Új épületeket azonosítottak a Baranya megyei római erődnél

2015. november 19. 12:16 MTI

Légi fotózás után most először talajradarral is kutatták Iovia, a Tolna megyei Kapospula határában lévő, egykori római erőd föld alatti maradványait. A kétnapos kutatást a közelmúltban a Lipcsei Egyetem Kelet-Közép-Európai Intézetének pályázati programja keretében a német egyetem, a Pécsi Tudományegyetem és a Wosinsky Mór Megyei Múzeum régészei végezték - mondta Ódor János Gábor, a szekszárdi múzeum igazgatója.

legikep.hu (Aeroart)

Korábban

• Fejvesztve menekültek a karthágóiak elől a „görög Pompeji” lakói
• A maja átlagember jólétéről mesél az „Újvilág Pompejije”
• Egy iszonyú mészárlás miatt néptelenedett el az ősi elamita város

Hasonló kutatás zajlott a Keszthely melletti, fenékpusztai római erőd területén is. A Tolna megyei erőd 21 hektáros területén a terepbejárás mellett mintegy tízhektárnyi részen folytattak vizsgálatokat oktokopterrel és talajradarral. A radar segítségével több új épületet sikerült azonosítani az erődön belül - tette hozzá. A késő római erődtípus - másképpen belső pannóniai erőd - legtöbbet kutatott hazai példája a fenékpusztai, de az egykori Valeria provincia nyugati határvonalánál három további erődítmény ismert: a ságvári, a környei és az Iovia, amely a Kapospulához tartozó Alsóhetény közelében feküdt.

Iovia eredetileg a Szakcs és Dalmand határában állt városról kapta a nevét, amely a 4. században pusztulhatott el. Az ezután felépült erőd a fenékpusztaihoz hasonló méretű, körülbelül 460-szor 470 méter kiterjedésű volt, és sok korabeli épülettípus - parancsnoki palota, magtár, gazdasági épületek, fürdő - állt a falai között. Az erőd területén 1980 és 1994 között Tóth Endre, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze folytatott ásatásokat, aki többek között felszínre hozta a korábbi városból származó, az erőd alapjába beépített kőfaragványokat.

A múzeum igazgatója elmondta: a szakember tizenegy épületet azonosított, de lehetett sejteni, hogy ennél több - az azóta készült légi fotók alapján legalább húsz építmény - állt az erődben, ami elsősorban raktárbázis lehetett. A radarfelvételek kiértékelése még nem fejeződött be, annyit azonban lehet tudni, hogy újabb épületek nyomait találták meg; az értékelést Lipcsében végzik el - tette hozzá. Ódor János Gábor azt is elmondta: a vizsgálat után elképzelhető, hogy újabb ásatásokat végeznek majd, amelyek során egy-egy érdekesnek tűnő alaprajzot vizsgálnak és az épületek funkcióit is azonosíthatják.

Így lett a leszbikus francia sportolónőből a „Gestapo hiénája”

2015. november 19. 17:18

Violette Morris az 1920-as évek egyik legkedveltebb sportolója volt Franciaországban, a francia atlétikai szövetség egy 1928-as döntése azonban megváltoztatta az életét. A nagyvilági életet élő, nyíltan homoszexuális sportolónőt sérelmei végül a nácik karjaiba vezették.

Korábban

• XII. Piusz pápa is félre akarta állítani Hitlert
• Háborús bűnösök menedéke lett a Juan Perón vezette Argentína
• Imádta a világ, amíg Hitler el nem lopta: a szvasztika

Violette Morris sportolóként igazi bajnok volt. Az 1921-es női világjátékokon súlylökésben és diszkoszvetésben is aranyérmet szerzett, emellett két női focicsapatban is játszott, a súlyemelést is kipróbálta, és kötöttfogású birkózóként is ismertté vált. De bokszolóként sem vallott szégyent, olyannyira, hogy gyakran férfiak ellen is kiállt, és előfordult, hogy le is győzte őket. Életét a következő szlogen szerint élte: „Bármire, amire egy férfi képes, Violette is meg tudja csinálni”.

