„Ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok!”

 

1990. március 20-án nyolc autóbusz és számos teherautó érkezett Marosvásárhely főterére. Fejszékkel, csákányokkal, vasvillákkal felfegyverzett román parasztokat szállítottak. A téren elkeseredett, fegyvertelen magyarok tartottak demonstrációt, amiért előző nap román falusiak megtámadták az RMDSZ székházát, és számos magyart, köztük Sütő András írót brutálisan bántalmaztak. Az erősen ittas támadókat a Vatra Românească szélsőséges szervezet – és minden bizonnyal a román titkosszolgálat – heccelte fel. Egyebek mellett azt is elterjesztették köztük, hogy a magyarok román gyerekeket ölnek Vásárhelyen. Aznap este is a téren gyülekező demonstrálók szétverésére készültek. Áttörték a gyenge rendőrségi kordont, és nekirontottak a magyaroknak. A megtámadottak egy része menekülni próbált, mások a sétatér padjairól lefeszegetett fadarabokkal próbálták visszaverni a támadást. Ekkor egy nagy sebességgel száguldó teherautó érkezett a térre, szándékosan a tömegbe hajtott, és egy magyar férfit halára gázolt. Kitört a pánik. A nők és a gyerekek bemenekültek a városháza épületébe, a férfiak pedig megpróbáltak védekezni a létszámfölényben lévő támadókkal szemben.

Nem sokkal ezután újabb tömeg érkezett a főtérre. Megtermett férfiak a kezükben botokkal. Sem a románok, sem a magyarok nem tudták, kik lehetnek és miért jönnek. Ekkor hangzott el a szájukból a híressé vált kiáltás: „Ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok!” A dühöngő csőcseléket az érkezők segítségével sikerült visszaszorítani. Egyik vezetőjüket, Puczi Bélát tettéért később börtönbüntetésre ítélték Romániában. Mivel szabadulása után is üldöztetésnek volt kitéve, Magyarországra emigrált. Hiába volt nála bátor tettét igazoló okirat, a hatóságok nem magyarként, hanem román cigányként tekintettek rá, évekig nem kapott menedékjogot. Élt menekülttáborban, alkalmi szálláson, sok helyen dolgozott, de végül egészsége is tönkrement. Hajléktalanként halt meg Budapesten.

Puczi Béla 1948-ban született Sáromberkén magyar cigány családban. „A faluban minden cigány magyarul beszélt, – mesélte később – a románok meg a román cigányok is magyar cigánynak hívtak minket, meg úgy, hogy hazátlan: bozgor. Hiába voltam én cigány, nekem is azt mondták: bozgor”. Anyja napszámból, mezőgazdasági munkából élt, egyedül nevelte gyerekeit. Minden keresetét fia taníttatására költötte. „Az egész családom büszke volt, hogy tanulok, – emlékezett. Én, meg egy másik gyerek lettünk az első ciány szakmunkások a faluban.” Az iskola befejezése után mezőgazdasági gépszerelőként, majd sofőrként dolgozott. Fiatalon családot alapítottt, négy gyermeke születettt. Hogy kitörjenek a szegénységből, Puczi Béla vendégmunkásként Líbiában vállalt munkát egy olajipari cégnél. Büszke volt rá, hogy az ott megkeresett pénzből háromszobás panellakást tudott venni a családjának.

Az 1989-es forradalom idején éppen Bukarestben tartózkodott, ő is lelkesen ünnepelte a szabadságot a tömeggel együtt az utcán. Nem sokkal később az egész országban alábbhagyott az eufória. A növekvő munkanélküliségen a kormány nem tudott úrrá lenni, s a politikusok etnikai konfliktusok élezésével próbálták elterelni a figyelmet tehetetlenségükről. A vegyes lakosságú Marosvásárhelyen is zajlott az uszítás a magyarok ellen. 1990 március 15-én először ünnepelhetett szabadon a magyarság, s ezt a román szélsőségesek provokációnak nevezték. Valakik hibás magyarsággal romángyűlölő szöveget festettek az Avram Iancu szoborra, hogy aztán a magyarokra foghassák a gyalázkodást. Az ünnepségeket több településen megzavarták a a Vatra Românească emberei, Vásárhelyen pedig egy patika magyar nyelvű felirata miatt felháborodott szélsőségesek lakásokba hatoltak be, törtek-zúztak. Magyarként Puczi Béla is részt vett a megzavart megemlékezésen, és az azt követő napok tiltakozó demonstrációin.

A pokol március 19-én szabadult el. Dorongokkal, fejszékkel felszerelt, felheccelt román parasztok megostromolták az RMDSZ vásárhelyi székházát. Buszokkal szállították őket a városba, az út során alaposan leitatták őket. Hetven ember rekedt benn a székházban, köztük Sütő András író. Hiába telefonálnak a rendőrségre, segítség sokáig nem érkezett. Végül megjelent egy katonákból és rendőrökből álló alakulat, amelynek vezetője szabad elvonulást garantált a székházban rekedt magyaroknak. Amikor a hetven ember elkezdte elhagyni az épületet, a csőcselék rájuk támadt. A katonák és a rendőrök tétlenül nézték, ahogy a fegyvertelen embereket a támadók súlyosan bántalmazzák, ekkor verték ki Sütő András egyik szemét. Másnap a vásárhelyi magyarok között elterjedt a rémhír, hogy az írót agyonverték, ezért tiltakozó gyűlést hirdettek a főtéren.

Puczi Béla és barátai éjjel őrséget tartottak falujukban, a Vásárhely melletti Marosszentgyörgyön. Ott kapta a hírt, hogy a székházat ostromló részeg parasztok a 16 éves fiát fejszével megsebesítették. Hogy megakadályozzák a pogrom folytatását, ellenőrizték a településen áthajtó járműveket. „Vagy ezer ember gyűlt össze Szentgyörgy központjában, elbarikádoztuk boronákkal, traktorokkal az utat” – mesélte. Amikor kiderült, hogy a támadókat szállító buszok másik útvonalon mégis bejutottak a városba, ők is elindultak Vásárhely központjába. Egy szemtanú (https://www.erdely.ma/ne-feljetek-magyarok-itt-vannak-a.../) így idézi fel a folytatást egy blogbejegyzésben: „Még ott voltam, amikor megérkeztek a vásárhelyi cigányok. Huszonkilenc esztendeje történt, de én a mai napig megtelek egy elmondhatatlan érzelemmel, aminek még a nevét sem tudom, amikor felidézem azt a skandálást, amit a cigányok kiáltottak felénk, és most is sírva írom le: »Ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok!«. Véleményem szerint ők mentettek meg bennünket attól, hogy egészen egyszerűen mindannyiunkat agyonverjenek.” A cigányok közbeavatkozásának is köszönhető, hogy hajnalra sikerült elkergetni a városból a felfegyverzett csőcseléket. Az összecsapásban rengetegen megsebesültek, öt ember – három magyar és két román – meghalt.

