Monday, June 30, 2025

Sinwar’s March of Folly

On May 26, 1967, the Egyptian president, Gamal Abdel Nasser, issued the following statement about a war he planned to start: “The battle will be a general one and our basic objective will be to destroy Israel.” Nasser and other Arab leaders believed that the annihilation of the Jewish state was both certain and imminent. Several days later, the leader of the Palestine Liberation Organization, Ahmed al-Shuqayri, said, “We shall destroy Israel and its inhabitants and as for the survivors—if there are any—the boats are ready to deport them.” When he was asked about the fate of native-born Jews, he said, “Whoever survives will stay in Palestine, but in my opinion no one will remain alive.”

A short while later, on June 5, the Israeli government, believing the sincerity of these threats, launched a preemptive attack on Egypt and Syria, destroying their air forces on the ground. Six days later, Israel had gained possession of the West Bank, East Jerusalem, the Golan Heights, the Gaza Strip, and the Sinai Peninsula.

One would think that Yahya Sinwar, until recently the leader of Hamas in Gaza, had absorbed the lessons of 1967. But he overestimated his own capabilities, and those of the Iranian-led “Axis of Resistance.” Like the leaders of Iran, he spoke violently and with great confidence. He allowed his reasoning capabilities to be overwhelmed by conspiracism and supremacist Muslim Brotherhood theology. He also made the same analytical mistake Nasser had made: He underestimated the desire of Israelis to live in their ancestral homeland, basing his conclusion on an incorrect understanding of how Israel sees itself.

In the end, the October 7 massacre Sinwar ordered did not cause the destruction of Israel but instead led to the dismantling of its enemies. Hamas is largely destroyed, and most of its leaders, including Sinwar, are dead, assassinated by Israel. Hezbollah, in Lebanon, is comprehensively weakened. Syria’s Bashar al-Assad, Iran’s main Arab ally, is in exile in Moscow, his country now led by Sunni Muslims hostile to Iran’s leaders. Iran’s skies are under the control of the Israeli Air Force, and its $500 billion nuclear program appears to be, at least partially, rubble and dust.

Not since Nasser has anyone in the Middle East been proved so wrong so quickly.

It is not at all clear how the latest Middle East war ends. It is not clear  whether Iran and its proxies still possess the ability to hurt the United States and Israel in meaningful ways. And it is not clear if Israel will take advantage of its dramatic new security reality. But for now, there is a reasonable chance that the existential threat posed to Israel by the Iranian regime—ideologically committed to its destruction and to developing a weapon to carry out its vision—has been neutralized, perhaps for several years.

In 2001, the former president of Iran, Hashemi Rafsanjani, said, “The use of even one nuclear bomb inside Israel will destroy everything. However,” he added, “it will only harm the Islamic world.” For three decades, Israel and its longest-serving prime minister, Benjamin Netanyahu, made the Iranian threat a singular preoccupation. But until the arrival of Donald Trump, no American president believed that the Iranian threat should be ended—to borrow from the language of the campus anti-Israel movement—by any means necessary.

Trump may yet be remembered as a hypocrite who promised a clean American exit from the Middle East but found his presidency—like those of Jimmy Carter and Ronald Reagan before him—hopelessly trapped in Iranian quicksand. His radical intervention in the Middle East may turn out to be catastrophic, particularly if Iran manages to find a quick way to save  its nuclear program. But he could also be remembered as the president who averted a second Holocaust.

What is certain is that the conventional components of the “Axis of Resistance” are in dismal shape. The demolition of this axis happened because Israel, after the humiliation on October 7, reconstituted its fighting and intelligence capabilities in remarkably effective (and severely uncompromising) ways, and because Sinwar and his allies fundamentally misunderstood their enemy.