Annak ellenére, hogy ennyi sportágban kipróbálta magát, a kedvenc elfoglaltsága az autóversenyzés volt, abban a korban, amikor a francia nők túlnyomó többsége még vezetni sem tudott. Violette az első világháború alatt – miközben nővérként szolgált – tanult meg vezetni. A különösen véres verduni csata alatt egy mentőautót vezetett, és innentől kezdve a sebesség és a vezetés megszállottja lett. 1927-ben részt vett a Bol D’Or néven ismert 24 órás autóversenyen, amelyet meg is nyert. Annyira beleszeretett az autóversenyzésbe, hogy dupla masztektómiát végeztetett magán, hogy ily módon kényelmesebben tudja vezetni a kisebb és gyorsabb autókat.

A nyíltan leszbikus Violette-et a párizsi elit tagjaként mindennapi életben pedig nem igazán érdekelték a társadalmi szabályok és kötöttségek. Férfiruhákban járt, rövid hajat vágatott magának, nem fogta magát vissza, hogyha káromkodásról volt szó, és erős dohányos volt. Gyakran látogatta az éjszakai bárokat, és fontos politikai és közéleti szereplőket is az ismerősei között tudhatott. Életének ez a szegmense azonban a náci vezetők érdeklődését is felkeltette.

1928-ban – nem sokkal azután, hogy a Bol D’Ort megnyerve francia „nemzeti kinccsé” vált – a francia női atlétikai szövetség eltiltotta az 1928-as amszterdami olimpián való részvételtől. Az indoklás szerint egy erkölcstelen, „biszexuális” életmódot folytató, férfiruhákban járó nő nem képviselheti a francia színeket az ötkarikás játékokon. Bár Violette bíróságra vitte az ügyet, kérelmét elutasították. Violette összeomlott – tudta, atlétakarrierje ezzel véget ért. Nem sokkal ezután nyitott egy autóalkatrészboltot Párizsban, és versenyautókat kezdett gyártani. Emellett, hogy fenntartsa magá autóvezetés- és teniszkleckéket is adott.

Az atlétikai szövetség döntése valahogyan Adolf Hitler fülébe is eljutott, és meglátta a lehetőséget a megszégyenített sportolóban. 1935-ben egykori riválisa, a náci ügynök Gertrude Hannecker megkörnyékezte Morrist, és finoman afelől érdeklődött, hogy hajlandó lenne-e az SS-hez csatlakozni, és honfitársairól a Führernek kémkedni. A bosszúvágytól égő Violette nem utasította vissza a felkérést. Néhány hónappal később már VIP-meghívása volt a berlini olimpiára.

Morris első megbízása német ügynökként az volt, hogy francia katonai tervekről szerezzen információkat. Később a brit hadsereg különleges műveleti hírszerző hivatalával, a többek között a francia ellenállásnak is segédkező Special Operations Executive-ról kellett adatokat szereznie. A Violette által szerzett információk hozzájárultak ahhoz, hogy a németek 1940-ben gyakorlatilag zökkenőmentesen foglalták el Franciaországot. A sikeres megszállás után Morrist tikos ügynökből Gestapo-ügynökké léptették elő. Új feladata a francia ellenállók letartóztatása, és a bebörtönzöttek kihallgatása lett. A már ötvenes éveiben járó, de még mindig remek fizikai állapotban lévő Violette-et brutális vallatási módszerei miatt csak a „Gestapo hiénájaként” emlegették. Morris a francia nép ellensége lett, és várható volt, hogy gyilkos tevékenységét nem folytathatja sokáig. 1944-ben az ellenállás tagjai a kocsijában gyilkolták meg.    

Music-versary: Nirvana Unplugged in New York was recorded November 18, 1993

SiriusXM Editors

November 18, 2015

Credits: Nirvana (Kurt Cobain: guitar, vocals; Dave Grohl: drums; Krist Novoselic: accordion, bass; Pat Smear: guitar, ); Lori Goldston, cello; Cris and Curt Kurkwood, of the Meat Puppets. 