1990. március 28-án hajnalban rendőrök csengettek Pucziék ajtaján. Öt társával együtt vitték el „rutinkihallgatásra”. Egy hétig vallatták őket. „Mindent bevetettek. Volt olyan éjszaka, hogy nem engedtek aludni, egész éjjel ordítoztak nekünk, hogy gyilkosok. Hét napig nem volt más csak verés meg vallatás.” A hetedik napon Puczi Bélát és társait áthelyezték a marosvásárhelyi börtönbe, ahol kilenc hónapot töltött előzetesben. Az RMDSZ biztosított számukra ügyvédet, de a költségeket maguk állták. „Míg a börtönben voltam, a feleségem eladott tévét, magnót, mindent, hogy ki tudja fizetni az ügyvédet, meg a szombati csomagokat” – idézte fel később Puczi. Amikor – nemzetközi tiltakozás hatására – kiengedték az előzetesből, több fenyegetést kapott ismeretlenektől, akik magyarbérencnek nevezték. Végül hosszas bíróság eljárás után több mint másfél év börtönbüntetésre és 600 000 lej pénzbüntetésre ítélték utcai huliganizmusért és „a román állam vagyonának megrongálásáért”.

Ekkor döntötte el, hogy elszökik Romániából és Magyarországon kér politikai menedékjogot. Egy kis kézipoggyásszal, a történetét elmesélő újságcikkel, és a marosszentgyörgyi református lelkész magyar hatóságokhoz címzett ajánlólevelével a zsebében érkezett Budapestre. Arra számított, segítséget kap, amíg munkát nem talál. A budapesti menekültügyi hivatal azonban nem tekintette sem hősnek, sem magyarnak: „És akkor kérdi: magyar vagyok, vagy más nemzetiségű. Mondtam, persze, hogy magyar vagyok, megmutattam a személyi igazolványomat, bele volt írva: magyar. Látja, asszonyom, magyarul írtam mindent, magyarul beszélek, persze, hogy magyar vagyok. Erre ő: úgy tudja, hogy más nemzetiségű vagyok. Kiparancsolt az irodából, várjak kint, és még utánam szólt: maga miért jött ide, magából van itt is elég. Ez nagyon szíven szúrt. Hogy én mint cigány mit keresek itt.”

Puczi a bicskei menekülttáborban hosszú hónapokig hiába várta, hogy elbírálják menedékkérelmét. Később albérletbe mehetett, munkát vállalt a vasútnál. 1992. elején ismét behívták, és közölték vele, hogy mivel nem tudja kérelmét kellőképpen indokolni, 15 napon belül el kell hagynia Magyarországot. Újabb iratokat, igazolásokat szerzett az RMDSZ-től, aminek köszönhetően az eljárás újrakezdődött, de a hatóságok továbbra is elutasítóak voltak vele. Az újabb kiutasítástól félve Franciaországba ment, ahol alkalmi munkákból élt, vasútállomásokon, és Párizs környéki lakókocsis cigány-telepeken húzta meg magát. Egy általános igazoltatás során letartóztatták, és kiutasították az országból. Magyarországra visszatérve ismét bujkálni kezdett, s csak véletlenül tudta meg, hogy már egy éve megkapta a politikai menedékjogot.

Innentől szabadon élhetett volna, de hányattatásai megtörték. „Öt társamból kettő halott. (...) Nincsen olyan szép szó, ami engem meg tudna nyugtatni, hogy ezt a tíz évet elvesztettem” – nyilatkozta abban az életinterjúban, amit Bernáth Gábor készített vele. Bár munkát is vállalt, egyre több betegség kínozta, testileg-lelkileg megrokkant. Az ezredfordulót követő években a Nyugati pályaudvar környékén élte a hajléktalanok életét. Nyomorban, sok szenvedés közepette halt meg 2009-ben Budapesten. Egy évtized múlva a Roma Büszkeség Nap szervezői elhatározták, hogy emléktáblát állítanak neki a Nyugati oldalában, ahol utolsó éveiben tengődött. A MÁV először azzal utasította el őket, hogy csak vasúti dolgozókra emlékező táblákat lehet kihelyezni az épületeikben. Néhány hónappal később azonban mégis megérkezett az engedély, és 2018 decembere óta tábla idézi fel a bátor magyar cigány, Puczi Béla emlékét.

Források:

Bernáth Gábor – Puczi Béla: Marosvásárhely, 1990: három napig magyar : egy roma a barikád magyar oldaláról. Roma Sajtóköpont, Budapest, 2000.

K.B.: "Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok!", Heti Válasz http://valasz.hu/.../ne-feljetek-magyarok-megjottek-a...

Vajda András: „Akkor is magyar cigány vagyok!” - Kísérlet egy roma identitásért folyó harcának elemzésére. Művelődés - közművelődési folyóirat, Kolozsvár, 2017.

Puczi Béla beszél: https://www.youtube.com/watch?v=KXnX44bIKY8

As an Industry Faces Destruction, It Grows a Voting Coalition

 

By Salena Zito

March 2, 2021 

7 min read

FRIEDENS, Pennsylvania — Imagine if you had a job. A good job, one that required skill and critical thinking and had a broad impact in the community where you lived. A job you didn't just show up to do. It was a job you were good at, and because of it, you were able to provide a roof over your family's head, put your children through college or help pay for their wedding, and once a year, it gave you the ability to carve out a week or two to take the family on vacation.

Now imagine that job becomes the center of political debate, one far removed from the Laurel Mountains, where this town sits. Within two decades, your profession goes from being championed by the Democratic Party and labor officials to one that they want to destroy.

John Fisher and Harvey Charles were standing outside of the Acosta Mine mechanic station here in Somerset County. Both still had traces of coal dust on their hands and faces. Both had just finished their shifts and were cleaning up themselves and their equipment. Fisher works in the mine; Charles transports the coal.

Fisher has been doing this job since 1989, when he returned home after serving four years in the U.S. Marine Corps. The 52-year-old says he travels 67 miles one way every day from his home in Cherry Tree in Clearfield County to do his job at the mine.

He describes his day, which begins not with walking into the mine, but crawling.

"I get here, what? 4:30 a.m. Make sure everything's running. Then, I go underground and fix what's broken. All over, in the pots, in the slop, in the bad roof, in the good roof." He explains all the vulnerabilities that exist in a mine that require monitoring and daily repairs.

Here, metallurgical coal gets mined. It is used exclusively for the steel production that supports the construction of bridges, roads, highways, homes, factories, distribution centers, churches and other businesses supporting the country's infrastructure and economy.

Fisher explains the core business here is producing and selling metallurgical coal to domestic and international steel and coke (a porous fuel) producers: "It's a good living. I like what I do, or I would not be doing it."