The American attack on Iran’s nuclear facilities happened because the country’s leaders misunderstood Trump. But to be fair to Iran’s leaders, Trump’s national-security and foreign-policy impulses have been confusing even to his own supporters. The closest I ever came to a clear understanding of his contradictory and sometimes incoherent policies was in 2018, at a lunch in the White House with one of his closest aides. We were discussing an article I had published a few years earlier in this magazine, about Obama’s foreign policy, and I said that I thought it might be premature to discern a Trump equivalent. The official responded, “There’s definitely a Trump Doctrine.”

I asked him to describe it. He said, “The Trump Doctrine is ‘We’re America, Bitch.’ That’s the Trump Doctrine.”

The official continued, “Obama apologized to everyone for everything. He felt bad about everything.” Trump, he said, “doesn’t feel like he has to apologize for anything America does.” Another White House official explained it this way: “The president believes that we’re America, and people can take it or leave it.”

The Trump Doctrine, as articulated this way, doesn’t leave much room for the contemplation of potential consequences. On the matter of Iran, in particular, Democratic presidents—Obama, most notably—spent a great deal of time studying second- and third-order consequences of theoretical American actions. It is not clear that Trump even understands the meaning of second-order consequences. This is one reason he struck Iran—because he was frustrated, and because he could—and one important reason the long-term outcome is uncertain.

Sinwar’s misunderstanding of Israel was, if anything, deeper than Iran’s misunderstanding of Trump. Hamas and other Palestinian groups believe that Israelis see themselves as foreign implants, and therefore can easily be brought to defeat. Sinwar’s misplaced confidence in theories of settler colonialism and Jewish perfidy undermined his strategic effectiveness. Sinwar was so convinced of his beliefs that he even sponsored a conference in 2021 called “The Promise of the Hereafter—Post-Liberation Palestine,” in which specific plans were discussed for the building of Palestine on the ruins of Israel. “Educated Jews and experts in the areas of medicine, engineering, technology, and civilian and military industry should be retained in Palestine for some time and should not be allowed to leave and take with them the knowledge and experience that they acquired while living in our land and enjoying its bounty,” one presentation read.

The theme of this conference, which was held in Gaza, was an echo of a statement made by Hassan Nasrallah, then the leader of Hezbollah, who said in 2000, “This Israel, with its nuclear weapons and most advanced warplanes in the region, I swear by Allah, is actually weaker than a spider’s web … Israel may appear strong from the outside, but it’s easily destroyed and defeated.” Nasrallah was assassinated by Israel nine months ago.

I asked Yossi Klein Halevi, a senior fellow at the Shalom Hartman Institute, in Jerusalem, to explain the root of this misapprehension. “The only way you can believe that Israel is Nasrallah’s spiderweb is if you believe that we don’t have substance here, that we’re not a rooted people,” he said. “The problem with Sinwar is that he believed his own propaganda. He believed that we ourselves believe that we don’t belong here. Our enemies in the Arab and Muslim worlds don’t understand that their perception of Israel and of Jews is based on a lie.”

If nothing else, the wars of the past 20 months have proved that Israel’s adversaries are not adept at analyzing political and social phenomena as they manifest in reality. Walter Russell Mead, the historian, once explained that a weakness of anti-Semites is that they have difficulty understanding the world as it actually works, and don’t comprehend cause and effect in either politics or economics. Sinwar, Nasrallah, and Ayatollah Khamenei himself saw Israel as they wished it was, not as it actually is. And in part because of this, they placed their movements in mortal danger.