Background: Kurt Cobain was never comfortable with fame. His fear of the spotlight would eventually drive him to kill himself with a shotgun in April 1994, ending his life before the public was able to absorb everything he had to offer. But fewer than five months before his death, Cobain gave one of his most honest, tense, and beautiful performances with his band—and luckily for his fans, all of it, from his self-deprecating jokes to his awkward smiles, were recorded live for posterity.

Cobain and his band, at first, didn’t want to participate in the cable channel’s live music series. Legends like Eric Clapton and Paul McCartney had performed, but the band didn’t like the artists’ usual approach, with Dave Grohl comparing previous performances to sets from “Madison Square Garden, except with acoustic guitars.” Instead, they used fellow Sub-Pop artist Mark Lanegan’s 1990 acoustic work The Winding Sheet (an album that both Cobain and Krist Novoselic had appeared on) as their inspiration, letting the audience in on the most intimate acoustic performance of their career. Instead of breaking out their biggest hits—“You want me to play ‘In Bloom’acoustically?!” Cobain responded to one audience member’s shouted request—they decided on lesser-known tracks from early releases and a slew of covers from everyone from the Vaselines to David Bowie and Lead Belly. The result was harrowing, made even more poignant by the frontman’s tragic death just a few months later.

Side Meat: Phoenix punk outfit the Meat Puppets had been around since the 1980s, but were finally gaining traction in 1993 when they were chosen as the opening band for Nirvana’s In Utero tour. Founding members Cris and Curt Kurkwood appeared on stage with them for the final set of songs—including three of the opening band’s own. “Our appearance on the Unplugged was such a gas,” Cris later said. “What a cool use of your new-found popularity: take the fucking Meat Puppets on TV and shove them down everybody’s throats! My kind of art making.” 

Kurt’s Famous Locks: Part of the stripped down nature of the band’s MTV set was their stripped down look, eternally defined by the singer’s dirty off-white tshirt and fuzzy green cardigan—which was sold just this month at auction. Also supposed to be on the block? A lock of Cobain’s hair, leftover from the hair doll Courtney Love had made for their daughter Frances, starting at $4,000. Though the sweater went for $137,500, over twice the expected price, the hair was luckily taken off sale before the auction began.

An Exclusive Interview with Lee Salem

Lee Salem, former Universal Uclick president and editor, was instrumental in the discovery and development of Calvin and Hobbes, one of the most remarkable comic strips of all time. As this legendary comic celebrates its 30th anniversary, Lee shares his reflections regarding his professional and personal relationship with cartoonist Bill Watterson, and the legacy of Calvin and Hobbes.

1. Calvin and Hobbes grew to become an incredible phenomenon. What was it about Bill Watterson’s work that initially caught your attention?

I remember first looking at Bill’s submission for Calvin and Hobbes. It was so breathtakingly simple, fresh and professional that I had to set it aside with the thought, “This can’t be as good as I think it is.” On a second look, and subsequent looks, it was. It still is, to my mind. Bill had taken a near-universal situation – a child with an imaginary friend – and turned it into something archetypal. When I circulated the samples, the response was positive, though there was some concern about readers “getting” whether the tiger was real or imaginary. I think every strip in that initial submission made it into the starting set of six weeks.

2. How has editing Calvin and Hobbes changed the way you view comics?

Editing Calvin did not change the way I viewed comics as much as dealing with Bill changed the way I viewed the syndicate/creator relationship. For a few years, the relationship between us and Bill was very testy. We wanted calendars, products, licensing, and he wanted none of that. It became so acrimonious that Bill went public in a speech at Ohio State, calling us “money-grubbing bloodsuckers.” That speech was picked up by the AP and I still wince when I think about it. Each side had its points, but eventually we were able to get past all that. The fact that Bill agreed to “The Complete Calvin and Hobbes” showed how far we had come.

3. You worked closely with Watterson for more than 10 years, remaining a friend after 30 years. Please share a few of your favorite memories of working with him.