So does Charles, who says he's been in the industry since 1987. "Right out of high school, I followed in the footsteps of my father and grandfather."

"I used to be the maintenance foreman. Now I'm just a truck mechanic," he said of his job to make sure all of the massive dump trucks used to haul the coal out of the hollow are in working order.

They acknowledge their industry is in the center of a political storm and their fate does not rely on how many improvements the industry does to make it clean. "Politicians and the press need a good guy and a bad guy to either win a race or tell a story. We used to be the good guys that everyone stood up for," Fisher says and then shrugs.

"Now we are the bad guys."

Pick up the daily newspaper and you will find mining will get blamed for everything from the growth of the deer tick population to last year's mild winter (this winter has not been mild).

Several things bother Fisher and Charles regarding how others look upon those in the mining industry. One is the stereotype of anyone in their business as either anti-intellectual or anti-clean environment. The former they consider insulting, the latter ridiculous.

"Not only do we drink the water and breathe the air here, but we also hunt, fish and swim here. We are the first people who want whatever we do here to be safe," Fisher said. It is a common refrain from energy workers across the country.

The other thing that gets under their skin is when politicians flippantly suggest they can quickly get another job. Transportation Secretary Pete Buttigieg recently said people who lost their job to climate justice might find a climate-conscious job.

And President Joe Biden suggested coal miners should just learn to code. Last year in New Hampshire, in the middle of a brag of how former President Barack Obama had placed him in charge of judging what the jobs of the future would be, he said, "Anybody who can go down 3,000 feet in a mine can sure as hell learn to program as well."

It is still astounding to witness the contempt and disdain politicians and the press have toward the lives and livelihoods of people who aren't like them, people who don't live in their ZIP codes or attend the same universities they did.

People who work with their hands don't start a conversation by asking you where you work. It is rare to find anyone here who would say your profession is irredeemable and that you need to do something they find worthy. Traditionally, when a job or an industry has a problem, they work on fixing it or correcting it rather than destroying it.

People often asked after the 2020 election what will happen with the Trump voters (Fisher and Charles voted for him twice). The thing is this complex conservative populist coalition existed long before it helped catapult Donald Trump to the presidency in 2016.

His win was, in part, the result of a culture that became detached from the people they served in various institutions, whether it was the government, the entertainment industry or the college campus. Many people ultimately rejected all of them.

But if you never understood that, if you always thought it was about Trump, you never understood who they were and why they vote the way they do.

And you never understood how someone who lives in the suburbs of Arizona or Kenosha, Wisconsin, or Miami could have anything in common with someone who works the mines in Appalachia. And you didn't understand that because you didn't care to, because you hoped for its destruction.

There will be two endings to this story. The first is industries such as coal or shale, or the creation of pipelines, will continue to get attacked and dismantled, costing people their jobs. As Fisher said, politicians and the press always need a bad guy.

And the other ending is this coalition will grow — despite the press incorrectly believing one person caused it and having the audacity to think they have the power to dismantle it.

Salena Zito is a staff reporter and columnist for the Washington Examiner. She reaches the Everyman and Everywoman through shoe-leather journalism, traveling from Main Street to the beltway and all places in between. To find out more about Salena and read her past columns, please visit the Creators Syndicate webpage at www.creators.com.

Atlas shrugged

 

This quote from seems appropriate to this article:

“When you see that in order to produce, you need to obtain permission from men who produce nothing; when you see that money is flowing to those who deal not in goods, but in favors; when you see that men get rich more easily by graft than by work, and your laws no longer protect you against them, but protect them against you. . . you may know that your society is doomed.”

COVID-19

 

Horowitz: The Robinhood-GameStop scandal, lockdowns, and a two-tiered justice system

 

1. Blaze Media /
2. Op-ed

Op-ed

The ruling oligarchy keeps revealing itself

Daniel Horowitz

January 29, 2021

The internal effects of a mutable policy are still more calamitous. It poisons the blessing of liberty itself. It will be of little avail to the people, that the laws are made by men of their own choice, if the laws be so voluminous that they cannot be read, or so incoherent that they cannot be understood; if they be repealed or revised before they are promulgated, or undergo such incessant changes that no man, who knows what the law is to-day, can guess what it will be to-morrow. Law is defined to be a rule of action; but how can that be a rule, which is little known, and less fixed?" ~James Madison, Federalist No. 62

If you are not a member of the ruling oligarchy, you can buy a stock only when it benefits the ruling oligarchy, but not when the oligarch shorted the stock and will lose money. In that case, you can only sell. They, the esteemed members of the system, on the other hand, can do what they want at any point to win the rigged game.

That was essentially the lesson the American people learned this week about our government-corporate manipulated economy when the oligarchs got together to block people from buying stocks like GameStop after the well-connected Wall Street hedge funds were slated to lose billions on their short-sale gamble. However, what happened this week was emblematic of a broader trend that has taken over our economy this past generation, but should have become patently obvious to the American people since the unconstitutional lockdowns began last March. The oligarchs in charge of our country have manipulated the entire economy in a way that arbitrarily weighs down individual risk-takers and business owners in order to benefit the ruling class, which includes large corporations like Walmart and Amazon.

In the ultimate unconstitutional market distortion, the government refashioned life itself with its draconian lockdowns in a way that forced entire chains of commerce only through narrow, well-connected giant companies while crushing small businesses. Just like the GameStop investors on Reddit who were shut down from making profit and could only take a loss in order to transfer wealth to the hedge funds, small businesses were shut down so that the consumer capital would flow to Zoom, Amazon, Apple, Facebook, Google, Microsoft, and Netflix. Amazon's stock price has nearly doubled since the lockdowns began last March.

The difference between who was shut down and who was given a waiver to open their business was so arbitrary in Pennsylvania that the auditor general wrote in a report, "The waiver process appeared to be a subjective process built on shifting sands of changing guidance, which led to significant confusion among business owners." He observed, "Some owners of small businesses may not have had the knowledge to use the right 'buzzwords' in their justification for remaining open, or realized they could ask a legislator for help to navigate the process."

It's not only the fact that the government criminalized commerce through traditional means, forcing consumers into "high tech" commerce; it's that they benefited from the trillions the Federal Reserve artificially injected into the economy. They had the economies of scale to borrow record amounts of cash at dirt-cheap interest rates.

So while small businesses owners are shedding tears and committing suicide at record rates, Wall Street and Silicon Valley are cashing out on the ultimate venture socialist scam of the government – in which politicians criminalize traditional commerce and property rights and then throw trillions of dollars of cheap money at the people who just benefited from the ultimate form of communism. Who made or lost money this past year, for the first time in history, had zero to do with smart investment, innovation, or even risk-taking, and everything to do with the luck of the government's venture socialist draw.

Or perhaps it wasn't luck at all. It was systemized and arranged based on who built up connections with the government over the years.