 

Sunday, June 22, 2025

Tuesday, June 10, 2025

A világhírű magyar földrajztudós elveszettnek hitt fotóhagyatéka mutatja be, milyen volt száz éve a világ

 

A világhírű magyar földrajztudós elveszettnek hitt fotóhagyatéka mutatja be, milyen volt száz éve a világ
A csoklovinai barlangot kutató társaság, Hunyad vármegye, Magyarország 1911.VII.2. – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság

Másolás

Vágólapra másolva

687

Cholnoky Jenő az egyik utolsó magyar polihisztor volt, világhírű földrajztudós, aki Kínában éppúgy jelentős felfedezéseket tett, mint a Balatonon. Keresztül-kasul bejárta a világot, miközben maradandó nyomot hagyott a hazai geográfiai oktatásban. A 20. század elején a kolozsvári egyetemen is tanított, amelyet az első világháború lezárása után el kellett hagynia. Rengeteg dokumentumot, fotót, térképet volt kénytelen hátrahagyni, amelyek aztán évtizedekig porosodtak egy raktárépületben. Csak 2001-ben fedezték fel ezt a hagyatékát, amelyből ízelítőt mutattak be a Magyar Tudományos Akadémián idén májusban, és jó részben mi is ebből válogattunk ehhez a nagyképünkhöz.

A földrajztudós nemcsak szakmája kiválósága volt, de rendkívüli érzéke volt a rajzoláshoz is, pillanatok alatt képes volt mérnöki pontosságú skicceket és művészi képeket készíteni. Utazásai során ez volt az egyik dokumentációs módszere, de az utókor szerencséjére hamar rákapott a fényképezésre is.

Magyarpéterlaka. istálló, amelyeket az 1912. május hó. 14-i tornádó odébb vitt. Maros-Torda vármegye, Magyarország 1912.V.22. – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság
Magyarpéterlaka. istálló, amelyeket az 1912. május hó. 14-i tornádó odébb vitt. Maros-Torda vármegye, Magyarország 1912.V.22. – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság

A kutatások szerint felvételei többségét egy Sutter-féle svájci gyártmányú kamerával készítette 13×18 centiméteres üveglemez negatívokra, de készültek sztereófelvételek, panorámaképek, és celluloid filmre is dolgozott. Csak Kolozsváron több mint ötezer darabból áll fényképhagyatéka.

Pelan Juon háza, Pujon, Hunyad vármegye, Magyarország 1911.VI.30. – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság
Pelan Juon háza, Pujon, Hunyad vármegye, Magyarország 1911.VI.30. – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság
Tordai hasadék – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság
Tordai hasadék – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság
 Csizér. Sátoros czigányok. Szilágy vármegye, Magyarország, 1913.XI.5. – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság
Csizér. Sátoros czigányok. Szilágy vármegye, Magyarország, 1913.XI.5. – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság

Cholnokyt 1905. február 15-én nevezték ki a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem földrajzi tanszékén oktatónak, egyik feladatának a helyi oktatás fejlesztését tűzte ki célul. De legalább ennyire hangsúlyos volt nála Erdély földrajzának jobb megismerése. Nem teljesen ismeretlen terepre tévedt, néhány évvel korábban szinte teljesen bejárta gyalog Erdélyt, és ezt az utazását is megörökítette fényképeken. A kolozsvári egyetemen 1919-ig dolgozhatott, onnan a világháború után politikai okokra hivatkozva kiutasították a románok, így hagyta hátra óriási archívumát is. A hagyatéka még az 1950-es évekig úgy-ahogy szem előtt volt, de utána öt évtizedig megfeledkeztek róla.

A korondi patak szakadéka a parajdi sóhegyben – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság
A korondi patak szakadéka a parajdi sóhegyben – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság

A fénykép- és térképgyűjtemény az egyetem Mikó-kerti épületének egyik raktárhelyiségben lapult dobozokba csomagolva, és 2001-ben bukkantak rá, amikor lomtalanítani akarták az épületet. Az albumokon szereplő Ferenc József Tudományegyetem-pecsét és egy 1897-es üvegfelvétel tette nyilvánvalóvá, hogy értékes anyagról van szó. Azóta tart a hagyaték feldolgozása, rendszerezése és digitalizálása Bartos-Elekes Zsombor és Imecs Zoltán vezetésével. Munkájukat a hagyatéknak szentelt honlapon is követni lehet.