From an editorial perspective, Bill was a dream to work with. If we didn’t think something worked, he’d generally accept it. He was terrific on deadlines (though to this day he still thinks he ran late. I never let him think otherwise). In the early days of syndication of a strip, we’d review mailed-in roughs, then call the cartoonist. The goal was to reach a common understanding of what the characters were about and where the strip might be going. It didn’t take long – less than two years, if my recollection is correct – to get to the point where all the roughs were fine, so Bill could just send in finished art. For Mike Cavna’s Washington Post blog, Comic Riffs, Bill recalled watching me read a set of his roughs: “He could have been reading obituaries for all the delight he radiated.” But I was trained by Jim Andrews, the co-founder and first editor of Universal, who one time chastised me for laughing at a cartoonist’s roughs. “Don’t ever laugh at a cartoonist’s work in front of him. It’s a sign of weakness.”

4. Calvin and Hobbes fans were heartbroken when the comic strip ended on Dec. 31, 1995. Can you share what you felt and thought when he told you he wanted to end the strip? What were some of the factors that influenced his decision to retire the strip?

We had known for a while that Bill would retire, but coming one year after the end of The Far Side was tough to take, as a fan of the work of those two amazing cartoonists and as someone employed by the company that lost those two.
Bill thought he had said all he could say about Calvin and about Hobbes. Tom Thornton, then the publisher of Andrews McMeel Publishing, and I visited Bill to try to convince him otherwise. Clearly we failed. I think an additional factor was that Bill carried some wounds from the earlier period when our relationship had soured and the wounds continued to affect him. But the relatively short lifespan is part of the great allure and mythos of the strip. We or Bill’s legions of fans might have wanted him to continue, but only he could make that decision. And he walked away at the top of his game. 

5. You served as the liaison between Watterson and his fans. What was the most memorable piece of fan mail you ever received?

When the strip was in its heyday, the amount of mail was impressive and voluminous. This was before email had really caught on and it took effort for the many fans – both children and adults – to actually write and send a letter. Most of it was genuine fan mail and we generally handled it from the office. Bill decided early on that he could either do the strip or answer the mail. I felt particularly bad for the youngsters who had class assignments to write to “somebody famous” and anticipate a reply. I hope our form responses qualified! One of my favorites was from a young boy who complained that sometimes Calvin used “big words” and couldn’t Bill just use words kids could understand.

6. Can you share a few of your favorite Calvin and Hobbes comic strips with us? Why do these particular comics stand out to you?

There’s the one about … And the one with … Oh, and don’t forget the Sunday in which … I won’t take that route. But one that still cracks me up was an early daily that showed Calvin at home, thermometer in his mouth, blanket drawn to his chin, watching TV. From the TV comes dialog from a very adult-sounding soap opera. In the last panel, Calvin turns to the reader and says, with a knowing smile on his face, “Sometimes I think I learn more when I stay home from school.” Some readers actually claimed that strip encouraged kids to stay home and objected to their newspapers and to us.
And just one more. The last strip, the “Let’s go exploring!” Sunday. Bill freed his characters and himself with that strip — and, I think, encouraged his readers to move on, too.

7. Watterson surprised and delighted fans worldwide when he collaborated with Pearls Before Swine creator Stephan Pastis on a series of comic strips in June 2014. Do you think we might see any new work from Watterson in the future?

Bill also publicly embraced the work of Richard Thompson, whose Cul de Sac is akin in spirit, artistic quality and understanding of children to Calvin and Hobbes. In 2014, Bill and Richard shared an exhibit at the cartoon gallery at Ohio State University. That and Bill’s very funny collaboration with Stephan suggest a restlessness. So it may be that Bill returns to the drawing board with results the public can enjoy. But I believe that if that happens, it will not involve Calvin and Hobbes or regular deadlines. Those he has put aside.

8. Calvin and Hobbes was, and remains, amazingly popular, and has served as an inspiration for artists worldwide. Why do you believe it has such enduring appeal? How will it continue to influence the industry in years to come?