Unlike the left, which seeks to "rectify" this broken system it supported by throwing endless free money at people, we seek to reset the economy to what it's supposed to be without any government intervention. That begins by ending all COVID restrictions and allowing all those businesses harmed by the illegal lockdowns to go five years without paying taxes or being subjected to costly regulations. It's time to even the playing field that government distorted.

The way to end double standards is to return to constitutional governance, where there is a limit to what government can do to our lives. The wealthy masters of the universe can lobby all they want, but most subsidies, regulations, market distortions, and certainly restrictions are unconstitutional. Thus, if government can't do it, the incestuous corruption of the oligarchy lobbying scam comes to an end. The only reason why government is able to rig society through reckless fiscal and monetary policy is because it has stepped outside the constitutional limits constraining the scope of its power.

Take stock for a moment of just a few of the appalling double standards we are witnessing in our economy, government, and society today:

• The wall to protect Americans from illegal invaders is being dismantled, while a wall is being constructed between the politicians and the people around the Capitol complex.
• Restaurants were shut down because of the COVID religion, but Walmart and Home Depot weren't because they supposedly don't spread virions.
• Illegal aliens get court injunctions against deportations within hours of filing, even though they have no right to be here, while Americans have failed to secure an injunction against masking and lockdowns in nearly every state for 10 months.
• Antifa and BLM have rioted nearly every day since last June, yet very few people have been prosecuted. But for one violent incident, the military is deployed even long after it was over, the entire intelligence and national security apparatus is being marshalled against Trump supporters, and the DOJ is now casting such a wide net in prosecutions that it is bordering on First Amendment violations.
• BLM is such a religion that you can attend endless mass funerals for a career criminal like George Floyd, but not hold a 50-person funeral for your grandmother.
• Hundreds of thousands of drug traffickers, gang members, and career violent criminals have been released from jail because they were considered "low-level," while business owners are being threatened with jail time for exercising their property rights.
• Millions of people who didn't lose a penny during the lockdowns because of the nature of their jobs received thousands in "stimulus" checks, while small business owners often didn't receive a penny, and worse, they were forced by a communist mandate not to evict derelict renters, but still had to pay property taxes.
• The elites disregarded their own unconstitutional COVID restrictions, and then the minute Trump left office, they called for the reopening of schools and restaurants (albeit with the abuse of masks), using data that we were censored for posting online.
• They bring in more refugees, foreign workers, and illegal aliens, while instituting curfews on Americans within the states. They place travel bans on American residents of other states while inviting illegal aliens to cross the border and use the very hospitals we are supposedly trying to protect with these restrictions.
• The same courts that said states engaging in voter fraud and illegal election law changes mid-election were the business of the states blocked red states from requiring proof of citizenship to vote.

It all gets back to the fact that we are no longer a nation of laws with a fixed written law – whether it's the Constitution or statutes – but a nation of men. The written law has been replaced with executive and judicial fiats that are based on the capricious whims of the corporate media that promotes corporate commerce and academia – all tied back to the politicians. They enrich themselves with pay-for-play schemes, but they also empower themselves by instituting these policies under the guise of helping "the little guy," particular races or classes of people that are elevated by the culture at the expense of the whole of the people and the general common good, as required by the social compact.

In all these examples, it's not that the ruling oligarchs inherently care more about black people, illegal aliens, foreign workers, the poor, or any other class about which it is easy to virtue-signal. It's that they built a rigged system in which they are empowered by promoting or elevating the plight of those celebrated classes over the whole of the people. If they lost power by doing so – for example, if illegal aliens were conservative – we would see the opposite policies emanating from their citadels.

Article 7 of the Massachusetts Declaration of Rights, which was written by John Adams, states: "Government is instituted for the common good; for the protection, safety, prosperity and happiness of the people; and not for the profit, honor, or private interest of any one man, family, or class of men."

What we witnessed this week in the stock market and what will only intensify in the coming weeks is the inevitable endgame of a system that arbitrarily picks winners and losers and uses the boot of government, culture, and economy to confront the "losers" with a checkmate, one-way street, and dead end at every turn. The losers will revolt. As it states in the next passage of the Massachusetts Bill of Rights: "Therefore the people alone have an incontestable, unalienable, and indefeasible right to institute government; and to reform, alter, or totally change the same, when their protection, safety, prosperity and happiness require it."

A Confession of Liberal Intolerance

 Opinion

By Nicholas Kristof

• May 7, 2016

Credit...13Milliseconds for The New York Times

WE progressives believe in diversity, and we want women, blacks, Latinos, gays and Muslims at the table — er, so long as they aren’t conservatives.

Universities are the bedrock of progressive values, but the one kind of diversity that universities disregard is ideological and religious. We’re fine with people who don’t look like us, as long as they think like us.

O.K., that’s a little harsh. But consider George Yancey, a sociologist who is black and evangelical.

“Outside of academia I faced more problems as a black,” he told me. “But inside academia I face more problems as a Christian, and it is not even close.”

I’ve been thinking about this because on Facebook recently I wondered aloud whether universities stigmatize conservatives and undermine intellectual diversity. The scornful reaction from my fellow liberals proved the point.

“Much of the ‘conservative’ worldview consists of ideas that are known empirically to be false,” said Carmi.

“The truth has a liberal slant,” wrote Michelle.

“Why stop there?” asked Steven. “How about we make faculties more diverse by hiring idiots?”

To me, the conversation illuminated primarily liberal arrogance — the implication that conservatives don’t have anything significant to add to the discussion. My Facebook followers have incredible compassion for war victims in South Sudan, for kids who have been trafficked, even for abused chickens, but no obvious empathy for conservative scholars facing discrimination.

The stakes involve not just fairness to conservatives or evangelical Christians, not just whether progressives will be true to their own values, not just the benefits that come from diversity (and diversity of thought is arguably among the most important kinds), but also the quality of education itself. When perspectives are unrepresented in discussions, when some kinds of thinkers aren’t at the table, classrooms become echo chambers rather than sounding boards — and we all lose.

Four studies found that the proportion of professors in the humanities who are Republicans ranges between 6 and 11 percent, and in the social sciences between 7 and 9 percent.

Cooking: Daily inspiration, delicious recipes and other updates from Sam Sifton and NYT Cooking.

Conservatives can be spotted in the sciences and in economics, but they are virtually an endangered species in fields like anthropology, sociology, history and literature. One study found that only 2 percent of English professors are Republicans (although a large share are independents).

In contrast, some 18 percent of social scientists say they are Marxist. So it’s easier to find a Marxist in some disciplines than a Republican.

George Yancey, a sociology professor, says he has faced many problems in life because he is black, “but inside academia I face more problems as a Christian, and it is not even close.”Credit...Nancy Newberry for The New York Times

The scarcity of conservatives seems driven in part by discrimination. One peer-reviewed study found that one-third of social psychologists admitted that if choosing between two equally qualified job candidates, they would be inclined to discriminate against the more conservative candidate.