Gyerővásárhely. Leányok. Kolozs vármegye, Magyarország, 1913.X.19. – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság
Gyerővásárhely. Leányok. Kolozs vármegye, Magyarország, 1913.X.19. – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság
Kilátás a csoklovinai alsó barlang szájától a patakon lefelé, Hunyad vármegye, Magyarország, 1911.VI.30. – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság
Kilátás a csoklovinai alsó barlang szájától a patakon lefelé, Hunyad vármegye, Magyarország, 1911.VI.30. – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság

A hagyatékban szereplő képek közül az elsők Cholnoky 1896–1897-es kínai utazásán készültek, míg az utolsók 1918 szeptemberében. A földrajztudós nagy gondossággal rendszerezte a képeit, szinte mindegyikhez odaírta, hogy az mikor és hol készült, címet adott nekik, esetleg valamilyen földrajzi szempontból lényeges magyarázatot fűzött hozzájuk. A fotókon szereplő helyszínek nagyobb része a korabeli Magyarországon, leginkább erdélyi területeken található, de három nagy külföldi utazása is megjelenik. A fotókból is jól kiolvasható, hogy Cholnoky komplex tudományként kezelte a földrajzot, érdekelte egy-egy terület társadalomföldrajza és néprajza is.

Venezia. San Marco templom homlokzata, Itália, 1914.VII.2 – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság
Venezia. San Marco templom homlokzata, Itália, 1914.VII.2 – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság
Stromboli. A Serra Vancori a kráterek felett, Itália – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság
Stromboli. A Serra Vancori a kráterek felett, Itália – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság
Lacroma sziget. Vegetáczió a kastélytól délre a szél hatása alatt ferdén nőtt fák. (Bora) – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság
Lacroma sziget. Vegetáczió a kastélytól délre a szél hatása alatt ferdén nőtt fák. (Bora) – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság

A már megjelenésében is karakteres Cholnoky szuggesztív előadó és tanár volt, a visszaemlékezések szerint a beszéde közérthető, egyszersmind nagyon választékos volt. Nem a száraz, tankönyvízű tudományt képviselte, terepi élményeivel színezte előadásait. Nem véletlen, hogy az óráira közgazdászok, jogászok, újságírók is beültek a geográfus-hallgatók mellett, zsúfolásig teltek a termek, ha ő adott elő. A színes egyéniség hatalmas tudást és rengeteg élettapasztalatot takart.

Cannetto falu Lipari szigetén, hátul a horzsakő hegy – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság
Cannetto falu Lipari szigetén, hátul a horzsakő hegy – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság

Cholnoky Jenő Veszprémben született értelmiségi családba, két fivére, László és Viktor is íróként vált ismertté, meg néhány botrányról, míg ő a tudomány területén alkotott nagyot. Már középiskolásként élénken érdeklődött a földrajz iránt, még egy könyvet is írt képzeletbeli európai utazásáról, de egy darabig úgy tűnt, hogy nem teljesedhet ki a geográfiában. Az apja óva intette a tanári pályától, mert azt nem látta jövedelmezőnek. Cholnoky így először vízépítő mérnöki tanulmányokat folytatott a budapesti műszaki egyetemen, majd miután megszerezte a diplomáját, tanársegéd lett a vízépítéstani tanszéken. A nagy hírű Ázsia-kutató később atyai jó barátja, Lóczy Lajos segítségével tért vissza a földrajzhoz, 1894-ben az ő asszisztense lett a Földrajzi Intézetben.

Lapp család Tromsö körül, Norvégia, 1910.VII.30. – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság
Lapp család Tromsö körül, Norvégia, 1910.VII.30. – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság
Jég a tengeren a Spitzbergák előtt, 1910.VIII.1. – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság
Jég a tengeren a Spitzbergák előtt, 1910.VIII.1. – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság

Még ugyanebben az évben Lóczy protezsálta be a Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottságához, ahol a tó kutatásával foglalkozott, így ő is részese lett annak a monumentális, 32 kötetes és hétezer oldalas szakmunkának, amit közel hatvan tudós írt. Cholnoky a Balaton színtüneményeit, vízállás-ingadozásait, vízrajzát és jegét kutatta, és olyan eredményekre is jutott, amivel a nemzetközi tudományos életben is felhívta magára a figyelmet.