I know the fact of the strip’s enduring appeal from my personal experience. In 1985 I brought home the early samples for my family to read. My then 11-year-old son exclaimed, “This is theDoonesbury for kids!” I used that line (with attribution, of course) in my presentation to our sales team. Several years ago, I entered the room of my 7-year-old granddaughter and I saw her reading a volume of “The Complete Calvin and Hobbes”, which was opened on her bed. “Julia! Calvin and Hobbes!?” I wondered aloud. Julia replied in a conspiratorial tone, “You know, Grandpa, Hobbes isn’t really real.” I didn’t have the heart to tell her that Calvin wasn’t either, only a product of the remarkable artistry and imagination of Bill Watterson. I don’t doubt that thirty years from now some young reader will stumble upon Calvin and Hobbes and re-discover how good comic strips can be. To my mind, that is Bill’s great legacy, a challenge to readers to keep looking for the most talented and creative cartoonists and a challenge to cartoonists to keep trying to reach that goal.

– LEE

Magyarország két csodája, amelyet alig ismerünk

LANTOS GÁBOR2015.11.10. 22:00

Két idős ember, akik valószínűleg sosem találkoztak egymással, mégis összeköti őket valami. Mindketten évszázados titkok és csodák őrzői, akik bármikor rendelkezésünkre bocsátják a kulcsot, hogy mi is részesülhessünk a misztikus élményben. A rakacaszendi Kertész Lászlóné, Bözsi néni és a feldebrői Kiss József fontos feladatot vállaltak magukra, amikor falujuk templomkulcsának őrei lettek.

A Rakacaszend táblánál mezítlábas gyerekek fociztak a falun átvezető úton. A jármű közeledtére lehúzódtak, és hosszan bámultak utánam. Nemcsak ők, hanem a kerítés mögül a szüleik is. Tipikus magyar szokás ez falun, főleg azokon a részeken, ahová idegen a lehető legritkább esetben téved.

Tisztára, mint egy Mikszáth-regényben

Mert Rakacaszend kívül esik minden turisztikai csapáson. Pedig ide is jöhetne a nép, ha tudná, hogy érdemes. De nem tudja. Pár kilométerrel távolabb ugyanki van írva, hogy Gótikus út meg Rakacaszend, de ez vajmi keveset mond,a legtöbb embernek meg semmit. Nekünk sem mondott volna, ha júniusban nem tekergünk errefelé. Akkor a szalonnai templomkulcsőr mesélt pár szóban arról, mi is van Rakacaszenden. 

Biztosra akartam menni, ezért az utazás előtt felhívtam az önkormányzatot. Adtak egy telefonszámot, Katikáét, mondván, hogy ő takarít a templomban. Katika nagyon csodálkozott ezen, mikor felvette a telefont. Ő ugyanis nem takarító, ellenben polgármester, és a kulcs nem nála, hanem Kertészéknél van, a Fő utcában.

A Kopasz-hegyen magányosan áll a rakacaszendi
Árpád-kori templom

Forrás: Lantos Gábor

Azonmód felmentem az online tudakozó oldalra, és megállapítottam, hogy tényleg lakik ott egy Kertész László. Hosszan csengettem, mire végre felvette a telefont egy ízes beszédű, nagyon idős ember. Igen, nála van a kulcs. Jöjjek csak bátran. Hogy mikor? Az voltaképpen mindegy. 

Ilyen előzmények után érkeztem a faluba. A templom körül keringtem a kocsival, a Kopasz-hegyen. Láttam, hogy egy táblán tényleg ott van a Kertész család neve, de házszám, az sehol. Egy asszony jött az utcai kúthoz, és miközben vizet vett, kérdeztem tőle, hol laknak a Kertészék.

„Ott, ni, az utca túlsó végén – mutatott át a másik oldalra, majd elkiáltotta magát. – Bözsi néni, magát keresik!” A fejkendős asszony kitipegett, és visszakiabált.A kulcsért jött? Na, gyüjjön csak, kedveském, nálam van az.”

Csodálatos építészeti motívumok jellemzőek a
környékre

Forrás: Lantos Gábor

Az egész tisztára olyan volt, mint egy Mikszáth-regényben, valamikor a 19. században. Átevickéltem, vigyáztam, hogy sárba ne lépjek, miközben kutyák vicsorogtak és ugattak felém. A kert másik végében egy kerekesszékes férfi etette a tyúkokat. Bözsi néni közben térült-fordult, hozta a hatalmas templomkulcsot. 