Yancey, the black sociologist, who now teaches at the University of North Texas, conducted a survey in which up to 30 percent of academics said that they would be less likely to support a job seeker if they knew that the person was a Republican.

The discrimination becomes worse if the applicant is an evangelical Christian. According to Yancey’s study, 59 percent of anthropologists and 53 percent of English professors would be less likely to hire someone they found out was an evangelical.

“Of course there are biases against evangelicals on campuses,” notes Jonathan L. Walton, the Plummer Professor of Christian Morals at Harvard. Walton, a black evangelical, adds that the condescension toward evangelicals echoes the patronizing attitude toward racial minorities: “The same arguments I hear people make about evangelicals sound so familiar to the ways people often describe folk of color, i.e. politically unsophisticated, lacking education, angry, bitter, emotional, poor.”

A study published in The American Journal of Political Science underscored how powerful political bias can be. In an experiment, Democrats and Republicans were asked to choose a scholarship winner from among (fictitious) finalists, with the experiment tweaked so that applicants sometimes included the president of the Democratic or Republican club, while varying the credentials and race of each. Four-fifths of Democrats and Republicans alike chose a student of their own party to win a scholarship, and discrimination against people of the other party was much greater than discrimination based on race.

“I am the equivalent of someone who was gay in Mississippi in 1950,” a conservative professor is quoted as saying in “Passing on the Right,” a new book about right-wing faculty members by Jon A. Shields and Joshua M. Dunn Sr. That’s a metaphor that conservative scholars often use, with talk of remaining in the closet early in one’s career and then “coming out” after receiving tenure.

This bias on campuses creates liberal privilege. A friend is studying for the Law School Admission Test, and the test preparation company she is using offers test-takers a tip: Reading comprehension questions will typically have a liberal slant and a liberal answer.

Some liberals think that right-wingers self-select away from academic paths in part because they are money-grubbers who prefer more lucrative professions. But that doesn’t explain why there are conservative math professors but not many right-wing anthropologists.

It’s also liberal poppycock that there aren’t smart conservatives or evangelicals. Richard Posner is a more-or-less conservative who is the most cited legal scholar of all time. With her experience and intellect, Condoleezza Rice would enhance any political science department. Francis Collins is an evangelical Christian and famed geneticist who has led the Human Genome Project and the National Institutes of Health. And if you’re saying that conservatives may be tolerable, but evangelical Christians aren’t — well, are you really saying you would have discriminated against the Rev. Martin Luther King Jr.?

Jonathan Haidt, a centrist social psychologist at New York University, cites data suggesting that the share of conservatives in academia has plunged, and he has started a website, Heterodox Academy, to champion ideological diversity on campuses.

“Universities are unlike other institutions in that they absolutely require that people challenge each other so that the truth can emerge from limited, biased, flawed individuals,” he says. “If they lose intellectual diversity, or if they develop norms of ‘safety’ that trump challenge, they die. And this is what has been happening since the 1990s.”

Should universities offer affirmative action for conservatives and evangelicals? I don’t think so, partly because surveys find that conservative scholars themselves oppose the idea. But it’s important to have a frank discussion on campuses about ideological diversity. To me, this seems a liberal blind spot.

Universities should be a hubbub of the full range of political perspectives from A to Z, not just from V to Z. So maybe we progressives could take a brief break from attacking the other side and more broadly incorporate values that we supposedly cherish — like diversity — in our own dominions.

Ezért „jár” a jachtozás Szijjártónak – az elitek árulásáról

 

Kovács Tibor·2021.01.18

A hagyományos liberális társadalom utolsó védelmezői a konzervatívok – mára ugyanis a balliberális és az illiberális elit is árulóvá vált – írja vendégszerzőnk. Kovács Tibor véleménycikkében bemutatja, miként különült el fokozatosan a szellemi elit az átlagembertől, ez hogyan alakított ki egységes, tömegek által életidegennek érzett, ám szigorúan megkövetelt világképet, mire jöttek az elitellenesség szószólói. Csakhogy ők is az elit tagjai – az „ellenelité”. Középkori, zárt elitet képzelnek el, ahol rájuk nem vonatkozik a törvény – ahogy az a magyar külügyminiszter nyilatkozatából is látszik.

KÖSZÖNJÜK!

A Válasz Online szerkesztőségi tulajdonban van, létét „előfizetőinek” köszönheti. Kérjük, csatlakozzon támogatói körünkhöz, cserébe napi tartalomajánlót, klubmeghívót küldünk!
CSATLAKOZOM

Az új osztály

Cambridge-i professzor ismerősöm köreiben meglepő változást hozott a brexit-népszavazás sokkja. A liberális gondolkodás bajnokai arról kezdtek beszélni, műveltséghez kellene kötni a szavazati jogot. Trump megválasztása és a brexit adatainak elemzése után is tudományos tényekkel próbálták bizonyítani, hogy az új „ellenforradalmi osztály” a „tudatlanokból és a vidékiekből került ki”. Minél magasabb volt valakinek az iskolai végzettsége, annál biztosabban szavazott baloldali értékek mentén. Clintonra voksolt 2016-ban a PhD-val rendelkezők 80 százaléka, Nagy-Britanniában az egyetemi városok „kis őrtoronyként” álltak a vidék brexitpárti tengerében, és szavaztak az EU-ban maradás mellett.

David Runciman cambridge-i tudós a népszavazás után történelmi kontextusba helyezve elemezte a kérdést. Hogyan tépi szét a politikát a képzettségi szakadék című írásában arra jut: fennáll a veszély, hogy új osztályjellegű törés jött létre a világban. A szegény/gazdag megosztottsággal szemben az osztályhoz tartozást immár a képzettség határozza meg. A magas képzettségűek egyre inkább egységes értékrend szerint viselkednek, amit viszont már nem akarnak követni az alacsonyabb képzettségűek. „Az iskolázatlanok félnek az életüket és tapasztalataikat nem ismerő intellektuális sznobok kormányzásától. Az iskolázottak pedig attól, hogy a világ működését nem ismerő tudatlanok dönthetnek sorsukról.” Mi mást is bizonyítana az, hogy a leggyakoribb Google-keresés közvetlenül az eredmény után a „Mi az EU?” volt. „Ami arra enged következtetni, hogy olyan emberek vittek ki bennünket az EU-ból, akik még csak nem is tudták, mi az, amiről a döntésüket kérték.” Runciman így folytatja: „… nehéz szabadulni az érzéstől, hogy egy, a demokráciával kapcsolatos, rég eltemetett gyanú kel életre.” Az mégpedig, hogy a demokráciát a tudatlanok az elit, a gazdagok és a közérdek ellen használhatják.

Kitől is kell félni?