Morai nők Elfdalenben, Svédország, 1910.VIII.28. – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság
Morai nők Elfdalenben, Svédország, 1910.VIII.28. – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság

Cholnoky 1896 végén egy kínai expedícióra indult, hogy folytassa Lóczy Lajos ott elkezdett kutatásait, és közel másfél éves útja alatt számos figyelemre méltó eredményt ért el. Fölfedezte a mandzsúriai bazaltfennsíkot, amely körülbelül akkora, mint a magyar Alföld. A Góbi-sivatagban megfigyelte és leírta a futóhomok keletkezését. Tanulmányozta a Sárga-folyó mederváltozásának okait, a Jangce deltáját, először készített képeket a Hangcsou-öbölben jelentkező özönárról.

Peking egyik főutczája – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság
Peking egyik főutczája – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság

A kutató pénze nem tartott ki sokáig, ezért többször próbált leszerződni a kínai kormánnyal, hogy árvízvédelmi szakismeretét használják fel. Náluk nem járt sikerrel, de francia vállalkozók alkalmazták, hogy a mandzsúriai arany- és ezüstbányákat vizsgálja. Az alkalmi munkáiból szerzett pénz és kapcsolatok aztán abban is segítették, hogy még távolabbi helyekre jusson el, például az orosz Vlagyivosztokba, vagy a japán Nagaszakiba. A nagyobb távolságokat kocsin vagy hajóval hidalta át, de sokat gyalogolt is terepen, naplója szerint így hatezer kilométert tett meg.

Fakapu a Czien-mönm elött Pekingben, Kína – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság
Fakapu a Czien-mönm elött Pekingben, Kína – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság

Hazatérte után a Budapesti Tudományegyetem Földrajzi Tanszékének adjunktusává nevezték ki, majd 1903-ban doktori címet is szerzett. A jegesedésről szóló kutatásai miatt a X. Nemzetközi Földrajzi Kongresszuson beválasztották a Sarkkutató Bizottságba is, ahol többek között tag volt a Déli-sarkot először elérő Roald Amundsen, nagy elődje, Fridtjof Nansen, vagy az Északi-sarkra először eljutó Robert Peary. 1910-ben a svéd geológussal és sarkkutatóval, Otto Nordenskjölddel vett részt egy a Spitzbergákra vezető tanulmányúton, amiről aztán egy könyvben is beszámolt.

Khínai leányok Hu-csou-fuban, Kína, 97.III.10 – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság
Khínai leányok Hu-csou-fuban, Kína, 97.III.10 – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság
Tien-pao-san személyzete, Kína – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság
Tien-pao-san személyzete, Kína – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság

1912-ben a későbbi miniszterelnök Teleki Pállal már egy észak-amerikai utazáson vett részt, aminek hatása a későbbiekben is visszaköszönt Cholnoky munkásságában. Az oktatásban az Egyesült Államokban bevett tömbszelvényeket kezdte használni, és szorgalmazta, hogy a Yellowstone-hoz hasonlóan Magyarországon is létesüljön nemzeti park. A Balaton szerelmeseként is több javaslatot tett a Tihanyi-félsziget bazalttufa képződményeinek és gejzírkúpjainak megóvására, de felismerte azt is, hogy a Badacsony és a Szent György-hegy bazaltszikláit meg kell védeni. A Balatonra már nagyon hamar idegenforgalmi színtérként is gondolt, ezért is írt nagyon sokat a természeti szépségeiről ismeretterjesztő cikkekben is.