„Menjen csak fel, nézze meg, aztán majd hozza vissza. Lehet adományt is betenni a dobozba, de inkább nekem adja ide, mert a pénzt is én kezelem” – csippentett a szemével. „Ugye tényleg vannak itt kézzel festett mennyezeti kazetták?” – kérdeztem kissé bizalmatlanul. „Hogyne lennének. Meg freskók is a falon. Na, eriggyen, majd meglátja.”

Megkaparintottam a csodák kulcsát

Igen, voltaképpen ezért jöttem. Mert azt mesélte a szalonnai asszony, hogyilyet keveset látni az országban.A kis Árpád-kori templom kívülről is gyönyörű, teljesen úgy éreztem magam, mint a mesében. Óvatosan betoltam a zárba a hatalmas kulcsot, elfordítottam, és kitártam magam előtt az ajtót. Tekintetemet rögtön a mennyezetre szegeztem, és elállt a lélegzetem a gyönyörűségtől. Az egészet fára festett, kézzel készített középkori festmények borították. 

Belépve a templomba egyből magával ragadott a
szépségesen festett mennyezet

Forrás: Lantos Gábor

Ez gyönyörű. Ez szenzációs. Ezt mindenkinek látni kellene.Ilyen gondolatok villantak át az agyamon, miközben a főkapcsolót kerestem. Hátul, az oltárral szemben találtam meg. Elfordítottam, majd megnyomtam a mellette lévő két villanykapcsolónak tűnő gombot. Ebben a pillanatban megkondultak a templom harangjai. Előbb a kicsi, majd a nagy. 

Ekkor már láttam, hogy oda is van írva a kapcsolók mellé, hogy kicsi meg nagy harang. Gyorsan lekapcsoltam, nehogy idecsődüljön miattam az egész falu, majd az ajtó mellett végre rábukkantam a villanykapcsolóra. Az egyes oklevelekben már 1273-ban megemlített templom fényárba borult. 

A rakacaszendi templom belülről

Forrás: Lantos Gábor

Rakacaszenden érdemes a plafont bámulni 

Amit ma látunk, voltaképpen három különböző korban épült templom összeölelkezése Rakacaszenden. Legutóbb 1974-ben nyúltak hozzá komolyabban, akkor történt meg az utolsó nagy műemléki feltárás, restaurálás. Azóta áll itt a Kopasz-hegyen nagy magányában. 

És nemcsak a mennyezet festett remekműve, hanem a falakon viszonylag épségben megmaradt képek miatt is érdemes lenne ez a hely a nagyobb figyelemre.A déli oldalon gyakorlatilag érintetlenül maradt meg a 14-15. században falra festett kép,amelyen egy fiatalnak látszó püspök jelenik meg, bal kezében a püspöki pásztorbotot tartva. 

Épségben megmaradt freskók – püspök pásztorbottal

Forrás: Lantos Gábor

A figyelmes szemlélő két dátumra bukkanhat a mennyezeten. Az egyik 1657, a másik 1821. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogya mennyezetre festett képeket két részletben, 164 év különbséggel készítették.Az biztos, hogy a sok-sok geometrikus elemet körzővel szerkesztették meg, amúgy a levél- és virágmotívumok nagyon hasonlóak egymáshoz. Hosszasan bámészkodtam, nagyon nem akaródzott menni, pedig lassan tovább kellett állnom. 

Lekapcsoltam a villanyt, bezártam az ajtót, kicsit még körbejártam az épületet, fotóztam. Jó lenne, ha minél többen részesülhetnének ebben az élményben. Az Országos Kéktúrán kalandozók persze sokszor megfordulnak itt, mondta Bözsi néni, amikor a kulcsot ezer forint kíséretében a kezébe nyomtam. 

Ilyenek a körzővel festett mennyezeti festett
motívumok

Forrás: Lantos Gábor

„Gyakran becsengetnek, mert a pecsétet is kezelem – mesélte. – Nem én egyedül, mert akad pecsét a boltban és a kocsmában is, de én vagyok itt a legbiztosabb pont. Hozzám akár éjszaka is be lehet zörgetni egy pecsételésért.” 

