| Orsós Zsófia tízéves, negyedik osztályos hetvehelyi tanuló negyedik lett az országos német szépkiejtési versenyen, miután a megyein a második volt korosztályában – a rövid hír így hangzik. Ennél azonban többet is érdemes mesélni.
Előítéletek mindenkiben vannak, és sokszor el is hisszük, hogy ezek igazak. Aztán ha szerencsénk van, időről időre belefutunk olyan történetekbe, avagy igaz tündérmesékbe, amelyek miatt átértékelhetünk sok mindent.
A hetvehelyi Orsós család története nem tündérmese, egyetlen gyermekük, a tíz és fél éves Zsófié viszont még az is lehet, de odáig még hosszú és küzdelmes út vezet.
Az édesanya, a 33 éves Mária szociális gondozó és ápoló volt, ma közmunkaprogramban takarít, a 47 esztendős édesapa, Ferenc reggeltől estig dolgozik egy erdészeti vállalkozónak, hogy a család megéljen, s hogy Zsófinak mindene meglegyen, amit a két kezével megteremthet. A család felismerte, hogy az egyetlen, de legalábbis a legbiztosabb út a felemelkedéshez a tanulás, az édesanya napi és heti rendet is írt lánya számára, aki azt betartja, nemcsak kötelességből, de azért is, mert szeret tanulni.
Zsófiból árad a jóság s egy olyan természetes báj, amely bizonyosan hozzájárult ahhoz, hogy a németkiejtési versenyeken rendre a dobogó közelébe kerüljön a roma kislány. Klarinétozik is, abból is kitűnő, ahogy minden más tantárgyból, s más versenyeken is sikert sikerre halmoz. Gyermekpszichológus szeretne lenni, gyerekekkel akar foglalkozni és segíteni.
Freiné Hergenrőder Mária, Zsófi korábbi némettanára készítette fel a kislányt a megyei és az országos versenyre, s az elmúlt évek németversenyeire is ő nevezte. Azt mondja, habár kicsiny az iskolájuk, számos tehetségük van. Ami azonban Zsófit megkülönbözteti a legtöbbektől, az a szorgalma, amelyben nyilván nagy szerepe van annak, hogy a család a tudást, a tanulást értéknek tekinti.
S hogy mi a kis falusi iskola sikereinek titka? Pásztory Csongor igazgató és Mária néni is azt mondja, csak teszik a dolgukat, s szeretnek tanítani mindannyian. Épp ezért nemcsak a gyerekeket, a szülőket is ismerik, és a kicsengetéssel nem jár le a munkaidejük.
Az egyik legfontosabb kérdéssé vált mára a megmaradás Hetvehelyen
Pécstől 25 kilométerre, a Mecsek ölelésében, az egykori uránbányák közelében fekvő település kacskaringós, szép, de csipkézett erdei úton keresztül érhető el. A megérkezés pedig úgy hat, mintha a végállomás lenne, de gyönyörű természeti környezetet kapunk cserébe, a helyi intézmények és házak többsége pedig takaros.
Hetvehely a 18. század közepétől tisztán német falu volt, a háború utáni kitelepítésekig, manapság is élnek itt leszármazottak, ám a lakosság már vegyes.
Hetvehelyen – sok más baranyai faluhoz hasonlóan – az egyik legfontosabb kérdés ma a megmaradás, és az elvándorlás megakadályozása. Öregszik a falu, a folyamatot a beköltözők enyhítik, de az egykori nagy baranyai építővállalat, majd a bánya bezárása sokak kenyerét vette el, s immár az erdészet sem ad munkát, egyetlen esélyük az iskolájuk, s ha bizonyítják, érdemes hozzájuk íratni a gyerekeket helyből és a környékből. Ezt a polgármester, Wágner Antal és az iskola igazgatója, Pásztory Csongor is tudja, ezért is dolgoznak rengeteget azért, hogy az iskola megmaradhasson.
No comments:
Post a Comment