A félelem, hogy a szegények a demokrácia segítségével elveszik a gazdagok pénzét vagy hülyeségeket csinálnak, Platón óta él. A 20. században Walter Lippmann élesztette újjá, kijelentve: a mai állampolgároknak egyszerűen nincs meg az információ-feldolgozási képességük, amely az intelligens döntéshozatalhoz elengedhetetlen. Ezek a félelmek tehát végigkísérték a demokráciák történetét – csakhogy alaptalannak bizonyultak.

Az elitek – és ezen itt nem csupán szellemi, hanem hatalmi, politikai és gazdasági elitet értek – nagyobb veszélyt jelentettek a tömegekre, mint fordítva.

A demokrácia története rövid, az ezen kívüli időben pedig az elitek a népnek más életet és jogokat szántak, mint maguknak. Még amikor forradalmak fosztották meg előjogaiktól a régi elitet, az újak általában rövid időn belül akkor is saját előjogokat szereztek.

A történelemre nem az jellemző, hogy a tömegek elveszik a gazdagok pénzét, inkább az, hogy az elitek a közérdekre, rendre, ideológiákra, vallásra hivatkozva erőszakosan próbálnak életmódi és társadalmi formákat a tömegekre kényszeríteni. A kommunizmus, a nácizmus vagy a vallás radikális formáinak nevében az elitek tömegeket mészároltattak le, tettek földönfutóvá a 20-21. században is. „Nemes” cél érdekében. Ahogy tette Lenin, a Nyugaton élő értelmiségi, Pol Pot, párizsi elit egyetemek hallgatója, a könyvmoly Mao, vagy az Iszlám Állam iszlám jogtudós vezetője. Az elitellenes politikát tehát nem a tömegek hozzák létre, hanem olyan vezetők, akik lehetőséget láttak benne a régi elitek legyőzésére.

A képzettek osztálya

Runciman kijelentését, hogy ugyanis fennáll a veszély egy osztályjellegű törés létrejöttére, már 20 évvel korábban bizonyította két amerikai: Richard Herrnstein és Charles Murray. Könyvük, az 1994-es The Bell Curve Amerikában máig sokat idézett és támadott írás. Kiderül belőle, hogyan jött létre önálló osztályként az amerikai szellemi-kognitív elit a 20. században.

A század elején a lakosság alig két százaléka végzett egyetemet. Ők a gazdasági elitből kerültek ki. 1900 és 1990 között azonban tizenötszörösére nőtt a felsőfokú végezettségűek aránya. Az igazi változások az 50-es évek óta zajlanak. 1952-ben a Harvardra még egy szűk keleti parti csoport járatta a gyerekeit. Akit ekkor felvettek, annak 90 százalékban a szülei is odajártak. 583-as SAT-átlaggal (a szóbeli érettségi átlaga) be lehetett jutni. 10 évvel később már 678-ra volt szükség, amihez ennek az elitcsoportnak a csemetéi már nem voltak elég okosak. A Harvardra már csak „a legokosabbak legokosabbjai” jutottak be, az egész országból. A szerzők szerint a szellemi elitbe kerülés az IQ-val korrelál leginkább, vagyis részben természetes egyenlőtlenségből fakad. Ez az állítás a fő oka a könyvet ért támadásoknak.

A század elején a társadalomban egyenletesen oszlottak el a magas IQ-jú személyek, a cipészek, postások és háziasszonyok között ugyanolyan arányban voltak, mint az egyetemeken. Ekkor a magas SAT-pontszámot elérőknek csak 15 százaléka ment egyetemre, kevesebb érettségiző mellett, 1990-re viszont szinte mindannyian bejutottak. Az egyetemek között kognitív rangsor alakult ki, a felvételi pontszámok meghatározzák az egyetemre járók átlagos okosságát.

300 emberből csak egy képes 700 fölötti SAT-pontszám elérésére. Korábban ők átlagemberek maradtak, hétköznapi életet éltek és nem találkoztak egymással. Ma az Egyesült Államok öt legjobb egyeteme egyikére járnak, olyan szubkultúrába, ahol környezetük fele szintén 700 fölötti pontot ért el, de a maradék is 650 fölöttit.

A legjobb szándék mellett is elzárt intellektuális kultúra jön létre, amelynek kevés köze van a hétköznapi emberek valóságához.

1930-ban a magasan képzettek csoportja aprócska csík volt a társadalom felszínén, „1990-ben már osztályt alkottak” – mondják a szerzők 20 évvel Runciman előtt. A kisközösségekből így eltűnnek a magas kognitív képességekkel rendelkezők. A nagyvárosokba és általuk kedvelt területekre koncentrálódnak, ami magyarázza a területileg ennyire szignifikáns választási eredményeket.

Az igazság kisajátítása

A gond az, hogy az új osztály nem csak képzettségben, területileg és kognitív képességekben különül el a többiektől, hanem világszemlélete is egységes. Erről rendkívül hiteles cikket írt Trump győzelme után Nicholas Kristof a The New York Times-ban Gyónás a liberális intoleranciáról címmel. Az írás arról a konzervatívok által jól ismert jelenségről szól, hogy a toleranciát hirdető baloldaliak kizárólagosságra törekszenek a tudományos igazságban. „Erősen hiszünk a diverzitásban, azt akarjuk, hogy a feketék, a nők, a latinok, a melegek és a muszlimok is helyet kapjanak az asztalnál – azaz csak akkor, ha nem konzervatívok.”

Megdöbbentő, de az amerikai egyetemekre vonatkozó statisztikák szerint a republikánus érzelmű társadalomtudósok aránya mindössze 3 százalék, miközben a marxistáké 18. A maradék pedig progresszív baloldal valamelyik ágához tartozik. Mondjuk úgy: balliberális. Ugyan őket is a liberális szóval írják le, de ennek semmi köze annak klasszikus értelmezéséhez. A balliberálisokban mély meggyőződés él, hogy nemcsak a humánum, a nemes célok vannak az oldalukon, hanem az igazság is. Kristof George Yancey fekete keresztény szociológust idézi, akinek az egyetemen kívül a bőrszíne miatt voltak problémái, de ez nem összemérhető azzal, amit kereszténysége miatt szenvedett el az egyetemi életben.

A balliberális elit árulása tehát: az igazság kisajátítása. Arra, hogy a tudomány a nyugati világban ennyire egységesen és agresszíven képviseljen egy igazságeszmét, nincs példa a felvilágosodás óta.

Ilyen teokráciára emlékeztető igazságmonopóliummal csak a vallás és a modern kori diktatúrák rendelkeztek, a tudomány saját jogon nem.

