A HADTÖRTÉNET LEGEREDMÉNYESEBB MESTERLÖVÉSZE SOSEM HASZNÁLT TÁVCSÖVET

1939 novemberének utolsó napján, két hónappal 

a második világháború kitörése után a sztálini 

Szovjetunió megtámadta Finnországot, miután 

az nem volt hajlandó elcserélni az országa déli 

részét némi orosz tajgára (ez a szovjeteknek 

azért kellett volna, hogy a határhoz közeli 

Leningrád védettebb legyen). A szovjet hadsereg

 sokszoros túlerőben volt, háromszor annyi 

katonával, harmincszor akkora légierővel és 

százszor több tankkal, mint a finnek – így jogosan

 várták azt, hogy legfeljebb 1-2 hét alatt ledarálják 

az ellenállást.

Finn géppuskások a téli háborúban

Nem így lett, a téli háború több mint három 

hónapig tartott, a Vörös Hadsereg hatalmas 

veszteségek árán (125 ezer halott és 190 ezer 

sebesült katona, 3500 kilőtt tank) tudta csak 

megadásra kényszeríteni a finneket. Ez főként 

annak volt köszönhető, hogy Sztálin hírhedt 

tisztogatása után alig maradt tapasztalt tiszt a 

szovjet seregben, és az amúgy sem túl acélos 

morált porrá zúzták az áldozataikat tucatszám s

zedő finn mesterlövészek.

Közülük is kiemelkedett Simo Häyhä, vagy ahogy
a szovjet katonák elnevezték, Белая смерть, a 

Fehér Halál.

Simo Häyhä egy egyszerű finn farmer és vadász volt,
akiről, miután 20 évesen belépett a hadseregbe, kiderült,
hogy félelmetesen jól céloz, és innentől szakajtószám
vitte haza a különféle sportlövő versenyekről a díjakat.
Amikor kitört a téli háború, értelemszerűen
mesterlövészként rendelték ki a frontra. Häyhä fogta a
hófehér álcaruháját, a Mosin–Nagant White Guard
M/28 Pystykorva mesterlövészpuskát (ami egyébként –
mekkora irónia! – orosz fejlesztés volt, néhány speciális
változtatással, személyre szabva), és kiment a -20 és -40
fok közti finn télbe vadászni. Innentől kezdve nagyon
ossz volt arrafelé szovjet katonának lenni.

Három hónap alatt 505 (más források szerint 542,
megint mások szerint 705) ellenséget lőtt ki, ezzel máig a
hadtörténelem legeredményesebb mesterlövészének számít.
Ironikus, hogy a témába vágó toplistákon egyébként csupa
szovjet orvlövész szerepel mögötte. A szovjetek rettegtek
tőle, egy idő után speciális mesterlövészvadász
kommandókat küldtek rá, tüzérségi csapásokkal szórták
meg a feltételezett pozícióját, mindhiába. A teljesítménye
még félelmetesebb annak tükrében, hogy sosem használt 
távcsövet a bevetésein. Ennek több oka is van:

• A távcsöves puskával való célzásnál a lövésznek 
• magasabbra kell emelnie a fejét, mintha szabad 
• szemmel célozna, így könnyebb észrevenni
• 
  
• Extrém hidegben a távcső lencséje könnyen bepárásodik
• A lencsén megcsillanó fény elárulja az ellenségnek 
• az orvlövész pozícióját
• 
  
• Amint a mellékelt ábra mutatja, szabad szemmel is 
• éppen elég jól tudott célozni

Álcázásképpen általában a fehér lepel mellé csak egy
nagyobb hóbuckát használt, illetve volt még egy trükkje:
 havat vett a szájába célzás közben, hogy a lélegzetének
felszálló páráját csökkentse, ami elárulta volna a helyzetét.
 Végül, amikor már hetek óta a lehető legdurvább
hajtóvadászat folyt ellene, 1940. március 6-án egy orosz
 katona kiszúrta, és fejbe lőtte. A társai ugyan megmentették,
de a lövés szétroncsolta az állkapcsát, gyakorlatilag levitte a
fél fejét. Fehér Halált ez pontosan egy hétre ütötte ki. Pont
aznap ébredt fel a kómából, amikor a finn hadsereg letette a
fegyvert, és aláírták a békeszerződést a szovjetekkel.

Häyhä a háború után visszatért a vadászathoz, illetve
kutyatenyésztéssel kezdett el foglalkozni. 2002-ben halt
meg, 96 éves korában. Amikor megkérdezték tőle, mi
volt a titka, csak annyit mondott:

Gyakorlás.