Kinek a hajóvonták, kinek a magyar templomok 

Az innen másfél órányira élő Kiss József, a feldebrői templom gazdája nem csak a kulcsot őrzi, az ő fejében ott van Magyarország összes településének valamennyi temploma. A történelmi Magyarországé természetesen. Kiss József a szőlőből jött le a kedvemért, a szüret kellős közepén, hogy a rakacaszendinél is nagyobb kulccsal nyissa ki Magyarország egyik legrégebbi templomának ajtaját. 

Kiss József hosszan évődött velem, fel tudom-e sorolni valamennyi egykori vármegyénket. Mikor bevallottam, hogy ez irányú ismereteim kissé hiányosak, hazánk épített műemléki értékeiről, a templomokról kezdtünk beszélgetni. Nem tudtam neki olyat mondani, amelyiket ne ismerte volna. 

A feldebrői templom is kincseket rejt

Forrás: Lantos Gábor

Az egész országot és a határon túli magyarlakta vidékeket bejárta. Ez volt a hobbija, jegyzeteket is készített az utazásain látott templomokról. Egyszer találkoztam Baja mellett egy halászemberrel, ő a rádióban mindennap 13.45-kor elhangzó vízállásjelentés adatait írta bele egy nagy füzetbe. Kinek a gázlóviszonyok és a hajóvonták, kinek meg hazánk templomai. 

Józsi bácsi féltő gonddal vigyáz a templomára.A fényképezés az altemplomban szigorúan tilos,nekem is csak egyetlen képet engedélyezett a cikk kedvéért. „Úgy állítsa be a gépét, hogy benne legyenek az altemplom falai meg ez a síremlék – magyarázta –, amely egykoron Aba Sámuel sírja volt. (A harmadik magyar király hamvait később átvitték az abasári monostorba, és ott temették el – a szerk.) A festett mennyezeti freskókra meg rá ne vakuzzon! Amúgy nem ismerős önnek a kép? Ugyanezt látja, ha megnézi a magyar Szent Koronát, mert ez azon is rajta van.” 

Az egyetlen fénykép, amely az altemplomban
készült, rajta Aba Sámuel egykori sírja

Forrás: Lantos Gábor

Freskók tojásból, túróból és növényi színezékekből 

A húsz méter hosszú, oszlopos altemplom egyedülállóan szép. Hazánk legkorábbi freskóit őrzik ezek a falak, ehhez hasonló festmények előzményeit Észak-Itália bizánci hatásokat őrző, 10-11. századi templomaiban találni. Az egyik Káin és Ábel történetét meséli el. Kiss Józseftől azt is megtudom, hogyan maradhatott meg mindez ennyire épségben az utókornak. 

Úgy, hogytojást, túrót és különféle növényi színezékeket kevertek össze, ezt festették rá a frissen meszelt falra.A festés szinte beleivódott, és mivel később sosem meszelték le ezeket, túléltek minden háborút és évszázadot. Egyes feltételezések szerint az altemplom már 965-ben megépült. Ami viszont a kutatások alapján biztosan tudható, az eredeti templom öthajósnak épült, és csak később építették át háromhajóssá. 

A feldebrői templom felső része is csodálatos

Forrás: Lantos Gábor

Később meghallgattam Aba Sámuel és az 1044-es ménfői csatavesztés történetét. A magyar uralkodót ellenségei a vesztes harc után megölték, és itt temették el. „Menekült a Tisza felé, és egy faluban, a régi veremben a magyarok, akiknek uralmával sokat ártott, kegyetlenül legyilkolták. Néhány esztendő múlva, amikor kiásták a sírból, szemfedője és ruhái sértetlenek voltak, sebhelyei begyógyultak. Azután saját monostorában, Sarusban (Abasáron) temették el”– írja a krónika.   

De vannak itt más csodák is 

Kiss Józsefnek is feltettem az obligát kérdést, sokan jönnek-e a templomot megnézni. „Nem annyira – komorult el a tekintete. Pedig Egerben és a közeli Egerszalókon rengetegen nyaralnak. De erről igazán nem én tehetek,akit érdekel a templom, az megtalál. A telefonom mindig be van kapcsolva.” 