Ahogy a teokráciában, itt is társul ehhez a boldogságmonopólium. Az elit tudni véli: úgy lehetünk boldogok, ha az ő elvei szerint élünk. (A nyugati boldogság-kutatások ezen elvek mentén mérik a boldogságot). Csodálkozhatunk-e, hogy az ez ellen való lázadásra politikát lehetett építeni? Timothy Garton Ash akaratlanul is rávilágított a lényegre. „Úgy gondolom, a liberalizmussal szemben ellenforradalom zajlik, amely részben sikerének bizonyítéka. A sikere olyan hegemonisztikus volt és olyan sokáig tartott, hogy nem meglepő, ha ellenreakciót vált ki.” A hegemonisztikus jelző tökéletesen leírja, amiről beszélek.

A lázadás

Félreértés ne essék: a világ sokat köszönhet a klasszikus liberális elitnek, amely megnyitotta az elitbe kerülés lehetőségét mindenki előtt, aki megfelelő teljesítményre képes. Szép lassan létrehozták az érdemalapú társadalmat, a meritokráciát a korábbi, előjogokra épülő helyett. Rabszolga-felszabadítás, törvény előtti egyenlőség, a hatalmi ágak, valamint az állam és az egyház szétválasztása, az igazság és boldogság monopóliumának megvonása az egyházaktól, női egyenjogúság, feketék választójoga… Sokat tettek az esélyegyenlőség megteremtéséért, a szabad piac következetes védelmével pedig gazdaggá tették a világot. Legkedvesebb példám a ’48-as magyar nemesség, amely eltörölte adómentességét, az egyház kiváltságait, felszabadította a jobbágyságot, mindenkinek engedélyezte a földszerzést és létrehozta cenzushoz kötött választás intézményét.

A mai balliberális elit azonban az érdemalapú társadalmat már nem tartja jónak, mert véleménye szerint csak egy szűk körnek kedvez. (Rengeteg könyv van erről, például Daniel Markovits: The Meritocracy Trap). Tovább nyitná a társadalmat, ezért az egyenlőség újabb baloldali értelmezésével állt elő. Ezzel elárulta a liberalizmust. Az igazság és a boldogság titkának birtoklása súlyos teher, erkölcsi kötelességé teszi a világ ehhez igazítását és az emberek átformálását, átnevelését. Ezért úgy látják: mindenkinek úgy kell élnie és éreznie, mint nekik és erre mindenki képes is, csak az előítéletek, a diszkrimináció, a hagyományok megakadályozzák ebben. Totálisan nyitott társadalmat képzelnek el: bárki bármivé válhat, lehet férfi, nő vagy fehér, vagyis úgy élhet, ahogy szerintük a kivételezett fehér férfi él, aki egyszerre ellenség és idealizált mérce. Mindennek a hagyomány és a diszkrimináció az oka: a nők különbözőségének, egyes csoportok alacsony társadalmi státuszának, magas bűnözésének, alacsony iskolai végzettségének. Ez az elit elutasít minden nézetet, amely természetes különbségekből és nem társadalmi előítéletekből vezeti le az emberek közötti egyenlőtlenséget. Isteníti a másságot, de nem fogadja el a különbözőséget. Ezért támadják a Bell Curve-féle könyveket, amelyek bizonyítják: a természetes különbségek gátat szabnak az egyenlőségnek. Más társadalmi stratégiát javasolnak és szorgalmazzák a természetesen kialakuló elit hatalmának kontrollját.

A balliberális elit mindent megtesz tehát, hogy az ő igazsága szerint éljünk. Ezért mélyen belenyúl a családok életébe, a magánéletbe, a társadalmi és gazdasági versenybe. Meg akarja mondani, hogyan érezzünk. Nem undorodhatok egy homoszexuális orgiától, mert akkor homofób vagyok. Nem félhetek és mehetek át a túloldalra, ha az én oldalamon néhány sötét alak ácsorog, nem vehetek fel egy számomra szimpatikusabb fehéret egy állásra egy feketével szemben, mert akkor rasszista vagyok. Nem gondolhatom, hogy a nők más képességekkel rendelkeznek, mert akkor hímsoviniszta vagyok. A diszkrimináció-ellenesség jelszavával diszkrimináltak olyanokat, akik a versenyben alkalmasabbnak bizonyultak volna egy pozícióra – például női vagy „faji” kvótákkal, meg némi társadalmi nyomással. Nem elég törvénytisztelő polgárnak lenni:

meg kell felelni a törvény fölötti elveknek is.

Az ideológiai elvárások aztán olyan szimbolikus eseteket eredményeztek, amelyek az átlagpolgárok tömegében keltették azt az érzést, hogy a balliberális ideológia életidegen. Az Egyesült Államokban hónapokig tartó vita alakult ki arról, melyik WC-be menjen egy transzgender gyerek. J. K. Rowling „transzfób” lett, mert azt állította, hogy a „menstruáló személy” kifejezésnél mégiscsak megfelelőbb a jól bevált „nő”. Norvégiában, ahol először vezettek be női kvótákat az ország nagyvállalataiban, nem találtak elegendő nőt a pozíciókra, ezért egy-egy szerencsés kiválasztott több helyre is bekerült. Őket nevezték „aranyszoknyás lányoknak”.

A legszélsőségesebb példa, amely mutatja, milyen mélyen akarnak beleszólni érzelmeinkbe, amikor transzfóbnak nevezik azt, aki nem akar szexelni transzszexuális személlyel.

Ezek a „parancsolatok” szembemennek a liberalizmus alapelvével, azzal, hogy mindenki szabadon keresheti boldogságát, ha nem korlátozza mások szabadságát. Itt azonban egyesek boldogságkeresése mások számára kényszereket hoz létre. A liberalizmust tehát nem(csak) a populisták végezték ki, hanem a balliberális elit.

Az ellenelit

A hagyományos liberális társadalom utolsó védelmezői a konzervatívok. Hisznek a társadalom önszervező erejében, nem államközpontúak, nem akarják megmondani, miként kell élnünk, éreznünk. Hiszik: az emberek képesek megfelelő eszméket és értékeket létrehozni, és képesek összefogva jó társadalmat építeni. Hisznek az erényben, az érdemalapú társadalomban, ahogy Harvey Mansfield írja: „ugyan hisznek az egyenlő jogokban, de abban is, hogy egyes emberek jobbak, mint mások és ők rászolgáltak a megbecsülésre és jutalomra.” Ez azonban nem helyezi őket a törvény fölé, nem ad előjogokat. Ellenkezőleg: velük szemben magasabb elvárásokat támaszt. A konzervatív liberalizmus nem is képes egyszerű válaszokat adni olyan bonyolult kérdésekre, mint például a homoszexuális párok örökbefogadása.

