Körmendy: Három nővér

(Fütyül a szamovár)
Mása, ne fütyülj!
Kibírhatatlan ez az
örökös fütyülésed.
(a közönség vastapsol)
Nõvérkéim, a szamovár fütyül.
Hagyd rá, Irinka!
Tengerparton álla tölgyfa,
arany lánc csüng az ágain.
Én nem tudom, hogy miért
ragyog már reggel óta annyi
fényesség a szívemben.
Aztán eszembe jutott:
hiszen máma van a névnapom!
Ma valósággal sugárzol.
Gyönyörû vagy!
Mása is gyönyörû, és
én sem nézek ki rosszul.
A fejem se fáj ma, csodálatos!
Sokkal fiatalabb
vagyok ma, mint tegnap.
A tengerparton áll a tölgyfa,
aranylánc csüng az ágain.
Én, ha férjhez mennék,
mindig szeretném az uramat.
Amikor máma reggel felébredtem,
fölkeltem,
és megmosakodtam.
És egyszerre minden olyan
tiszta lett és világos.
Én tudom, hogyan kell élni.
Az embernek dolgoznia kell,
fáradnia, arca verejtékével.
És csak ebben van az élet értelme.
Ó, milyen szép az élet a munkásnak.
Ki virradatkor ébred,
az utcán követ tör.
Vagy a pásztornak, vagy a... na!
(fütyül egyet) ...a mozdonyvezetõnek!
Istenem, mennyivel
külömb az, aki dolgozik.
Mint aki délben ébred, az
ágyban kávézik, és hogy
két óra hosszat öltözködik.
Juj, de borzasztó!
A tengerparton áll a
tölgyfa, aranylánc csüng a...
miért mondogatom ezt folyton?
Mennyire megértem, hogy az
emberek dolgozni vágynak.
Én egész életemben egyetlen
egyszer sem dolgoztam.
De állítólag hatalmas förgeteg támad,
már úton van, nemsokára ideér,
és lesöpri társadalmunkról
a henyeséget, tunyaságot,
a munka iránti elõítéletet.
Igen. 25-30 év múlva
mindenki dolgozni fog.
Én is.
Hol lesz már maga 25 év múlva?
Aber, Irinka, ilyet
nem szabad mondani!
(zongora hangja)
Andrej hegedül.
Hegedû? De hisz ez zongora!
Ezt nem értem, hiszen
hegedülni ment ki.
- Na mindegy, én megyek.
- Hová, hová?
- Haza. haza.
- Hát nem marad itt a névnapi ebédre?
Neeem! Irinka, drágám, légy
egészséges, légy boldog!
Ó, istenem, mikor apa élt...
Minden névnapon 30-40
katonatiszt volt nálunk.
(visít egyet) Ah!
Zajongtak, zsibongtak...
Ma csend van, mint a sivatagban.
Ah, olyan mélabús vagyok!
Drágám, fogadd el tõlem
ezt a csekélységet!
- Kis névnapi ajándék.
- Ó, drágám, köszönöm szépen!
Ó, de gyönyörû!
Hölgyeim, engedjék meg, hogy én
is csatlakozzam az ünneplõkhöz!
És kérem, fogadja el
tõlem ezt a csekélységet!
Ó, igazán nem kellett volna,
köszönöm, ó be gyönyörû!
Most már igazán megyek.
- Ó, Versinyin ezredes érkezett!
- Ezredes? Maradok!
Örülök, hogy ismét láthatom önöket!
Híj, de megnõttek!
Az ezredes úr moszkvai.
- Moszkvai? Õrület! Rámegyek!
- Elalélok! Repülõsót!
Moszkvai. Amikor a kedves
édesatyjuk üteget kapott,
én még ifjú tiszt voltam.
Most én kaptam üteget.
Ó, üteget?
És milyen szépen kiheverte!
Csacsikám, összetéveszted
az üteget a gutával.
Ma van a névnapom, tudja?
Ó, igazán gratulálok, hát
engedje meg, hogy átnyújthassam
szerény ajándékomat!
Ó, igazán nem kellett volna! Juj!
Jaj, hogy jutott eszébe?