Talán az sem ártana, vetettem fel, ha nem csak egyetlen, az M3-as autópálya mellett kihelyezett tábla hívná fel a figyelmet arra, hogy érdemes eljönni Feldebrőre. „Volt itt több tábla is, csak aztán eltűntek – bólogatott a templomgazda. – De nézze inkább ezt a kősort a fűben. El tudja képzelni, hogy a szent épületet valamikor három méter magas kőfal vette körül? Ez annak az alapja.” 

A hatalmas templomkulcs, egy darabka magyar
történelem

Forrás: Lantos Gábor

De vannak itt más csodák is, tudtam meg Józsi bácsitól. Amikor koncerteket rendeznek az épületben. A kórus az altemplomban énekel, a közönség fent van, és a kis ablakokon át áramlik a hang. Kiss József azt mondja, sehol nem hallott ehhez foghatót. 

Elkértem egy pillanatra Józsi bácsitól a kulcsot. Hatalmas, míves, káprázatos darab, ahogy a képen látják. Míg a kezemben tartottam, úgy éreztem, a magyar történelem egy darabját szorongatom. Jó érzés volt, annyi szent.

Saudi-Born Singer Shams Bandar: Why Do We Pin All Our Problems on the West?

http://www.memritv.org/clip/en/5096.htm

 Transcript:
http://www.memritv.org/clip_transcript/en/5096.htm

September 22, 2015	Clip No. 5096
Saudi-born singer Shams Bandar, also known as "Shams the Kuwaiti," recently declared that she was renouncing her Saudi and Kuwaiti nationalities for the sake of European citizenship. In a September 22 interview with the Egyptian Dream TV channel, she defended her decision, saying: "What can these wretched [refugees] do with their Arab citizenship?" "All the Arab countries have closed their borders to them." Shams further said: "Why do we pin all our problems on the West? For 1,400 years we have been slaughtering one another, just because one of us prays one way and another prays a different way." Following are excerpts: Host: Are you trying to sell the notion that foreign citizenship is the Paradise that will save you from the Hell of the Arab world? Shams Bandar: Do you want me to be a hypocrite or not? Host: I want the truth. Is it Paradise? Shams Bandar: Of course. At this time... Host: People will accuse you of treason, of collaboration, and the selling out of the Arab cause. Shams Bandar: I have been accused of that for a long time now. It's nothing new. Foreign citizenship... It's not that I'm happy with the way things are, but let's not deceive ourselves. Why tell ourselves lies? The Syrians are scattered in the world's oceans, dying by the millions on a daily basis... Iraqis are dying by the millions... All the Arab countries have closed their borders to them.What can these wretched people do with their Arab citizenship? How does a suffering Syrian benefit from his Arab citizenship, when his children and family have been killed and his life has been destroyed? His own Arab brethren do not let him in. What if he were a British citizen? Wouldn't the British embassy send a ship to get their citizens out? Why are we lying? Why aren't we telling the truth? I'm not forcing people to get foreign citizenship. Host: But it is these countries that caused the catastrophes of the [Arab] peoples. I wouldn't portray these countries as life savers. Shams Bandar: They are not life savers. But in Britain or America... Note that I am against the policies of their governments. I always say so. But show me where it says in their constitutions that you can chop people's hands off, stone people, execute them in the streets, or do all the things done by ISIS and the Islamist movements, which are harmful to Islam.Do you see in the American constitution and law any of the things perpetrated by our Muslims? Can we say that they do these things in the West too? Why would they, when their constitutions are all about the respect for humanity? Let's not get into what they do in secret, because I have no proof of that. Host: What about their barbaric, bloody, aggressive conduct... Shams Bandar: I see no evidence of that. All I see is laws, legislation, and constitution. Can anyone convince me that in America or Europe, they do what ISIS is doing to the Syrians, to the Yazidis, or to the Iraqis?Why do we pin all our problems on the West? For 1,400 years we have been slaughtering one another, just because one of us prays one way and another prays a different way.America wasn't around 1,400 years ago. It wasn't around even 300 years ago. We have been fighting and shedding blood for 1,400 years, and now we are blaming America and Britain?! [...]