Ezért aztán létrejött a politika, amely kiszolgálja az egyszerű válaszokat kereső rétegeket. Nevezhetjük képviselőit populista vagy illiberális elitnek. Ez az elit létrehozta a fából vaskarikát: politikája középpontjába az elitellenességet állította, miközben ő maga egy zárt elit pozícióját szeretné megszerezni. Elitellenességen pusztán azt érti, hogy szét kell zúzni a balliberális és a konzervatív elitet. A legjobb szó rá tehát az ellenelit. Magát szereti ugyan konzervatívnak nevezni, de világszemlélete közelebb áll a balliberálisokhoz. Miért? Mert nem hisz a klasszikus liberális elvekben, az érdemalapú társadalomban, az önszerveződésben és versenyben, abban, hogy az embereknek joguk van szabadon keresni a boldogságot, hogy joguk van életformát választani. Ez az elit azonban máshogy árulja el a népet, mint a balliberális. Utóbbi a maga képére szeretné formálni az embereket, az ellenelit ezzel szemben felvilágosodás előtti világot épít, amelyben az elit zárt csoport és egészen más szabályok vonatkoznak rá, mint a köznépre. Nagyon hisz a rendben és a büntetésben, de csak az átlagemberre vonatkoztatva: az elit jutalma, hogy ezek fölött áll, és korlátozásmentes életet él.

Az örök rend

Az ellenelit egyetért Platónnal. Az átlagember nem elég okos, hogy meghatározza, milyen legyen egy közösség élete, ezért egy nagyformátumú vezetőnek kell irányítania és ideológiai korlátok közé szorítania. Ha a tömegek maguk választhatnak életformát, értékrendet és megválaszthatják a társadalmi együttélés szabályainak egy részét, akkor eltűnik a biztonság, káosz, bűnözés, adócsalás, állandó viták lesznek. A népet kordában kell tartani, erre pedig a legjobb eszköz az, amit az ellenelit keresztény értékrendnek nevez. Ezért hoztak létre politikai terméket a kereszténységből.

Nem véletlenül érezzük ezt felvilágosodás előtti társadalomszemléletnek: elveit már a középkor kezdetén megfogalmazta Szent Ágoston, aki Órigenész liberálisabb szemléletével szemben hitte, hogy a jó eszme nem elegendő a társadalom önszerveződő jobbítására, azt csak vasmarokkal, törvénnyel és büntetéssel lehet elérni. „Távolítsd el a törvény szabta gátakat, s az ember arcátlan élvhajhászása és a rossz iránti vonzalma fellobog. Egyetlen király az országban […] sem kísérelheti meg, bármiféle büntetéssel való fenyegetéssel, hogy megállítsa a szabadság elburjánzását, és megakadályozza a bűn édességében való elmerülést.”

A szabadság lerombolja a rendet – ez lehetne az ellenelit jelszava. A nyílt társadalommal szemben újra kell éleszteni a zárt társadalmat, amelynek rendjében mindenkinek megvan az örök helye. Ezt a rendet pedig törvénnyel és büntetéssel kell fenntartani. Ágostonnal szólva: „az igazság megtanulását a kemény büntetéstől való félelem segíti elő.” Magyarországon ez az oka, hogy hihetetlen mennyiségű törvényt alkotnak: semmit sem lehet az emberek belátására bízni, mindent szabályozni és büntetni kell. A társadalom homogenitása céllá és értékké vált, azt minden eszközzel erősíteni kell. Egységes ideológiai alapú, központosított neveléssel, családpolitikával és társadalomszervezéssel. Mindent korlátozni kell, ami az életformák szabadságát hirdeti: a szabad oktatást, a szabad művészetet, a szabad sajtót és az önszerveződést. A legnagyobb bűn pedig a nemzeti érdek, a család, a nemi identitás és az információk hivatalostól eltérő értelmezése.

Zárt elit

A középkor elitje jobbára zárt volt, és védte kiváltságait. Nem tartotta magára kötelezőnek a nép számára kijelölt életformát. Az ellenelit is ezen elvek szerint működik. Nem érdemalapon, hanem kijelölés által lehet belekerülni. Azért élhet más életformát, mert úgy gondolja: a néppel ellentétben ő képes önszabályozásra, önmérsékletre, valamint helyesen tudja értelmezi az információkat. Tettei elméletileg sem mehetnek szembe a közösségi érdekkel, mert amit tesz, az mindig a nép érdeke.

Ebben a rendszerben jól megfér egymás mellett a homoszexualitás és a drogok alkotmányos diszkriminációja Szájer drogos orgiájával. Szijjártó jachtos esete is szimbolikus.

Az egyik leggazdagabb magyarral, Szíjj Lászlóval közös hajókázása szavai szerint nem a törvény hatálya alá tartozik. „Ami … magánéletemet illeti … nem lesz köze a döntéseimhez. Ebben megnyugodhatnak.” Döntéseit tehát nem kell a hatóságnak ellenőriznie, azt személyes erényei garantálják. Megnyugodhatunk: akármilyen gesztust tesz Szíjj úr, ő mindig a nemzet érdekét nézi csak.

Amikor az alacsonyabb árat adó versenytársat kizárják a közbeszerzésből és 30 százalékkal drágábban adják egy oligarchának a munkát, az a nemzet érdeke. Hiszen erősödik a hazai gazdasági elit. Amennyiben az ellenelit egy beruházásának útjában törvényi akadályok állnak, nemzetstratégiai szempontból kiemeltnek lehet nyilvánítani, hogy szabadon érvényesülhessen, mivel ez természetesen a nemzet érdeke.

A járvány további példákkal is szolgált. Hónapokig beszéltek a maszkhasználat ellen, majd hirtelen fordulattal százakat büntetnek meg naponta azért, hogy nem megfelelően viselik, eközben az egészségügyért felelős miniszter vagy más, az ellenelithez tartozó személyek rendre maszk nélkül jelennek meg a fotókon. A járványról szóló információkat szűrve és kontrolláltan közlik, nehogy rossz következtetésekre jusson valaki és megpróbáljon maga döntéseket hozni.

A balliberálisok saját hatalmuk elvesztése miatt aggódnak az ellenelit kormányzását látva, a konzervatívokat azonban az zavarhatja legjobban, hogy a népet döntésképtelen gyerekként kezelik. Az elmúlt évtized azonban az ellenelitet és Platónt igazolta. A szavazók valóban úgy viselkedtek, mint döntésképtelen gyerekek. Nem látják az árulást, amire a legjobb példa Borkai Zsolt győri polgármester esete. A „keresztény” politikus hajós orgiájáról készült képek nem voltak elegendők ahhoz, hogy megbukjon a választáson, ehhez ismét a vezető megfellebbezhetetlen döntésére volt szükség: bukásának oka a kegyvesztettség lett. A politikusra szavazói szerint is más szabályok vonatkoznak. Csakhogy ha a választók nem akarnak felnőttként élni és dönteni, akkor csapdába kerültünk. Ezért még ha a konzervatív politikai hitvallás ma vesztésre áll, akkor is hinni kell benne. Hinni kell abban, hogy a magyar polgárok előbb-utóbb átlátnak mindkét áruló elit szitáján.