ki a sorból, s mivel nem voltak egymáshoz kötözve, odaszaladtak a halálra kínzott test- hez, melyre éppen akkor sújtott le a tizenegyezredik vessző. Térdre vetették magukat, s áhítattal, könnyezve csókolgatták Mony vérző fejét. A japánok, felocsúdva meglepetésükből, hamarosan rájöttek, hogy bár az egyik fogoly férfi, méghozzá óriás, a másik kettő katonaruhába bújtatott nő. S valóban, l'Obasso volt az, valamint Puncilina és Alexine, akik szintén foglyul estek az orosz sereg szétverése után. A japánok egy ideig tekintettel voltak fájdalmukra, de a két nő felajzotta őket, s incselkedni kezdtek velük l'Obassót ott hagyták térden állva az ura holtteste mel- lett, Puncilinának és Alexine-nek azonban lehúzták a ga- tyáját, hiába kapálóztak. 124 A katonák bámuló szeme előtt hamarosan megje- lent a két szép fürge párizsi segg. Finoman, harag nél- kül vesszőzni kezdték a részeg hold módjára imbolygó bájos ülepeket, s mikor a szép lányok megpróbáltak fel- kelni, meglátták szoros, tátogó picsájukat. Suhogtak a pálcák, lapjukkal csapódtak le, de nem túl erősen, egy pillanatig még látszott a nyomuk a hú- sos, tömör párizsi seggeken, aztán eltűnt, s megint egy másik helyen jelent meg, ahova éppen lecsapott a vessző. Mikor a lányok már kellőképpen begerjedtek, két japán tiszt bevitte őket egy sátorba, s minthogy a hosszú önmegtartóztatástól ki voltak éhezve, vagy tíz- szer megbaszták őket. A két japán tiszt főúri családból származott, ismer- ték Párizst. Puncilina és Alexine könnyűszerrel meg- ígértette velük, hogy kiszolgáltatják nekik Bebascu her- ceg holttestét, azt mondták, hogy Mony az unokatest- vérük, magukat pedig testvéreknek adták ki Volt a foglyok közt egy francia újságíró, egy vidéki lap tudósítója. A háború előtt szobrász volt, nem is te- hetségtelen. Puncilina felkereste és megkérte, hogy fa- ragjon méltó síremléket Bebascu herceg számára. Genmolay-nek egyetlen szenvedélye volt, a vessző- zés. Puncihnától is csak azt annyit kért, hogy meg- vesszőzhesse. Puncilina beleegyezett, s a megbeszélt időpontban Alexine-nel és l'Obassóval együtt jelent 125 meg. A két nő és a két férfi meztelenre vetkőzött. Alexine és Puncilina feltérdelt egy ágyra, fejjel lefelé és seggel fölfelé, a két izmos francia pedig vesszőt ragadott és üt- ni kezdte őket, leginkább a seggük hasítékát meg a pi- csájukat, melyek csodálatosan érvényesültek ebben a testhelyzetben. A vesszőzés közben kölcsönösen izgat- ták egymást. A két nő ezer kínt állt ki, de éltette őket a tudat, hogy szenvedéseik árán méltó síremlékhez jut- tatják a herceget, s kiállták a különös megpróbáltatást. Aztán Genmolay és l'Obasso leült, leszopatták nagy, nedvdús faszukat, s közben tovább vesszőzték a két szép lány reszkető valagát. Másnap Genmolay munkához látott. Hamarosan el- készült a meghökkentő síremlék. Mony herceg lovas szobra magasodott rajta. A talapzaton féldomborművek ábrázolták a herceg dicső tetteit. Az egyik oldalon léggömbön szállt fölt az ostromlott Port-Arthur városából, a másikon mint a művészetek nagy pártfogója, Párizsba érkezett tanul- mányútra. Ha a vándor a Mukden és Dalny közötti tájon kóbo- rol, a még csontoktól hemzsegő harcmezőtől nem messze egyszer csak egy fehér márványból készült síremléket pil- lant meg. A környéken szántogató parasztok között nagy tiszteletben áll a szobor, s a mandzsu anya ekképp vála- szol kérdő kisfiának: Ez egy óriás lovag, ő védte meg Mandzsúriát a nyugati ördögöktől meg a keleti ördögöktől. 126 De az utazó általában inkább a transzmandzsúriai vasútvonal sorompóőrénél érdeklődik. Az őr japán, a szeme ráncos, a ruhája pedig olyan, mint a francia va- sutasoké. Szerényen válaszol: Ez egy dobos, neki köszönhető a mukdeni győzelem. Ám ha a kíváncsi utazó, pontosabb tájékoztatásra vágyván, odamegy a szoborhoz, hosszasan elgondolko- dik, ha elolvassa a talapzatra vésett sorokat: Ki itt nyugszik, Bebascu herceg Kigyúlt a tizenegyezer vessző tüzétől Vándor! valld be, nem volna jobb a kedved Tizenegyezer szűztelenített szűzétől. 127