Köszönöm, ó be gyönyörû!
Ön moszkvai?
Mi is odaköltözünk.
Mi ott születtünk.
A régi Baszmannaja utcában.
A régi Baszmannaja utcában...
Maga melyik utcában lakott?
A régi Baszmannaja utcában.
Nem igaz, lányok, halljátok? Õ
is a Baszmannaja utcában lakott.
Hölgyeim, én nem akarok dicsekedni,de
én is jártam a Baszmannaja utcában.
- Oda udvaroltam.
- Mindenki járt a Baszmannaja
utcában, jaj de jó!
(hegedû hangja) Andrej hegedül.
Tudós lesz, de most éppen hegedül.
Vagy lombfûrészel?
Nem, ez hegedû.
Andrjósa! Gyere ki, vendégünk van!
- A bátyánk, Andrej Szergejics.
- Jó estét!
Ma van a névnapom!
Irinka, drágám, fogadd szeretettel!
Ugyan már, minek, bolond!
Ez hogy jutott eszedbe?
Ó, be gyönyörû, kösz!
De szép az élet!
Ez semmi ahhoz képest, ami
majd 2-300 év múlva lesz.
De már most készülnünk kell rá.
Dolgoznunk kell,nem csak álmodoznunk.
Én például nyugdíjba megyek.
Utálom a civileket.
Ha életünket újrakezdhetnénk,
én például sose nõsülnék meg.
Na, ezt azért nem mondanám!
Ugye, itt marad ebédre?
- Maradjon, maradjon, ó maradjon!
- Ugye, marad?
- Maradok.
- Óh! Tengerparton áll a tölgyfa,
aranylánc csüng az ágain!
Hogy ezt miért mondogatom ma folyton?
Irina!
Maga olyan szép!
Mire gondol?
Arra, hogy dolgozni
kell, dolgozni, dolgozni!
Hû, de utálom a sürgönyhivatalt!
- Miért?
- Mert ott dolgozok, azért.
Irinka, kedves, lesoványodtál.
És megfiatalodtál.
És olyan... fiús vagy.
Hát, bizonyára a frizurám miatt.
Hij, de utálom a sürgönyöket!
Moszkvába vágyom!
Egy sürgöny. Magának.
Tyij, a kutyafáját, haza
kell mennem, bocsánatot kérek!
A feleségem megint megmérgezte magát.
Hát további jó szórakozást
kívánok mindenkinek!
Ne nõsülök meg soha többet!
- Hahahaha!
- Mi a baj, Mása?
Én nem tudom, ma egész nap
szavalok, meg kacarászom.
Szeretem Versinyin ezredest!
De hiszen nõs ember!
Talán már özvegy.
Szeretem, szeretem!
És az urad?
Úuutálom, úuutálom!
Egyedül maradtunk.
- Mi lesz velünk?
- Dolgozni fogunk. Dolgozni!
Én nyitok egy szamovárkereskedést.
Valamit csinálni kellene.
- Neked könnyû, neked ott az
iskola, képesített tanárnõ vagy.
- Utálom, utálom, fáj tõle a fejem.
Miért van az, hogy az ember mindig
azt utálja,amit éppen csinál?
A tengerparton áll egy tölgyfa,
aranylánc csüng az ágain.
Legalább egyszer mondanád már tovább!
Nem tudom...
Új élet fog sarjadni a földön.
Ó, mi már nem fogunk
benne részt venni.
De dolgozni fogunk érte, a jövõért.
Igen, dolgozni fogunk,
folyton folyvást.
Milyen kár, hogy a boldogság
már csak az utódainké lesz.
De jó lesz akkor élni.
Ó, én már elõre irigylem õket.
(énekelni kezdenek)

Eljött már az óra,
egy kis jó melóra,
Rajtaa, még ma tettre fel!
Miért vársz egymagadban?
Miért vársz sült galambra?
Nem csak álmodozni kell.
Úgy jár a szád, csacsogsz nekem.
Akár a híres kacsacsõr!
Szép lesz majd a holnap,
fõ, hogy az alsódat
Gyorsan kösd te a fel!