New-York. Kilátás a Cumberland-szálló 8. emeletének ablakából. 1912.IX.19 – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság
New-York. Kilátás a Cumberland-szálló 8. emeletének ablakából. 1912.IX.19 – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság
Yellowstone-park. Jupiter a Mammoth-hot-Springs csoportban, USA, 1912.IX.3. – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság
Yellowstone-park. Jupiter a Mammoth-hot-Springs csoportban, USA, 1912.IX.3. – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság

A kolozsvári évek után Budapestre tért vissza, ahol azzal szembesült, hogy egykori egyetemén lerongyolódott a földrajzoktatás. Elhivatott szervezőmunkába kezdett, és néhány év alatt újra erős alapokon nyugodhatott a földrajzi tanszék a Pázmány Péter Egyetemen, ahol hetvenéves koráig, 1940-ig tanított. A trianoni béketárgyalásokon is szükség volt tudására, 1919–1920-ban a béke-előkészítő iroda tudományos osztályán dolgozott, és tagja volt a Károlyi-kormány által létrehozott, a történelmi ország egyben tartásának célját zászlajára tűző Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája (TEVÉL) nevű szervezetnek is.

Pusztai növényzet az Arizonai hegyek lábánál, USA, 1912.X.6. – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság
Pusztai növényzet az Arizonai hegyek lábánál, USA, 1912.X.6. – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság
A Colorado Grand Kanyonja a keleti fokról. Panoráma IV.db. 1912.X.3. – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság
A Colorado Grand Kanyonja a keleti fokról. Panoráma IV.db. 1912.X.3. – Fotó: Cholnoky Jenő Fényképtár / Cholnoky Jenő Hagyaték / Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság

Cholnoky a földrajz számos területén kiemelkedőt alkotott, de kedvence a felszínalaktan volt. Sokat tanulmányozta a karsztvidékeket, mészkőhegységeket és -barlangokat. Érdekelte a folyók szakaszjellegének változása, a folyóerózió, a teraszképződés, a futóhomok mozgása, de vizsgálta a suvadásokat, és felszínfejlődési modelleket is alkotott.

A földrajztudós számos tudományos testület tagja volt, miközben élénk társadalmi életet is élt, több lap szerkesztésében is részt vett, elnöke volt a Természetvédelmi Tanácsnak és a Magyar Turista Egyesületnek is. A természetjárást, ami nála a kutatás része is volt, széles körben propagálta, és a Kéktúra elődjének tekinthető Szent István-útvonal kijelölését is szorgalmazta.

Cholnoky Jenő földrajztudós feleségével, Fink Idával a Barátlakásoknál Tihanyban 1941-ben – Fotó: Cholnoky Tamás / Fortepan
Cholnoky Jenő földrajztudós feleségével, Fink Idával a Barátlakásoknál Tihanyban 1941-ben – Fotó: Cholnoky Tamás / Fortepan

Cholnoky Jenő a második világháború végén több tragédiát szenvedett el, 1945 februárjában meghalt lánya, Ilona, majd tavasszal szovjet katonák ölték meg második feleségét, Fink Idát. Az ekkor már sokat betegeskedő tudós lelkileg is összeroppant, egy korábbi tanítványa, Vadas Jolán vette pártfogásba.

A világháború után átalakuló Magyarországon Cholnokyt elfeledték, vagy éppen tudatosan helyezték partvonalon kívülre, mert nacionalistának tartották. Műveit nem adták ki és a tudományos körökben is elszigetelődött 1950-ben bekövetkezett haláláig. Szelleme azonban jelentős tudományos sikereket elérő tanítványaiban is tovább élt, majd néhány évtizeddel később a tudomány is rehabilitálta a korszakalkotó földrajztudóst.

Felhasznált források: Természet Világa | ELTE Természetföldrajzi Tanszék | Újkor | Cholnoky Jenő Kolozsvári Hagyatéka | Magyar Tudományos Akadémia